Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-27 / 57. szám
Őszutó hava és az irongázás Nemrégiben tették közzé a magyar külkereskedelem forgalmának 1983. évi adatait. Ezek szerint tavaly 374,1 milliárd forint értékű volt exportunk, ennek közel egynegyedét adták a mezőgazdasági termékek, élő állatok, élelmiszerek, élelmiszeripari termékek és anyagok. Legfontosabb kereskedelmi partnereink az export mértéke szerinti rangsora: 1. Szovjetunió, 2. NDK, 3. NSZK, 4. Csehszlovákia, 5. Ausztria, 6. Lengyelország, 7. Olaszország. Ha visszalapozunk a történelembe, akár mezőgazdasági exportunk meghatározó gazdasági jelentőségére, akár legfontosabb kereskedelmi partnereinkre vonatkozóan, sok évszázados hagyományokra, párhuzamokra bukkanunk. A Kárpátmedence kivételes adottságai miatt Magyarországot Európa mór évezredünk elején úgy tekintette, ahogy ezt egy névtelen francia szerzetes útleírásában bemutatta: „Mivel gazdag aratásokban bővelkedik, Pannóniának a kenyér bőséqe miatt hiVók. Legelőkben, kenyérben, húsban, borban, aranyban, ezüstben bővelkedő ez a föld. Halakban pedig nincs nála szomszéd ország gazdagabb". Mezőgazdasági termékeinkből már akkor is bőven jutott exportra. Hová? A párhuzam itt is egyértelmű: a bor Lengyelországba és a Német Birodalomba, a vágómarha Ausztriába, Bajorországba, Cseh- és Morvaországba és Észak-ltáliába, főként Velencébe. A magyar búzával is jól lehetett kereskedni, hiszen külföldön a búza ára 50—80 százalékkal meghaladta a mien- két. A belső és külföldi árak közötti különbözetből eredő haszon azonban a nagyrészt külföldi vállalkozók révén kivándorolt az országból. S bizony, mér akkor is súlyos gondjaink voltak az előnytelen cserearányokkal. Ha kerek ötszáz évnyit lapozunk viszEzermillió dollár. Ez a cime Henri Verneuil új filmjének, amelyben a mai bűnözés és a második világháború összefüggéseit tárgyalja. Főszerepsza a históriába — Mátyás király uralkodásának utolsó évtizedébe —, azt találjuk, hogy a magyar külkereskedelem teljes forgalma (export-import) az 1480-as évek elején 1,5 millió aranyforint volt, négyszer any- nyi, mint száz évvel korábban. (A forgalom mértéke a határvámokból becsülhető meg. Az értékek összehasonlításához egy adat: ebben az időben egy vágómarha 2—2,5—3 aranyforintba került!) A behozatal és a kivitel aránya azonban 2:1, száz évvel korábban pedig ennél is rosszabb, 7:3 volt. A külkereskedelem deficitje. pedig félmillió forintra rúgott, pontosan annyira, mint az ország teljes aranytermelése. A deficit elsősorban abból adódott, hogy míg a kivitel 96 százalékát az olcsó mezőgazdasági termékek adták, addig a behozatalban 85 százalékos részesedéssel a drága iparcikkek uralkodtak. A teljes kivitel felét a 15. század közepén a szarvas- marha adta, s az exportrészesedése a 16. század közepére a török hódoltság kezdetén 93 százalékra emelkedett. 1548 és 1558 között, vagyis tíz év alatt csak a bécsi vásáron 550 ezer magyar szarvasmarha kelt el. összegezve: 400—500 évvel ezelőtt a szarvasmarhakivitel fokozásával próbáltuk — hosz- szú ideig sikeresen — valahogy egyensúlyba hozni külkereskedelmi mérlegünket. Később kiderült: ez a kényszer végeredményben tovább súlyosbította az ország gazdasága eredendő betegségét. Az adottságaink szerepe külkereskedelmünk mai szerkezetében is szembeötlő: behozatalunk csupán 7 százaléka mezőgazdasági és élelmiszeripari termék, s 93 százaléka nyersanyag, energiahordozó, gép, alkatrész és fogyasztási iparcikk. Az árak csökkenése viszont — akárcsak több száz éve — tavaly is az élelmiszergazdaság exportcikkeit sújtotta. D. I. lője a képünkön látható Anny Duperey. A filmet rövidesen hazánkban is bemutatják. Turné a Szovjetunióban. A Düsseldorfi Opera májusban szovjetunióbeli körútra indul, öt városban: Tallinnban, Le- ningrádban, Minszkben, Moszkvában és Tbilisziben mutatják be műsoruk, több jellegzetes operaelőadását. Pop-Otello. A nápolyi Fal- so Movimento Balett bemutatta Shakespeare: Otelló című tragédiájának popzenei változatát. Az amerikai Peter te egyáltalán nem tud fizetni. Ugyanakkor a művészet és a szórakoztatóipar is szeretné tartani azoknak a magasabb életnívóját, akik belőle élnek — tehát drágábbak a műsorok. A Hungária együttes — amíg felnem bomlott — legalább 2 koncert megszervezését kérte, hogy így megkaphassa a 100 ezer forintot, csak ebben az esetben volt hajlandó lejönni Dombóvárra. De nemcsak az effajta szórakoztatóipar, hanem a művészet is drága. Maga a merev gázsirendszer is káros, hiszen államilag megállapított gázsiján alul senki sem akar közönség elé lépni. Mintha egy fellépti dij — a gázsi — felső határa törvényesített előjog volna. A gázsit viszont a közönség és a művelődési házak nem képesek kifizetni. Ezért a szervezők, a „haknikirályok" egyre kevésbé érvényesülnek. „Húzódjunk egy sötétebb sarokba ott nem látnak minket" — mondta körülnézve az egyik „diák" a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szervezett tánciskola első perceiben. Talán a tömeges megjelenés késztette erre az óvatos megállapításra? Azt hitte, lehetetlen, hogy több mint százan azért jöjjenek ide (javarészt a POTE-ről), mert nem tudnak táncolni. Pedig így volt. Ahogy elnéztem a téveteg lépéseket, a partner ruháján lassan izzadttá váló tenyereket, bebizonyosodott: a jelenlévők túlnyomó többsége teljesen kezdő. Ezért is üdvözölhetjük a kezdeményezést. — Még mindig kék a térdem és sajog — fogad Kovács Erzsébet, a POTE KISZ-titkára. — Én is ott voltam az első órán és örültem, hogy sikere van ötletünknek. Persze, ehhez szükség volt a valamikor versenyszerűen is táncoló hallgatókra, Illés Zsoltra és nővérére, a tanárképzős Enikőre, akik társadalmi munkában vállalták öt kezdő és öt haladó óra megtartását, így az érdeklődők is ingyen tanulhatnak. Gordon irta a zenéjét és Mario Martona rendezte, ugyancsak ő tervezte a díszleteket is. A legtöbb kritika szerint a szuggesztiv és agresszív dzsessz-pop zene, elementáris tempójú előadásban. Pirandello-díj. A legutóbbi Pirandello-díjat Jean Louis Barrault színész, rendező, színházvezető kapta, két évtizedes olaszországi munkáinak elismerése képpen. A díj eddigi nyertesei: Harold Pinter, Ingmar Bergman, Georgio Strehler. F. D. Marad a kis fellépti díjas és alacsonyabb színvonalú műsor. Azt pedig nem kérjük. — A megoldás? — Az értékes művészek értékes produkcióit előbb mi, népművelők, látni akarjuk, hiszen a hivatásos és a zugszervezők között szinte nincsen képzett, a műsor hatását előre felbecsülni képes, tapasztalt népművelő. Annál több a lecsúszott vagy érvényesülni nem tudó színész, énekes. Mi viszont a közönségközeli gyakorlatunk révén tudjuk, mennyit ér egy-egy produkció, mégha a résztvevők hivatalos gázsijának összege magasabb is. Ezért függetlenítjük magunkat az ORI-tól, IRI-től és minden hivatalos szervező intézménytől. Népművelő-szervezőket alkalmazunk, akik Pesten élnek és dolgoznak, a mi irányításunk alatt, a mi közönségünk- javára, s a jöveEste nyolc óra. Az orvos- egyetem aulája. „Minden fiú válasszon magának egy lányt" — hallom Illés Zsolt hangját, akiről közben kiderül, hogy 15 tánc tudója, és szeretné, ha minél többen ismerkednének meg a „lépések tudományával". Elmondja azt is, hogy a táncokat a társadalmi kapcsolatok, az illemtudás fontos részének tartja. A válogatás lehetőségének hírére támad is nagy kalamajka! Szemek villannak ide-oda, hogy aztán találkozzanak vagy szándékosan kerüljék egymást a pillantások. Aztán végül is négy lánynak nem marad pórja. Az édes kettesben érkezők riadalma azután kezdődött, hogy Illés Zsolt bejelentette: „Kérek minden fiúi, hogy tíz perc után menjen négy lánynyal odébb (zsongás). Ez delmük nagysága ettől függ. Ha jól dolgoznak nekünk, lehet havi 10—15 000 forint is. — Az állami színházak szervezőit is versenytársnak tekintik? — Mi nem versenyezünk, hanem keressük a megfizethető és színvonalas műsorokat. Mindkét jelző hangsúlyos, különben nem vesszük meg. Színház sem kell, csak ha megfizethető és értékes. Az előadásokat pedig előre látni akarjuk. Az ŐRI, IRI, a színházi szervezési osztályok mind a kínálatot jelentik, s mi vagyunk a kereslet. A kereslet-kínálat törvényei szerint pedig, ha erős a kínálat — tehát verseny van a vevőért, a műsor fogadásáért —, akkor az ilyen verseny mindig árcsökkentő és minőség- javító tényező. Ezt követeli ma az élet és az igényességünk. Földessy Dénes azért is jó, mert ha más partnerrel is táncoltok még többet tanulhattok." (Zsongás csitul, néhány megjegyzés marad.) Aztán kezdődhet a tánc. Az angolkeringő nyitja a sort. Először az alaplépések — zene nélkül, majd zenére. Nagy az igyekezet, többen a székeknek szédülnek, mások már ügyesebben 5(cif) rázzák, és van aki bemutathatja tudását a többieknek. Tényleg, nem is nehéz: Jobb lábbal előre lép, ballal oldalt, jobb lábbal mellézár. Ballal hátra, jobb lábbal mellélép, ballal oldalt zár*. Ennyi az egész. Semmiség. Lehet próbálkozni az angolkeringővei. Nekem egyszer azért sikerült... Bozsik L. Hogyan fonják be bajukat a lányok? Néprajzi „barkácskönyv” mai használatra A modern iparművészet egyik nagy vívmányaként szók. ták emlegetni a design-t, magyarán a használati tárgyak formatervezett kivitelezését. Már az is nagy eredmény tehát, hogy az újfajta vasaló nemcsak tessék-lássék vasal, hanem kézhezsimulóan, hogy a bögre készítői nem elégszenek meg azzal, hogy az edény megtartsa a folyadékot, hanem a legcélszerűbb, legesztétikusabb formát keresik. Az egészben az a furcsa, hogy az iparművészet eme úttörői voltaképpen a spanyolviaszt találták fel: a természethez közel élő népek, népcsoportok ugyanis évszázadok óta ilyen tárgyakat használnak. Nem is tehetnének mást, hiszen a létfenntartásuk függ a funkciójának leginkább megfelelő, hosszú-hosszú idő alatt céltudatosan formált, alakított tárgyak alkalmazásától. Mert legyen bármilyen csicsás, díszesen faragott sótartó, a liszttároló készség; ha anyagában megformálásában nem felel meg funkciójának — tulajdonképpen használhatatlan. Nagyon érdekes könyvet tartok a kezemben: pécsi néprajzos muzeológus írta, Tarján Gábor, s a címe: Mindennapi hagyomány. Ahogy a címoldalakon olvasható, néprajzi ismereteket közöl, mai használatra, örvendetes dolog, hogy végül nem a