Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-15 / 45. szám
6 Dunántúli napló 1984. február 15., szerda Tudomány „Megörökölte” Ausztráliát és a Csendes-óceán szigetvilágát A vérszívó legyek kutatója A bögölycsapda gazdasági jelentősége Tavaly ilyenkor — ha éppen nem rovarokét gyűjtött a kontinens belsejében, vagy tudományos kutatóintézetben folytatott tapasztalatcserét, s ez volt inkább jellemző — az ausztrál tengerparton élvezhette a déli félteke forró nyarát dr. Majer József, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara állattani tanszékének adjunktusa. Dr. Majer József 40 éves. Az ELTE biológia—kémia szakán végzett, hét évig gimnáziumi tanár volt Tolna megyében, majd két évig óraadó a Pécsi Tanárképző Főiskolán, s immár nyolc éve kinevezett oktató a most már egyetemi kar állattani tanszékén. Rovarkutató, pontosabban a legyek kutatója. Szűkebb kutatási területe a ragadozó legyek, s mindenekelőtt a vérszívó legyek fajai, vagyis a bögölyök. Ez volt a témája annak idején a doktori disszertációjának, s a kandidátusi értekezését is a bögölyökről írja egy évtizedes kutatómunka alapján. Kutatásai, tudományos publikációi szerves részét képezik annak az ötvenes évek elején indult sorozatnak és programnak, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia indított Magyarország állatvilága tudományos feldolgozására, az egyes fajok szerepének az ökoszisztémában és más fajokkal való összefüggésüknek a feltárására. Ez a munka — amelynek gazdasági, elsősorban növényvédelmi és állategészségügyi jelentősége egyre növekszik — természetesen három évtized alatt sem fejeződhetett be. A rovarok elleni védekezéshez alaposan meg kell ismerni az egyes faiok jellegzetességeit, „szokásait", elterjedtségüket, a számukra kedvező körülményeket és természetes ellenségeiket. — Magyarországon mintegy 7000 légyfaj található, s ebben 60 fajjal „képviseltetik magukat” a vérszívó legyek, a bögölyök — mondja dr. Majer József. — A bögölyök 140 —150 kilométerre is elrepülnek leszállás nélkül. Jelenlegi ismereteink szerint igazolhatóan 38-fféle fertőző betegséget terjesztenek. Az emberre is veszélyesek, például a lépfenét terjesztik, amely a terhesség kezdeti időszakában vetélést okozhat, ugyancsak terjesztői a fertőző májgyulladásnak, az állatbetegségek köréből pedig a száj- és körömfájást és a lovak járványos vérzékenységét lehet leginkább kiemelni a sok közül. A bögölyök elleni védekezés érdekében a kutatás arra irányul, hogy megállapítsuk: a bögölyök milyen állatfajokat csípnek előszeretettel, milyen időszakban lép fel rajzásuk, milyen környezeti tényezőktől függ elterjedésük. Ezeknek a kutatásában együtt dolgozunk a jugoszláv szakemberekkel, hiszen a bögölyök rajzása dél felől éri el hazánkat. Minden nedvesebb rét, mocsaras terület kitűnő te- nyészhelye a bögölyöknek, amelyeknél — akár a szúnyogoknál — csak nőstények vér- szívóak. A meleg és a széndioxid vonzza őket. Az ellenük való védekezés nemcsak az állatjárványok megakadályozása miatt gazdasági érdek, hanem ennél közvetettebben azért is, mert bögölyös legelőn egy nap alatt 2 deciliter vért is veszíthet egy szarvasmarha. Ez jelentősen csökkenti a tejhozamot. Az USA-ban a kutatók azt is kimutatták, hogy olyan legelőn, ahol a bögölyök ellen sikeresen védekeznek, a marhák tíz nappal hamarabb érték el a vágósúlyt. A vegyszeres védekezés a bögölyök ellen kevés eredménnyel jár és veszélyes is: mint már említettem, 150 kilométert is képesek repülni egyhuzamban, a permetezéssel tehát csak rövid életű siker érhető el, a vegyszer viszont belekerülhet a tejbe is. Az USA-ban és Japánban kikísérletezett és bevált biológiai védekezési módszereket nem lehet alkalmazni nálunk, mert itt más bögölyfajok élnek. Olyan szert kell alkalmazni a bögölyirtásra, amely nem környezetidegen és a természetből felhasználás után nyomtalanul eltűnik. Ilyen a széndioxid csapda, amit a Répcelaki Szénsavgyár segítségével kísérleteztünk ki. Igen hatékony mindazon a területen alkalmazása, ahol a bögölyök száma a kritikus szintet meghaladja. A csapda működtetéséhez szárazjég szükséges, de kialakítható enélkül is egy kevésbé hatékony csapdává ltozot. Erről most csak ennyit mondok, mert szabadalomnak szánjuk. — Hogy került sor ausztráliai utazására? — Magánút volt. Ottani kollégáim, ismerőseim fedezték, ők láttak vendégül, mint ahogy korábban ők is vendégeskedtek nálam. Az előzményekhez tartozik, hogy csak néhány olyan kutató van a világon, aki a ragadozó legyekkel foglalkozik. Ezért felosztottuk magunk között a Földet. Én egy angol professzortól „megörököltem" Eurázsia a 30-ik szélességi fok feletti területét, Észak-Afrikát a Szaharáig, valamint délen Ausztráliát, Új-Zélandot, Pápua Új- Guineát és a csendes-óceáni szigetvilágot. Az utóbbiak teljesen feltáratlanok rovartani szempontból. A decembert, januárt, februárt töltöttem Ausztráliában, s kevés időt fordíthattam rovargyűjtésre, de így is 26 eddig ismeretlen ragadozó légyfajt fedeztem fel. Elmondhatom, rovarkutatásban világhatalom vagyunk, s több magyar származású rovarkutató munkássága következtében igen jó ajánlólevél, ha Magyarországból érkezik Ausztráliába a rovarkutató. A három hónap alatt igazából arra jutott idő, hogy a Canberrái tudományos kutatóközpontban megtanuljam a komputertechnika rovartani alkalmazását, amire nálunk is nagy szükség lenne pontossága és gyorsasága miatt. A kulturális kapcsolatok keretében jó lenne néhány év múlva legalább egy teljes évre visszatérni Ausztráliába, hogy el lehessen végezni ott is a ragadozó legyek felkutatását, meghatározni szerepüket, helyüket e kontinens élővilágában. Végezetül egy valamit feltétlenül szükséges megemlíteni dr. Majer József munkásságából, már csak annak alátámasztására is, hogy rovarkutatásban valóban világhatalom vagyunk. A lemingrádi nemzetközi rovartani szimpozionon néhány évvel ezelőtt dr. Majer Józsefet bízták meg az új légykatalógus elkészítésének szerkesztői munkájával. A katalógus lényegében elkészült, s várhatóan 1986-ban adia ki az Akadémiai Könyvkiadó. D. I. Együttműködés Pécs és Bielefeld között Az ember szöveggel beszél Az emberi kommunikáció legfontosabb és legbonyolultabb egysége a szöveg, amelyet, mint egységet, koraibbon nem vizsgált ia nyelvészet, csak a retorika. A későbbi vizsgálatok a nyelvészet fejlődéséből következtek, valahogy oly módon, hogy új 'mondatnyelvészet alakult ki, amely eljutott addig a problémáig, hogy Imiként kapcsolódnak egymáshoz a mondatok. S az utóbbi idők nyelvészeti kutatásainak ez a felfedezés lett az alapja, hogy ugyanis az ember nem mondatokkal, hanem szöveggel beszél. Mi tesz valamit szöveggé? Ez a kérdés volt az egyik fő témája annak a konferenciának, amelyet az elmúlt év végén tartottak