Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-04 / 3. szám
6 Dunantmt Tlaplö 1984, január 4., szerda Honismeret Országos intézmény vidéken A Pécsi Tanárképző Főiskola tudományos közleményei, 1982 A tudományos tevékenység bemutatása A 25 cikket és 1 recenziót tartalmazó mintegy 350 lap terjedelmű gyűjtemény rangos helyet foglal el a magyar pedagógusképző intézmények tudományos tevékenységének ily módon történő bemutatásában. A pécsi Tanárképző Főiskola, amely most nemcsak szervezeti, hanem minőségbeli átalakulását is éli, több évtizedre visszatekintve kiemelt figyelmet szentelt a tudományos tevékenységnek. Az oktató-ne- velő-tudományos munka azonban nem jelentett és nem is jelenthet sorrendiséget. A képzés ezen területei szerves egységet alkottak és alkotnak ma is. A tengerszemü hölgy — Muraközy János festménye a Kecskeméti Galériában A kötet szerkesztésében újszerűséget mutat, bizonyítva a felelős szerkesztő Hajzer Lajos és a szerkesztő bizottság hozzáértő munkáját, örvendetes, hogy az Előszó nem feledkezett meg azokról az elődökről, akiknek „missziós tevékenysége" az intézmény falain túl is közismert volt. (Komlósi Sándor, Korcsmáros Iván, Temesi Mihály, Vas Károly, Wéber Mihály). A gyűjtemény első fejezete a marxizmus-leninizmus és a pedagógia köréből foglal magába 3 tanulmányt. Hajdú Miklós „A marxizmus—leninizmus oktatás cél- és feladatrendszerének történelmi változásai a magyar felsőoktatásban” című munkájában pedagógiai megközelítésű, értékelő-elemző összegzést ad e fontos diszciplína oktatásának alakulásáról, a mai követelmények szintjéről. A levelezőképzés a felsőoktatás szerves része. Korszerűsítésében az intézmény úttörő szerepet vállalt magára, kidolgozva annak minden részletre kiterjedő pedagógiai, didaktikai, metodikai követelmény- rendszerét. A tanulási folyamat távirányításáról, vezérléséről kapunk összefüggő áttekintést Zukovits Imre cikkében. Sásdi Imréné azokat a tényezőket veszi bonckés alá, amelyek meghatározó szerepet játszanak az általános iskolai tanulók pályaválasztásában. A második fejezet 12 tanulmányt mutat be a filológiai tudományok köréből. A dolgozatok egy része idegen nyelven készült, ami mindenképpen pozitívan értékelendő. Ismeretesek az intézmény széles körű nemzetközi kapcsolatai. A különböző országok felsőoktatási intézményei közötti együttműködések akkor eredményesek, ha azok közös tevékenységük legmagasabb szintjét, a munkafázist érik el. Erre a kötet több tanulmánya ió példaként szolgál. Bernd Skibitzki, a Lipcsei Pe. dagógiai Főiskola oktatója német nyelvű tanulmányában a felszólítás-modalitás funkcionális-szemantikai kategóriáját, a nyelvi eszközök német—magyar összevetésének lehetőségeit fejtegeti. Wild Katalin ugyancsak német nyelvű munkája a dialektológia területén, a ba- barci német nyelvjárás mondatszerkesztésének néhány sajátosságát vizsgálja. Nagyon gazdag és sokszínű az Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszék repertoárja. Martsa Sándor a mozgáskifejezés szemantikai sajátosságainak és valóság hátterének néhány magyar—orosz összefüggését vizsgálja. Lend- vai Endre, szintén orosz—magyar egybevetés alapján, a lexiko-szemantikai nonekviva- lencia fogalmát és relatív jellegét elemzi, alátámasztva mondanivalóját gazdag szak- irodalommal. Lényegbevágó, nagy gyakorlati hasznossággal bíró kérdéssel foglalkozik Hajzer Lajos. Az orosz nyelv iskolai oktatásában, vág/ akár egyszerű társalgás keretében (precíz- ségre törekedve) gyakran kerülünk nehéz helyzetbe; nem, vagy