Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-21 / 80. szám
Dunántúli Tlqplö 1984. március 21., sierda 6 [ Hagyomány Korabeli sajtószem le Pedagógusok a Tanács- köztársaságért Bél Mátyás Baranyája A Tanácsköztársaság nagyszerű forradalmi célkitűzésének megvalósításában nehéz és felelősségteljes szerepet vállaltak magukra a pedagógusok. Mindenekelőtt alapvető tennivalójuk a Tanácsköztársaság oktatáspolitikai célkitűzésének megvalósítása, a materialista nevelés, az új, a forradalom teremtette iskola szocialista tartalommal való megtöltése, általában a köznevelésben való tevékeny részvétel. E célok megvalósításában a pedagógusok jelentős része hivatás- tudattal és meggyőződéssel vett részt. E téren elért eredményeik eléggé ismertek. Kevésbé köztudott viszont a pedagógusok iskolán kívüli tevékenysége a gyermekvédelem területén és a társadalomban vállalt szerepük. A Tanácsköztársaság megszületése pillanatától fontos kérdésnek tekintette a társadalom nevelését, a szocialista tudat kialakítását. E célkitűzéseken belül is alapvető feladatnak tekintette a gyermeknevelést egyrészt az iskolában, másrészt az iskolán kívül. A szabad és direktóriumi vezetés alatt álló, a Tanácsköztársasághoz tartozó Baranya megyében, de a szerb megszállás alatt élő Pécsett és környékén is vannak kezdeményezések a Tanácsköztársaság gyermekpolitikai célkitűzéseinek megvalósítására. Mindenekelőtt a szabad Baranyában is végre kívánják hajtani a Forradalmi Kormányzótanács LXXI. számú rendeletét, amely kimondta: „A Tanácsköztársaság a gyermekek testi és lelki védelmét a legfontosabb feladatának tartja. A bajokat megelőző gyermekvédelem leghivatottabb helye az iskola. Ezért a kormányzótanács az iskolában gyermekvédő gyámi állásokat rendszeresít.” A gyámi állásokat Sásdon, Pécsváradon is létrehozzák. Ezek feladata volt az állandó kapcsolattartás a szülőkkel, az iskolaorvossal, az iskola tanítói, tanári karával. E gyámok irányítása a június 15-én megalakult művelődési osztályon történik. A gyámi szervezet létrehozásával egyidőben megoldotta a Tanácsköztársaság a gyermekvédelem olyan, már régóta akut problémáját is. mint a törvénytelen gyermekek ügyét. Az Albert István tanító szerkesztésében megjelenő Sásd és Vidéke 1919. áorilis 13-i számában így adott hangot a Baranya megyei pedagógusok egyetértésének, hangoztatva milyen szégyentől szabadul meg az a fiatal, kit a hivatalos jegyzőkönyvben törvénytelenül tartanak nyilván. „És a szerencsétlen törvénytelen maga is elhitte, hogy ő .bűnben-fogant', s így maga is bűnös, megvetésre méltó, kicsúfolni való. Örökre eltűnt a .törvénytelen’ fogalom, mely a születés pillanatában sok ártatlan homlokra ütött bélyeget.” Az iskolák köztulajdonba vételével a Forradalmi Kormányzótanács XXIV. sz. rendeletének végrehajtásával további nagy lehetőség nyílott a pedagógusok előtt, hogy az oktatás szervezeti kereteit modernizálják, az oktatás tartalmát megváltoztassák. Ennek során pl. Baranya megye minden községében létrehozzák a játékiskolákat Erre utal pl. Lengyel László, a Baranya megyei művelődési osztály biztosa 27/1919. sz. rendeletében. De gondoskodnak a tanköteles gyermekek iskolába járásáról is. Célul tűzik ki, hogy minden beiratkozott tanuló elvégezze az elemi iskolát. Az alapismeretek gyarapítása érdekében Sásdon nyári ismétlő iskolát szerveznek, amely oktató munkáját már április 27-én megkezdte. Az iskola megindítása során kötelezővé tették, hogy minden szülő, gazda és iparos volt tanköteles