Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-30 / 89. szám

1984. március 30., péntek Dunántúlt naplö 3 Öntevékenység és kezdeményezőkészség--------------------* _ T ö bb körülmény is utal annak idő­szerűségére, hogy a közvélemény nyilvános­sága előtt is gyakrabban essék szó a gazdaságban ¥égzett pártmunka szere­péről és stílusáról. A ki­indulópont volt és marad, hogy a társadalmi előre­haladást döntően mindig két tényező határozta meg: a politikai hatalom és a gazdasági alap milyensé­ge. Így van ez napjaink­ban is. Természetesen nem valami új lényegről van szó, hanem a marxiz­mus olyan alaptételéről, amelyet már évszázados történelmi tapasztalatok támasztanak alá.---------------- -----------------­A marxizmus klasszikusai sokoldalú elméleti munkássá­guk során bizonyították be, hogy a társadalmi viszonyok alakulását, a társadalmi fej­lődés dinamizmusát elsődle­gesen mindig a gazdasági alap határozza meg. Erre az objektív történelmi igazságra támaszkodva fogalmazta meg igen bölcsen Lenin, hogy a politika lényegében a gazda­ság koncentrált kifejezése. Ugyanakkor szintén Lenin mu­tatott rá, ha a gazdasági vi­szonyok tudományos elemzésé­nek talaján megszületett a po­litika, akkor ez a politika el­sőbbséget élvez a gazdaság­gal szemben. Még közelebb­ről: sem kapitalista, sem szo­cialista viszonyok között olyan gazdaságpolitikai törekvések nem lehetségesek, amelyek szemben állnak a politika ál­tal meghatározott alapkövetel­ményekkel. Mérlegelni a politikai hatásokat A politika elsőbbségéről vallott lenini gondolat lénye­ge, hogy a szocialista gazda­ság minden esetben olyan po­litikai megközelítést igényel, amely messzemenően számol a gazdasági fejlődés törvénysze­rűségeivel, aki pedig gazda­sági síkon keresi a megoldá­sokat annak mindig mérlegel­nie kell a politikai hatásokat is. A marxista-leninista pártok irányításával társadalmi reali­tás lett a gazdaság és politi­ka kölcsönhatásának érvénye­sítése, ami eddig sem volt és ezután sem lesz sima, konflik­tusoktól mentes folyamat — és ez is realitás. Nem könnyű adott esetekben az olyan poli­tikai döntés, amely biztosítja a társadalmi és gazdasági cé­lok teljes összhangját. Napja­inkban éppen ilyen időszakban vagyunk. Mindez azonban nem változtat azon az objektív kö­rülményen, hogy a gazdaság és politika dialektikus viszonyá­ra vonatkozó törvényszerűséget nem lehet figyelmen kívül hagyni. Á helyi politikai szervek te­vékenysége nélkülözhetetlen a gazdaság és politika egységé­nek gyakorlati érvényesítésé­ben. Ez akkor is így van, ha akadnak olyan nézetek, ame­lyek ezzel ellentétesek, vagy van olyan gyakorlat, amely en­nek a követelménynek nem fe­lel meg. Az alapszervezet sze­repe meghatározó a politikai döntések eljuttatásában, érvé­nyesítésében és a megvalósu­lás ellenőrzésében. A párt- alapszervezetek feladata, hogy területükön lássák el a gazda­ság helyi politikai irányítását és karbantartását, hangolják össze a gazdasági és a kü­lönböző társadalmi szervek te­vékenységét. Amikor a gazdaságban vég­zett pártmunka konkrét gya­korlatáról esik szó, mindig az első kérdés: mi a pártszervezet és mi a gazdasági vezetés fel­adata? Ez napjainkban még- inkább így van. Jogos elvárás, hogy mindkét fél jól értelmez­ze