helytelenül használva a magyar tulajdonnevek orosz hangsúlyát. Ingadozásunkat befolyásolja a különböző időben megjelent szakirodalom több ellentmondásos megállapítása — mint ahogyan a szerző is helyesen utal erre a problémára. „Az orosz szövegbe került magyar tulajdonnevek hangsúlyának kérdéséhez" című tanulmány útbaigazítást, útmutatást ad az orosz nyelv oktatásában meglévő napi feladatok helyes értelmezéséhez, óva intve mindennemű „túlszabályozottságtól”. Misky György orosz nyelven Majakovszkij költészetében a mozgást kifejező igék szinonimáit és azok magyar ekvivalenseit tanulmányozza. Szinonimák segítségével egyszerre többirányú feladat oldható meg (szemléletbeli különbség, hangulati árnyalat, érzelmi szint, stb.). Éppen ezért fontos, hogy a műfordítók hogyan, milyen telítettségi fokon tudjájc visszaadni azt az eredeti tartalmat, amit a költő megfogalmazott. Rumpler Nyina „A lehetetlen is lehetséges ..." Kísérlet A. Biok lírájának mint a költő világszemlélete esztétikai kifejezésének elemzésére vállalkozott orosz nyelven — nagy igényességgel. Elemzésének középpontjában a bloki Szép- ság-ideál evolúciója áll. Az irodalomoktatásban rejlő esztétikai nevelési lehetőségek összegzése feltétlen gyakorlati hasznossággal bír. A. I. Kiszeljov „A korai Pris- vin" orosz nyelven írt munkája egy gazdag, sokoldalú életút keresztmetszete. Prisvin — az író, a publicista, az emberi lélek ismerője — új stílussal is gazdagította az orosz irodalmat. Medve Zoltán a környező népek és a magyarok irodalmi kapcsolatának jó ismerője. „Petőfi-fordítások a Nase Otecsesztvoban” címen olvashatunk tanulmányt az Eperjesen megjelenő, a történelmi Magyarországon élő ruszin nemzetiség egykori folyóiratáról. A magyarok és az úgynevezett kis lélekszámú népek közötti irodalmi, kulturális kapcsolatok kutatása sokáig periférikus megítélést kapott. Éppen ezért értékelendő Medve Zoltán törekvése a még meglévő sok fehér folt feltárására. Hetesi István a szerelem és a társadalmi cselekvés összefüggését vizsgálja Turgenyev Levelezés című elbeszélésében — lényegretörő elemzéssel. Nagy Imre „Az idill lehetőségei. Petőfi Sándor; A négyökrös szekér" című munkája az ismert vers új megvilágításban történő sokoldalú elemzését adja. Szendi Zoltán „Az irónia fogalmának történetéhez" szolgáltat újabb ismereteket. A III. fejezet a természettudományok és néhány egyéb részdiszciplina köréből gyűjtötte egy csokorba a legújabb kutatási eredményeket. Vuics Tibor az integrációs kapcsolatok hierarchiáját tanulmányozza az Alsó-Duno- mellék élelmiszergazdaságában. Kutatásába ötvenkilenc termelőszövetkezetet, öt állami gazdaságot, két mezőgazdasági kombinátot, két élelmiszer- ipari kombinátot és négy élelmiszeripori vállalatot vont be. Aubert Antal a babarc—bó- lyi növénytermelési rendszer agrárföldrajzi vizsgálatát adja — gazdag illusztrációval. Békefi Irén és Sikó Agnes az ötödik osztályos környezet- ismeret feldolgozásához szolgál hasznos gyakorlati tanácsokkal. Ugyancsak gazdag illusztrációval és bő szakirodalommal alátámasztva fejti ki vizsgálódásait Oroszné Kovács Zsuzsanna „A Cucurbita maxima Duch. in Lám. néhány alfajának elkülönítése a levél epi- derminse alapján” című munkájában. Háromtagú team (Oroszné Kovács Zsuzsanna, Varróné Darák Judit, Majerné Bordács Margit) munkája eredményeként kapunk összegzést a növényélettan levelező oktatásának tapasztalatairól. Majer József a Humboldt Egyetem Természettudományi Múzeumának Rhagioniade gyűjteményéről ír angol nyelven. Nemzetközi tudományos