Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-19 / 78. szám
Mire szolgál a cserépszilke? A kiállítás egy részlete Fotó: Gállos Ferenc Kiállításnézőben Bonyhádon A tárgyalkotó sárközi népművészet — mai használatra Csak egy Szignál van... Jogerős ítélet a szekszárdi rock-perben Befejeződött az a vita, — később már per —, ami a Hétfői Dunántúli Napló révén került a nyilvánosság elé. Bonyhádon ugyanis 1974-ben Szignál névvel popzenekar alakult, s Tolna, Baranya, Somogy megyékben népszerű lett. Egyik tudósítónk azonban azt jelentette lapunknak 1983. augusztus 15-én, hogy újjáalakult a bonyhádi Szignál együttes. Erre szabadult el a pokol, mert Jándi József, a Szignál alapítója és máig vezetője — miután sok helységben tapasztalta, hogy zenekaruk néhány volt tagjából alakult új szekszárdi együttes ugyanezen a néven köt szerződéseket, és ad műsort — a HDN-ben fejtette ki nézetét, augusztus 29-én. Újabb fordulat: a szekszárdi — tehát a második — Szignál zenekar felmutatta szerkesztőségünkben az Országos Rendező Iroda Szignál névre szóló engedélyét, miszerint ők jogosan használják ezt a nevet. Miután mindkét fél véleményét pártatlanul közöltük az olvasókkal, 1983. szeptember 5-én azzal zártuk le a vitát, hogy jogerős bírósági ítéletig nem foglal? kozunk vele. Most megszületett az ítélet: a bíróság a másodikként alakult zenekart eltiltja a Szignál, Signál és Új Signal nevek használatától, s kötelezi őket, hogy zenekari tevékenységük során ettől lényegesen eltérő nevet használjanak. A Szekszárdi Járásbíróság dr. Szöílősi Gábor tanácsa a Polgári Törvénykönyv tételeit alkalmazva, a zenei életben széles tájékozódást tanúsító, a kulturális életben irányt mutató ítéletet hozott. Hasonló értékű az ítélet indoklása is. Mi volt az eljárásban az alapkérdés? — Az 1974-ben alakult Szignál tagjai csak az Országos Szórakoztatózenei Központ ideiglenes engedélyével rendelkeztek, ez az engedély csak személyekre, és nem zenekarra A pernyertes együttes: Garai József basszusgitáros, zenekarvezető, Jándi József billentyűs, Jándi István dobos, Baksa Zoltán énekes és Pálffy Tamás szólógitáros. Kizárólag ez a zenekar jogosult a Szignál név viselésére. szólt. Az együttesből kivált zenészek azonban az Országos Rendező Iroda szakvizsgáját Szignál néven tették le. De erről nem szóltak előre a nevet már viselő, ismert, több tagja tekintetében változatlan felállású, eredeti zenekarnak. Az Országos Rendező Iroda az új együttesnek Szignál néven kiadta az ideiglenes működési engedélyt. Most, az első magyarországi névviselési rock-per irányt mutat. Az igény azonban változatlan: a jogalkotásnak széles körű szabályozással kell számítania az egyre szélesebb körű rockzenei életre. Földessy Dénes Alföldi gyerekkoromat idézi a szó: szilke, cserépszilke... Nyárvégeken készítették elő, ha üstökben rotyogó szilvalekvár illatozott a kertben, öt-hat szilke is ott sorakozott ilyenkor a pádon, mókás látványt adva, amint hasas-öntudatosan „csípőre tett kézzel” vártak feladatukra: befogadni, összeérlelni és fogyasztásig eltartani a lekvár zamatos ízeit. Baranyában nemigen hallottam ezt a szót. Tolnában viszont, úgy tűnik, használatos. A Tv-híradó szövegéből ezt sejtem legalábbis, amikor a minap a bonyhádi művelődési központban megnyitott kiállítás látnivalói között a szilkéket is felsorolta. Jólesett hallani, nem kevésbé látni is, több más népi formájú használati tárgy meghitt társaságában. A kiállítás nagyon szép. Méltó folytatása a rendező intézmény törekvéseinek: bemutatni, megismertetni a szűkebb és a szélesebb tájegység népművészetét; annak mai jelenlétét, továbbélését. Ez a kiállítás az utóbbi feladatot kívánja teljesíteni. Két fiatal népi iparművész, B. Teszler Ella fazekas és Komjáthi Tamásné szövő, sárközi motívumkincset és formákat alkalmazó műveit láthatjuk Bonyhádon. Mindketten a tiszta forrást, az eredeti népművészetet jól ismerő alkotók; mestereik valaha még csak azzal foglalkoztak. A fazekasanyag — mázas