gyermekét, illetve tanoncát el- küldje az iskolába. De gondot fordítottak a tanoncvédő rendelkezések végrehajtására is. Nem engedték meg a tanon- cok tettleges bántalmazását. Ellenőrizték munkaidejük betartását. A Magyar Szocialista Párt gyermekpolitikója természetesen nem öncélú. Megkövetelte a gyermekek kommunista nevelését. A Baranya megyei pedagógusok ezen a téren is szép eredményeket érnek el. A Tanácsköztársaság bukása után pl. Pokorny Márton oroszlói tanítót azzal vádolták, hogy ,,A tanácsrendszernek mór kezdete óta communista szellemben kezdte tanítani a gyermekeket, communista erkölcsi nézetek alapján." Szekeres József kis- bectercei tanítót szintén kommunista nevelés miatt helyezik vád alá: „A község fiatalkori lakossága előtt előadást tartott, azon a bolseviki elveket hirdette." De sokat tesznek a tanítók a gyermekek testi nevelése érdekében is. Baranyában is birtokba veszik a kastélyokat, azok kertjében gyermek- játszótereket rendeznek be. Az először Budapesten, majd vidéken is egyre népszerűbb mesedélutánokat a gyermekek nyári foglalkoztatósa alkalmával pl. Sásdon is megszervezik. Természetesen a szabad Baranya lehetőségei igen korlátozottak. Emellett a demarkációs vonal közelsége sem kedvezett annak, hogy a Tanács- köztársaság minden gyermek- védelmi intézkedése olyan intenzitással valósuljon meg, mint dI. Pest, Fejér, vagy Tolna megyékben, vagy egyáltalán a Dunántúlon. Méqis szerény lehetőségeik ellenére Albert István és társai mindent megtettek azért, hogy megteremtsék a baranyai gyermekek boldog jövőjét, és már a Tanácsköztársaság alatt elfeledtessék velük a háború borzalmait. Hősi kor ez. Áldozatokat kívánt, s áldozatokat is hoztak érte. A Tanácsköztársaság ez évi 65. évfordulóján ezért is gondolunk rájuk tisztelettel, és tetteikhez mért méltó megbecsüléssel. Két év múlva ünnepeljük a városnak a török hódoltság alól történt felszabadulását. 1687 augusztusában pedig az egész megye megszabadult a török uralomtól. Az ez utáni idők történeti, földrajzi, szociográfiai leírását a háromszáz évvel ezelőtt (1684. március 24- én) Nagyócsán született mészárosmester tudós fia, Bél Mátyás hagyományozta reánk. Bél az egész ország egyetemes fölmérését akarta megrajzolni történetföldrajzi, nyelvtörténeti, néprajzi, természetrajzi, gazdasági és orvosi tekintetben. Ezért az egyes megyeközpontokba kérdőíveket küldött ki, amelyeknek valóságát személyesen vagy hallgatói útján ellenőrizte. Némelyik megye elzárkózott az adatszolgáltatás elől, főleg a katonai sorsvonás, az adókivetés adatainak nyilvánosságra hozatalától félve. De még így is rendkívül jelentős anyagot sikerült feldolgoznia, s ennek egy részét, 9 Dunán inneni vármegye leírását Bécsben Notitia címmel sikerült közzétennie. A megmaradt kéziratokat váratlan halála után 1767-ben Batthány József kalocsai érsek 1600 forintért megvásárolta az özvegytől. Ez a 82 kötetnyi anyag azonban szállítás közben átnedvesedett, de némelyik részről sikerült másolatot készíteni. E szerencsés megyék közé tartozik Baranya is. Megyénk hódoltság utáni életéről két másolat is készült. Az egyiket Lukafalvi Szarka Ferenc készítette 78 lapnyi terjedelemben. Kéziratában közli, hogy a Baranya megyei kötetnek eredeti példánya nincs meg. Ez a megállapítás azért érdekes, mert Pécs tudományszerető püspöke, Klimo György, értesülve a Batthánynál levő kéziratokról, annak engedélyével és segítségével szintén készíttetett egy másolatot 85 fólió terjedelemben. Mivel a két másolat