együttműködés eredménye Majer József és Stanislaw Kaczmarek „Pécs-Égervölgy mesterséges madárodúinak ízeltlábú faunája" című tanulmány. Fehér János vizsgálódásának tárgya „Függvényegyenlet polinomokkal, Horváth Dénes „Formaváltozatok. (A jelentő és jelentett változatainak kapcsán.") érdeklődésre számíthat a szakma területén. Pál Károly „Az oktatástechnológia tantárgy elvi alapjainak és szerepének elemzése rendszerelméletű megközelítésben" című munkája a feladatok komplex szemléletét nyújtja. A Recenziók körében Hajzer Lajos a Plzeni Pedagógiai Kar Idegennyelvű Tanszékének tudományos közleményeiről ad értékelő elemzést. Dr. Gadányi Károly tanszékvezető főiskolai docens A XX. századi magyar képzőművészet új otthona Kecskeméten Ismét gyarapodtunk. Nemrégen avatta fel Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola rektora a Kecskeméti Galériát, mely a város nevezetes, Márkus Géza tervezte, szecessziós Cifrapalotában kapott helyet. Rendkívül gazdag anyagot láthatunk, hibátlan rendezésben. Különös a maga nemében az is, hogy az új múzeumi intézmény egyrészt jelentős keresztmetszetet ad századunk magyar képzőművészetének értékeiből, mely mindenképpen kiegészíti a Nemzeti Galéria anyagát, nem utánmondáso annak, nem raktári anyag fel- támasztása, hanem kiegészítése a ritkábban látott, vagy most felfedezésre váró mesterműveknek. Az elmúlt időszak muzeológiai munkája vezetett eredményre Kecskeméten. Szigorúan és jól válogattak, így van mit kiállítani az állandó gyűjtemény igényével. Igazán pompás ciklust láthatunk Med- nyánszky, Nagy István, Nemes Lampérth, Czigány Dezső, Tornyai János, Koszta József műveiből, és igazi alkotásokat, nem melléktermékeket Egry életművéből. Az már külön karaktert igazol, hogy az általános századidézet mellett külön ciklus mutatja be a kecskeméti zománctelep legújabb évtizedének hazai és nemzetközi törekvéseit olyan központozással, melyet Kátai Mihály „Ágasegyházi Madonna"-ja jelöl. Természetesen ez a rész a város patronáló jellegét igazolja, azt, hogy a tűzzománc műfajának nemzetközi műhelye lett. Idők során ebből is időtálló kiállítási anyag kerekedhet. Pincében — Tóth Menyhért festménye a Kecskeméti Galériában örvendetes tényező, hogy megfelelő teret szentelnek annak a Muraközy Jánosnak, aki 1824-ben Kecskeméten született, 1892-ig élt és alkotott, korának egyik jeles portréfestője volt, 48-as szellemű mentalitással festette meg „A gerilla kapitány búcsú”-ját. Tisztelte Jókai Mórt, pompás képet festett róla tardonai tartózkodása alkalmából. Ugyancsak az ő műve Jókai regényhősének, A tengerszemű hölgy-nek a festői életrekeltése. Országos fontosságú tett, hogy a Kecskeméti Galéria nagyszámú Farkas István képpel jelez egy eddig kevéssé méltatott, de európai fontosságú életművet. Ö mindenképpen Csontváry örökösének számít, rendkívül kulturált a témaválasztása, összetetten érlelt és így végleges képeinek fogalmazása. Iskolázott és mély, növekvő érték, amelyet Kecskeméten tudhatunk meg, ezen az állandó tárlaton. Nagy esemény Tóth Menyhért életművének külön kollekciója. Ezzel a galéria nemcsak egy vonulatot mutat be a magyar képzőművészet történetéből, hanem rendkívül fontos életművet, mely Miskétől a XXI. századig és azon túl is terjed. Szintén Bács-Kiskun szülötte, műveit ismerik hazánk határain kívül is, de aki klasszi- cizálódó festői érték minden állomását vizsgálni akarja, az ezt az analízist csak a kecskeméti Cifrapalotóban tudja elvégezni. Márkus Géza, aki egyébként Zsolnay-kerámiák díszítőelemeivel harminc nap alatt tervezte meg az egy esztendő alatt befejezett és felépített épületet, dísztermet is szerkesztett. Ezt is felújították és a továbbiakban időszakos kiállításokat fogad. Elsőként a száz évvel ezelőtt született Koós Károly sokrétű munkásságának bemutatását. A vendégkönyv tanúsága szerint az alig egy hónapja megnyílt művelődési intézményt birtokba vette szellemi értelemben az ország lakossága, ezt igazolják a Pápáról, Nyírpa- zonyról, Szegedről, Pécsről, Ceglédről, Tatabányáról, Nagykanizsáról, Kisvárdáról, Hajdú- böszörményről érkezők bejegyzései, elismerő sorai. Valóban nem túlzás az általános megállapítás: Kecskemét ez új nagyszabású gyűjteményével kultúránk egyik új központja lett. Losonci Miklós Utcát neveztek el róla... Dr. Veress Endre A Budapest felé menő vasútvonallal párhuzamosan haladó útnak a középső részét hívják dr. Veress Endre utcának Pécsett, pontosabban szólva: a Mártírok útjának a folytatását, annak a Tüzér utcától a 39-es dandár útig terjedő szakaszát. De ki is volt dr. Veress Endre, s miért is neveztek el róla Pécsett utcát? Veress Endre apja, Sándor, az 1848-as szabadságharcban kapitány volt, majd Kossuth szárnysegédeként külföldre menekült. A kiegyezés után sem tért haza, csak közel hazájához, Bukarestben telepedett le. Felesége első gyermekét várva szüleihez, Békésre ment, s Endre nevű fia így Békésen, 1868-ban látta meg a napvilágot, de az utána következő hat testvérével együtt már Bukarestben nevelkedett fel. Amikor tizenhat éves lett, apja meghalt, s ekkor a család Kolozsvárra költözött. Veress Endre a kolozsvári egyetem történelem — földrajz szakos hallgatója lett. Tanulmányait Bécsben fejezte be. Ezután hét évig a dévai főreáliskola tanára volt, majd a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként hét alkalommal töltött hosszabb időt Olaszországban, ahol levéltári kutatásokat, adatgyűjtéseket végzett. A XVI—XVII. századra vonatkozó erdélyi anyagát „Fontes Rerus Transsylvanica- rum et Hungaricarus" címmel öt kötetben adta ki 1929-től 1934-ig Bukarestben, román történeti forrás- kiadványa (Documente . . .) tizenegy kötetben, s a román—magyar kapcsolatok bibliográfiája két kötetben jelent meg Németh László „Kisebbségben” c. művében, 1942-ben így sóhajtott: „Ki tudja ezt, hogy Veress Endre, kiváló okmánykutató történészünk anyagát Bukarest adja ki? Nem is hiszem, hogy történészeink közt három is van, aki ezt az anyagot, nyelvi nehézségei miatt, használni tudja. Pedig ezekből a könyvekből egy rendkívül érdekes keleteurópai kultúrkör képe bontakozik ki . . ." Főbb művei még: Erdély fejedelmi interregnuma 1551 —1556, Izabella királyné, Kakas István, Berze- viczy Márton, s az utolsó könyve az 1937-ben megjelent Báthory István király. A Magyar Tudományos Akadémia őrzi kéziratos hagyatékát, a Báthory családról szóló 3651 ívlapnyi okmánytárát, az 1200 lap- nyi tizenötéves magyar— török háború, s a moldvai csángómagyarok 1734 lap- nyi oklevéltárát, továbbá a lengyelországi magyarok 1333 lapnyi és a magyar— moldvai-havasalföldi kapcsolatok 1050 lapnyi oklevélanyagát. Veress Endre 1945 februárjáig Budán lakott. Amikor háza az ostromban rommá lett, új otthonául Pécset választotta. Rét utcai lakásán 1953. november 24-én, 85 éves korában hunyt el. Egész életében a duna- völgyi népek egymásra utaltságát hirdette, megbékélésükön fáradozott. Ezért neveztek el róla Pécsett utcát, s tisztelete jeléül a város ezért örökítette meg domborművű arcképével díszített emléktáblával otthonának utcai falát. Harcos Gttó
