Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-28 / 58. szám
1984. február 28., kedd Dunántúli napló 3 Körkép Dél-Dunantülröl w Érték, ipari hulladékokból Közös vállalkozás az iszapok elhelyezésére A szomszéd megyékben már előrébb tartanak Központi tárolásra és feldolgozásra lenne szükség A rózsafai tsz gatvánüzeme, ahol ez évben mintegy 2 millió forint beruházással új szennyvíz* tisztító épül. Kálisóból és karbamidból bőséges a kínálat A meglevő műtrágyákból kezdjék el a munkát Elosztás a növényigények, talajtulajdonságok és a termelési eredmények szerint A veszélyes ipari hulladékok elhanyagolt összegyűjtése miatt 1983-ban Baranya, Somogy és Tolna megyében 38 céget csaknem 7 millió forinttal bírságolt az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal dél-dunántúli felügyelősége. A siófoki Kőolajvezetéképítő Vállalatra 2 millió forint bírságot róttak ki. Személyre szóló pénz- büntetések is születtek — először a felügyelőség történetében. öten, köztük igazgató, tsz-elnök, főkönyvelő fizetett komoly összeget, mert az 1982- ben bevezetett hulladékkezelési rendelkezéseknek nem tett eleget. Lejárt a türelmi időszak Pedig egy évig tartott a türelmi időszak, amikor a felügyelőség szakemberei a három megyében 1500 termelő egységgel vették fel a kapcsolatot. Az ipari hulladékfajták száma meghaladja az 500-at. A legnagyobb gondot a gal- vániszap, az olajos iszap és sár, az akkumulátorsav, a használt oldószer, a növényvédőszerek csqmagolóanyaga, valamint az állami tetemek jelentik, mivel egy részük lakossági szeméttelepekre, vízfolyásokba jut ki, vagy elássák, elégetik bejelentés nélkül. Megesik, hogy fővárosi cégek a Dél-Dunán- túl egy-egy zúglerakójóban szeretnék elhelyezni káros ipari melléktermékeiket. A felügyelőség képviselői részletesen elmagyarázták, milyen magas összegűek a várható büntetések, a bajok megelőzéséért mi a technológiai, műszaki teendő. De nem egy esetben épp az üzemi jogászok zárkóztak el az együttműködéstől és kedvezőtlenül befolyásolták a gazdasági vezetést. A bírságok kiszabásának alapja az anyagmérleg, amit 1982 óta kötelező vezetni. Ebben rögzítik, mennyi nyersanyag felhasználásával mekkora tételű késztermék születik, és ez alapján kimutatható a hulladék mennyisége. Több helyen nem vezették be az anyagmérlegkészítést és nehezen dönthető el, hogy ki felel ezért. Ilyen esetben egyéni felelős- ségrevonásra kerül sor. Kevés termelőegység próbálja meg, hogy kidobásra szánt melléktermékeit az előírásoknak megfelelően tárolja és netán újrahasznosítsa. A pénz- büntetések azonban éreztetik a hatásukat. A baksai tsz ócsórdi galvánüzeme bezárt, nem vállalta a több milliós környezet- védelmi beruházást. Hasonló ok miatt szűnt meg a Somogy megyei Kaposgép mernyei gyáregységének galvánüzeme. Nem üzemel a pécsi Zsolnay Porcelángyár György-aknai tű- zihorganyzó üzeme, amelynek az átvételére három tsz-pályá- zott, de a szigorú környezetvédelmi kikötések hallatán lemondtak szándékukról. A gondok megoldását sokáig elodázni nem lehet, vagyis helytelen abban bízni, hogy majd a bedolgozó, vagy a bérlő viseli a felelősséget. A rózsafai tsz például nem sajnálja a milliókat, hogy galvanizáló részlegét a környezetvédelmi szempontok szerint felújítsa. Társulások az újrahasznosításra örvendetes, hogy a tárolás menedzselésére néhány szép példa van születőben, bár egy társulásos vállalkozás több milliós befektetéssel jár, és úgy tűnik, nem éppen rövid időn belül térül meg. Az olajos iszap, sár és perlit újrafeldolgozása kezd elterjedni a tégla- és cserépgyártásban. A sásdi, a mohácsi, a kőröshegyi, a görcsönyi téglagyár mind nagyobb mennyiséget vesz át az eddig kidobásra szánt mellék- termékből, főként az autójavító kisvállalatoktól. A hasznos hulladékra azonban a tsz-ek alig- alig figyelnek odo, pedig a mezőgazdaságban is sok keletkezik. Az összes olajos-zsíros iszapot lehetetlen fogadni a tégla- és cserépgyárakban, tehát szükséges a megfelelő központi elhelyezés. Eddig több mint húsz cég biztosított tőkét, hogy a bosta—garéi lerakó telepen történjék a szakszerű tárolás a későbbi újrahasznosítás reményében. Nemrég elkészült a beruházási programterv, de az országban egyedülálló akció megvalósításához gépészeti, technológiai tervezőt alig, vagy egyáltalában nem találni. Saját erőből is Adott a vállalkozási lehetőség a galvániszap egységes összegyűjtésére, majd mihama- rábbi újrahasznosítására is. Dél-Dunántúlon 2—3 éve legfeljebb 10 üzemben törődtek a kincset jelentő melléktermékkel, amiből viszonylag egyszerű technológiával egyebek között ezüst, króm, nikkel, wolfrám nyerhető vissza. Napjainkban csaknem száz átmeneti üzemi tároló működik, amelyek egyre szűkebbek. Kellene egy központi gyűjtőhely, amit a legnagyobb valószínűséggel Bosta—Garén jelölnek ki. Szép eredmény, hogy a Kemikál Építőanyagipari Vállalat barcsi gyára tároló ballonokat kínál. A Tolna megyei Tanácsi Kommunális és Szolgáltató Vállalat Szekszárdon felhagyott téglagyári épületekben ideiglenes központi lerakó nyitását tervezi. Evégett a Központi Fizikai Kutató Intézettel újrahasznosítási kísérletekbe kezdett. Közös üzleti összefogással szükséges az állati tetemeket egyebek között táplisztnek feldolgozni, ugyanis a Dél-Dunántúl több mint 300 dögkútjában évente legalább 6000 tonna hús megy kárba. Hasonló törekvéseket karol fel Baranyán kívüli tsz- ekkel együttműködve a Pécsi Bőrgyár, amikor ipari zsírt előállító üzemet épít. Az újrahasznosítás saját erőből is meqoldható. A Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat fertőtlenített melléktermékeket kínál, de ugyanezt teszi a Kaposvári Húskombinát is. Talajjavító szerként hasznosítható az Oxigén- és Dissous Gázgyár dunaföldvári telepének a megfelelően kezelt karbid mésziszapia is. A Má- riafürdői ÁFÉSZ több mint százmillió forintért Kéthelyen granuláló üzemet létesít, ahol a Dél-Dunántúlról felvásárolt fóliazsákokat, olajos flakonokat fogják szemcsésíteni, újrahasznosítható alapanyaggá alakítani. Csuti J. 1982 ősze óta kisebb-nagyobb gondok tapasztalhatók Baranya megye műtrágya-el'lá- táisábon. Idén már irritáló helyzet alakult ki, ment az igényelt választékot várhatóan nem tudja biztosítani a Pécsi Agro- ker. Megyénk mezőgazdasági üzemei, valamint a 'kistermelők 1984-ben csaknem 100 000 tonna hatóanyagot tartalmazó műtrágyát igényelnek, majdnem 10 000 tonnával többet, mint 1982-ben. Pétisóból az első negyedévi megrendelésnek az egynegyedére sikerült szerződést kötni a gyárral. Baranya gazdaságai az év első három hónapjára 16 300 tonna ammóniumniitrátot kéritek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi rüsztért u m 10 500 tonnára tett ígéretet. Eddig 7000 tonnához jutott a megye. Félő, hogy a tavaszi fej- trágyázásoknál oly inélkülözhe- tetlen pétisóból és ammónium- nitrótból nem lesz elegendő. Szűkös a választék foszfor- műtrágyákból. Kevés van a keresett Triplefoszfátból, 'mert nehezen szerezhető be külföldről. A hozzá hasonló 'hazai szemcsés szuperfoszfátot szívesen felhasználják a gazdaságok, de igényeik ebben az esetben sem teljesülhetnek, ugyanis a gyárak keveset kínálnak. Ellenben A Szegedi Akadémiai Bizottság nyolc szalkbizottsága az idén több mint 'hetven témakörben hirdetett pályázatot. Ezek közül a népesedési problémák orvosi, biológiai, szociopantort szuperfoszfálból bőséges az ellátás. Baranya 1984- 'ben 21 000 tormát vásárolhat. A vásárlók továbbra 'is sokat vennének a különféle komplex műtrágyákból, a legtöbb a 3x16-osból fogyna el, de a gyárak ebből is alig szállítanak külföldre. Baranyában ebben az esztendőben 26 000 'tonnára lenne szükség. A ikálisó az egyetlen 'műtrágya, amelyből nem lesz 'hiány. A termesztők szívesen vásárolják. A nyomelemes műtrágyákból is gazdag a választék. 