sok mindenben eltér egymástól, nyilvánvaló, hogy mindegyik másoló csak a számára fontosnak tűnő részeket írta le megrendelőjének. Milyen volt Baranya kétszázötven évvel ezelőtt? A §-okra osztott fejezetekben elsősorban a megye nevét elemzi Bél Mátyás, s úgy véli, hogy az a Baranya vár névből származik. E nevet pedig a Boranyából eredezteti, s ez a megyében termett bor kiváló minőségére utal. Ezt fejezi ki a megyecímer is, amelyben két ó-szövetségi alak, Josua és Khaleb áll a várkapuban, szokatlan nagyságú szőlőfürtöt tartva a vállukon. Bél Mátyás megyénk földjét gyümölcsben és mindennemű gabonában termékeny területnek tartja. Kiemeli a búza- és árpatermést, s nemannyira a tavaszi, mint inkább az őszi vetést hangsúlyozza. „A rozsnak nem kedvez ez a talaj — írja — annál inkább a sza- racén és a török búzának." (Török búzán a kukoricát, a szaracénon minden bizonnyal a kölest kell érteni.) Több helyütt is hangsúlyozza a megye borjövedelmét, amelyet a későbbi történetíró, Pa- panek György is jelentősnek mond, mivel a megye területén mesésen híres borok találhatók. Szól a szőlőfajtákról, elárulja a pálinkakészítés módját, beszél a megye állattartásáról, majd hosszasan fejtegeti a megye településtörténetét, a nemzetiségek szokásait. Külön foglalkozik a várak és városok leírásával. Pécsváradnál megemlíti, hogy a hegy oldalában vasat találtak, s ezért ezt a részt Vashegynek nevezik. Megtudjuk a sok érdekes részből azt is, hogy a Pécshez közeli Mislenben egykor ariónu- sok, Kis- és Nagybudméron pedig görög ritusúak laktak. Kövesden a jó bort dicséri, Nyomján a bajorok összekeveredtek más germán telepesekkel. Olaszon illírek, Tötösön rácok, Belvárdon magyarok és szlávok vegyesen laknak. Nem szóltunk még patinás Pécs városunkról. Városnevünket a görög pente (= öt) szóval hozza kapcsolatba, s ekként ő is az öt templomos nézetet vallja. Bonfini alapján részletesen foglalkozik a bazilika történetével is. A város „dicsőségét, fényét, hírességét" taglalva említi ezt a mondást: „Magyarnak Péti, Némethinek Béts." Érdekes adata, hogy a Tettyének régi neve Orgyas volt, a Mecsek nevét pedig Szarka Mecsetnek írja — török nevet sejtve benne. Bél azonban úgy véli, hogy a török hódoltság előtt is megvolt már ez a név. Istvánffyra is hivatkozik, aki hol Mecseket mond, hol Mersetumot, mint a hegy csúcsát. A városról Így ír: várfalai több helyen áttörve, félig leégve. A belvárosban azonban találhatók még ízléses épületek. A törökök sok házat hátrahagytak, ezek azonban alacsony tete- jűek voltak, lakóhelyeik szűkek és szennyesek. A város közepén volt a piac, a kővel kirakott, négyszög alakú tér, ahol a mindennapi élet zajlott. Ennek nyugati részén volt a jezsuita kolostor, amelyben Széchényi György, akiről később a teret elnevezték, iskolát létesített. Ez annyira híres volt, hogy sok fiatal nemes innen indult más országokba továbbtanulásra. E mondatai eszünkbe juttatják a Nagy Lajos alapította első magyar egyetemet. Ezzel kapcsolatosan érdekes adattal szolgál. Amikor a pécsi püspökök életrajzát ismerteti, a 25. pécsi püspökről, Valentinusról, vagyis Alsáni Bálintról — többek között — megjegyzi: „Arra törekedett minden gondjával és igyekezetével, hogy a még hírességgel bíró akadémiát megmentse." Mivel pedig Alsáni Bálint püspök és bíboros 1408- ban hunyt el, erősen valószínűsíthető, hogy a pécsi egyetem (akadémia) ekkor még fennállott. A városára és megyéjére büszke lokálpatrióta mivel zárhatná szebben Bél Mátyásnak Pécsről és