Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-09 / 39. szám
1984. február 9., csütörtök Dunántúli TIqdIo 3 Félidő az iskolákban Mif takar az osztályzat? V éget ért az első félév az általános és a középiskolákban. A pedagógusok január utolsó napjaiban osztályozó értekezleteken bírálták el, hogy mennyit ér tanítványaik öthónapos iskolai teljesítménye, és a gyerekek február harmadi_ kán már szüleik elé is tehették a félévi értesítőt. Izgalmas nap volt ez sok ezer családban. Mert ha a vártnál gyengébb jegyeket vitt haza a gyerek, akkor sok helyütt volt haddelhadd, vagy a nevelő került a vádlottak padjára, amiért rossz osztályzatokkal csúfította el az értesítőt... És így lesz ez majd júniusban is, a tanév végzetével. Persze, az osztályozás körüli viharok nemcsak családon belül dúlnak, hanem gyakoriak a pedagógusok között is, sőt az egész társadalmat foglalkoztatja, nyugtalanítja ez a kérdés — elsősorban az egyén teljesítményének elbírálásával kapcsolatban. Réges-rég óta viharokat kavar az osztályozás. Legszívesebben azt mondanánk, hogy amióta intézményes oktatás létezik, azóta a gyerekek elbírálása mindig fölkavarta az embereket. De hát ezt nem mondhatjuk, mert egyszerűen nem igaz, mivel sok századon keresztül — legalábbis a mai értelemben — nem osztályoztak az iskolákban. Az viszont tény, hogy amióta osztályoznak, azóta sohasem jutott nyugvópontra a teljesítmény mérésének az ügye. Bizonyságul lapozzunk bele a neveléstörténet könyveibe! A középkori iskolákban például még nem osztályoztak a mesterek. Akkoriban az volt a közfelfogás, hogy az iskolásgyerekeknek saját érdeke a tanulás, viselkedjék hát ennek megfelelően. Csak később, a 15. században alakult ki az a szokás, hogy a tanító a jó tanulókat maga köré ültette, a hanyagokat pedig — egy szamárfejet ábrázoló rajzot akasztva a nyakukba — hát- raküldte az utolsó padba. (Innen ered a szamárpad elnevezés.) A jegyekkel való osztályozás a jezsuiták gimnáziumaiból indult el a 16. század végén. Ekkor a tanárok hat kategóriába sorolták növendékeiket: a „kiváló” gyerek egyest kapott, az „eltávolítandó” hatost. Ezt az eljárást mór akár a mai gyakorlat ősforrásának is tekinthetjük, egyébként pedig elég hamar megbukott, mert a tanárok kezdettől fogva bonyolultnak tartották, nagyon idegenkedtek tőle. Sokáig élt ezután a csoportos osztályozás, amikor is a gyerekeket előrehaladásuk szerint ültették a padsorokba. Az első rend neve volt a prima classis, a másodiké a secundo classis. Ebből származik a máig élő szekunda szó az elégtelen teljesítményre. Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis félévkor, illetve év végén az összes tantárgyban elért eredmények alapján egyetlen, összesített érdemjegyet írt elő. De bizony ez sem vált be, mert innen kezdve rendszeresen, húsz— harmincévenként új elgondolás születik a tanulók munkájának minősítésére. Jó kétszáz év óta minden új szisztéma egyúttal új elégedetlenség forrása. A mostani ötfokú skála nálunk 1950 óta van érvényben: elismerés és bírálat egyaránt éri a mintegy tízévenként vissza-visszatérő vitákban. Hogy hosszú életű lesz-e? Ki tudja? Mindenesetre már folynak a pedagóg]pi kísérletek az osztályozás nélküli értékelés használhatóságáról. Lám, sohasem volt könnyű az osztályozó tanár dolga, de ez végül is a pedagógia belügye. A közvéleményt a teljesítmény mérésének egyetlen eleme foglalkoztatja igazán, mégpedig az, hogy mit takar az érdem- jeqy mert némelyek szerint az iskolai tevékenységet, a tanulást nem lehet objektiven megítélni. Ha már egyszer létezik osztályozás, akkor az mindenképpen a tanuló produkcióját te- ' gye mérlegre — az emberek többségének és a pedagógusok derékhadának is ez az álláspontja. S az érvelés eléggé meggyőző: Ha ugyanis a felnőttek társadalmában értékelik az egyén munkáját s másfajta tevékenységformáit is, akkor az iskola miért lenne kivétel, készítse csak föl a gyerekeket az életre, bírálja a tudásukat, szorgalmukat. Most mór csak az a kérdés, hogy a nevelő mit tegyen a mérlegre. A szocialista pedagógia idestova harminc éve határozottan azt vallja, hogy a tárgyilagos elbírálásnak öt fő szempontja van: a tárgyismeret. az érdeklődés, a tanuló részvétele az iskolai életben, a közösségi munka és az önálló feladatmegoldás mértéke. Ezek figyelembevételével részrehajlás nélkül lehet elbírálni a tanulókat, jóllehet bizonyos mértékiq az osztályozó személy szubjektivizmusa is szerepet játszik a megítélésben; már csak ilyen az emberi természet. Gyermekeink munkájának, szorgalmának, magatartásának minősítésében rengeteg teendőnk van még. Szülőnek is, tanárnak is. Mindenekelőtt ismerni a gyerek személyiségét, kellően motiválni őt a kiszabott feladat megoldására, hogy — a pszichológusok szavával élve — a tanár és a szülő követelményei beépüljenek a személyiségébe, ami mindenféle ígérgetésnél vagy fenyegetésnél jobban ösztönzi majd a munkára. Kitetszik az elmondottakból, hogy az osztályozás azért több a teljesítmény értékelésénél, mert egyúttal személyiségformálás is. Mai tapasztalataink szerint még sokáig szükség lesz osztályozásra az iskolákban. A teljes eltörlés egyelőre nem időszerű, mint ahogyan nem volt az 1890-ben sem, amikor először követelték Magyarországon, mondván, hogy lelkileg károsan hat a gyerekekre. Viták, ellentétek e kérdés körül természetesen bármikor kirobbanhatnak, de nem nehéz megjósolni, hogy a jövőben sem magával az osztályozással lesznek elégedetlenek az emberek, hanem annak helytelen alkalmazásával. Miként napjainkban is így állunk ezzel. P. Kovács Imre Ösztöndíjasként az NSZK-ban Kísérletek a testhőmérséklettel Lehet, hogy hasznos az alacsony láz? Tengerimalacokkal is végez kísérleteket az NSZK-beli Giessen egyetemén dr. Szelényi Zoltán. A POTE kórélettani intézetének adjunktusa a nyugatnémet egyetem meghívására féléves ösztöndíján október közepe óta elsősorban az emberi és az állati hőszabályozással (thermoreguláció) foglalkozik. Azt vizsgálja hogy az agy különböző területeinek milyen szerepe van abban, hogy a test felszínéről jövő információk eljussanak a hipotala- muszba, amely a hószabályozásnak egyik alapvető területe. Közben az is kiderül, hogy a hideg és meleg környezeti hatások ellen hogy tud védekezni az állat. — Az alsó agytörzs milli- méternyi területeit roncsoljuk elektromos árammal. A tenge, rimalacokkal végzett kísérletek hosszúak, hiszen a másfél órás műtét után újabb egy óra, amíg komputerbe betápláljuk az utasításokat, aztán ennek alapján nyolcórás vizsgálat következik minden egyes alkalommal. Mint minden élet. tanj kutatásnak, ennek is távlati célja: minél több. emberre is vonatkoztatható ismeret szerzése. Giessen 80 000 lakosú város nem messze Frankfurttól, itt található Röntgen sírja is. A város egyetemén 23 karon 16 000 egyetemista tanul, közülük ezerötszázból lehet orvos. Az egyetem élettani intézete az európai hőszabályozási kísérletek egyik központja. Vezetője Kurt Brück professzor, akit egyébként a közeli napokban választottak meg a Magyar Élettani Társaság tiszteletbeli tagjává. Dr. Szelényi Zoltánt eddigi kutatásai és több külföldi előadása alapján hívták meg. így lehetősége van arra is, hogy tanulmányozza az emberi hőtűrőképesség vizsgálatának módszertanát. A giesseni egyetemen található klímakamra. Ebben a kis szobában tetszés szerint mesterséges úton bármiféle hő-, páratartalom, és légmozgás-kombináció előállítható. így embereken végzett vizsgálatokkal kiderülhet, hogy az említett külső és a munka közben termelődő belső hőterhelés alapján alkal- mas-e a pályázó például arra, hogy mélyművelésű bányászatban dolgozzon. Mivel dr. Szelényi Zoltán a lázzal is foglalkozik, végül az emberi lázzal kapcsolatos kiu tatások legújabb eredményeiről kérdeztük. — Nagy valószínűséggel alacsonyabb lóznak (39 fok alatt) különben egészséges emberek esetében előnyös hatása is lehet, mert ha valamilyen fertőzés hatására nő a testhőmérséklet, akkor