Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-28 / 87. szám
1984. március 28., szerda Dunántúlt napló 3 Új parancsnok a pécsi határőr magasabb egységnél Lovász József alezredes Március elsejétől új parancsnoka von a BM Határőrség pécsi magasabb egységének: Lovász József alezeredes. * Tősgyökeres pécsi, életének szinte valamennyi szála ehhez a városhoz köti. A vasasi bányászcsaládból származó fiatalember 1962-ben érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban, s közvetlenül ezután jelentkezett az akkori egyesített tiszti iskolára. A sikeres felvételi utón egyéves sorkatonai szolgálatra vonult be a határőrség pécsi magasabb egységéhez, ugyanis abban az időben a hallgatóknak tanulmányaik megkezdése előtt egy évet kellett sorkatonaként szolgálniok. A tiszti iskoláról 1966-ban került ki, ahol határőrszakon végzett. A 22 éves hodnogy. mint hivatásos tiszt a pécsi magasabb egységnél kezdte munkáját. — Hogyan fogadták? — Zalátán kezdtem a szolgálatomat mint az őrsparancsnok politikai helyettese, s minden tekintetben nagy segítséget kaptam. A tapasztalt parancsnokomtól nagyon sokat tanulhattam, ez meghatározó lett a további életem során. Lovász József rövid idő múlva a mohácsi őrsre került politikai helyettesnek, majd parancsnokká nevezték ki, miközben elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. Az elmúlt tíz esztendő nagy változásokat hozott az életében, hiszen 1975-ben visszakerült Pécsre, ahol először a határőrség szakmai ügyeivel foglalkozott, majd megválasztották a magasabb egység pártbizottsága titkárának. Politikai munkásként sem szakadt el a határőrizet kérdéseitől. Hogy miért? Válasza egyszerű, de nagyon emberi: ,.Azért, hogy benne legyek az életben, ne csupán jelentésekből ismerjem meg a gondokat tisztában legyek a kerület helyzetével." Közben mindennapos munkája mellett elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját, ahol 1982-ben állomvizsgázott. — Mekkora o határőrségnél a politikai munka jelentősége? — Nagyon nagy, hisz nem kisebb a felelősségünk, mint az, hogy a politikai munka egyre színesebbé váló eszközeivel győzzük meg a hozzánk bevonuló fiatalokat arról, ne csak azt érezzék, hogy csupán alkot mányos kötelességüket teljesítik a 18 hónap alatt. Döntő kérdés a munkában, hogy megmagyarázzuk az elvtársaknak mit, miért kell tenniök — válaszol Lovász alezredes. — Milyen változást hozott az éleiében ez az új megbízatás? — Nem sokat voltam parancsnok eddigi munkám során, de akkor szívesen csináltam. Őszintén szólva nem gondoltam korábban arra, hogy magasabb egység parancsnoka leszek, hisz nagyon sokan vannak nálunk, akik erre alkalmasak lennének. Természetesen örültem a bizalomnak . . . Nagy előnyt jelent, hogy itt kezdtem, jól ismerem az embereket, a területet s ugyancsak fontos, hogy hat évig a korábbi parancsnok, Gerencsér elvtárs mellett dolgozhattam — akitől sokat tanultam — s részese voltam a jelentősebb döntések kialakításának. Ennek ellenére komoly változást hozott az életemben, hisz most egyszemélyben vagyok felelős mindenért... De szerencsésnek mondhatom magam, hisz a beilleszkedéssel nincs gondom. — Parancsnokként mik az elképzelései? — Lényeges változást nem tervezek, hisz ilyenekre nincs is szükség. A rendet megköveteNemcsak a szakembereket érintő, de a közvéleményt is foglalkoztató kérdésekről, problémákról volt szó tegnap délután a TIT Bartók Klubjában, azon az eszmecserén, melyet dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára tartott a megyei tudományos hetek keretében. A töbTegnap rendezték a pécsi Zipernovszky Károly Ipari Szak- középiskolában a KlSZ-küldött- értekezletet. Újszerű kezdeményezésként — a KISZ KB határozatával összhangbon — az új iskolai KISZ-bizottság választása közvetlen módon fog lezajlani. A küldöttgyűlés által elfogadott lem amit végre kell hajtanunk, abból nem engedek, nem is engedhetek. Munkómbon tapasztalt helyetteseimre minden tekintetben számíthatok, biztos, hogy sokat tudnak segíteni. Egy dolgot igen fontosnak tartok: a ránk bízott feladatot minden körülmények között meg kell oldanunk, de a humanitás nem szabad hogy csorbát szenvedjen. — Lovász Józsel alezredes a határőr magasabb egység parancsnokok közül a legfiatalabb, március 15-én volt negyvenéves. Jelent ez valamilyen előnyt? — Inkább azt mondanám, hogy nem hátrány. Az azonban ké'ség'elen hogy még sokat kell tanulnom, tapasztalatot szereznem. — Lassan két évtizede, hogy egy közösségben dolgozik, nyilván sok itt a barátja ... — Ez így van, de a munkában, amikor dolgozni kell, egy parancsnok nem nézheti, hogy ő barátom, a másik pedig nem. Azt az elvet vallom, hogy a barátság magánügy, a munka pedig közügy. Lovász József alezredes magánélete természetesen elválaszthatatlan munkájától, hisz mint mondta, minden egyéb ez utóbbinak von alárendelve. Feleségével és három gyermekével egy Ivov-kertvárosi panelházban él. — Nyugodtan alszik mostanában éjszakánként? — Tudok aludni — válaszol nevetve. — kivéve, ha csörög a telefon. Bár az utóbbi időben nehezebben alszom el, mint korábban, az elvárások okoznak némi feszültséget. Roszprim Nándor bi között véleményt cseréltek o vállalati, illetve magán gmk- ról, a kereskedelem és társadalom érdekeinek különbözőségéről, a mennyiség-minőség-jöve- delmezőség kategóriájáról, a nyereségről, mint visszahúzó vagy ösztönző jelenségről, az úi találmányok nehézkes, időt rabló átfutásáról. jelölőlistát több fórumon, így faliújságon és stúdión keresztül is ismertetik majd az iskolo valamennyi KISZ-tagjávol. A tavaszi szünetet követő első tanítási napon pedig minden iskolai KISZ-tag jogosulttá válik, hogy szavazatával befolyásolja az IKB jövő évi összetételét. Barna Viktor Vitatott jelenségek KlSZ-küldüttértekezlet a Zipernovszkyban Háromszáznégy településre szállítanak Darabáru rakodás o pécsi főpályaudvaron Fotó: Prokszo László Darabarusok A rámpának tolotva csak egy kocsi áll, a tranzitraktárbál fürgén fordul a targonca a ponyvávol fedett teherautó platójához. Délelőtt tíz óra múlt. Ilyenkor már mérsékeltebb a munkatempó a pécsi főpályaudvaron lévő Volán darabáru és szállítmányozási főnökség raktáraiban. A vállalattól bérelt járatok döntő hányada már áruval megrakvo járja a megye útjait. A darabáru és egyéb küldemények szállítása nem tartozik a Volán látványos feladatai közé, nélküle viszont elképzelhetetlen a vállalat tevékenysége. Szemerkél az eső. Az itt dolgozó mintegy kétszáz ember — raktárosok és targoncások, rakodók és szállítási diszpécserek munkáját az időjárás természetesen nem befolyásolhatja. Sáros/ János, a főnökség vezetője tizedik esztendeje dolgozik ezen a területen. — Jó másfél évtizede annak, hogy o MAV-tól átvettük ezeket a régi raktárakat. Gondjaink egy része ebből adódik. Nem rajtunk múlik, hogy a körülményeink nem a legideáli- sabbak. A volt harkányi vasút mentén épülő kereskedelmi pályaudvar terveiben ugyan szerepelnek o későbbiek során építendő darabáru-raktárak, de arra a vállalatnak egyelőre nincs pénze. Mórád tehát a mostani állapot és az évről évre visszotérő állagmegóvás. Ezt a területet rég kinőttük és nemegyszer a raktárak is szűknek bizonyulnak. Reggelente többtízmilliós értékű áruval van dugig minden, a hét második feléber aztán o délutáni órákban fuvaroztatóink egy része nem fogadjo a részükre érkező küldeményeket. Ez újabb gondokat szül, ami ellen semmit sem tehetünk. A partnerek létszám- és bérproblémákra hivatkozva hárítják el jelentkezésünket. Sárosi János és munkatársai felelősek a megye lakossági darabáru szállításáért. 