'Bőséges lesz a kínálat kor- bam'id'ból, amivel a pétisót, az ammóniumnitrátat is helyettesíteni lehet. Az Agro'ker a Baranya megyei Agrokémiai és Növényvédelmi Állomással együttműködve idén először kénytelen volt műtrágyaelosztási rendszert kidolgozni. Síó György, az Agro- ker kereskedelmi igazgatóhelyettese szerint elkészítésénél a termelési szempontokat, a növényigényeket és a tol aijtul újdonságokat vették figyelembe. Szubjektív tényezők nem jöhettek számításba. Több esetben a karbamid nagy arányú vásárlását javasolták. Emellett néhány terméket 1984-től először szezanáron kínálnak. Minderről értesítették a fogyasztókat. lógiaii és pszichológiai vonatkozásait elemző tanulmányokat 1985. szeptember elsejéig kell benyújtani. A további pályamunkák benyújtásának határideje 1984. szeptember elseje. Cs. J. A Szegedi Akadémiai Bizottság pályázatai Vezetni, ma „Mit tennél az ő helyében?” Hetvenkilenc... Ennyi tulajdonság megléte szükséges ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen — ismertette a tanár egy rangos társadalomtudományi intézet kutatási eredményét a napokban egy vezetéselméleti előadáson. Igen ám — tette hozzá —, csakhogy jobban megvizsgálva kiderült, hogy e tulajdonságok az „átlagemberben" is megvannak, tehát továbbra is kérdéses a jó vezetés kritériuma: hogyan lehet — és lehet-e egyáltalán — a vezetőkkel szembeni kívánalmakat, jogos elvárásokat megfogalmazni, rangsorolni? Hetvenkilenc ... Körülnézek a teremben és látom: a jeles társadalmi szervezet programján nem hogy hetvenen, de még kilencen sem vagyunk ... Vajon a távollevő vezetők mit csinálnak, melyik kívánalomnak tesznek most eleget, hogy nem tudtak eljönni erre a mindenképpen csalogató, érdekfeszítő című, tartalmú ismeretbővítő rendezvényre? Eszembe jut igazgató ismerősöm, akivel az utóbbi hetekben már sokad- szorra próbáltam egy órára ösz- szejönni, ám egyszer se sikerült: az illető — igazán nem hetvenkedésből — halaszthatatlan programjai tucatját sorolta fel, amely miatt nem találkozhattunk . . Bírálni köny- nyű — sőt többnyire indokolt, szükséges is —, de végiggondoljuk-e akár egyszer is, mit tennénk az ő helyében? A vezetőkkel szemben támasztott jogos igényeket leltárba venni ma mór egyre kevésbé lehet, de még a hozzávetőleges körvonalazásuk is igencsak körülményes. Ha gazdasági vezetőről van szó, ráhárul mindenekelőtt a hosszú távú döntések, az úgynevezett vállalati stratégia megfogalmazása — minimálisan évenként és ötévenként —, de ez kevés: egy akár száz vagy többszáz fős szervezetet a napi teendőkben, „operatívan” is vezetni, irányítani kell. Ám még ez is kevés: működtetni kell a szervezet belső, társadalmi érdek- képviseletét, meg kell hallgat, ni ezek felelőseit, össze kell hangolni a döntésekbe különféle szinten és módon beleszóló csoportok érdekét, tevékenységét, munkáját, s- még ezen is túl: tartani kell a kapcsolatot az irányító és partnerszervek, intézmények, szervezetek képviselőivel. Magától értetődik: mindezek önmagukban, egyenként is embert próbáló feladatot — pontosabban feladatsorokat — jelentenek, s még az említetteknél is nagyobb úr a változás, mint a fentiek alkalmazása, igazítása a változó viszonyokhoz. A vezetéselméleti szakírók — és maguk a vezetők is — nem véletlenül hangoztatják: a gazdaságirányítás korábbi, „tervlebontósos” rendjével szemben — ami a „kívülről irányított" beállítódású ve. zetőket termelte ki, részesítette előnyben —, mai, változó viszonyaink egyre inkább a „belül, ről irányítottakat” preferálják. Magyarán: az opállá stratégiák és döntések megfogalmazására és végrehajtására egyaránt képes, képzett, fantáziadús és gyakorlatias embereket. Fölöttébb tanulságosan rajzolja meg a vezetőkkel és a vezetéssel kapcsolatos követel, ményrendszer átalakulásának hátterét és gazdaságirányítási feltételeit Sárközy Tamás, az MKKE jogi tanszékének tanára a Valóság tavaly októberi számában. Tanulmányának egyik központi gondolata, hogy a szabályozórendszer változása ugyan szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi tőke még gyümölcsözőbb hasznosulásának, mert a szabályozórendszer nem helyettesítheti a piaci önmozgást, és „a vállalatok vállalkozási jellegű működését szükségképp gátolja, ha az államigazgatási hierarchiába beékelve irányítják őket, az államigazgatási szervek viszont jellegüknél fogva objektívon nem képesek teljes értékű vállalkozói döntésekre." A vállalatfelügyeleti szerveknél — folytatja — „nem a nagy jelentőségű elvi döntések vannak többségben, hanem a vállalati gazdálkodásba való aprólékos beavatkozások . ..”, ám a jövőben „a vállalatok ágazati minisztériumoktól történő leválasztásával biztosítani lehetne, hogy ezek o minisztériumok valóban a kormányzati gazdaságpolitika ágazati megalapozására, a vállalatok indirekt eszközökkel történő befolyásolására ... és fejlesztésük segítésére ... törekedjenek.” A megoldás tehát — leegyszerűsítve — a vállalati önállóság, amihez azonban magának a vállalati szervezetnek is alkalmazkodnia kell. Például úgy, hogy a főbb vezetői, irányítási funkciókat, feladatokat — melyek közül fentebb, jól-rosszul, négyet körvonalaztunk — magukat is meg kell osztani, már csak azért is, mert „egysze- mélyben” megoldhatatlanok, átláthatatlanok. Elsősorban — de nem kizárólag — a két fő funkció: a „stratégiai — tervezési" és a „napi, operatív" markáns megkülönböztetése látszik szükségesnek, talán épp a helyenként már létrejött igazgatótanácsok, felügyelő bizottságok formájában. Az önállóság feltétele természetesen az is, hogy a vállalati érdekképviselet csoportjai is megleljék helyüket, kialakítsák funkciójukat az olyan döntések menetében és rendjében, amelyek immár kötelezőek, s nem lehet őket. mondjuk, egy tollvonással megváltoztatni. Mondhatnánk úgy is: a jövőbeli vezetésnek nemcsak az egyszemélyi, hanem a kollektív jellegét is erősíteni kell, s — az okos kockázatvállalás, a mozgékonyság szellemében — meg kell találni e kettő újszerű, hatékonyabb kapcsolatát. Naivitás lenne azt kérdezni, hogy ez „könnyebb” lesz-e. ha tudjuk, hogy az út a könnyebbhez az eredményesebben átve- zet. Varga János Importtal egészítik ki a hazai vetőburgonya-készletet Tavaly a vártnál rosszabb volt a burgonyatermés, az aszály visszavetette a 'hozamokat, és a leszerződött vetőgumóból ííis a szokásosnál kevesebb maradt a tavaszi idényre. A Vetőmagtenmeltető és -értékesítő Vállalat a ihiány pótlásárra külföldről szerez be szaporítóanyagot. Ausztriából a linzi rózsa fajtákból 500 tonnát 'hoznák be. A 'szintén külföldi •eredetű, de 'hazánkban már honos bintjéből a hazai szaporító gazdaságoktól vesznek át hozzávetőleg háromszáz tonnát. További tételeket csehszlovák importból szereznek be. A kistermelők igényeit szintén maradéktalanul teljesítik. A budapesti és a Pest környéki kistermelőknek például tavasz- szal 150 tonna desirét és hozzávetőleg 20 tonna gráciát értékesítenek. Az országban másutt is nagyobb szállítmányokat küldenek a vetőmagboltokba, kirendeltségekre. Több év tapasztalata alapján a végül is importtal kiegészített veiógú mókészlet elegendő lesz az előirányzott terméshez, a hozamok azonban természetesen oz időjáráson is múlnak.