hatáskörét. Kiindulási alap, hogy növekszik úgy a párt, mint a gazdasági vezetés sze­repe. A pártszervezet feladata, hogy növelje a gazdasági ve­Partmunka a gazdaságban zetés felelősségét, önállóságát és kezdeményezőkészségét. A gazdasági vezetés pedig tu­datosan támaszkodjon arra a politikai közreműködésre, ame­lyet a pártszervezet a gazda­sági feladatok végrehajtásá­ban nyújthat. Tény, hogy nem könnyű megvonni, mi az, ami kifejezetten politikai, vagy gaz­dasági jellegű tevékenység. Hiszen „tisztán" gazdasági, vagy „tisztán" politikai munka aligha adódik. Mégsem el­mosható különbség, hogy az azonos célok megvalósításához más eszközök, más módszerek és más feltételek állnak a pórt- és a gazdaságvezetés rendelkezésére. Ismert alaptétel, hogy a pártszervek eszmei-politikai irá­nyítást gyakorolnak. Ami nem jelent egyoldalú, elvont elvies- kedést. A lényeg abban foglal­ható össze, hogy a pártszer­vek a gazdasági és társadalmi folyamatokkal konkrétan, de mindig politikai megközelítés­ben és politikai módszerekkel foglalkozzanak. Nem feladatuk a műszaki, technikai, techno­lógiai megoldások konkrét ki­dolgozása és e kérdésekben a döntéshozatal. Az már felelős­ségük, hogy a szakmai dönté­minőségi és szakmai követel­ményekkel is jobban számot- vető pártmunkót sürget az idő. Az alapszervezeteknek a de­mokratikus centralizmus kere­tei között, de külső és belső instrukciók nélkül is nagyobb öntevékenységgel és kezdemé­nyezőkészséggel kell dolgoz- niok. Valóban helyi politikai döntésekre van szükség. A pártszervezet egész politikai tevékenységének (agitációnak, a pártoktatásnak, pártmegbi- zatásnak, információnak stb.) jobban „rá kell épülnie” a gazdasági szervezet legfonto­sabb feladataira* Csakis ilyen gyakorlat alapján tud a helyi pártszervezet kellő hatást gya­korolni környezete politikai gondolkodására és a cselek­vésre. Nélkülözhetetlen a helyi po­litikai döntési folyamat egészé­ben a kollektivizmus erősítése is. Ez feltétel, hogy gazdasági és szakmai szempontból is megalapozott, a lehetősége­ket mindinkább számba vevő és a cselekvésre is jobban rá­hangoló politikai döntések szülessenek. Hozzá kell jobban szokni mindenkinek a vitához, a véleménykülönbségekhez. Ez az út vezethet a pártmunká­Tehergépkocsi alvázán dolgoznak a pécsi XIV. Autójavító Vál­lalatnál Fotó: Proksza L. sek valóban jól szolgólják-e a gazdaságpolitika szándékait. Ez természetesen elsősorban a gazdasági vezetők dolga és felelőssége. De ha ebben a politikai munka is kezdemé­nyez, segít, vagy éppen bírál — ezzel kétségkívül megsok­szorozódhat az az erő, ami képes a fejlődést dinamiku- sabbá tenni. A termelőmunka minden fázisában Az eredményes pártmunka nem jelenti a mindenbe való beleszólást. Nem helyes, ha a pártszervezet a vállára akarja venni a gazdálkodás minden gondját. Az azonban fontos, hogy a kommunistákon keresz­tül a termelőmunka minden je­lentős fázisában legyen jelen, és kellően megalapozott politi­kai tevékenységgel segítse a végrehajtást. (Példamutatás­sal, felvilágosítással, ha kell kiállással, stb.) Ez biztosítéka lehet annak, hogy a politikai, társadalmi szempontok, a le­hetőségek és az emberi viszo­nyok kapják meg a kellő fi­gyelmet. Az önállóbb, intenzívebb és korszerűbb gazdálkodás — a helyi