Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-08 / 38. szám

e Dunantmt napló 1984. február 8., szerda Hagyomány Doktor Sándor élete és munkássága 120 éve született a pécsi munkásmozgalom nagy alakja A munkásmozgalom kevés olyan tiszta forradalmi sorsot ismer, mint Doktor Sándoré, aki nagy szerepet játszott Pécs életében a századelőn. Pedig nagy utat kellett megtennie a beregszászi nincstelen földmí­ves fiának, amíg bejárta nem mindennapi életútját. 1864. ja­nuár 4-én született sokgyerme­kes szegény családból, elemi iskoláit szülőfalujában, közép­iskoláit Szatmáron és Nagykő­rösön végezte. A kitűnő diájr 1883-ban beiratkozott a buda­pesti orvostudományi egyetem­re, s azt kitűnően elvégezvén, 1889 januárjában a híres nő­gyógyász, Kézmárszky Tivadar klinikájára került tanársegéd­nek. Az orvosi pályán szépen ha­ladt előre, 1895-ben állami ösz­töndíjjal másfél évig Németor­szág, Franciaország és Anglia leghíresebb klinikáin tartózko­dott. Mestere 1902-ben halt meg és halálos ágyán rábízza készülő szülészeti tankönyvének sajtó alá rendezését. 1910-ben társszerzőként alkotta meg a Magyar Bábakönyv II. kiadá­sát, s ennek szerb-horvát for­dítását is. Pécsre 1901. november 16-án került, amikor kinevezték az újonnan alapított bábaképző élére. 1913-ban az országos or­vosszövetség pécsi fiókjának elnöke lett. Felkészültségével, emberséges természetével nagy tekintélyt szerzett munkatársai körében. Szívén viselte a vidék egészségügyét is: számtalan bábaképző tanfolyamot szerve­zett, felvilágosító előadást tar­tott. Emellett számtalan tanul­mánya jelent meg a szaksajtó­ban. Nemsokára bekapcsolódott a haladó mozgalmakba, nagy te­kintélyt vívott ki magának nagy felkészültségével, vitakészségé­vel a munkások közt is. Meg­szervezte a szabadgondolkodók pécsi társaságát, a helyi sza­badkőműves páholyt, szerepet kapott a Munkás szerkesztésé­ben. A Pécsi Munkásképző Egylet keretében előadássoro­zatot indított a munkásoknak, ahol közérthetően számolt be a tudomány legújabb eredmé­nyeiről. Különösen Darwin és munkássága érdekelte, számta­lan tanulmányt szentelt ennek a témakörnek. Az 1907-es or­szágos szabadgondolkodó kongresszuson is részt vett, megindította a munkásiskolát. Az első világháború végén megerősödtek a forradalmi mozgalmak, a katonai vereség is a monarchia széthullását siettette. Pécsett 1918. május 20-án katonai lázadás tört ki, amelyben munkások, bányá­szok .is részt vettek. Ezt még ugyan sikerült elfojtani, de az őszirózsás forradalom hatására november 2-án a Széchenyi té­ren összegyűlt 15 000 ember előtt a már megalakult nemzeti tanács elnökeként már ő je­lentette ki: „ünnepet ülünk,dz ezeréves Magyarország, az önálló Magyarország újjászü­letésének az ünnepét ... A most következő alkotó munká­ból mindenkinek ki kell vennie részét. Éljen a független ön­álló Magyarország! Éljen a nemzeti tanács! Éljen Károlyi Mihály!" A nemzeti tanács át­vette a hatalmat, egymás után hozta a forradalmi intézkedése­ket, de a forradalmi lendület csakhamar megtört: 1918. no­vember 14-én antant-szerb csa­patok szállták meg a várost. Ezekben a vészterhes időkben sem hagyott föl Doktor Sándor a forradalmi agitációval, ne­ki is köszönhető, hogy újjá tudták Pécsett szervezni a mun­kásszervezeteket. A Tanácsköz­társaság idején is megtalálták a módját a tanácskormánytá­mogatásának, a Sásdi Direktó­rium segítésének. A forradalom bukása után számtalan mene­kült oltalmazója lett a város, egyre erősebb lett a munkás­szervezetek befolyása. Megala­kult az első kommunista szer­vezet Pécsi Szocialista Párt né­ven, amely 1920. február 26-án és augusztus 8-án nagygyűlést rendezett a Kossuth téren. Mindkét gyűlés fő szónoka Dok­tor Sándor volt. Az újjáalakuló augusztus 9-i községtanácsi vá­lasztások pedig' ezt a pártot juttatták hatalomra. Megala­kult az a sajátos demokratikus vezetés, amelyben a szociálde­mokraták mellett a kommunis­ták is szerepet kaptak. Segít­ségükkel a szocialista intézke­dések egész sorát hozták. 1921 elején szerte a városban be­rendezték a párt helyi irodáit, pezsgő pórtélét folyt. A Zrí­nyi utcai székházban pedig megalakult az első kommunis­ta pártiskola, melyen Marx, Engels, Lenin műveit ismertet­ték a párt vezetői: Doktor Sán­dor, Földes N. Miklós, Matu- zsán Béla, dr. Hajdú Gyula. A rövid életű Baranyai Szerb—Magyar Köztársaság sem tudta azonban megaka­dályozni Horthy csapatainak bevonulását, s sok más szocia­lista vezetőhöz, haladó érzelmű munkáshoz hasonlóan Doktor Sándornak is emigrációba kel­lett mennie. A jugoszláviai Ma- gyarkanizsán telepedett le csa­ládjával, ahol orvosi hivatásá­nak élt, megbecsült szaktekin­tély lett a városban. Az emig­ráció évei alatt sem szakadt meg kapcsolata a mozgalom­mal, állandó összeköttetésbe^ állt elvtársaival, barátaival. Emellett tudományos munkáját sem hagyta abba, amelynek homlokterében Darwin tanai­nak igazolása állott. Számta­lan tanulmányt szentelt az em­beriség sorskérdéseinek, a for­radalmi mozgalmaknak is. Tá­vollétében — forradalmi tevé­kenységéért — elítélték. A német és magyar csapatok 1941-es bevonulása után őt is letartóztatták és 1942-ben az akkor 80 éves aggastyánt bör­tönbüntetésre ítélték. A bör­tönélet nagyon megviselte, egészsége nagyon megromlott, majdnem teljesen megvakult, de közírói tevékenységét még ilyen körülmények közt is foly­tatta. A háború végén, 1944. június 1-én megromlott egész­ségi állapota miatt szabadláb­ra helyezték, és tartózkodási helyéül Keszthelyt jelölték ki. Itt érte meg a felszabadulást, népes családja szeretetétől övezve megérte az új világ el­jövetelét, amelyért annyi éven át harcolt. 1945. november 7- én közlekedési baleset áldo­zata lett, temetésén sokan adóztak kegyelettel a nagy for­radalmár emlékének. Pécs városa kegyelettel őriz­te nagy fiának emlékét: földi maradványait hazahozatták, 1949. április 3-án pedig volt munkahelyén — a mai szülé­szet: klinikán — emléktábla le­leplezési ünnepséget tartottak, elkészült a mellszobra is. A városi tanács utcát nevezett el róla, érdemeit külön határozat­ban örökítették meg, s a köz­ponti temetőben adományozott díszsírhelyen együtt nyugszik vejével, dr. Hajdú Gyulával. Művelődési ház viseli a nevét, felállították szobrát is. Dr. Doktor Sándor élete, munkássága ma is példa, ma is kegyelettel és tisztelettel kell emlékeznünk rá, születésének 120. évfordulóján. Vargha Dezső levéltáros Richard Wagner és Pécs Jánosi Engel József kapcsolata a zeneszerzővel A Richard Wagner (1813 —1883) életéről szóló tévéfilm­sorozat akarva-akaratlan ráirá­nyította a tévénézők figyelmét a XIX. század egyik legna­gyobb zeneszerzőjére. A 10 ré­szes angol—magyar tévéfilmso. rozat bizonyára sokakat hoz közel Wagnerhez, sokaknak ad magyarázatot e nagy művész — számunkra néha talán ért­hetetlennek tűnő — cselekede­tei, motívumai és a kor meg­értéséhez. Azt azonban bizonyára keve­sen tudják, hogy a vidéki ma­gyar városok közül — sok vo­natkozásban — Wagnerhez ta­lán Pécsnek volt a legtöbb „kö­ze" egy pécsi zenerajongó és zenetudós, jánosi Engel József (1851—1939) révén. Ez az ön­zetlen barátság a múlt század hatvanas évei végétől Wagner haláláig tartott, az emlék pe­dig a sírig kísérte a másik „fe­let" — jánosi Engel Józsefet­Engel 74 éves korában — a mai Rákóczi út 56. számú ház. ban örömmel nyilatkozott a Pécsi Napló munkatársának ar­ról, hogy a „zeneszerzés feje­delmeivel" sikerült barátságot kötnie gazdag, tartalmas élete során: Wagnerrel, Liszttel, Ru- binsteinnel és Goldmarkkal. En. gél első írása is zenekritikai írás. A bécsi „Wanderer”-ben jelent meg 1865-ben: Reményi Ede (1828—1898) pécsi hang­versenyéről írt kritikát... Engel fiatalon kerül Wagner zenéje hatása alá; abban az időben, amikor a korabeli Európa egyik vezető hetilapja, a lipcsei „Musikalisches Wochenblatt"-nál munkatárs, már egyben Wagner-rajongó is. A Wagner szülővárosában megjelenő zenei hetilap I. év­folyama (1870) egyik száma birtokunkban levő fotókópiája is igazolja, hogy ekkor Engel már a lap munkatársa („Jo­seph Engel in Fünfkirchen"); azé a hetilapé, omelybe Liszt Ferenc és Richard Wagner is irogat. Furcsán kezdődött ez az En. gél—Wagner barátság ... Az alig 18 éves Engel József egy ellenművet jelentetett meg Lip­csében Wagner Das Ju­dentum in der Musik (Zsidóság a zenében, 1850) című művével kapcsolatban. A 32 lapnyi Engel-brosúra kitűnő szakmai felkészültségről árul. kodik, s kritikai élével egyálta­lán nem kímélj az 53 éves „mestert”, akinek a nevét már olyan művek fémjelzik, mint pl. a Rienzi (1850), a Bolygó hol. landi (1841) a Tannhäuser (1845), a Tristan és Izolda (1859), a Nürnbergi mester­dalnokok (1867). A korrekt vita, amelyből ki­derült, hogy Richard Wagner­nek jó néhány kérdésben nem volt igaza (pl. a zsidóságnak az európai kultúrában és mű­velődésben betöltött szerepét illetően), igen nagy visszhan­got váltott ki, amire Engel Jó­zsef még 1908-ban is vissza­tért, amikor Wagner halála 25. évfordulóján nyilatkozatra bírta őt a Pécsi Napló újságírója („Wagner Richard és — Pécs", Pécsi Napló, 1908. február 16-i szóm). Ez a vita azonban nem érin­tette az emberi kapcsolatokat; a pécsi Engel József továbbra is a wagneri zene rajongója maradt, amiről a „Musika­lisches Wochenblatt’’-ban meg­jelent írásai is tanúskodnak (pl. az 1879. március 14-i számban megjelent munka). Engel „val­lomása" szerint az első bay- reuthi találkozásra 1874-ben került sor, a Festspielhaus be­fejezéséhez közeledés idősza. kában. Engel Karlsbadból (ma: Karlovy Vary) jövet tér be Wag- nerékhoz. Két híres Wagner- dirigens — Anton Seidl (1850 —1898) és Herman Zumpe (1850—1903) — kalauzolása mellett járja be p színházat, majd a Wahnfried-villa ven­dége lesz Engel. Liszt leánya, Cosima Wagner (1837—1930) fogadja, majd meghívást kap egy esti beszélgetésre Engel, ahol „Wagner sokat beszélt vele, kérdezősködvén a magyar zenéről, Erkelről stb. sőt egy volt pécsi székesegyházi kar­mester. és zeneköltőről, Hölzel Seraphius Ferencről is, elme- séltette magának az előző év­ben Budapesten tartott Liszt Ferenc-jubileumot, melyen En­gel szintén részt vett; lefordit- tatott magának magyarra sok német szót. . . Oly jókedvű volt azon este, hogy — amit ritkán tett — zongorához ült és egy rövid darabot játszott.” (Pécsi A MUSZULÁ rejtélye Egy elfelejtett szigetvári népszokás nyomában Tűzugrás Szent Iván napján