edények, tálak, köcsögök, szilkék, bokályok, fazekak — s a szőttesek: szódák, függönyök, térítők mind őrzik az egykori archaikus sárközi vonalakat és díszítőelemeket. Újrateremtve őket olyan népi iparművészeti használati tárgyakban. amelyek egy mai modern lakásban is nemcsak gyönyörködtetnek — használhatók is. Ámbár lehet, megváltozott funkcióval. A kiállítás őre, Barcza Jánosáé, valaha Erdélyben, Dés közelében élt. Tőle tudom: a kiállítás számos tárgya hasonló vagy csaknem azonos az ottaninépi használati tárgyakkal. A 6—8 literes zöldesbarna mázas cserépfazék olyan, mint amit náluk káposztásfazéknak hívtak, és savanyításra vagy kemencebeli töltöttkáposzta-főzésre használtak. Másokban tartottak valamit: tökmagola- jat, mézet; a köcsögökben tejet, tejfelt, vagy mézet az öblös cserépkantában. Ma dekoratív padlóváza lehet bármelyik, míg a korsók, miskakancsók, tésztaszűrők, vízmerítők eredeti feladatukat is betölthetik. A fehér, zöld és vöröses sárközi virágmintákkal ékített nagyalakú tálak szépek a fehér falon is. De gyümölcsös vagy sa- látás tálként egy ünnepi asztal ékessége is lehetne bármelyik. A látogatók legnagyobb figyelme alighanem két csodás, szép terített asztalra irányul: a halas motívumokkal díszített halászlés készletre s a hat- személyes bögrés terítékre. Mindkettőt Komjáthiné nyersszínű s a csíkok finom változataival ékeskedő térítői, szalvétái egészítik ki. A belógatott hasonló színű vagy piros-fehér mintázatú függönyök összhatásukban is szép harmóniát nyújtanak a március 28-ig látható népi iparművészeti kiállításnak, Bonyhádon. W. E. Oroszlánok szabadlistán Szandra, Sundi és Niki a pécsi állatkert gyermeklátogatóinak kedvencei. Rendhagyó felcseperedésükről a Hétfői Dunántúli Napló, majd a Tv-híradó is beszámolt. Anya nélkül nőttek fel: gondozójuknak kellett ^.gyesre” menni velük és a pótmama szerepet betölteni, hogy egyáltalán életben maradhassanak. A kölykök most egyévesek, farkaskutya nagyságúak, szelídek, emberhez szokottak, egészségesek. Egy bajuk van: túl sok az oroszlán, és túl kevés a hely a pécsi állatkertben. A kölykök „szabadlistára” kerültek, de egyetlen állatkert sem hajlandó „átigazolni" őket. Tulajdonképpen nem is meglepő: az utóbbi tíz évben tízszeresére nőttek a vadállattartás költségei. A kölykök már most is 1,5—2 kiló húst fogyasztanak naponta, egy felnőttpéldány éves húsadagja egy tonna körüli. A probléma megoldásának lehetséges módja lenne, hogy a kölyköket örökre elaltatják, de ezt semmiképpen nem akarják a Mecseki Kultúrpark vezetői. A másik megoldás, hogy magánszemélynek adják el a kölyköket. Van vevőnek jelentkező komoly szándékkal: egy negyvenéves szabadbattyáni lakos egy hím és egy nőstény kölyköt szeretne vásárolni. A tárgyalások közel egy év óta folynak. Az állatkert 6000 forintot kér egy oroszlánért, viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a három egymáshoz szokott kölyök egy helyre és jó körülSzandra, Sundi és Niki eladó Szabadbattyánból jelentkezett vevő mények közé kerüljön. így viszont 15 000 forintért is odaadná őket. Az ügy azonban nem az ár, hanem ennél alapvetőbb kérdés miatt húzódik: lehet-e egyáltalán, s milyen feltételek mellett oroszlánt tartani magán- személynek Magyarországon? Magasabb szintű jogszabályok ehhez nem adnak eligazítást, tehát nem is tiltják. A Polgári Törvénykönyv csak annyiban foglalkozik a kérdéssel, hogy megállapítja: aki vadállatot tart, az úgy felel az állat által okozott kárért, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat. Csakis elháríthatatlan ok esetén mentesül a felelősség alól. A joghézagot a Pécs városi Tanács saját rendelet megalkotásával töltötte be: az emberi életet, testi épséget súlyosan veszélyeztető vadállatok tartása előzetes engedélyhez kötött. A pécsi állatkert csakis ilyen tanácsi, írásbeli engedéllyel rendelkezőnek hajlandó eladni az oroszlánkölyköket. Megírták a szabadbattyáni tanácsnak, hogy milyen biztonsági és egyéb feltételek szükségesek az oroszlánok tartásához. A