pártszervek eszmei-politi­kai színvonalának gyengesé­gei — a megszokottság és a formális megoldások egyaránt sürgetik a pártmunkóban a megújulást, az eddig elért színvonal meghaladását. A meglévőnél gyorsabb váltásra van szükség. A megváltozott gazdasági követelményeket, a célszerű, bátor kezdeményezé­seket, a kockázatot is támoga­tó, a helyi adottságokkal, a jut kifejezésre, hogy a felszín­re hozott tapasztalatokkal hoz­zásegítheti a gazdasági veze­tést ahhoz, hogy széles körből jussanak el hozzá javaslatok, a hibákkal kapcsolatos jelzé­sek stb. Ennek természetesen feltétele, hogy a pártellenőr­zés mindig adjon alkalmat a legfontosabb kérdésekben a vélemények, nézetek nyílt ki­fejtésére, ha kell, azok olyan ütköztetésére, ahol nem za­varhatnak a presztízs vagy más szempontok. A pártszervek ne szakmai értékeléseket, hanem gazdaságpolitikai minősítése­ket adjanak. Szükség szerint hívják fel a gazdasági vezetés figyelmét konkrét szakmai te­rületek beható elemzésére. Ha ennek tükrében szemügyre vennénk egy-egy pártszervezet szemléletét, stílusát, bizonyára sok kifogásolni való akadna. Az „üzemi négyszög" szere­pének működése sem problé­mamentes. E fórum nyújtja a lehetőséget a párt-, gazdasági és a társadalmi szervek folya­matos együttműködésére és munkájuk összehangolósóra. A pártszervek feladata, hogy nyílt eszmecserék, az ügyeket való­ban előrevivő és általában rövid megbeszélések jellemez­zék ezeket a vezetői összejöve­teleket. A gazdaság-, pórt-, szakszervezet- és KISZ-vezetés jusson közös nevezőre a ta­pasztalatokban és a főbb ten­nivalókban. Az „üzemi négy­szög” üléseknek nem feladata a termelés folyamatos irányítá­sa. Ez már más fórum hatás­körébe tartozik. Itt a pártszer­vezet irányításával egymást tájékoztatni, a koncepciókat nyílt léakörben egyeztetni és a hatásköröknek megfelelő célszerű munkamegosztást kell elvégezni. A gazdasági vezetés partnere Végül említést teszek arról a sokszor vitatott kérdésről, hogy egy párttitkár, aki nem mérnök stb. mennyiben képes a vezetésben „partner” lenni. Először is azt kell kihangsúlyoz­ni, hogy a gazdasági vezetés „partnere” a pártszervezet. Ez olyan politikai erő, amely ma­gába foglalja a legjobb ter­melőmunkások, a gondolkodó és cselekvő szakemberek, va­lamint a folyamatokat áttekin­tő és irányító vezetők egy ré­szét. A helyi politikai irányí­tás letéteményese tehát „a pártszervezet egésze”. A párt- titkár szerepe természetesen nem kevés. Feladata a kom­munista közösség erejét, tevé­kenységét összefogni és a po­litika végrehajtásának irányá­ba fordítani. Ehhez olyan poli­tikai vezetőre van szükség, aki az adott gazdasági terület helyzetét — beleértve a főbb szakmai követelményeket is — szinte napra készen ismeri; po. litikailag elkötelezett és felké­szült; tudja alkalmazni a párt­munka módszereit; aki a párt- határozatok lényegét megérti és képes az adott területre vo­natkoztatni. Ezek tiszteletre méltó követelmények, amelyek érvényesítése a választások al­kalmával a párttagság köte­lessége. Jó párttitkár lehet te­hát az a fizikai munkás, mű­szaki vagy más beosztásban dolgozó, aki képes a felsorol­tak birtokában az elvi alapo­kon nyugvó együttműködés biz­tosítására. ZiZ sszefoglalva: az aktiv, dinamikus pártmunkát ma