Az utóbbi évek során felve­tődött annak gondolata, hogy a MUSZULÁ-t ismét életre le­hetne kelteni, a háború előtti idők kedves és hangulatos hús­véti játékának népszokásait. Nagyjából vele egyidőben pró­bálkozások történtek a MU- SZULA szónak megfejtésére, illetve megmagyarázására. Többen török eredetűnek vél­ték, így az első elgondolás szerint, a MUSZLÁ-t egy jósá­gos török basa jelölte ki ját­szótérnek a gyermekek és a fiatalok számára. A másik pró­bálkozás hasonló hangzású tö­rök szavakkal, mint MUZUL­MÁN, MOSZLIM, MUEZIM- mel hozta kapcsolatba. A har­madik álláspont az volt, hogy a MUSZULÁ egy tánc neve. Én is elindultam, a magam útját járva, a MUSZULÁ szó rejtélyének megfejtésére. A MUSZULÁ a szigetvári bős- ■ nyókság lakónegyede mellett, a Turbéki utca és a kaposvári műút között elterülő, az ő tu­lajdonukat képező legelő. Ezt ők nyelvükön LEDINÁNAK, az­az gyepnek nevezték- Ennek egy része a MUSZULÁ. Biztos­nak vettem, hogy az ő népszo­kásuk színtere így a MUSZULÁ szó bosnyák eredetű és ez a dolognak a nyitja. Az idősebb szigetváriak még emlékeznek, mert résztvevői voltak a húsvét mindkét napján zajló MUSZU- LÁ-i játszadozásoknak. Lab­dáztak, fogócskáztak, hímes- tojást ütöttek rézpénzzel (az utolsó 60—80 évben narancsot is). A MUSZULÁ szó jelentésére vonatkozóan azoktól a 40—50 éve meghalt bosnyák emberek­től is hiába vártunk volna, akik még anyanyelvi szinten beszél­tek bosnyákul. Ugyanis mint minden nyelv, az övék is ál­landóan változott. Amit a név­adó elődök mindennapi szó­ként használtak, azoknak egyik-'másika teljesen a fele­dés homályába veszett és ké­sei unokáik már nem ismer­ték, nem értették meg. SZULÁT a régi bosnyák nyelvezetben (láng) feltör-felcsap a jelenté­se. Tehát egy melléknévi ige- névvel állunk szemben. Amit ha egyes szám harmadik sze­mélyre vonatkoztatunk, SZU- LÁ-ra módosul. A SZULÁ előtt levő MU, azonos a magyar ra­re helyraggal, ami ugyancsak a régi nyelvezetben volt hasz­nálatos. Napjaink beszédjében a NÁ helyrag vette át a he­lyét. A bosnyák nyelv szabá­sainak megfelelően a rag, el­lenkezően a magyarral, a szó elejére kerül. így ha a MU helyragot a SZULÁ elé helyez­zük, kapjuk a MUSZLÁ szót, aminek a jelentése (lángra) feltörőre-felcsapóra. Most már csak az a kérdés, hogy mikép­pen hozható ez a szó kapcso­latba a húsvéti vidám játsza­dozás színterével? Ennek meg­fejtése számomra már nem je­lentett nehézséget, mivel csa­ládi szájhagyomány alapján ismerem, hogy Szent Iván nap (Szvet Ivón dán) június 24-én nagy tüzet raktak régen a bos­nyák legények a MUSZULÁ-n és azt keresztülugrálták. Még élnek kevesen az idős emberek közül, akik tudnak a szokásról, vagyis részesei voltak a Szent Iván napi fűzugrásnak, de sze­rintük a helyszín nem egyezik. Ez valóban így van. Ugyanis 1896-ban, a millennium évében tölgyfacsemetékből kör alakú ligetet ültettek a MUSZULÁ- ra, amit kőrisnek neveztek el. Itt és a közvetlen szomszédos területen tüzet rakni a liget miatt nem lehetett. A 'követke­ző évben a régi helytől kelet­re, a vasút felé gyújtották meg. Ezt a hatóság a vasút miatt megtiltotta. Így került az azt követő években a Szent Iván tiike arra a helyre, ame­lyikre a jelenleg is élő idős emberek is emlékeznek, ahol még ők is ugrálták a tüzet. Ez a hely a jelenlegi Turbéki ut­ca 38-as számú ház előtti ré­sze a volt LEDINÁ-nak. E nép­szokás eredeti mikéntjét re­konstruálni ma már nem lehet. Ami ismert belőle, a követke­ző. Tűzgyújtás