szabadbattyáni tanács elvileg nem zárkózik el az engedély megadásától, de lehet, hogy addigra új vevő is jelentkezik. Dunai Imre M űvészeti világhíradó Modellből filmsztár? — A filmszínésznői pályához elég hagyományos út; fotómodellnek lenni. Most Monika Hartl, az egyik legismertebb bécsi modell kapott egyszerre két főszerepet, egyet egy francia, egyet egy olasz filmben. (Képünkön: Monika Hartl.) Cél: az opera. Világhírű színházi és filmrendezők vállalnak újabban operarendezést. Peter Zadek, aki az Otelló színpadi változatával szerzett világhírt, most a Stuttgarti Operában a Figaró házasságát, Szabó István Oscar-díjas filmrendezőnk, a Párizsi Nagyoperában Wagner: Tannhäuser című operáját, Giorgio Strehler, a Milánói Piccolo Teatro stílusteremtő rendező-igazgatója pedig a Bécsi Operaházban Verdi Simone Boccanegráját állítja színpadra. Jackie Coogan a filmművészet hollywoodi korszakának egyik legsajátosabb alakja, 69 éves korában, szívroham következtében a kaliforniai Santa Mónikában meghalt. Már 18 hónapos korában filmszerepet kapott és utána sorra eljátszotta az ifjúsági irodalom filmváltozataiban a leghíresebb szerepeket. Félszáz ezer levél. A kölni városi levéltárban elérte az 50 ezret azoknak a leveleknek a száma, amelyeket a világhírű író, Heinrich Böll aláírt, s a levéltárba kerültek. F. D. Hülye, aki olvassa, „csak én vagyok okos, énnekem o seggemben is felyem van”. Persze nem az olvasóra és a szerzőre érvényesek a fenti megállapítások, az egyik leggyakoribb falfeliratot és Weöres Sándor versrészletét kapcsoltam össze. Ezek, így együtt, azt hiszem, jól jellemzik a „városi folklór” egyik megnyilvánulási formáját. Jártunkban-keltünkben rengeteg különböző szöveggel és rajzzal találkozunk a falakra írva, a telefonfülkékben vagy éppen a W. C.-k belsejé. ben. A szöveges alkotások rendkívül sokrétűek, és a szerzők sokoldalúságáról árulkodnak. A Mozgó Világ ’80 júniusi számában egy csokorravalót olvashatunk a hasonló szövegekből. Hóy Ágnes, az összeállítás gyűjtője joggal jegyzi Költészet? Hirdetés? Vélemény? „Hűje oki elolvassa” és társaik... meg: „Mindez - úgy gondolom - egységes egész, egy teljes városi kultúra része, aminek létrejöttében jelentős szerepet játszanak a hivatalos kultúra hiányai, tabui, ir- ritációi.” Gyűjteményének visszhangjaként köszönetét mondott másak mellett Mán- doki László pécsi folklórkutatónak is. — Több mint tíz éve kezdtem el foglalkozni a témával — mondja Mándoki László. — Ekkor egy vécében a számomra a műfaj egyik alapművének tekinthető négy sorra bukkantam: „Nem művészet halkan sírni, WC-falra verset írni, Nagyot akarsz mindenáron? Próbálj. . . (ülni) kerékpáron.”- Úgy gondolja tehát, hogy csupán erotikuma miatt lehet része a falfelirat a „városi folklórnak"? — Korántsem. Határterületnek vélem ezeket a megnyilvánulásokat, ugyanis a paraszti kultúrának régóta része a hasonló feliratozás. Gondoljunk csak a házakon, mestergerendákon, kútkáván, sőt — sokszor csak legendákban élő - sírfeliratokon látható „vallomásokra", „tényekre". Az eredeti népi elmésségek és a feliratok egy ponton találkoznak, hiszen az alappéldák mindkét esetben szájról szájra járnak. Gergely János, a JPTE oktatója is készített néhány képet tréfás információvá változott feliratokról. Bizonyára bevonul o klasszikusok közé az „Ez a trafig szénben van” és a családnevet alapul vevő „Bor itt. Ott.” — felirat is. — A falfeliratok egy másik, jelentős csoportja továbbgondoláson alapszik. Alapvető, igaz megállapítások népies paródiáján. Például: „Az alkohol méreg” (drága) - teszi hozzá Mándoki László. — Úgy gondolom — fejezi be Mándoki László —, valamennyien, sok más, nyomda- festéket ilyen vagy olyan okból nem tűrő példát tudnánk idézni. Valószínű, hogy a falfeliratok eredetét a hivatalossal tréfáló kivagyiság, az „én is el tudom mondani a véleményem” — típusú viselkedés- mód vezérli. Ezért nem érzem igazán folklórnak. Bozsik László A. G<V OlSTA neune*-5? 2. Folkmann Miklós rajza .