CJ sem nélkülözheti a gazdaság, de az eddigieknél „szakszerűbb pártmunkára" van szükség. Ami alatt „politikai szakszerűséget” kell érteni. Nagyobb politikai ér­zékenységgel kell a pártszerveknek a gazdasági kérdések­kel foglalkozni. Azokra a feladatokra fordítsanak energiát, amelyeket indokolt a politikai munka rangjára emelni. Az elhatározott gazdasági célok megvalósitását segítő feltéte­lek megteremtése álljon jobban a pártmunka homlokteré­ben. A pártszervezet politikai meggyőző ereje gyakoroljon nagyobb hctást az új, a nehezebb feladatok elfogadtatásá­ra, a fejlődés kibontakoztatására — arra, hogy a párt gaz­daságpolitikai törekvéseiben legyen egységesebb a munka­helyek közvéleménye és cselekvése. Földes Andrásné ban is a nyíltság, őszinteség és a közös gondolkodás lég­körének megteremtéséhez. Nem kitérni a gyakorta jelentkező érdekkülönbözőségek, az ún. „kényes” kérdések elől, ha­nem kellő nyíltsággal, elvi megalapozottsággal és meg­győzésen alapuló politikai munkával részt venni az ér­dekegyeztetésben — ez párt­szervezeti feladat. Ez feltétele­zi, hogy a pártvezetőséghez mindig időben és torzulásmen­tesen jusson el a valós hely­zet, ami sürqeti többek kö­zött pl. annak felülvizsgálatát, hogy az információs forrásokat hol és hogyan kell jobbítani. A gazdaság területén vég­zett pártmunka Tejlődése érde­kében elengedhetetlen, hogy minden kommunista a maga beosztásában és munkahelyi közösségében képviselje és érvényesítse a politikai célki­tűzéseit. Ez politikai nevelő- és szervezőmunkát kíván a javából! Eredményes pórtmun- kával csak ott lehet számolni, ahol minden kommunista aktiv, élenjáró részese a termelő fo­lyamatnak és nem csupán szemlélője a passzív, a társa­dalmi érdekkel ellentétes ma­gatartásnak. A pártszervezet ellenőrző szerepének jelentősége abban Száz tanúiét neveltek Kereskedők Pécsett is ritko még a bolt elé kirakott portéka, húszvala- hány esztendővel ezelőtt még nehezteltek is miatta, mond­ván : „Rontja a városképet”. Pedig nem rontja. Sellyén az új telep és egy­ben a község legnagyobb ABC- áruházánál a bejárat két olda­lán ferdére állított ládákban egészséges piros almák, na­rancsok, aztán zeller, zöldség, burgonya, cékla, káposzta tisz­tán és csalogatóan elrendezve. Ez a látvány jó kereskedői szel­lemre vall. A 3300 lelket szá­moló nagyközségnek legforgal­masabb szövetkezeti élelmiszer boltja. 1972 végén nyitották meg, a következő évben a várt 6 millió helyett 7 700 000-et for­galmaztak, a múlt évben 28 200 000-et. Az ABC-ben 13 szakképzett kereskedő és 12 tanuló dolgozik Szomor Béla és helyettese Nagy Sándorné irányításával. Szomor Béla 37 éve van a szakmában, helyet­tesével 30 éve dolgozik együtt. Száz tanulót neveltek, a száza­dik eqy csányoszrói kislány, Szűcs Zsuzsa. Tehát a „mester” — Szomor Béla. A néhány lépésnyi kis irodában a falon fotómontázs a négy kis unokáról. A másik falon a sellyei futballéletet idéző képek. Nagy-nagy győ­zelmekről, lelkesen, kudarcokról kevésbé lelkesen mesél, aztán látja, hogy nem tud lázba hoz­ni, miután lerí rólam a foci irán­ti mérhetetlen közöny, elné­zően mosolyoa. Nem tart ko­moly embernek. — Mondhatjuk a Szomorékat kereskedőcsaládnak? — Ha jól belegondolok, igen! A feleségem itt Sellyén szintén boltban dolgozik, a fiam Mohács közelében volt ABC-vezető, most vendéglátós, aztán környékünkön is van „be­lőlünk” néhány boltos. — Hol kezdte? — Itt. A Spierer Miksa féle vegyesboltban. Valóban „ve­gyesbolt” volt, mert nemcsak élelmiszert árultunk, hanem ko­csikenőcsöt, lószerszámot, ko­csitengelyt, ostort, borjúkötelet, petróleumot, lámpát, mindent. Abban az időben sokat mon­dok, ha hetente eladtunk tíz deka szemeskávét. Most két­száz kilogramm megy el. így változik a világ. A három inasévből felét el­engedett a Spierer úr, mert ügyes, szorgalmas tanuló volt. Reggel ötkor kelt, megetette a boltosék tyúkjait, libáit, meg a három-négy sertést, kitakarítot­ta az ólat és a 7 órai nyitásra már készen állt, kimosakodva, fésülködve. Kirakta a gyümöl­csöt, zöldségfélét az ajtó elé, délelőtt a talicskán kihordta a napi rendeléseket, a hentesek­nek a fűszert, a módosabb vá­sárlóknak a „komissiót", este zárás után másnapra előre cso­magolta negyed-, fél- illetve kilós zacskókba a lisztet, sót, cukrot, rizst. . . — Most mikor kezdenek a tanulók? — Fél hat körül. A fél hetes nyitásra előkészítik az árut, a tejestasakokat áttörölik, kirak­ják a töltelékárut a hűtőből, jön a kenyér, péksütemény, a húsosrészlegnél is kihordják az árut, amit kell, azt kicson­tozzák, de hát a reggeli előké­szület nemcsak a tanulók, ha­nem a bolt többi dolgozójá­nak is feladata. Szűcs Zsuzsa most harmad­éves. Milyenek a kilátásai? — Én szeretem ezt a szak­mát, ezért is választottam, de a szakmunkáskereset nem va­lami sok. Két és fél-háromezer ha jól megy. — Milyenek a vásárlók? — Emberek. Van, amelyik háklis, többnyire akkor, ha olyant vásárolna, ami nincs. De ilyenkor inkább együtt kell érezni s nem flegmáskodni. Hiánycikk mindenütt van, ná­lunk is, még akkor is, ha Bé­la bácsi igyekszik felhajtani mindent, amit csak lehet. Be­ül a Trabantjába, aztán megy néhány száz kilométert is, csak meglegyen, amit a vevő óhajt. — Margit néni? — Szigorú velünk, de nagyon érti ő is a szakmát és most jö­vök rá, mennyi mindent tanul­tam tőle. Szomor Béla és helyettese, Margit néni mondja: a hórom évtized alatt kinevelt száz if­jú kereskedőből nagyon sokan ma már boltvezetők különböző településeken, sokan dolgoz­nak Pécsett is, például a Kon- zumban, de akadt köztük olyan is, aki más pályára ment. — Magasabb kereseti lehe­tőségek miatt? Eltűnődnek: — Lehet, az is közre ját­szott. De inkább indokolta az, hogy már eleve nem rajongtak a kereskedelemért. Mert itt is úgy van: vagy hivatásnak tart­ja és szereti a szakmáját, vagy nem. Szomor Béla mondja: — Én szívesen bevezetném a próbaidőrendszert. Ha úgy lát­szik, hogy a gyerek nem válik be, akkor ne lopjuk egymás idejét, keressen más szakmát. Ez elsősorbon az ő érdeke lenne. De sajnos némely szü­lő — miután gyerekét nem tud­ta a jobbnak vélt szakmában elhelyezni, akkor „beadja ke­reskedőnek”, aztán majd lesz valami. Pedig erre is születni kell. Kifelé menet a csemegés pultnál egy asszony nézegeti az árut: „Milyen ez a kenő­májas?” Az eladókislány vé­konyka szeletet vág: „Friss. Na­gyon finom, tessék megkóstol­ni!” Szomor Béla az eget nézi a boltajtóból: „Csak jó időnk legyen vasárnap, nehéz mérkő­zése lesz a csapatomnak!" Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom