Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-17 / 47. szám
1984. február 17., péntek Dunántúli napló 3 Szá m ítóg épszem I e Az Orion kisszámitógépe a Villány-Mecsekoljai Borgazdasági Kombinát központjában n sásdi költségvetési üzem 1984. évi terve Kevesebb új létesítmény épí. tését rendelték a tanácsok idén a sásdi költségvetési üzemnél, összesen nyolc és fél millió forint értékű új létesítményt építenek. Tavaly ennek éppen a dupláját kérték tőlük. Három szolgálati lakást rendeltek Ba- ranyajenőn, Vásárosdombón és Sásdon. Építenek egy főzőkonyhát Magyarhertelenden és egy kazánházat a margitmajori szociális otthonnak. Ennek ellenére a költségvetési üzem szeretné tartani tavalyi rekordévének termelési értékét. Ezért a felére csökkent beruházási megrendeléseket kisebb és szerteágazóbb' felújítási, fenntartási és karbantartási munkákkal egészítik ki. Ennek értéke kilencmillió forinttal emelkedik az 1983-as évihez képest. Kiemelkedő a bakócai gyermekotthonban végzendő hétmilliós rekonstrukció. Felújítják a főépületet és az iskolát, bővítik a tornatermet és szennyvízhálózatot építenek. A komlói volt kisegítő iskola felújítását is megkezdik, amit szociális otthonná alakítanak ki. Az első ütem munkálatainak értéke közel három és fél millió forint. A költségvetési üzem bővíti kommunális tevékenységét is. Április 1-től bekapcsolják a szervezett szemétszállításba Godisát, Felsőmindszentet, Ba. kocát, Baranyajenőt, Gödrét, és Baranyaszentgyörgyöt. Szemléletalakítás A nnak, hogy a számitógépek nem kellő súllyal szerepelnek ma a magyar népgazdaságban, nemcsak az az oka, hogy viszonylag drágák, s hogy választékuk csekély, hanem az is jócskán, hogy ma még viszonylag kevés helyen ismerték fel jelentőségét és hasznát. A kis és nagy számitógépek alkalmazásának ugyanis egyaránt akkor van értelme, ha általa közvetlenül is kimutatható gazdasági eredményre tesz szert az alkalmazó: azaz a számítógépbe fektetett pénz hamar megtérül abból a nyereségből, amit beállítása eredményez. — Miért jött el a Videotontól? Ma is vannak vállalatok, ahol a számitógépet nem elsősorban a hatékonyság növelésére alkalmazzák, hanem mondjuk annak adatait tárolják benne, hogy ki mikor milyen munkaruhát kapott, menynyi kihordási idővel. így természetesen bajosan várható nyereség az alkalmazástól. Oka lehet az alkalmazás hiányának az is, hogy számos helyen rendelkeznek olyan „tartalékkal", amit könnyebb mozgósítani a szigorodó közgazdasági feltételek között, semmint hogy új lehetőséget keressenek a hatékonyság növelésére. Ám a belső szervezetlenségben, munkaerő-gazdálkodásban „rejlő” tartalékok (remélhetően) kimerülőben vannak, s előtérbe kerülnek az új eszközök, módszerek. Melyekről — ha másképpen nem, akkor kényszerűségből — a vezetők hivatottak dönteni. Ha tehát frontáttörést akarunk a számítógépek gazdasági eredményt javító alkalmazásában, akkor szükséges a vezetők szemléletének az alakítása is. Természetesen nem arról van szó, hogy a vezetőknek kelljen majd számítógép-programokat készíteni, még csak arról sem, hogy ők válasszák ki a vállalatuk szükségleteinek megfelelő géptípust: — a jó vezető ezt szakemberekre bízza. De igenis vezetői erények közé tartozik ma már, hogy azt tudja: mire alkalmas a számítógép, milyen lehetőségeket kínál. Ezért is kezdeményezte a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága, hogy a megyei politikai, állami és gazdasági vezetők alapfokon ismerkedjenek meg a számítástechnikában rejlő lehetőségekkel. A pártbizottság kezdeményezése megértésre és támogatásra talált a számítás- technikával foglalkozó társadalmi, állami és vállalati szervezeteknél, akiknek aktív közreműködésével és részvételével olyan tanfolyamsorozat kezdődött, ahol ezen ismeretek megszerezhetők. E tanfolyamok egynaposak, s tandíjasok. A részvételi költség fedezi az előadók tiszteletdíját és a bemutatókon használatos gépek szállítási-üzemelési költségét — legalábbis egy részében, s alkalmas arra is, hogy kiszűrje a felületes érdeklődőket. Az első egynapos tanfolyamon a megye intézményeinek, vállalatainak első vopalba tartozó vezetői vettek részt: a másodikon és a továbbiakon pedig azok, akiket ők küldtek. A múlt héten tartott tanfolyamon, amelyre az LSI Alkalmazástechnikai Tanácsadó Szolgálata invitálta a résztvevőket, a mikTo- számítógépek alkalmazásának kérdései álltak a középpontban. Dr. Kovács Magda, az LSI ATSZ irodájának vezetője a mikrogépek piaci helyzetéről, Kása Ferenc, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet pécsi munkatársa az eszközök fejlődéséről, az alapvető műszaki jellemzőkről, Gyimesi László, a Központi Statisztikai Hivatal megyei Igazgatóságának osztályvezetője az alkalmazási kérdésekről, Pályi István, a Volán 12. sz. Vállalatának számítás- technikai főosztályának vezetője pedig a számítógép-programok és -nyelvek alapjairól tartott előadást. Ezt követően a résztvevők — ketten egy-egy gép mellett és szakemberek segítségével már konkrét programozási gyakorlatokat végeztek, ismerkedtek a különböző készülékekkel, tapasztalták a lehetőségeket. Természetesen nemcsak ez a módja a számítógépekkel való ismerkedésnek: az LSI ATSZ például már második egyhetes kihelyezett programozói tanfolyamát szervezi a Pécsi Bőrgyárban, ahol idejében ismerték fel a modern eszközök hatékonyságnövelő lehetőségeit. Ám a számítógépek nemcsak az anyagi javak termelésének területén adnak jobb esélyeket. Többször beszámoltunk mór az egészségügyi hasznosításokról, melyekre Pécsett is találni jó példát. A Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaság- tudományi Karán pedig a módszertani tanszék szervezett egy olyan bemutatót és előadást, ahol a mikroszámítógépeknek az oktatásban való felhasználásáról tájékozódhattak szerdán az eqyetem oktatói és hallgatói Darko Fischer eszéki professzor előadása és bemutatója nyomán. A szakemberek véleménye szerint Magyarország aligha zárkózhat fel az elektronikai iparban vezető országok, multinacionális cégek mögé. Ám a számítógép-világpiacba bekapcsolódni mégis van lehetőségünk, mégpedig az új alkalmazási lehetőségek feltárása és a speciális, új programok készítése által. Örvendetes, hogy ennek felismerése Baranyában ma már politikai segítést, ösztönzést is kap: így is növekedhet azoknak a száma, akit magával ragad a számítógép korlátlannak tűnő lehetősége. B. L. A tudás átállása is sikerélmény Az egykori diák tanárként tért vissza Nem tudom, szigorúan osztályoz-e, vagy sem, de a diák. jai nagyon szerethetik, ha olyan ízesen, érzékletesen beszél a tantervben előírt dolgokról is, mint ahogy az életpályájáról. Az ilyen stílus olyan ember sajátja, akinek igazán van mit mesélnie. Mehring Antal kétszeres villamos- mérnöki diplomával, fejlesztő üzemmérnökként a Videotonnál eltöltött hat év szakmai tapasztalataival hazajött tani. tani Pécsre, a Zipernovszky Ipa. ri Szakközépiskolába ahol di. ókként egy évtizeddel korábban ő is a padokat koptatta és az iskola legjobb tanulói közé tartozott. — Kezdetben korántsem volt egyértelmű, hogy villamosmérnök leszek. Siklóson laktunk, ott jártam általános iskolába, s hogy visszajöttem Székesfehérvárról, most is ott élek édesapámmal, A családi hagyomány az építőiparhoz kötött volna, édesapám kőműves. A szakmai pályám kezde. tét tulajdonképpen 5. osztályos koromtól számíthatom. A Pajtás újság akkor hirdette meg az „Építs velünk rádiót” akcióját. Erre felbuzdulva én is építettem egyet. Első saját építésű rádióm ugyan nem szólt, de a későbbi életemre meghatározó volt. Egyik barátommal a két szomszédos ház között telefonösszeköttetést létesítettünk, és beléptem az azóta már megszűnt siklósi rádióklubba. S ekkor kezdtem el fotózni is, ami máig tartó szenvedélyem. Nyolcadikban mór eléggé egyértelművé vált, hogy a továbbtanulás szempontjából az én érdeklődésemnek leginkább megfelelő iskola a pécsi Zipernovszky. — Már érettségi előtt elhatározta, hogy villamosmérnök lesz? — Igen halvány terv volt. Mechanikai műszerész szakon végeztem, jelesen érettséspz. tem. A siklósi Gelkánál már számítottak rám. Lörincz József, az iskola akkori igazgatója azonban leutazott szüléimhez és személyesen beszélte rá őket hogy nekem feltétlenül tovább kell tanulnom. így kerültem sikeres felvételi után a budapesti Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára 1973-ban. Albérletben lak. tam ötödmagammal, s megkez. dődött számomra a nagybetűs élet Pesten. A tanulásban az első két félév volt a nehezebb, amikor az alapokat kellett elsajátítani. A harmadik félév végén ott is jeles volt már a bizonyítványom. S ettől kezdve presztízskérdést csináltam belőle, hogy még csak négyes osztályzatom se legyen. Sikerült: 1976-ban vörös diplomával végeztem. A későbbi sorsom alakulásában sok mindent eldöntött, hogy tanárom, Gedeon Emil megszerettette velem — és persze jó néhány diákkörös társammal — a tervező-fejlesztő munkát. Tudományos diákköri munkánk, egy quadrofon depoder díjat nyert a hazai TDK konferencián — éppen itt Pécsett — és később a nemzetközin is Lengyel- országban. — Miért éppen a Videotont választotta munkahelyéül? — Még főiskolás koromban jártam a gyárban és nagyon megtetszett. 1976. szeptember 16-án álltam munkába a Vide, oton rádiógyára fejlesztési főmérnökségén, mint fejlesztő üzemmérnök. Nagy lelkesedés, sei kezdtem volna a munkához, de hónapokig az volt a dolgom, hogy ismerkedjek a munkahellyel és a feladatokkal. Nem akartam addig sem tétlenkedni: az ismerkedés közben rábukkantam egy, az idáig megoldatlan fejlesztési problémára. Ezt sikerült úgy ki. dolgoznom, hogy a tervemet ki. válóra értékelték, s hamarosan gyártásra is került. Kell-e ennél nagyobb sikerélmény egy kezdő mérnöknek? Ettől kezdve bedobtak a mélyvízbe és én nagy élvezettel lubickoltam benne. Komoly feladatokat kaptam, s ezalatt elnyertem a Kiváló Ifjú Mérnök és a Kiváló Ifjú Szakember címet is a vállalatnál. Közben újra diák lettem: levelezőn elvégeztem a Műszaki Egyetemet és okleveles villamosmérnök diplomát szereztem 1982-ben. — Szerettem a Videotonnál dolgozni, bár volt ott e9Y olyan időszak, amikor a főmérnökség új vezetése, mint a korábbi gárdához tartozót, mellőzött. A kudarcok után azonban újra elővettek minket. Tehát nem sértődöttségből, perspektíva hiánya miatt jöttem el a Videotontól, hanem családi okból. Édesanyám meghalt, s nem akartam idős édesapámat egyedül hagyni, így aztán vissza kellett költöznöm Siklósra. Már a főiskola elvégzése után Lőrincz Jó. zsef igazgató hívott, hogy tanítsak a Zipernovszkyban. 1982- ben eszembe jutott az egykori ajánlat: hátha érvényes most is? Érvényes volt. — Talált-e kárpótlást a fejlesztő mérnök a tanításban? Hogyan fogadták a diákok és az iskola? — Az én középiskolás korom óta a tantestület szinte teljesen kicserélődött, de a kollégáktól így is megkaptam minden segítséget. Az osztályokkal hamar egy hullámhosszra kerültünk. A pedagógus elhivatottság talán már korábban is megvolt bennem, mert nagyon könnyen felismertem: az is sikerélmény, ha valaki a megszerzett tudását, tapasztalatait át tudja adni, s van kinek átadnia. A diákjaim figyelme, érdeklődése valósággal feldob. Az pedig külön előny diákjaimnak is, meg nekem is, hogy a termelésből hozott tapasztalataimmal, érdekességekkel fűszerezhetem az oktatást. "Sikerült rövid idő alatt megalakítom a rádiósklubot, s ez már jól mű. ködik: sok az érdeklődő fiú. Idén újra meghirdetem a szakkört az elektronikus berendezések működéséről. Mindez igen szívesen vállalt pluszmunka: azokkal a diákjaimmal foglalkozhatok itt, akikben legtöbb az érdeklődés, szorgalom, tenniakarás. A magam példájából tudom, hogy ez a döntő. Dunai Imre Folyáiratszemle Ok négyszáz- ezren Nők a termelőszövetkezetekben címmel jelent meg a PÁRTÉLET februári számában dr. Tóth Józsefnének, a TOT alelnöké- nek írása. Megállapítja, hogy jelenleg az 1284 termelőszövetkezet csaknem egymillió tagjának 40 százaléka nő. Tehát meghatározó szerepet töltenek be a szövetkezetek életében. Ezért tartja, többek között, fontos feladatának a TOT, hogy átte. kintse, milyen eredményeket értek el az utóbbi öt esztendőben a szövetkezetekben a pórt nőpolitikájának végrehajtásá. ban, megvizsgálják, hogy az új körülmények milyen új problémákat vetnek fel, melyek mielőbbi megoldásra várnak. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt években a szövetkezeti mozgalom egyik legnagyobb eredménye, hogy csaknem teljessé vált a nők foglalkoztatása. A mezőgazda, sági termelés korszerűsödése, a nagyarányú termelési szerkezetváltás lényegesen meg. változtatta a nők elhelyezkedé. sének lehetőségeit a termelés különböző területein. Napjainkban a nők 42,1 százaléka dolqozik fizikai állományban, 54.5 százalékuk a kisegítő üzemágakban. Ez egyben meg. oldotta sok helyen az iparból visszatért nők a tovább nem tanuló lányok, illetve eddig háztartásban dolgozó nők munkavállalási gondjait is. Ugyanakkor ezzel a szövetkezetek je. lentősen hozzájárultak településeik népességmegtartó és -eltartó képességének fokozásához. Áz öt évvel ezelőtti 43 százalékról 74,1 százalékra nö. vekedett a női betanított munkások száma, a segédmunká. soké pedig 38 százalékról 18- ra csökkent. Sok változás történt a bérezésben is, eltűntek a kiáltó ellentétek a női és a férfi dolgozók között. A még meglévő különbségeket egyrészt azzal lehet magyarázni, hogy a nők általában egyszerűbb munkaköröket látnak el, rövidebb a foglalkoztatási idejük, alacso. nyabb a szakképzettségük. Másrészt az utóbbi öt évben mind a fizikai, mind a nem fizikai foglalkozású nők körében megnőtt az alacsony keresetűek száma. Jelentős fejlődésnek tartja a cikk írója, hogy az utóbbi időben fokozódott a mezőgaz. dasági szövetkezetekben dől. gozó nők közéleti aktivitása. Ez elsősorban az önkormányzati szervekben és a különböző testületekben végzett munká. ban jut kifeiezésre. Jelentős számban vállalnak munkát a nők a helyi népfront; és vörös- kereszt szervezetekben, valamint a szülői munkaközösségekben. A termelőszövetkeze, tekben országosan 12 ezer szocialista brigád működik, mintegy 220 ezer taggal. A brigád, taqok csaknem egyharmada nő, akik élen járnak a munkában, nagy számban vesznek részt a politikai rendezvényeken. A szocialista brigádmoz. galom - nők közéleti tevékeny, sénének iá iskoláia. Az elmúlt 5 évben tovább iavultak a szövetkezetekben a nők élet- és munkakörülményei. Ennek fontos része a munkaidő-csökkentés, az üzemi étkeztetés mind szélesebb körű elterjedése, a nyugdíjasokkal és járadékos tagokkal való törődés. Bővült a gyermekek intézményes elhelyezése, elegendő az óvodai férőhely, fejlődik a bölcsődei hálózat. A szövetkezeti asszonyok remélik, hogy a gyermekgondozási segély rendszerének korszerűsítésével megszűnik az a különbség is, amely napjainkban a segély összegében tapasztalható. M. E.