Baranyáról szóló érdekes ismertetését, mint amivel ő fejezi be leírását: „Kevés földi dolog van, amelyet Virgi- lius a elysiumi mezőknél szebbnek mondhatott volna. Szolimán ide helyezte vissza a földi paradicsomot." Dr. Tóth István Negyven éve, 1944 márciusában nagy szovjet támadás indult meg a keleti fronton, Krivoj-Rogtól délre. Erről a támadásról a baranyai-pécsi sajtó mindig az első oldalon számolt be. A március 19-i lapok első oldalán lévő fronthíreket is a német főhadiszállás jelentéseiből vették át lapjaink, amelyeket először a hazai hírközlő szervnek, az NTI-nek továbbítottak. A lapok címoldalán a szovjet támadás visszaveréséről, illetve a németek védelmi harcainak eredményeiről esett szó. Ezen a napon például közölték, hogy a Bug torkolatától a Pripjet mocsarakig hullámzott a déli frontszakasz nagy csatája, lejjebb viszont már tervszerű német visszavonulásról adtak ki hírt. Az olasz fronton a Monte Casinó-i harcok állásáról, a Távol-Keleten a japánok indiai előrenyomulásáról szóltak a tudósítások. A március 19-i német megszállást csak napok múlva kommentálták, a Dunántúl például 23-án, csütörtökön írt arról, hogy Sztójay Döme lett a miniszterelnök. „Közös megegyezés alapján német csapatok érkeztek . .., hogy a magyar nemzet a közös ellenség és különösen a bolsevizmus leküzdésében minden erő mozgósításával és átfogó biztosítékok megteremtésével támogatást kapjon" — kommentálták az eseményt, majd leszögezték: „A hagyományos magyar—német fegyverbarótság a biztosítéka Magyarország jövőjének.” S bár Göbbels propagandaminiszteri dr. Ley birodalmi szervezeti vezető a legyőzhetetlenségről beszélt, Churchill kilátásba helyezte a minden fronton való színre lépést, s Berlinben sem tartották kizártnak a „Három Nagy” újabb találkozóját. Az események Pécsett, Baranyában is éreztették hatásukat. Dr. Palos Bernardin tankerületi főigazgató elrendelte, hogy a „Negyvenhét évvel ezelőtt történt tragikus eseményre emlékeztek tegnap reggel Cserte- tőn" — kezdte beszámolóját a Dunántúli Napló 1984. március 11-i száma. — „Negyvenhét éve, 1937. február 23-án a va- sas-bónyaüzemi Thomen-akná- ban kétszázhatvanöt bányász szállt le és kezdett éhségsztrájkba, hogy ezzel szerezzenek érvényt bérköveteléseiknek a Du- nagőzhajózási Társasággal szemben." Másnap a vasasi bányószfeleségek és következő műszakos bányászok a pécsi központba akartak vonulni, de a Csertetőn csendőrsortűz állotta útjukat. —” A megmozdulásnak három halottja volt: Faitig Imre, Keller János, akik a helyszínen, s Hegedűs Mihály, aki a kórházban halt bele sérüléseibe." — idézi fel az eseményeket a beszámoló. Igen örvendetes dolog, ha egy nép emlékezik hősi napjaira, mert csak ezekből meríthet erőt a holnapokhoz. A munkásosztály is ezért emlékezik hősi múltjára. Az emlékeket éppen ezért nem szabad hogy homály fedje. Mindig tisztán kell hogy álljon az emberek előtt az, amit nem szabad elfeledniök. A tudósítás történelmi utalásai nem egészen pontosak. Nem Hegedűs Mihály halt meg a kórházban, hanem a négygyermekes Faitig Imre volt az, oki még csaknem 12 órát élt, mert hajnali fél négykor hunyt csak el. Boncolási jegyzőkönyve NEGYVEN ESZTENDEJE tanulók csak szüleik felügyeletével tartózkodhatnak az utcán, s egy újabb rendelet szerint húsvét előtt, április 1-én be kell fejezni a tanévet az elemi iskolákban. Ebben az időben a húsfejadag 30 deka volt hetenként, s március 27-től ismét megindultak a leventefoglalkozások. Március 30-tól megszüntettek több vonatot Kaposvár, a Balaton és több baranyai helység felé Pécsről. A szélsőjobb éledését bizonyítja a Nemzeti Munkaközpont helyi szervének felhívása a munkássághoz, a „zsidó és marxista terror" ellen. A város nagy erőfeszítéseket tett a szegény gyerekek ellátására, a városi gyűjtés eredményeként pénzbeli, természetbeli adományokat osztottak szét. A színházi előadások 23-án újrakezdődtek, viszont előbbre hozták a kezdést. A Mecsek Egyesület változatlanul működött, 26-án megkezdődött a labdarúgó alosztály- bajnokság. Eközben hullottak a bombák az angol és német városokra, s megjelent az újabb zsidótörvény, amely a 6 éven felülieknek kötelezővé tette a sárga csillagot. Endre László szavai egy új szakasz kezdetét sejtették . . . Vargha Dezső levéltáros rendkívül figyelemreméltó adatokat tartalmaz. A „Külvizsgó- lat” többek közt ezt állapítja meg: „A mellkas dombordad, széles, bal oldalán a bimbó alatt egy kb. két ujj széles csík jóddal be van kenve, ennek a csíknak a közepén két beszúrási hely látszik", — majd később: a bal comb alsó harmadának külső oldalán ragtapasz csíkokkal leragasztva gaze lebennyel fedett beszúrási hely látszik, halvány szélekkel”. — Tehát összesen három szúrásos sebhely, amely a puskára tűzött szuronytól származott! A jegyzőkönyv B. pontja, amely a kül- sérelmi nyomokat részletesen tárgyalja, leírja, hogy a jobb térdkalács alatt a lövéstől a sípcsont milyen formában tört el, s végül megállapítja: „A mellső sípcsonti verőér jól követhető, a seb alapján rajta sérülés nem található.” A csendőrök csak tüzelési parancsot kaptak, Faitig Imrének tehát e sípcsonti lövéstől nem kellett volna meghalnia, azonban egy, vagy két csendőr a szuronyt is használta ... A belvizsgálat C. pontja ugyanis a következőt rögzíti: „A szív közelebbi megtekintésekor derül ki, hogy a kamrák közötti sövényen a bal kamrában a szívbelhártya alatt vékony csíkalakú vörös vérömlenyek vannak”. Tehát a balkamrában vérömlenyek, s ezeket, tehát a halált, a bal bimbó alatt: két szúrás okozta. Harcos Ottó Pályázati felhívás A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Történelmi Társulat, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, a KISZ, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a TOT népfronttörténeti pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy hozzájáruljon a népfrontmozgalom dokumentumainak összegyűjtéséhez és feldolgozásához, előmozdítsa a népfront történetének megírását. Időben felöleli az 1930-as évektől napjainkig a népfrontmozgalom minden időszakát. Beküldhető kiadatlan vagy a pályázat meghirdetése után megjelent egyéni, vagy kollektív monográfia, tanulmánykötet, tanulmány, visz- szaemlékezés, forrásgyűjtemény legalább 50, legfeljebb 400 gépelt oldal terjedelemben. A pályázatot meghirdető szervek elősegítik a legszínvonalasabb pályaművek megjelentetését. A pályaműveket 3 géppel írt példányban 1985. november 1-ig elküldeni a HNF Baranya megyei Bizottsága címére (Pécs, Geisler Eta u. 15.). A pályázat titkos, a műveket jeligével kell ellátni, a szerző neve, foglalkozása és lakcíme zárt borítékban mellékelendő a pályázathoz. Eredményhirdetés: 1986. június. A pályadíjak: tanulmányok és monográfiák esetében két első dij (egyenként) 10 000, három második (egyenként) 5000, négy harmadik (egyenként) 3000, visz- szaemlékezések és forrás- gyűjtemények esetében két első díj (egyenként) 5000, három második (egyenként) 3000, négy harmadik (egyenként) 2000 forint. Február 24-e védelmében