Népművelési Propaganda Iroda jelentette meg (ahogy tervezték), hanem a Mezőgazdasági Kiadó. Nem túlzás azt állítani, hogy ez már önmagában véve is a téma elismerését jelenti, gyakorlati hasznát erősíti meg. Néprajzi ismeretek mai használatra? Tudom, sokan elcsodálkoznak ezen, hiszen az utóbbi évtizedekben megszoktuk, hogy a néprajzot (a kultu. rális antropológiát, ahogy egyes országokban nevezik), a tudományos akadémiák porosodó polcaira helyezték. Az élő néprajz igénye a túlhajtott urbanizáció ellentételeként erősödött meg világszerte, s ma már éppen a fejlett ipari államokban mutatkozik a legnagyobb érdeklődés a régi korok egyszerű, de annál gyakorlatiasabb tárgyi kultúrája iránt. Tarján könyvének — s bízvást mondhatjuk. hogy a pécsi muzeológus által vezetett lukafai néprajzi műhelynek is — az a legnagyobb érdeme, hogy eloszlatni igyekszik azt a tévhitet, amely szerint a népművészet egyenlő a díszítőművészettel. A mai lányok például el sem gondolják, hány féle változatban lehet összefonni a hajukat. Kevés fodrásznak van ak. kora képzelőereje, amivel a régi ismereteket pótolhatná. Vagy nézzük a. gurmandokat, akiknek bizonyára sokat mond a kövön sütés, a kővel főzés egyszerű művészete, vagy a fűsze. rek leírása, az édesítés többféle régi módszere. A sok-sok érdekességet tartalmazó, Szatyor Győző rajzaival illusztrált könyv hamarosan kapható lesz a könyvesboltokban. Havasi János Művészeti világhíredé A DIAMANT FINOMKONFEKCIÓ IPARI SZÖVETKEZET # női. és férfiszabókat, # betanított gépi varrókat, 0 varrodai kisegítő munkásokat, # egy takarítónőt. MUNKA IDŐBEOSZTÁS: # I. műszak: 6—14.30-ig, # kisgyermekes anyáknak 6.40—15.10-ig. JELENTKEZNI LEHET: 13-327 és 13-557 TELEFONON. A BARANYA MEGYEI TANÁCSI MAGASés mélyépítő vállalat felvesz azonnali belépéssel dózorkezelőket JELENTKEZNI LEHET: PÉCS, VERSENY UTCAI TELEPEN, daruzó-kotró üzemvezetőnél, VALAMINT PÉCS, FÜRST S. U. 5., munkaügyi osztály. Színvonalas és mogflzothofő műsorokat! Ellentámadnak a kultúrházak Néha egyetlen hét alatt rob. ban több esztendő lassú változása. Ezúttal a közművelődés robbantott. A közönség ugyanis a különböző művészeti vagy szórakoztató rendezvényekért az utóbbi egy-másfél évben nem hajlandó magas jegyárat fizetni. Ez a változás! A robbanás pedig a Népművelők Egyesületében történt; a „robbantó-, mester" itt él a Dunántúlon: Balipop Ferenc költő, a Dombóvári Városi Művelődési Ház igazgatója, egyben az egyesület művelődési otthoni szakmai szervezetének elnöke. Ő javasolta: vegyék ki a műsorszervezést a hivatásos szervező intézmények kezéből. Valóban a robbanás erejével és gyorsasá- -gával hatott: egyre több művelődési ház jelzi csatlakozását. Balipap Ferenccel, mint a magyar közművelődés kiemelkedő emberével beszélgettünk: — Miből eredt a javaslat? — A városi és annál kisebb művelődési házak nem képesek 20—30 000 forintot fizetni egy- egy műsorért, csak 10—15 000- et. Hiszen egyre kevesebb néző fizet egy-egy jegyért 50—80 forintot. Ráadásul rendkívül elszaporodott az „árukapcsolás”: ha valakit kérünk, csak úgy hozzák le, ha más — nem kért — művészt is fogadunk. Az ország mintegy 3000 művelődési házának 50—60 százaléka szinBor, búza, deficit Külkereskedelmi mérlegünk Mátyás király korában Az angolkeringő újra divat! Az angolkeringő lépéseit tanulják az egyetemisták Fotó: Proksza László Kék térdek, villanó szemek A kapcsolatteremtés eszköze, próbája