304 baranyai helyiségbe, mintegy 1300 kereskedelmi egységbe juttatják el a legkülönfélébb árukat, az iparcikkektől kezdve az üdítőn át a bútorig. Naponta átlagosan 35 teherautójuk indul a megye különböző településeire, a vállalatokhoz. Egy részük az úgynevezett kék konténerekbe zárt, az időjárás vi- szontogságaitól megkímélendő árukat tartalmazza. Az említett darabárus járatok menetrendszerűen közlekednek. Az úgynevezett állomási el- és felfuvarozást illetően mintegy negyven céggel állnak szerződéses viszonyban. Az áruk egy része más Volán vállalatok kocsijain érkezik, amit aztán a pécsiek tovóbbitanqk a címzettnek. A küldemények jelentős hányada viszont most is vasúti vagonban jön. Az utóbbit illetően a napi forgalom 15—20 teherkocsira tehető. A déli oldali rámpa mellett mindössze néhány vagon vár kirakásra. Az egyikbe Kocsis Kázmér fordul be targoncájával. ügyesen lavíroz a szűk helyen, a több mázsás ládo pillanatok alatt az emelővillákon pihen. Megvárom míg a raktárba, a helyére helyezi terhét ... — Mit rakodnak? — Azt hiszem, ez villanymotor lehet. Hatodik éve dolgozom a darabárusoknál, előtte kalauz voltam ugyancsak a Volánnál. A keresetre nem lehet különösebb panasz, az ötezret hazoviszem havi átlagban. A szociális körülményeink megfelelőnek mondhatók. Aki akar, itt ebédelhet. Én nem fizetem be az üzemi kosztot, Görcsöny- ből járok be busszal noponta. Ö is, mint ahogy Debreczeni Nándor, régi dolgozónak számít. öt esztendővel ezelőtt leszázalékoltak, mert eltört o lábam kezdi a beszélgetést az idősebb raktári kiadó. 1947 óta dolgozom o darabárunál, évtizedeken ót rokodó voltom, míg be nem következet a baleset. A felelősségem persze itt nagyobb, mert a fuvarozási szerződés alapján végig kell kísérni az áru útját. De jöjjön, nézze meg, mi is von nálunk! Elindulunk a nyitott ajtajú, huzatos „teremben”, s közben mégtudom, mit is szállítanak ki holnap innen: játékot, cipőt, textilárut, bútort, méhkap- tárat, vilJamossági cikkeket. — Csak az o baj, hogy elég nagy a fluktuáció. Az embereknek legalább harminc százaléka állandóan mozog. Van, aki idő előtt megunja ezt a munkát, másokat pedig egyszerűen el kell küldeni, mert nem felelnek meg a követelményeknek. Azt gondolná az ember, hogy ez o tevékenység jó bevételt biztosít a Volán számára. De mikor elkezdünk számolni és o darabáru tarifa iránt érdeklődöm, derül ki. hogy a ráfordítások nem fedezik a bevételeket. Például, ha egy ötven kilogramm súlyú küldeményt ötven kilométerre akarok föladni, akkor ezért terjedelmétől függően 44—49 forintot kellene fizetnem. Ugyanez o helyzet a szállítmányozási tevékenység terén is. így a ráfizetést vállalati szinten pótolja a Volán. Természetesen e hagyományos szolgáltatás továbbvitele nem kérdéses. Jól tudják ezt azok a rakodók és gépkocsivezetők is, akik nap mint nap tíz—tizennégy órát töltenek úton, hogy eljuttassák a rakományt a megrendelőnek . . . Salamon Gyula Autósoknak — autósokról Á közlekedés biztonságáért Az ezer lakosra jutó gépjárművek számát tekintve Baranya az ország egyik legjobban motorizált megyéje. Tán ez is szerepet játszik abban, ami a közlekedés biztonságáért folytatott erőfeszítéseket nálunk az átlagos fölé emeli. Ennek bizonyítására jó példát kínál a közelmúltban befejeződött közlekedési szabadegyetem előadássorozata. Még akkor is, ha 130 hallgatója igen szerény hányadát képviselte szűkebb pátriánk járművezetőinek. És ami sajnálatos: a magánautósok közül alig néhányon tüntették ki érdeklődésükkel a biztonság eme iskoláját. Pedig, mint az Gyimesi János r. alezredes, a B. m.