ez a láz védheti a szervezetet. A láz ugyanis mindig valaminek a tünete, védekezési reakció. Kisgyerekeknél, idős embereknél, vagy legyengült szervezet esetében mindig csillapítani kell a lázat, ám egyébként — 39 fok alatt — egy-két napig nem nagyon érdemes ezt tenni. A láz az egyik fő témája egyébként a nemzetközi hőszabályozási bizottságnak is, amelynek három éve én is tagja vagyok. Bozsik L. Megjelent a Baranyai Művelődés új száma Tizenhat szerző tanulmányai olvashatók a Baranyai Művelődés nemrég megjelent 1983/ 2-es számában. A témakörök négy fő csoport köré rendezhetők: Czirják lózsel 'bevezető tanulmánya a Marx-évforduló- hoz kapcsolódik, Marx Károly filozófiájának időszerűségét elemzi. „Az egyén-közösségek viszonyának néhány filozófiai kérdése” című publikáció csatlakozik ehhez a gondolatmenethez annyiban, hogy Marx munkásságának karai szakaszát is vizsgálja többek között. A következő csoportban azok a tanulmányok szerepelnek, amelyek a társadalmi haladás ellentmondásait faggatják, illetve nagyitó alá helyezik például a főiskolai, egyetemi marxizmus—leninizmus oktatást, ónnak erényeit és hiányosságait fölsorakoztatva, s beszámolót is olvashatunk a XVI. országos tudományos diákköri konferencia marxizmus— leninizmus szekciójának murtkájáról. A népművelői hivatás fontos feladataival, felelősségével foglalkozik Kormos Sándor: A művelődési otthonok helye és szerepe a politikai műveltség fejlesztésében és Mezei József: A „mindennapok kultúrájának” megközelítése Baranya művelődési otthonaiban című tanulmánya. Ezen utóbbi írás tisztázza a , jm i nd enn a pok kultúrájának" sokat vitatott fogalmát és segítséget ad a gyakorlati megvalósításához. A történelmi múlt egy-egy fontos baranyai, pécsi állomását, eseményét mutatja be a folyóirat több írása. A Baranyai Művelődés e számát Lantos Ferenc grafikái és dr. Varga Gyula fotói illusztrálják, díszítik. Módosították a pályakezdő orvosok munkába lépésének szabályait A tanulmányi eredmény is számít Orvosi diplomával nagyon kevesen választanak más szak. mát közvetlenül az egyetem befejezése után, így bizonyára nem véletlen, hogy a pályakez. dő orvosok munkába lépése a leginkább szabályozott hazánkban. Igaz, más értelmiségi területeken is vannak ki- sebb-nagyobb pályázati megkötések az egyetem, vagy főiskola elvégzése után, de ezek vagy elévülnek bizonyos idő elteltével (jogászok, közgazdászok), vagy gyakorlatilag nem gátSlt a pálya elhagyása (tanárok), vagy egész egyszerűen hirdetések útján is munkahelyet lehet keresni és találni (mérnökök). A pályakezdő orvosok viszont csak előzetesen meghirdetett munkahelyi pályázatra helyezkedhetnek el, közvetlenül az egyetem elvégzése után. Ez az alapelv nem változott most sem, amikor az Egészségügyi Minisztérium módosította a pályakezdő orvosok munkába lépésének szabályait. Néhány változásról viszont beszámolhatunk. Ezután a munkáltatók (kórházak klinikák stb.) felügyeleti szerveik jóváhagyása nélkül is hirdethetnek állásokat pályakezdők részére is. Az alkalmazáskor figyelembe kell venniük a hallgatók tanulmányi eredményeit, és az „egyetemi ajánlásokat” is. (A POTE 165 végzőséből 12 kereshet magának munkahelyet, egyetemi ajánlással.) Módosulásnak számít az is, hogy a hallgatók csak öt különböző helyre pályázhatnak egyszerre, és ahogy szerződési kötöttek, azonnal jelezniük kell az egyetemnek. Erre azért van szükség, hogy az intézményben folyamatos tájékoztatást tudjanak adni a még be nem töltött állásokról. Ezek és az időközben megüresedő (és immár felsőbb engedélyhez kötött) állások nyújthatnak segítséget azoknak akik az első fordulóban nem tudtak elhelyezkedni. Az idén kiírt állásokat először február második felében teszik közzé az ország négy orvosegyetemén egyszerre. Tavaly egyébként összességében több állást hirdettek meg, mint ahány orvos kikerült az egyetemekről. Ez az önmagában jó és kellően propagált hír aránytalanságokat takar. Amíg például az egy-egy nagyvárosi klinikán meghirdetett helyre sokszor 6—8 pályázó is akad, addig másutt több száz körzeti orvosi állás van üresen. Ezek a sajnálatos eltérések elsősorban nem anyagi, hanem szemléletbeli okokra vezethetők vissza: a városban élők, vagy a faluból városba került fiatalok nem szívesen mennek vissza falura. Az orvosegyetemeken az idén mintegy 7—800 hallgató végez. A mostgni rendelet önmagában nem tud ezen a helyzeten változtatni. Nem lesz képes arrg sem, hogy az említett aránytalanságok miatt létező protekcionizmust csökkentse. Igaz, ezeket nem is tűzte ki célul. Pozitívumaként viszont feltétlen meg kell említeni, hogy első ízben tartalmazza a tanulmányi eredmény és a (közéleti és szakmai munka alapján adható) egyetemi ajánlás szerepét a pályakezdő orvosok elhelyezkedésé, ben. éim Bilagit — vegyes körettel A Lelkes családot spontán letelepítik a Flamenco halijában, hogy megmutatkozzék a széles nyilvánosságnak, de az igen szimpatikus képzőművész család nem mutatkozó a tik meg. A Hotel Flamenco (a tánc ám, nem a madár!), az újonnan nyílt szálloda sem mutatkozik meg, úgyhogy üldögélhetnének Lelkesék a Keleti pályaudvaron Ts, legföljebb a nyíregyházi személlyel kezdődne a szórakoztató magazinműsor, nem spanyol tánccal. Vagy ülhetnének a stúdióban, de abban mi lenne a fakszni, és az említett táncot is fortélyosabban kéne fölvezetni. Mondjuk úgy, hogy Spanyolországban is gyakorta van vasárnap, kedves nézők, így hát mi sem 'kézenfekvőbb, mint hogy e szép (higgyék el, látni úgyse fogják) és reklámozandó objektumból jelentkezünk, ha két riport között nincs jobb ötletünk. A Vasárnap délután adása felnőtteknek és gyerekeknek, családosoknak és magányosoknak kínálja magát. Másnak nem. Aki kimaradt, majd szól. Csuda dolog egy ilyen százperces szórakoztatás. Tiszta szódabikarbóna. Vagy bilagit. Receptje megejtöen egyszerű. A vasárnap délutáni tévénéző,' ha már otthon maradt a szerencsétlen, tunya és tohonya. A Sportmúzeum alatt biztos bóbiskolt a túltópláltja, a Khmer árvákat talán ót is aludta, most ébredezik. A hasa tele van. Megterhelni bármivel is nagy tapintatlanság lenne. De bevallani, hogy kérem, itt most csak „úgy csinálunk”, de nem lesz szó semmiről: még nagyobb tapintatlanság. Végy hát jobb sorsra érdemes, olykor valóban érdekes témákat és riportalanyokat, gondosan tartsd őket a fecsegő felszínen, s amint alámerülnének valami „mélybe", gördülj tovább elegánsan és könnyedén. Minden a könnyű emésztést segítse! Van itt minden, a dobveréstől a pénzverésig. Men- _ delssobn kései leszármazottja nyúlós sanzont harmonikái, a klarinétművész érdekes film- felvételeit mutatná, ha Vágó István közbe nem szólna minduntalan, különösen a kro- kodilus és a delfin tetszik neki, ahogy produkáltatja őket az idomár. Ellátogatunk egy Woods Hole-1 (Szent-Györgyi Albert lakóhelye) hetilaphoz és a kiváló kézilabdázómé otthonába, egy disco-próbate- rembe és a különleges tudakozóba. A lassan ocsúdó néző eleinte fárosztaná még magát holmi összefüggések (majdnem azt mondja: koncepció) keresésével, de hamar rájön, hogy mindeme szenzációt tényleg csak a Lelkes család hivatott összefogni a Hotel Flamencó- ból. Ők meg — a legtunyább néző is észreveszi — egyre kevésbé érzik jól magukat e malter-szerepben. Nem csoda, hogy a dobszóra összeütött „háromperces" festményt már igencsak gyanakodva fogadják, így a végén tényleg csak apropót szolgáltatnak két riport között. Wisinger István például megkérdezi egyiküket, szívesen tervezne-e pénzt? „Persze, szívesen." „Nos, akkor látogassunk el a pénzverdébe!” így megy ez. Ami frappáns, az frappáns. Megeszi szegény néző a biiagitat, de nem lesz jobb a közérzete. Fél szemmel még látja, hogy a riporter turpisságon fogja a Nemzeti Bank osztályvezetőjét a pénzérmék ügyében, aztán elalszik. Azt álmodja, hogy flamencozik a televízióban; de a közönség nem örül, hiába magyarázza nekik, hogy ő nem táncolni akar, csupán csak szórakoztatni. Parti Nagy Lajos
