Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-20 / 50. szám
Indián-rózsaszín arc, kék szempUla Idén szolidabbak leszünk? Rangos nemzetközi versenyen előkelő helyezés Búcsúi mondhatunk a kreol bőrnek, az élénk arcfestésnek! Szelídebb színek, porcelánarc, ez 1984 sminkdivatja. Ha 'nagyanyáinkkal összeülnénk, ez ügyben aligha tudnánk egymásnak lényegesen újat mondani! Legfeljebb csak egyet. Mi, unokáik a 30-as évek divatját sakkal rafináltabb, mu- taitása'bb készítményekkel tudjuk produkálni. Tavaly novemberben a Budapesten rendezett nemzetközi versenyen már a változás szelei fújták. A népes mezőnyben szereplő baranyai kozmetikusok — elsősorban pécsiek — figyelmet érdemlően versenyeztek. A pálmát ugyan a szovjetek vitték el, megelőzve a nagyihírű franciákat, a mi csapatunk pedig a 6. helyen végzett. A zsűri egyik tagjával, a pécsi Szolgáltatóipari Vállalat 1-es üzletének szak-kozmetikusával, Vajdáné Makra Veronikával az 1984-es év sminkdivatjáról beszélgettünk. Szóval az igazi művészet: úgy bánni a festékkel, hogy pótoljuk, korrigáljuk arcunkon mindazt, amit a természet elspórolt tőlünk, vagy nem tökéletesen adott nekünk. Porcelánszerűvé változtatni, pírt adni úgy az arcnak, mintha születésünktől ilyen lenne! A szemfestéssel úgy variálni, hogy egyben határozott formát adjunk a szemnek, vagy kiigazítsuk, ha éppen ez szükséges. Az arcpír legdivatosabb formája nagyobb könnycseppre emlékeztet, s ajánlott mindezt indián-rózsaszínből, esetleg narancsszínből festeni. Mind az orcpírak- nál, mind a szempillafestékeknél a magasfényű, csillogó festékek a divatosak és bármilyen furcsán hangzik, a kék szempilladakk ígérkezik slágernek. A száj szép formáját kontúrozással adhatjuk meg. A legdivatosabb rúzs-színek a narancs illetve a rózsaszín árnyalatai. Ennyi újdonság, csillogás hallatán természetesen azt is tudni szeretnénk, vajon nem jár-e messze előttünk a divatirányzat, hozzájuthatunk-e mindahhoz, ami ajánlott? Nos, ugyancsak a kozmetikust kérdeztük, akinek az a véleménye, hogy évekre visszatekintve soha nem volt Ilyen bőséges a választék, a különböző kozmetikai készítményekből. T. É. Sminket készít Vajdáné Makra Veronika a pécsi I. sz. fodrászatban. Fotó: Proksza László M űvészeti világhíradó Magyar Madeleine. Zsadon Andrea nagy sikerrel énekli Ábraihám Pál: Bál a Savoyban című operettjének főszerepét, Madeleine-t a bécsi Volksoperban. A magyar közönség 1978-ban láthatta ebbsn a szerepben Zsadon Andreát a telsvízió- ban. Becsben Rölck Marikától napjainkig számos világsztár énekelte már. ^Képünkön: Zsadon Andrea, mint Madeleine.) Születésnap. Sidney Poitier, filmművészet néger világnagysága, aki 1963-ban Oscar-díjat kapott, ma, február 20-án tölti be hatvanadik életévét. Az egykori néger férfisztár ma az Amerijkai Fekete Színház tagja. Komszomol Színház. Aleikszej Rib- nyiikov 1981-ben rockmusicalt írt. A szovjet zeneszerző művét nemrég Peter Weck rendező, a Theatar an der Wien igazgatója állította színpadra a moszkvai Komszomol Színházban. Címe: Juno és Avos. Audiothek. Megalakult az első rádiójáték kiadó vállalat, amely nem nyomtatott állapotban, hanem hangszalagon bocsátja közre a világ rádiójáték-termésének javát, több nyelven. Az audiotheket az olasz- országi Palermóban alapították. F. D. Orvostörténelem érmeken, plaketteken Ritka hobbi eredménye egy olyan gyűjtemény, amelynek értékét elsősorban saját lelkében hordozza az ember. A numizmatikusok egyik igen szűk körű, Magyarországon alig harminc tagú csoportját alkotják az orvosiérem-gyűj- tők. Közülük e hobbi egyik legelkötelezettebbje dr. Sülé Tamás, a POTE II. sz. Belgyógyászati Klinikájának adjunktusa. (Egyben a Magyar Orvostörténelmi Társaság Numizmatikai Szakosztályának titkára.) — Mi tartozhat e gyűjteménybe? — Minden olyan érem, plakett, amelynek orvosi vonatkozása, orvostörténeti jelentősége van. — Mi határozza meg az értékét? — Elsősorban az, hogy milyen régi, mennyire ritka, és természetesen magában az alkotásban megtestesült művészi érték. Dr. Sülő Tamásnak a mintegy 250 darabból álló gyűjteménye mindhárom követelményhez sok példával szolgálhat. Ott van a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1842-ben Besztercebányán tartott vándor- gyűlés emlékére kiadott érem, a legrégibb pécsi emlék pedig ugyanennek a társaságnak 1845-ben Pécsett rendezett tanácskozását idézi. Az orvostudomány hírneves művelői, örökemlékű professzorai tekintenek vissza ránk az érmek hátlapjairól: Semmelweis Ignác, Korányi Sándor, Heim Pál, Szent-Györgyi Albert, és a pécsiek: Scipiades Elemér, Ángyán János, Hámori Artúr, vagy a hazai tudományos életben ma is meghatározó szerepet játszó tudósok, mint például Szentágofhai János. Az érmek alkotói között olyan neveket is találunk, mint Ferenczi Béni, Medgyessy Ferenc, a szép eozin plakettek között pedig többet Martyn Ferenc munkái közül. — Van az éremgyűjtőknek is olyan ritkaságuk, mini a iilate- listáknak a Mauritius? — Talán a legnagyobb hazai érték az 1614-ben kiadott érem Jeszenszky Jánosról, a prágai egyetem tragikus véget ért, egykori rektoráról. — £ gyűjtés nem lehet a vagyon felhalmozásának eszköze. Mi hát akkor az értéke? — A gyűjtő számára az egyik az esztétikai érték. Nemcsak mint látvány, hanem a tapintás, az anyag nagyszerűsége is. A másik pedig az ismeretszerzésé, hiszen minden egyes érem valamilyen adalék — ha gondosan utánanéz az ember — a meglehetősen mostohán kezelt orvostörténelemhez is. K. Gy. Bemutató Palotabozsokon Gyermekdaltól a színházig Jubilál a Pécsi Rádió. Tíz évvel ezelőtt, 1974-ben a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztőségének Német Szekciójában ugyanis Kerner Lőrinc riporter elkezdte az Énekelj velünk! című iműsort. A tizedik év után, március 5-én, este 7 órakor Palotabozsokon színpadi bemutató születik be. lőle. Kerner Lőrinc, aki ma a Pécsi Rádió egyik vezetőhelyet, tese és a Magyar Rádió valamennyi nemzetiségi adásának referense is, így emlékezik: — A rádióhoz 1970 áprilisában kerültem, s már addig is tapasztaltam, hogyan kínlódik a nemzetiségi nyelvoktatás. Kevés az óraszám, kevés az igazán jó pedagógus, iskola és család között nincs éltető kapcsolat. Ez pedig a nemzetiségi tudat fejlesztésének egyik hiányosságát is jelentette. Ekkor jött az ötlet: á gyerekeket kapcsoljuk be a technika révén nagyhatású rádiózásba. Pótoljuk így azt, amihez az iskolának nincs lehetősége. Jó szakemberek bevonásával tanítsunk meg a gyerekeknek évenként 15—20 német gyermekdalt. A dalszöveg egyes szavait megpróbáltuk német szavakkal kő. rülírni. nemzetiségi szavakkal helyettesíteni, A gyerekek bejöttek a stúdióba, elénekeltek két dalt, de a lehető legváltozatosabb feldolgozásokban és didaktikai módszerekkel, s ment a műsor. — Az eredmény? — Az első néhány adás után már 150—200 levél jött a hatására. Végül házi leckéket adtunk a gyerekeknek, hogy gyűjt, sék saját falujuk népdalkincsét, közmondásvilágát. Időközben néhány évre kimentem Berlinbe, s a Magyar Rádió ottani tudósítója voltam. Hazaérkezve már magasabb szinten szerettem volna folytatni. Mivel a nemzetiségi műsorokot akkor már szombaton délelőttönként sugároztuk, minden második szombaton — amikor még tanítottak az iskolában — megszerveztük az iskolarádiót, az énekórákkal egyidőben. A cél ez volt: agyerekéken keresztül jussunk be a családba! Idén január elsejétől már kedden este sugározzuk, mégpedig az egész országnak és az évente érkezett levelek száma 2500— 3000 között van. — Hogyan lett ebből színjátszás? — A dalnak és a színjáték, nak közös élményalapja van. Az együtténeklés már közös szereplés. A népdalgyűjtésből a szokásvilág gyűjtése is kifejlődött, és mivel sok a párbeszédes, tehát dramatikus szokás, ezeket feldolgoztuk és gyermekszereplőkkel előadtuk. Közben alakult a magyarországi németség irodalma: gyűjteményes és önálló kötetek jelen, tek meg. Az élő magyarországi német színjátszás elősegítése és az olvasómozgalom fellendítése végett tehát az egyre gazdagabb német irodalmi termést közelebb kell vinni a közönséghez, az olvasókhoz. A rádió — csupán hangi hatással — kevés ehhez. Kevés az adásidő is, A megoldás: a pécsi németszakos tanárjelöltekkel és a Leöwey Gimnázium német nemzetiségi diákjaival nemzetiségi irodalmi színpadot szerveztünk. Időrendben — múltunktól a mai német nemzetiségi tudat kifejezéséig — szer. kesztett, több műfajú, zenés műsorunkat először Palotabozso- kon mutatjuk be. A komlói Schmidt Gyulóné népdalénekes és Wache Jánosné komlói szój- harmonikás is szerepvei. Földessy Dénes Uissia$zerxi fö Hírét a tó „A vállalat üzemeltetésében lévő Deseda-tározó üzemi költségeinek kompenzálása és viz- minőség-javítása halászati hasnositással." Ez egy újítás címe, amelyet 1982. év első felében adtak be — száma: 71. __ a Dunántúli Regionális V izmű- és Vízgazdálkodási Vállalatnál. Az üzemi költségek, amelyet „kompenzálni" keill, évi 1,7 millió forint. Szép summa. így került a Desedába a busa. Pontosabban: a horgászok országos szövetsége 1982 márciusában levélben értesítette Somogy megyei Intéző Bizottságát, hogy a DRVV-tal és a TEHAg-gal közösen busatele- pítésre szemelték ki a horgászok körében pár év alatt országos hírnévre emelkedett Desedát, amely egyébként csak részben szolgál horgászati célokat, az eredeti tervek szerint rendeltetése az is, hogy mező- gazdasági üzemeknek öntözővizet adjon, vállalatokat ipari vízzel lásson el, s — nem utolsósorban — hétvégi ikiirán du lóközpontja, sportcentruma legyen a közel 80 000 lakosú megyeszékhelynek, hiszen a Dese- da a város két végétől is mindössze pár kilométerre van. Az említett levélre az IB élénken reagált: azonnal tiltakoztak. Úgy tűnik — mert a későbbiek igazolták — tudták, miért. Hogy busával lehet-e vízminőséget javítani, most ne boncolgassuk, néhány hidro- biológus valószínűleg elmosolyodna ezt hallva. De miért okozott egy hal telepítése vihart a horgászok körében? Nem azért, mert az IB tiltakozását figyelembe sem vették. Hanem azért, mert a busa lehalászása rendkívül bonyolult, sikere érdekében — hallottuk Giczi Frigyestől, a Somogy megyei Tanács halászati főfelügyelőjétől — teljes mértékben le kell ereszteni a De- seda vizét. Ami a múlt év késő őszén meg is történt. Hogyan s hogy nem, de a lehalászás fölöttébb szervezetlen volt: a becslések szerint a nagyon gyorsan növekvő busákból mintegy 150 tonnányi várta a vízben hogy — legalábbis egy része — exportpiacra kerüljön, amit azért hangsúlyozunk így, mert a telepítés egyik indoka az exportlehetőségekre való hivatkozás volt. Egyszóval: a Desedát leeresztették, a busaállomány fele azonban — a szervezetlenség miatt — o vízben maradt. Ráfoghatnánk: a horgászok felháborodásának oka az, hogy egy leeresztett tóban nem lehet pecázni. Ök azonban úgy vélik: a lehalászással a tó védett, értékes, s a horgászok pénzéből telepített halállománya is jelentősen károsodott. Nos, ez nem fedi a valóságot. Száler Endrétőf, a MOHOSZ Somogy megyi IB-titkárától és Giczi Frigyestől is ugyanazt hallottuk: talán ha négyszáz kiogramm hal pusztult el, ami nem jelentős mennyiség, jóllehet, számolni kell némi ivadékveszteséggel is. De mi lesz a tóban maradt 75 tonnányi busával? (Ami egyébként az év végére 100 tonnára gyarapodik!) Lehalászása érdekében a Deseda vizét ismét le kell ereszteni, s erre sort is kerítenek majd ősszel. Ezzel talán sikerül megtisztítani a trágyájával, annak vízbekerülése következményeivel nagy kárt okozó busától Kaposvár korábban jó hírű tavát. Talán megnyugtatja a közvéleményt néhány frissen kapott információ. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának véleménye szerint a jövőben nem ajánlatos busát telepíteni a tóba. (Talán születik majd erre is egy a már ismertetettel homlokegyenest ellenkező újítási javaslat. . .) Elképzelhető lenne, hogy az üzemi költségeket oly módon kompenzálják, hogy a Desedát tápláló egyik vízfolyáson lévő két, összesen 25 hektáros tavat használják fel „halászati hasznosításra". Vagy az, hogy a víztározó északi felében túl a 67-es út hídján, nevelnének közös vállalkozásban horgász- hal-ivadékokat. Mindenesetre az már most tény: az illetékes szervek úgy döntöttek, hogy a korábbi két vagon helyett ebben az évben 3 vagon, fogható méretű pontyot telepítenek a Desedába, amelynek a fele a vízben van már, s remélik azt, hogy ez a szép mennyiség ismét növeli majd a Deseda megkoptatott jó hírét. Mészáros Attila Busabukfenc
