Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-23 / 82. szám
1984. március 23., péntek Dunántúli napló 3 A Pécsi ÁFÉSZ fiatalokat oktató kabinetje a ledinai ABC-ben Hz ifjúsági törvény végrehajtása az áfeszeknél Összevonták a szakigazgatási szervezeteket Szigetváron Szigetváron, a járási hivatal megszűnésével átszervezték a városi tanács osztályait. A korábbi kilenc szakigazgatási szervezet helyett most az összevonás után öt működik: titkárság, igazgatási, pénzügyi-, terv-, munkaügyi, városgazdálkodási, művelődés- ügyi, egészségügyi és sportfelügyeleti osztály. Az új felállásban dolgozó osztályok a városi tanács és a volt járási hivatal épületében nyertek elhelyezést. Ezzel az átszervezéssel egyidejűleg a város területén — ideiglenes helyiségekben — működő hivatalok is itt kaptak helyet. így került a József Attila utcai épületbe a művelődési, egészségügyi és sportfelügyeleti osztály, a polgári védelem, a munkaügyi csoport, a pénzügyi ellenőrzési csoport, a NEB, a TIT, a Vöröskereszt és az ATI is. Itt nyitott irodát a szigetvári vállalati és szövetkezeti sportkör. Az átszervezés után az új felállásban működő városi tanács látja el a körzeti igazgatás szervezését és egyéb feladatait a megyei megbízás alapján. Egyébként a városi tanács és a községi tanácsok — mint egymásnak mellérendelt szervezetek — most alakítják ki az együttműködés új formáit. A. E. Javultak a fiatalok munkakörülményei A fiatalok élet- és munka- körülményeinek javítására hozott intézkedések annyit érnek, amennyit végrehajtanak belőle. Rövidesen ifjúsági parlamenteken éppen a fiatalok mondanak majd véleményt az őket érintő legfontosabb kérdésekről — gondokról és örömökről — országszerte, ismét számot vetve az Ifjúsági törvényben lefektetett jogok és kötelességek érvényesülésével. Sok jó példa akad arra, hogy az üzemek-vállalatok-in. tézmények gazdasági vezetése elébe menve a kérdéseknek, maguk is áttekintik a helyzetet. A közelmúltban a MÉSZÖV elnökségi ülésen tárgyalta a fogyasztási szövetkezetekben dolgozó fiatalok helyzetének javítására hozott intézkedéseket, áttekintve az 1981 és 1983 közötti helyzetet. Az előterjesztés tartalmában két részre osztható. Egyrészt rögzíti azokat a fejlesztéseket-beruházá- sokat, melyek a szövetkezeti dolgozók egészét érinti — köztük a fiatalokat is —, másrészt szól kimondottan azokról az intézkedésekről, melyek „élvezői" az említett korosztály soraiból kerülnek ki. Mi is történt a megyei fogyasztási szövetkezeteknél az elmúlt három esztendőben? Tovább javították a munkakörülményeket, emelkedett a munkahelyi szociális ellátás színvonala. Legtöbbet a fizikai munka kiküszöbölése érdekében tettek — a rakodási, szállítási kérdésekről van szó —, általánossá vált az árumozgató kézikocsik használata. A takarékszövetkezeteknél befejeződött az adatfeldolgozás gépesítése. A VI. ötéves tervidőszakban az áfészek és a közös vállalatok a szociálpolitikai tervekben az ifjúságot érintő kiadásokat 3,2 millió forintban határozták meg s eddig a tényleges fel- használás 2,4 millió. Ebből finanszírozták a politikai oktatás, a továbbtanulást előkészítő tanfolyamok költségeit, ebből futotta új ifjúsági klubok létesítésére, a meglévők fejlesztésére, üdülésre és kirándulásra, társadalmi ünnepségekre — KISZ-esküvők és névadók —, valamint sportvetélkedők rendezésére és díjazására. Ami az egyik leglényegesebb: az áfészek kamatmentes kölcsönöket nyújtottak a fiatalok lakásépítésének támogatására. A Szentlőrinci Áfésznél a szanált épületek bontásáért a használható anyagokat megkapják a fiatalok, a Sellye! Áfész önerőből szolgálati lakásokat alakított ki. a Sásdi Áfész a nagyközségi tanáccsal kötött megállapodás alapján minden évben lakáshoz juttat néhány fiatalt. A takarékszövetkezetek az építési kölcsönt igénylőknek kedvezményes kölcsönt is ad, íqy például a mohácsi takarékszövetkezet 188 fiatalnak adott összesen 5,2 millió