-i közbiztonsági és közlekedési osztály vezetőjének balesetelemzéséből kiderült, az elmúlt évi balesetek túlnyomó többségéért a személyautó-vezetők a felelősök. Ugyancsak élen jártak az ittas vezetésben is. A büntetések súlyosak, az alkohol veszélye közismert, mégis túl sokan hajlamosak a felelőtlen kockázatvállalásra. Koncz István, az 5. sz. ÉP- FU igazgatója a vállalatnál végzett kísérletek adataival bizonyította: a kis mennyiségű alkohol elfogyasztása is alkalmatlanságot okoz, ami adott helyzetben csaknem teljes bizonyossággal vezet balesethez. Tényként állapította meg: a közlekedők morális hiányosságai egyébként is túl gyakori veszélyforrásai közúti közlekedésünknek. Ez is egyik oka, hogy nemzetközi összehasonlításban a hazai relatív baleseti mutatók igen kedvezőtlenek. A további okok között említette a vezetéstechnikai hiányosságokat is. Figyelmet érdemel: a járművön nemcsak fék van. Egy baleset elhárítása tehát nemcsak fékezéssel lehetséges, hanem elkormányzással, esetleg gyorsítással is! Dr. Radnai Béla, a Közlekedési Felügyelet vizsgabizottságának vezetője egyszerű, közérthető szabálymagyarázatával nemcsak emberközelbe hozta a néha elvontnak tűnő jogi fogalmakat, hanem bizonyította: a biztonságos közlekedés elképzelhetetlen a szabályok ismerete és — betartása nélkül. Az új szabályozós bizonyos vonatkozásban módosította a járművezetőképzést. Mégpedig egy igen lényeges területtel: az elsősegélynyújtás oktatásával. Dr. Farboky Iván, az OMSZ B. m.-i vezető főorvosának megállapításaiból egyértelművé vált, hogy ez a képzés egy rendkívül súlyos hiányt pótol. A balesethez elsőként érkezők segítségén ugyanis életek múlhatnak. A baleseti sérültek ellátásához nélkülözhetetlen elemi ismeretek hiányát érzékelteti, hogy a sérültek mintegy 20 százaléka megfullad, további jelentős százaléka pedig elvérzik. De számos példa van arra is, hogy épp a szakszerűtlen beavatkozás vált végzetessé, és az odaérkező mentősöknek már nem volt kin segíteni . . . Az előadásokat témákhoz kapcsolódó filmvetítések egészítették ki és konzultációk. Ez utóbbiak — időhiány miatt — meglehetősen szűk lehetőséget biztosítottak c kérdések, észrevételek megtárgyalásához. Talán ez róható föl egyedül hiányosság gyanánt. A jövőben, mert remélhetőleg folytatódni fog e fölöttébb hasznos kezdeményezés, a program bővítése megoldást jelenthet. Újszerű gyakorlat volt (és tanúlságoktól sem mentes) a résztvevők saját kocsijainak diagnosztikai felülvizsgálata. Az ÉPFU telepén igen jó személyi és műszaki háttér segítségével került erre sor Koncz István igazgató és Száraz Miklós főmérnök vezetésével. A szakemberek 32 kocsi jellemző műszaki paramétereit ellenőrizték, és persze javították, korrigálták a hibás beállításokat. Erre bizony a kocsik csaknem kivétel nélkül rá is szolgáltak. A leggyakoribb hibára a kipufogó gázok elemzésénél derült fény — 31 esetben kellett beavatkozni. A „hibaverseny" második „helyezettje” a gyújtási rendszer volt, míg a harmadik helyen a hiányos guminyomás „végzett”. Az üzemi fék „csak” két kocsinál volt hibás. Az összkép végső soron tehát nem bizonyult valami megnyugtatónak. Annál is inkább, mert ez a vizsgálat járműparkunk műszaki állapotának egyfajta keresztmetszetét adta . . . Megnyugtató volt viszont a hallgatók érdeklődése és fogékonysága a közlekedés kérdései iránt. Nem utolsósorban pedig bizakodásra ad okot az a jobbító szándék, amely a kitűnő felkészültségű előadók közútjaink biztonságának fokozása érdekében kifejtett tevékenységét vezérelte. Remélni lehet: eredményesen. Búsbarna László