az NSZK-beli Bielefeld egyetemén. A szövegkoherenciával foglalkozó nemzetközi konferenciát Bielefeldben hívták össze, ott működik a világ egyik legjobb szövegelméleti kutatóközpontja, Petőfi S. János vezetésével. A nemzetközi konferencián Magyarországot ketten képviselték, egyikük a JPTE Tanárképző Karának docense, Bókay Antal volt. A konferencia közvetlen szervezője a bielefeldi egyetem mellett működő Interd i szci pli n á ri s Kutató sok Központja volt, ezen belül pedig Petőfi S. János, magyar származású professzor, az egyetem szemantika tanszékének vezetője. Ö az NSZK-ban angol nyelven megjelenő „Text" c. nemzetközi szövegelméleti folyóirat szerkesztője is. Bókay Antal elmondotta: a konferencia azt tűzte ki célul, hogy megpróbálja összefogni a szöveggel foglalkozó tudósok eddigi kutatásainak eredményeit, s ötleteket, megoldásokat, kutatási irányokat adjon Szövegelméleti konferencia Bielefeldben arra vonatkozóan, hogyan lehet gondolkodni magáról a szövegről. Minthogy a szöveg- elmélet elsősorban nyelvészeti diszciplína, a konferencián igen kevés irodalmár volt, sokkal többen voltak a nyelvészet legkülönfélébb ágával, így például a számítógépes nyelvészettel foglalkozók. A hagyományos nyelvészet döntően a mondottal, vagy az annál még kisebb nyelvi egységekkel foglalkozik. A mandatnyelvészet bizonyos fokán, a 60-as években merült föl az igény a szövegnyelvészeti kutatásokra. A szöveg nyelvészet leírja azokat a nyelvtani szabályokat, amik egy szöveget összetartanak. Szervezési szempontból a mondat és a szöveg között lényeges különbség van: például míg a mondatok technikai jelek által egymástól elkülöníthetők, a szöveg nem különül el ilyen objektív jelzésekkel. Mindez indokolttá teszi a már említett kérdést: végül is mi teszi a szöveget szöveggé? Ami egy nyelvi sort szöveggé emel, az a koherencia, ez az az erő, ami az egész jellegét megadja. S ez a szöveglkohe- rencia volt a tanácskozás legfőbb témája. E kutatásokat több szempont is igen fontossá teszi. Egyik, hogy az iskolákban is úgy kell a kérdéssel foglalkozni, hogy az anyanyelvi kifejezés legfontosabb eszköze a szöveg, s ennek az elméletnek a segítségével igen nagy előrelépést lehetne tenni akár az irodalmi műelemzés terén is. Másik két terület, ahol fölmerült a szövegkutatások iránti igény, a számítógépekkel s a szociológiával foglalkozók részéről. Csak egy példát említünk e tudományterület jelentőségét illusztrálandó: a második világháború idején az angol elhárítás a német rádióadások szövegeit elemezve igen fontos következtetéseket tudott levonni, s ez már a szövegcentrikus gondolkodáson alapult. Mindezt együttvéve megállapítható, hogy a szöveg - elméleti kutatás az emberi kommunikáció kutatásának új és dinamikusan fejlődő területe; az emberi kommunikáció törvényszerűségeit, nagy, ösz- szefogó egységeit kutatja. Míg Amerikában a nyelvészet fejlődése döntően mondat- beállítottságú, addig Európában a szövegkutatás fejlődött ki; s ennek egyik legszínvonalasabb iskolája éppen a bielefeldi Petőfi S. Jánosé. Az ő elméletének lényege, hogy ad egy olyan interpretációs modellt, ami a szövegleírás lépésein keresztül határozza meg a szöveg lényegét, döntően logikai úton jutva el ahhoz a folyamathoz, ahogy a szöveg világa megformálódik az emberben a megértés folyamatában. Most ez tekinthető az egyetlen átfogó szövegelméletnek, de lényeges elemei még kidolgozásra várnak. S végezetül a két egyetem, a bielefeldi és a pécsi kutatóinak a terveiről: a pécsiek szeretnéA Magyar Televízió Aditorium maximum címen a „Gólyavári esték"-hez hasonló műsort vett föl a pécsi egyetemek oktatóival. A képen dr. Osváth Károly az egészségrontó gondolkodásmódokról tart előadást. Fotó: Tóth László A pécsi Janus Pannonius Tu. dományegyetemen három tudományos kiadványsorozat jelenik meg rendszeresen: a STUDIA, a Dolgozatok... és a Studia luvenum. A Studia sorozatban jelentős, az egyetemen művelt tudományágak alapvető problémáival foglalkozó tanulmányok jelennek meg magyarul vagy idegen nyelven. Az állam, és jogtudományt, a filozófiát, az etikát, a szociológiát, és a tudó. mányos szocializmust érintő témák füzeteit a jogi kar adja ki, a közgazdasági és a tanárképző kar is gondoz Studia kiadványokat. A Dolgozatok . . . sorozatban az egyetem oktatóinak műhelymunkái kap. nak nyilvánosságot, az előző sorozathoz hasonló megosztásban. A Studia luvenum című A tudományos élet hírei kiadványban az egyetem hallgatóinak kiemelkedő tudományos diákköri dolgozatai jelennek meg. * A Magyar Biológiai Társaság pécsi csoportjának következő szakülésein érdekes té. mákról hangzanak el előadások. Február 16-án, Pécsett, a Technika Házában 14 órától először Priszter Szaniszló Tavasszal virágzó vad Crocusok, majd Hajdú István Dél-Somogy erdeinek jelene és jövője, ezt követően Rumszauer János Erdészettörténet—állománytörté- net—fafajtaváltozás az üzem. tervezések alapján, végül Kevey Balázs Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának értelmezéséhez című értekezése hangzik el. Február 23-án Szalay László előadását hallgathatják meg az érdeklődők A propolisz méhészeti és növénytani vonatkozásai, gyógyászati felhasználása címmel. * Ma még lehet jelentkezni az orosz irodalom és kultúrtörténet témakörben meghirdetett szabadegyetemre, a TIT megyei szervezeténél (Pécs, Janus Pan. nonius u. 11.). A szabadegyetemen március 5-től hetenként előadások hangzanak el, melyek áttekintik az orosz kultúra, történetet az Igor énektől az avantgardeig. Neves szakemberek, egyetemi tanárok vállalták el a program megtartását, mely május 14-én ér véget. * A Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli csoportjának elnöksége tegnap délutáni ülésén az újonnan megalakuló történelmi segédtudományi szekcióval kapcsolatos kérdéseket is megtárgyalta. Döntés született arról, hogy a — többek között címertannal, pecséttannal, oklevéltannal, éremtannal, történelmi földrajzzal, genealógiával, fegyvertannal és történelmi sttatisztikával foglalkozó szekció érdemi munkáját február végén kezdi meg. nek intenzív kapcsolatot teremteni ottani kollégáikkal, ennek első próbálkozásaként a közeljövőben meghirdetendő társadalomtudományi kutatási pályázatra közösen nyújtanak be egy munkát, s két év múlva Pécsett terveznek egy szövegelméleti konferenciát. Ennek kapcsán a szövegnyelvészeti tantárgy kidolgozásában Pető- rfiiék csoportja is részt vesz. Az együttműködés már csak azért ■is lehetséges, sőt kézenfekvő, mert Pécsett, a Tanárképző Kar nyelvi és irodalmi tanszékének kutatási programjában a szövegelmélet fontos helyet kapott, s e témán a két tanszék néhány oktatója már régóta dolgozik — a bielefeldi egyetem kutatóival közösen benyújtandó pályázaton ők vesznek részt. Dücső Csilla