forintot. Szép gesztus: a Konzum Áruház 13 fiatalnak nyújtott összesen 260 ezer forint vissza nem térítendő építési hozzájárulást! Végül a sport és szabad idő „műfajáról'' szóljunk, mely egyre többeket érdekel és érint; különbző' sportágakban mintegy 2000 fiatal sportol, s a SZÖVOSZ Kupán is évente 900-an vesznek részt. Az áfészek és takarékszövetkezetek az elmúlt 3 évben közel kétmillió forintot adtak támogatás címén sportköröknek-is- kolóknak, cserében a szövetkezeti fiatalok díjmentesen használhatják a pályákat, tornatermeket. S jó hír: a fiatalok üdülési igényeit teljes mértékben kielégítették — fogalmaz a beszámoló — valamennyi áfész, takarékszövetkezet és vállalat rendelkezik saját, illetve bérelt üdülővel, többnyire a Balaton mellett. K. F. Bizonyíték a fénykép Pénzbírsággal sújtják a tilosba hajtókát Néhány héttel ezelőtt új módszert vezetett be a közlekedésrendészet a tilosba hajtások megakadályozására, csökkentésére: fényképfelvételt készítenek a szabálytalankodókról, amiket aztán a fele- lősségrevonásnál bizonyítékként használnak fel. Nem „tétlenkedtek" a Minolta automata motoros fényképezőgépek, és sajnos volt is mit rögzíteniük az elmúlt időben. Pécsett, a Szalai András—Bajcsy-Zsi- linszky, Rákóczi—Bem, Rákóczi—Rózsa Ferenc, Jókai—Rákóczi utak csomópontjaiban sok olyan járműről készítettek sorozatfelvételeket, melyek vezetői figyelmen kívül hagyták a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzését Ezzel a cselekedetükkel a KRESZ 9. § (4.) bekezdése d) pontjába ütköző tilos jelzés figyelmen kívül hagyása szabálysértést követték el. Az eljárások során már nem védekezhettek úgy a járművezetők, hogy „még sárga volt, mikor áthajtottam", hisz a felvételek egyértelműen megmutatták a tilosba hajtást, kizárva ezzel a vitának még a lehetőségét is. A szabálysértések elkövetőivel szemben több ezer forintos pénzbírságot szabott ki a rendőrhatóság. Plrttftkár és tan^stai egy személvben Az aktatáskás ember „A szívem szabolcsfalusi maradt” R écsszabolcs: a térkép egyszerűen így jelöli a Fehérhegytől északra a Tolbuhin út menti családi házak sorát, s az ettől keletre, a Csertetőig és a szabolcsi szőlőhegyig húzódó városrészt. Azok, akik születésüktől ezen a területen élnek, különbséget tesznek a komlói út melletti rész, valamint a Fehérhegy és a Csertető közötti völgy lakóterülete között: Hősök tere és Szabolcsfalu. Az utóbbi valóban falu is volt nem is olyan régen: Mecsekszabolcs. 1951-ben csatolták PécshezTöbb mint három évtized után is, ha idősebb helybeliek összetalálkoznak a buszmegállóban, a kötelezően udvarias- kodó kérdésre, hogy „hova-ho- va?l”, ma is az a válasz: „Megyek a városba.” S ez nemcsak kitörölhetetlenül beideg- ződött szóhasználat, hanem a valóság tükre is. A kertes, családi házas lakóterületnek falusi jellege van. De ennél is döntőbb, hogy itt a város peremén Pécsszabolcs három évtized alatt megközelítőleg sem jutott olyan szintre a kereskedelmi ellátásban, a szolgáltatások színvonalában, a közművelődést szolgáló és a közélet fórumainak otthont nyújtó létesítmények terén, mint a vele azonos lélekszámú önálló települések, például Boly, Mágocs, Villány, Pécsvárad. Mennyire indokolt a lakóterület gondjainak felemlegetésével indítani egy közéleti ember portréját? Nagyon is az. A pécsszabolcsi problémákat több mint két évtizede hallhatják a városi tanács mindenkor vezető tisztségviselői Pernecker Imrétől, a szabolcsi választó- körzet tanácstagjától, a lakó- területi pártalapszervezet titkárától. Mit tudott kiharcolni, s mit nem? A mérleg mindkét serpenyőjében sok, felemlegetésre érdemes téma akad. Egy bizonyos: a választói nem vethetik a szemére, hogy csak szavazni jár a tanácsülésekre. A legaktívabb tanácstagok között tartják számon a város vezetői, kezdettől fogva. Pécsszabolcsi tanácstag és párttitkár létére hét év óta már a belvárosban lakik. — Ezt akár öngólnak is beszámíthatom, hiszen annyiszor szóvá tettem már, hogy Pécsszabolcs jelenlegi helyzete miatt nem képes megtartani az aktív, közéleti szerepre alkalmas fiatalokat és az értelmiségieket. Lakóterületünkön egyre több a nyugdíjas, a fiatalok pedig más városrészbe költöznek. De akik még itt vannak, azok is afféle „aktatáskás emberek”: a város másik végén dolgoznak, este érnek haza, s akkor már nem lehet megmozdítani őket. Én is ilyen aktatáskás ember lettem: táskámban hordom az irodámat taggyűlésekre, vezetőségi ülésekre, tanácstagi fogadóórákra — mondja a rá jellemző, határozott stílusban, érdes rekedtes hangon. De rögtön hozzáteszi még: — Elköltöztem, de a szívem pécsszabolcsi maradt. Ott él szinte az egész famíliám, a szabolcsi hegyen van a szőlőm. És hát visszahívtak. Amikor elköltöztem, lemondtam a párttitkári tisztségről. Utánam rövid idő alatt három titkár váltotta egymást az alap- szervezetben, s végül is nem akadt olyan alkalmas jelölt, aki elvállalta volna ezt a funkciót. Újra rám esett a választás. Pécsszabolcson bizony nem könnyű a pártéletet szervezni, hiszen az alapszervezetünk átlagéletkora 72 év. Ehhez képest én fiatal vagyok, ott születtem, s jól ismer mindenki, s ebben a munkában bőségesen van tapasztalatom. Több mint negyedszázad. Most márciusban lett ötvenéves. Mozgalmi, közéleti szereplésének családi hagyományai vannak. Először az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett az ötvenes években, majd a katonai szolgálata letöltése után nem sokkal alapító tagja lett a munkásőrségnek. Ö tanította az idősebbeket a géppisztoly használatára. Hét évig volt a munkásőrség tagja. Pécsszabolcsi munkásőrtársai javaslatára 1958-ban választották meg először titkárrá a szabolcsi alapszervezetben. A lakóterületen zömében bányászok élnek, régebben még inkább jellemző volt ez, mint most. Pernecker Imre is a Mecseki Szénbányáknál dolgozik 1951 óta. A hatvanas évek elejétől István-aknán a kötélpálya-gépészetnél lakatos. Tanácstaggá 1960-ban választották meg először, s azóta egyfolytában több cikluson keresztül megkapta a szabolcsfalu- siak bizalmát. Részese volt a termelőszövetkezet megszervezésének, dolgozott a szakszervezeti mozgalomban is. Most már harmadik ciklusban a Baranya megyei Tanácsnak is tagja. Beválasztották az igazgatási és jogi, valamint az ügyrendi bizottságba. A városnál korábban az I. kerületben a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke volt, majd a városi tanács lakáselosztó bizottságának elnöke, jelenleg pedig a Pécs megyei város Tanácsa végrehajtó bizottsága mellett működő lakásgazdálkodási társadalmi bizottság elnöke. — Szenvedélyes ember vagyok, nem is tagadom, ugyanakkor mindig is híve voltam a nyitott ajtók politikájának. Akármelyik régebbi és jelenlegi tisztségemben bárki bármikor rámnyithatta az ajtót a problémájával. Természetesen negyedszázad alatt voltak jó- páran, akik ezt a munkastílust nehezményezték. Ezzel együtt a munkámat elismerték. 1973- ban például megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát — kezd bele egy csendes önvallomásfélébe, amely azonban csakhamar átcsap a lakóterület legégetőbb gondjainak elintézésre váró sorolásába. Például a pécsszabolcsi temető és ravatalozójának ügye végre kimozdul a holtpontról. A hozzá vezető utat társadalmi munkában minden időjárásban járhatóvá tették a szabolcsiak. A ravatalozót is így építenék fel, s végre hosszas vajúdás után az épület tervei már készülnek. Lassú, de fokozatos javulást ígér a városi tanács a rendkívül alacsony szintű és szűk keresztmetszetű, helyiség- és raktárgondokkal terhes pécsszabolcsi kereskedelmi ellátásban. ABC-jellegű boltra sajnos nincs pénz. A megszűnt szabolcsfalusi sütöde épületének újrahasznosításáról megkezdődtek a tárgyalások a Pannónia ÁFÉSZ-szel. — Igazságtalan lenne megfeledkezni arról, hogy minden évben több valósul meg ezen a lakóterületen, mint amennyi Szabolcsfaluban a település- fejlesztési hozzájárulásokból összejön — teszi hozzá. — Szerencsés-e, ha egy lakóterületen egy személy a párttitkár és a tanácstag? — Bár ez kétszer annyi munkával, elfoglaltsággal jár, de a saját tapasztalataimból ítélve csak hasznosnak mondhatom. Alaposabb, szélesebb körű információkat szerezhetek, jobban ismerem azt a területet, amit képviselek. Akármelyik tisztségemben járok el egy-egy ügyben, a másik tisztségem óhatatlanul tekintélyt növelő. Vitás ügyben a párttitkár és a tanácstag csendes belső vívódással, meghasonlás nélkül rendezi el a problémákat. Dunai Imre Párt és a szak- szervezetek A SZAKSZERVEZETI SZEMLE márciusi számában jelent meg Lukács János: A párt szakszervezeti politikája Baranyában című írása. Ez alkalommal néhány gondolatára kívánjuk felhívni a figyelmet. A szerző az írás elején arra hívja fel a figyelmet, hogy a Központi Bizottság 1983. október 12-i állásfoglalása a szak- szervezeti munka fejlesztéséről és a párt feladatairól további önvizsgálatra és tettekre készteti a területi pártszervezeteket és pártalapszervezeteket, A Baranya megyei Pártbizottság is keresi a szakszervezeti munkája javításának módozatait, a politikai eszközeivel elő kívánja segíteni a szakszervezetek tevékenységének fejlődését; az élet által többszörösen igazolt, évtizedes tapasztalatokra, —tényekre éoítve. Többek között azt állapítja meg, hogy a szak- szervezetek a megyében is eredményesen látják el feladatukat, munkájuk fejlődik, tekintélyük van, ezt mindenekelőtt vállalt szerepükkel, eredményeikkel érték el. Cselekvő részesei a helyi politika alakításának és végrehajtásának. Az érdekek .feltárásában, közvetítésében és érvényesítésében nélkülözhetetlen szereoük van, Komolv politikai erőt képviselnek céljaink meqismerte- tésében, a mozgósításban, az emberek tudatának formálásában, a szocialista gondolkodás és maqatartás alakításában. Az eredményes szakszervezeti tevékenységnek mindenekelőtt maqa a mozgalom és a társadalom látja hasznát. Foglalkozik az írás azzal is, hogy ha nem is széles körben, de még kísért a szakszervezetek munkájának lekezelése, lekicsinylése, törekvéseinek félreértelmezése a gazdasági, állami vezetők, de néha egyes párttisztségviselők körében is. Gyenge, vagy egyoldalú mozgalmi tevékenységgel ehhez a szakszervezetek alapot adhatnak. Politikai, társadalmi érdek, hogy a politikai intézményrendszer fontos elemeként jól működő, helyüket, szerepüket pontosan értelmező és érvényesítő szakszervezetek dolgozzanak a munkahelyeken. A politikai feltételek, a helyes pártirányítás mellett elengedhetetlen a szakszervezetek belső fejlődésének, mozgalmi jellegének erősítése, hogy szerepüket még eredményesebben tölthessék be. Fontosnak tartja a szerző, hogy a szakszervezetek tevékenységében előtérbe kerüljön a politikai nevelés, az ideológiai munka, mint céljaink elérésének fontos eszköze. A szakszervezetek tudatformáló tevékenységének eddig is az volt a feladata, hogy ismertessen, meggyőzzön, elfogadtasson, mozgósítson. Hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogyan alakul a párt és a szakszervezetek tömegkapcsolata, milyen mértékben tudjuk az embereket megnyerni, mozgósítani és nem utolsósorban perspektívát mutatni. A tömegpolitikai munkának különösen nagy a jelentősége az ifjúság körében. A szakszervezetek tevékenységi területeit és feladatait áttekintve foglalkozik a cikk azzal, hogyan kell foglalkozniuk a termelés, a gazdálkodás, az elosztás kérdéseivel. Kitér arra a kérdésre Ts, hogy a szakszervezetek helyzete mennyire meghatározott, van-e cselekvési szabadságuk, s erre azt a választ adja: igen van lehetőség az önálló cselekvésre,_ dolgaink jó irányú alakítására, jobbá tételére. A továbbiakban azt elemzi, hogyan kell helyesen értelmezni azt a megfogalmazást, hogy o szakszervezetek képviselik a dolgozók kollektív és egyéni, napi és távlati érdekeit. M. E.