estefelé történt, amikor a nap lemenőben volt. Rőzséből és ágakból rakták a 16—20 év közötti legénykék. Mikor feltört-felcsapott a láng, riikoltozva . keresztülugrólták, énekelve körültáncolták. De, hogy mit rikoltottak vagy éne­keltek, nem tudja senki sem. Az utolsó Szent Iván tüze 1907—8—9-ben lobogott utol­jára a LEDINÁ-n. A tűzugrálás befejezése után ördög­hintát állítottak. Készí­tője egy Berek nevű ács volt. Forgatták a hintát, ha valamelyik leesett róla, nagyo­kat nevettek rajta, hogy meg­ütötte magát. Az utolsó al­kalommal egy Gyika nevű be­esett a tűzbe és megégett. Nem raktak többé tüzet. Haraszti Sándor Jánosi Engel József Napló, 1908. február 16-i szóm.) A feljegyzett második talál­kozás 1876-ban történt Bécs- ben, amikor Engel a fényes „Hotel lmperial"-ban kereste fel „az új Németország zenei Messiásá”-t. Engel a névjegyét küldte el Wagnernek, aki azon. ban a szalonjában fogadta a 25 éves pécsi zenekritikust. En­gel a Tannhäuser próbájára kért bebocsáttatást. „ . . . A mester ezen engedélyt névje­gyére írta és teljes aláírásával látta el. E névjegyet birtokosa most is ereklyeként őrzi, és az valamikor a pécsi múzeum tu­lajdonába fog átmenni." (Pécsi Napló, 1908. február 16-i szám.) A két ember közötti kapcso­lat a továbbiakban még in­kább elmélyült. 1882-ben Engel József arra kérte fel Wagnert, hogy vállalja el újszülött fia komasógát. A gyengélkedő Wagner válasza pozitív volt; Cosima Wagner egyik lánya, Éva (1867—1942) volt a közve­títő. így lett Engel József új­szülött fia R i c h á r d. (Pécs, 1882. Mauthausen, 1944.) Talán nem lesz érdektelen, ha megjegyezzük, hogy a szá­zadfordulón és később is a pé­csi zenei élet jelentősebb ren­dezvényein Richard Wagner művei gyakran hangzottak fel. 1895. április 20-án a Pécsi Ze­nekedvelők Egyesülete a Pécsi Dalárdával közös hangversenyt rendezett, amelyen Wagner Tannhäuser c. operájának a bevonulási indulóját .is elő­adták. Az új pécsi színházban 1896. március 7-én tartott hangversenyműsora első helyén szerepelt a Rienzi nyitánya. 1905. március 16-án a Tann­häuser nyitánya hangzott fel Pécsett. A téma részletes isme­rője, Horváth Mihály érdekes­ségként megjegyzi, hogy olyan is előfordult Pécsett, hogy —a kor ízlésére jellemzően — ci­gányzenekar olyan számot ját­szott mint Wagner Tannhöu- serének bevonulási indulója. (Horváth Mihály: Muzsikáló Pécs, 1959. 57. lap.) 1906-ban Willi Weston zongoraművész Wagner-hangversenyt adott Pécsett. 1912. február 27-én egy zenekari hangversenyen a Bolygó hollandi nyitánya hang. zott fel. 1925. február 5-én a Pécsi Dalárda a Tannhäuser című Wagner-opera zarándok kórusát adja elő, illetve a Boly­gó hollandi matrózkarót adják elő zenekari kísérettel, A pécsi Engel Józsefre tett Wagner-hatás egy életre szólt. A Wagner-vita évtizedekig nem hagyta nyugodni a nagy mű­veltségű pécsi zenekritikust és zenerajongót. Halála előtt 6 évvel, 1933-ban egy közel 300 oldalas művet jelentet meg né. met nyelven J. E. de Sinoja ál­néven; ez a „Das Antisemiten, tum in der Musik" (Az anti­szemitizmus a zenében, Amal- thea Verlag, Zürich—Leipzig —Wien). Wagner őszinte pécsi barát­ja. jánosi Engel József a pécsi Szív utcai temetőben alussza örök ólmát idestova 45 éve. Nyugalmát már nem hábor­gatják a vita zivataros napjai, hetei; álmát egy jellemző fel­irat őrzi: „Az értelmesek fénylenek, mint az égboltozat fényessége.” Dr. Hajzer Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom