Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-29 / 59. szám

Dunántúli Tlaplo 1984. február 29., szerda Hazai tájakon Egy hajdanvolt híres bánya: Alkotók a várbazárban Brennberg Gőzmozdony vontatta vasút kötötte össze Ágfalvával Az Ybl Miklós tervezte Várbazár szobrász-műtermeiben télen sem szünetel a munka. Az itt alkotó művészek kiállításokra készülnek, az idén felállítandó szobraikon dolgoznak. Kampfl János szobrászművész a Tiszakécske ' főterére készülő fel- szabadulási emlékmű tervén dolgozik. A művet a község 40 éves felszabadulása ünnepén avatják fel. * Cs. Kovács László szobrászművész a nagyatádi tanács dísztermé­be készülő térelemmel. Lenkei Zsigmond A brennbergi bányásztemplom belseje Brennbergbánya, eredeti ne- vén Brennerderberg, Magyaror­szág első és a múlt század kö­zepéig legjelentősebb fekete­szénbányája volt. Sopron köze­lében, a magyar—osztrák határ szomszédságában fekvő bánya­telepet az 1570-es években fe­dezte fel Rieder János soproni szögkovács, amikor is a hegy szene tüzet fogott. Innen a név eredete: „égő hegy”. Riedert céhtársai bevádolták a városi tanácsnál, hogy engedély nél­kül égeti a faszenet. Rieder megmutatta nekik az égő kö­vet, amelyet ezt követően Sop­ron város elkezdett bányászni. Brennberg volt akkor még az ország egyetlen szénbányája. A fejtés a külszínen indult és a XVIII. század végén már rend­szeresen fejtették a brennber­gi feketeszenet. A XVIII. század végén a vá­ros egy bécsújhelyi tőkéscso­portnak adta bérbe a bányát. A társaságnak Ferenc császár is tagja volt. Hajózható csator­na építését tervezték Bécs és Sopron között, hogy a jó minő­ségű feketeszén olcsó vízi úton, könnyebben eljusson az osztrák fővárosba. Ám rövidesen mégis eladták a bérletet a kincstár­nak. 1824-ig a kincstár folyta­tott itt bányászatot, majd oszt­rák nagyiparosoknak adták ki bérletbe a bányászati jogot, végül 1877-ben a kincstár Drä­sche Henrikre ruházta a főbér­leti jogát. Dräsche Henrik jelentős fej­lesztést folytatott Brennbergben. 1875-ben gőzmozdony vontatta vasúttal kötötte össze a bá­nyát Ágfalvával. Feltárt egy 300 méter mélységben levő széntelepet, ami akkor szenzá­ciós eredménynek számított. A Brennbergi Szénbánya Társula­tot 1912-ben az Urikány-Zsil- völgyi Kőszénbánya Részvény- társaság vette át, ők mélyítet­ték le 1938—42. között — köz­vetlenül az osztrák határ alatt — az ország akkor legmé­lyebb aknáját, a 640 méter mély Szent István aknát. A bányaművelés ez idő tájt még főleg osztrák területek alatt folyt. Ennek lehetősége a szer­ződés szerint 1965-ig volt biz­tosított. A II. világháború után a bá­nyát államosították, 1952-ben beszüntették a szénkitermelést. 1956 novemberében önkéntes bányászok újra leszálltak a ré­gi tárnákba, hogy a szénhiány miatt ne álljon meg az élet a soproni üzletekben, kórházak­ban, iskolákban. Időnként még manapság is föl-föl röppen a hír: miszerint újra megnyitnák a brennbergi bányát, s hogy ez rentábilis is lenne. Az ilyetén hírek mind­eddig megalapozatlannak bizo. nyúltak. Brennberg felhetetően ma­rad az, ami: egyedülálló ipar- történeti emlék. 200 éves múlt­jával híven tükrözi Magyaror­szág szénbányászatának hősko­rát, fejlődését. Itt kristályosod­tak ki a hazai szénjogi viszo­nyok, itt alakították ki a ha­zánkban mindaddig ismeretlen feitésmódokat, alkalmaztak el­sők között gőzgépet. A falu, a kis bányásztelep is igen érdekes, eredeti hely. A brennbergi völgy a Soproni­hegység egyik legszebb része. Ez a vidék földrajzi (geológiai) vonatkozásban és növényzetét tekintve alpesi (noricumi). Ál­latvilága is alpesalji jellegű, a vidék hangulata páratlan. Er­dei gyógyiskola van Brennberg közelében, ahol az erdőben, a szabadban levő „tantermek­ben” tbc-re hajlamos gyerekek tanulnak orvosi felügyelet mel­lett. Egy 1835-ből való épületben, az Óbrennbergi út 14. aíatt lát­ható a Brennberg-bányai Bá­nyász Emlékmúzeum. (Itt dolgo­zott 1840-től hazánk első bá­nyában működő gőzgépe, egy 12 lóerős szállító gőzgép.) Az 1968-ban megnyitott múzeum­ban a 200 éves brennbergi bá­nyászmúlt tárgyi emlékeivel — bányászruhákkal, bányászlakós- berendezéssel, szerszámokkal és az írott emlékekkel, a brenn­bergi munkásmozgalom doku­mentumaival, szerződésekkel, a hosszú bérharc állomásaival, az 1907—1909-es nagy sztrájkok körülményeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Figyelemre érdemes a bá­nyásztelep temploma: fából ké­szült tartószerkezete, mennye­zete, a bányavágatokat biztosí­tó ácsolatokat idézi. A temp­lom Fekete Madonna képe a II. világháború idején a kör­nyéken menedékre talált len­gyelek ajándéka. A három tehetséges (Lenkei, Lajos és Henrik) egyike volt Zsigmond, az újságíró, aki 1874. június elsején Pécsett szü­letett és itt járt középiskolába is. Előbb a „Pécsi Napló", majd a „Fünfkirchner Zeitung" mun­katársa volt. Pécsről azután a magyar fővárosba került, ahol a „Budapesti Hírlap" munka­társa lett. Ö alapította az első magyar moziszaklapot, amely 1906-ban jelent meg. Ezt a világviszony­latban is korai filmszaklapot 1912-ben a „Mozivilág", majd 1918-ban a „Képes Mozivilág", később pedig a „Magyar Film- kurir" című lap. Ez utóbbinak 1928-ig a szerkesztője. Lenkei Zsigmond egyik ala­pítója és éveken át főtitkára volt a régi Moziszövetségnek és a Magyar Filmklubnak. Élénk szerepet játszott a külön­féle filmszakmai mozgalmak­ban. Elsőként adta ki 1914-ben a „Mozi Almanach"-of, majd 1930-ban "A mosolygó mozi" című müvét, amely visszaemlé­kezéseit és anekdotákat tartal­maz. Pusztai József A hajdani bánya 1915-ben Jeles fák az Ormánságban „Egy régi levélen ezt írva találtam A z angolkerthez hasonla­tos ormánsági táj isme­rői jól tudják, hogy a megmunkált gabonaföldek, zöld rétek, kisebb-nagyobb fa­csoportok tarkaságából úgy magasodnak ki a százados vén tölgyek, kőrisek, mint a hol csoportosan, hol sorokba ren­deződötten álló házak közül a karcsú templomtornyok. A fák sorsát az utóbbi évszázad me­zőgazdasági kultúrája pecsétel­te meg, a tornyokon pedig ki­ütközött már az elmagányoso­dás, a feledés zöld penésze, s egyre gyakrabban várják hiá­ba, hogy megkonduljon a bá­dogsipkájuk alatt rejtőző ha­rang ... , s ablakukból a ha­rangozó kíváncsi szeme tekint­sen végig nap mint nap a te­tők és udvarok felett... Azt hiszem, hogy a vihar-tép- te vén fák is már csak az én álmaimban élnek, amelyekkel oly gyakran találkoztam a táj arculatának változásait kutatva. A Körcsönyepusztával fog­lalkozó iratok egyikében buk­kant elém először a „Soros fák völgye”, amely áradáskor ál­talában pákászásra szolgált, de egyébként (szerződés sze­rint) a bogdásaiak legelője volt. Ugyanebben az 1758-ban keletkezett tanúvallomási jegy­zőkönyvben szerepelt a „Ke­reszt határos" helynév, s mel. lette a magyarázat, hogy ez a terület „Sűrű megye azon része, hol régen beégetett, ke­reszttel jelölt hatalmas tölgy állott". Ettől a perctől kezdve gyűjtöttem a „jeles fák” ada­tait és örülök, hogy bemutat­hatok közülük néhányat. A legelső alighanem közéleti szerepet is játszott a törökvi­lágban. Ki tudja, hogy a kö­zösségi élet micsoda titkait hallgatta ez a nyomorékon is helytálló öreg tölgy a bánfai határnak mezsgyéjében, ahol is „Bánfa és Badócsfa között megyen az határ egy kotorék tölgyfának ma is látható tör­zsökéhez, melly régenten gyűlés fának neveztetett”. Ki tudja, talán ifjabb társa lehetett an­nak a Kodolónyi álmodta öreg fának, amelynek legalsó ága az elvarázsolt Vahor dermedt karja, aki egyre csalogatja a meghasonlottakat, „hogyakasz- kodjanak rá, nyakukat az ör­dög pányvájába hajtván". Egy másik, helyet jelölő fáról azt vallja 230 esztendővel ezelőtt egy öreg ormánsági magyar, hogy „Ag telki puszta és Mo- nosokor helység között van egy régi, nagy, vastag, fönt álló, ép ágú Körösfa... az Borogyi Beröknek Szakadéka mellett, melly Szakadék más néven Tsik-gátnak neveztetik". Csodálatos, hogy a határpe­rek tanúi milyen tisztelettel szólnak azokról a fákról, ame­lyek az állandóságot képvisel­ték abban a feledésbe merült világban, amikor még a parasz­tok szükségletei szerint változ­hattak legelők és szántók. Egy kétszáz évnél is öregebb levé­len pontos utalás van arra a helyre, „a'hol annak előtte hó. rom nagy nyárfa volt, a’hol tudnya illik három határok, Szaportza, Nagy Tsán és Kis Tsán öszve jönnek”. Őriznek a forrásaim egy ro­mantikus esetet is arról, hogy miként történt a határmegálla­pítás Nagycsány és az azóta már elpusztult Csörtelek között. A Nagycsányból Hercegszőlős­re költözött, 1756-ban mór 54 éves Geczi Ferenc elbeszélése szerint az édesapja, 10 más pásztorgyerekkel együtt ökrö­ket őrzött a csányi határon, amikor Nagycsányból és Csőr- telekről 6-6 szakállas ember érkezett hozzájuk, hogy meg­húzzák a határt a két helység között. Miután dolgukat elvé­gezték, ,,a' tizenkét szakállas, öreg emberek, hozzájuk édes­getvén Pásztor gyermekeket mindnyájukat megcsapták”, az­után megmutatták nekik egy vastag fa törzsén a frissen vé­sett keresztet, és azt mondták, „hogy azon a’ fán a’ Keresztet vágta Csörteleki Janka Mihály szakállos öreg ember... Nagy Tsán és Csörtelek közt határ jelül". A gyermekek pedig azért kaptak verést, hogy bevé­sődjék emlékezetükbe a sza­kállas arc, a fa és a kereszt... Az árvizektől gyakran láto­gatott Ormánságban nemegy­szer mentettek életet is a sík határban magánoson álló fák. Mikor tanúnk, egy 1745-ből származó jegyzőkönyv szereplő­je isztárai Tóth Jánosnál szol­gált volna, úgy Szent Márton nap táján hirtelen megáradt a Dráva és egy Tereczki And­rás nevű sellyei vámosnak az Endesi-pusztán tartott sertései „minnyája odavesztek", és ott pusztult volna a kanász is, I,... ha az fára magát nem vette volna". Ott ült szegény három éjjel, három nap, míg végül hajón ki nem mentették a zalátaiak. A bemutatott kőrisek, tölgyek valamennyien hajdan volt em­berek barátai voltak, de hűsé­gükért baltával fizet napjaink természettől elfordult embe­re ... Dr. Kiss Géza Aerobik Nem vagyok illetékes arra, hogy a több mint kétezer ha­zai újság, folyóirat és egyéb kiadvány között megjelenő Aerobic-ról írjak. Minden bi­zonnyal megteszik ezt a szak­emberek. Az mégis meglepett, hogy az utóbbi időben mind többször foglalkoznak újság­jaink, folyóirataink, a rádió és a tévé az aerobic-kal, ame­lyet mi — a címből is megál­lapíthatóan — népszerűségére való tekintettel kiejtése szerint irtunk. Mi is az aerobic, illetőleg: aerobik? A Magyar Vöröskereszt fo­lyóirata, a Családi Lap febru­ári száma pontosan tájékoztat a lényegről: olyan új sporthul­lám, amely lázba hozta a vilá­got. De: divathóbort is, de: tudományos alapon nyugvó, egészségre nevelő, testedző módszer is. Megtudom Iványi Márta cikkéből, hogy a világ­hírű filmszínésznő, Jane Fonda népszerűsítette ezt az „úgy­nevezett aerobic (erobik) test­edző módszert”. A cikk szerző­je elárulja azt is, hogy az ,,erobik” lényege tulajdonkép­pen semmi új: „egyszerű tor­nagyakorlatok modern, gyors diszkózenére, dzsesszbalettel színezve." Ezért főleg a nők kedvelik. Az Új Tükör február 19-i szá­mából már azt is megtudjuk, miért kedvelik a nők az aero- bikot. Az amerikai asszonyok remélik, hogy ezzel az egész­séges életmóddal három-négy évvel meghosszabbítják az éle­tüket, az olasz nők viszont minderre fütyülnek, ők az aerobiktól azt várják el, hogy — idézem: „csinosabb legyen a hátsó felük.” Mivel én ehhez, már tudniillik az ilyen elvárás­hoz semmit sem akarok hozzá­tenni, sem elvenni, ezért in­kább foglalkozom az aerobik szó ejtésmódjával. Mint olvas­hattuk, Iványi Márta az ero­bik ejtést ajánlja; a rádióban, tévében pedig gyakori az an­golos ájrobik ejtés; néha-néha föltűnik az aerobik is. Nos, mi ez utóbbi mellett törünk lán­dzsát, mert az aerob görög eredetű szó, amelyet írása sze­rint kell kiejteni, és levegőt kí­vánót, oxigénigényest jelent, miként az aero- (ejtés: aero) szó előtagként az utótagnak levegővel vagy légnemű tes­tekkel való kapcsolatát jelöli. Ekként beszélhetünk nerofá- giáról (ejtés: aerofágia), lég­szomjról és aerofóbiáról (ejtés: aerofóbia), vagyis léaiszony- ról. De aeroflotnak eitik a szoviet polgár! léaitársaság nevét, az Aeroflotot is. Ha rám hallgatnának, ma­gyar szót iavasolnék az aero­bik használata helyett: erőtor- nózás, erőtornn vagy léptorna, légtornászás. (A tornázás vagy tornászás szó használata egy­formán jó.) Javasolt szavaink éppúgy kifejezik a vérkerin­gés. a szívizomzat erősítését, mint a test oxigénellátásának élénkítését. Nem tartom valószínűnek, hogy az aerobiknak aerobikos eitése átmegy a hivatalos vagy akár a köznyelvbe is. Utóbbi időben inkább szeretjük az angol szavak használatát Nem gondolok itt a Pécsett kevés­bé meghonosodó W. C.-kre. de nem értem miért kell Ma­gyarországon a muzikál szót (latinul: musical) nyelvtörően mjuzikelnek ejteni vagy a szin­tén latin komputert kompjutö- nek mondani. Visszatérve az aerobik erő- tornázáshoz, azt sem nagyon hiszem el, hogy egy szűk te­remben 30—50 percen ót meg­állás nélkül „aerobikozó” fér­fiak és nők éppen az aert — a levegőt — kellemessé varázsol­ják, midőn összeszorított fo­gukkal, a „végső kifulladásig" ledolgozzák kilóikat gyors ze­nekíséret mellett. Akkor már inkább egy kelle­mes sétát a Mecseken! Tóth István dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom