Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-07 / 6. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLI. évfolyam, 6. szám 1984. január 7., szombat Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Pretoria nem tágít! A nagy nekirugaszkodás éve Gyógyító-megelőző intézmény* rendszer a nagyközségekben is Malomipar: szemük a szemen A mohácsi takarmánykeverő üzemben 46-féle tápot és koncentrátumot gyártanak. Ebből havonta változóan 330—350 vagon lisztes vagy granulált táp kerül forgalmazásba. Jóés választékos a takarmányellátás A fél országba eljut, exportra is kerül a baranyai búza, takarmány A rra, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egykor zömmel idényjellegű munka volt, ma már alighanem csak az öregek emlékeznek. Manapság, ha munkacsú­csok vannak is, csaknem minden folyamatos: tegnap a ta­vaszi, nyári munkákat előkészítő gépjavításokról irtunk, de leg­alább ennyire időszerű még az is, hogyan birkózott meg a tavalyi irdatlan terménymennyiséggel a malomipar... • • Ünnepi tanácsülések a várossá nyilvánítás alkalmából Mór, Sümf Zalaszentgrói M egkezdődtek a városavató ünnepi tanácsülések; pén­teken Móron, Sümegen és Zalaszentgróton vehették át a település várossá nyilvánításáról szóló oklevelet. A három helység az Elnöki Tanács rendelete alapján visel­heti január elsejétől a magasabb közigazgatási címet. A konjunktúra hőmérője Az esztendő első napjaiban elég sok politikai aggódnivaló- ja van a világnak. A politikai kérdéseken túlmenően azonban minden országban félénk re-B ménységgel lesik: hogyan ala. kul a gazdasági helyzet. Nap­jaink világgazdaságában az egymásrautaltság olyan nagy­mértékű. hogy (egy-két ország­tól eltekintve) tartós gazdasági stabilitás és fellendülés csak a helyzet általános javulásával érhető el. A leköszönt 1983-as év — különösképpen a második fél- esztendő — jelezte, hogy a legerősebb tőkés gazdaságok­ban elkezdődött némi pozitív irányú folyamat. A fejlett tő­kés országokat tömörítő leg­szélesebb szervezet, a mintegy két tucatnyi taggal rendelkező OECD legfrissebb statisztikái szerint 1982-ben ezeknek az ál­lamoknak a gazdasága még nemcsak stagnált, hanem zsu­gorodott is, 1983 ezzel szem­ben már több mint kétszázalé­kos növekedést hozott. Az európai szocialista orszá­gok szemszögéből vizsgálva a helyretet azonban kedvezőtlen jelenség, hogy éppen az Egye­sült Államokban volt a legna­gyobb és leggyorsabb a kon­junktúra élénkülése, amely szá­mukra Nyugat-Európa országai­nál lényegesen kisebb jelentő­ségű kereskedelmi partner. Az Egyesült Államokban 3,5 száza­lékkal növekedett tavaly a gazdaság, Japánban pedig 3 százalékkal. Ez a tény erősen javított az átlagon, hiszen az Egyesült Államok egymagában az egész OECD-termelés 40 százalékát adja. A fejlett európai tőkés orszá­gok gazdaságnövekedése már lényegesen alacsonyabb volt: mindössze egy százalék. Ezen belül a szocialista országok legfontosabb kereskedelmi partnere, a Német Szövetségi Köztársaság 1,25 százalékos nö­vekedést ért el, s a hasonló­képpen fontos semleges Auszt­ria másfél százalékot. A konjunktúra élénkülésének megoszlása tehát rendkívül egyenlőtlen volt és éppen a kelet-európai szocialista orszá­gok exportlehetőségei szem­pontjából döntő nyugat-európai partnerek növekedése nem volt különösebben meggyőző. Sajnálatos módon 1984-ben is ez várható. Az OECD által január első napjaiban készí­tett előrejelzés szerint a világ két tucat legfejlettebb tőkés országa a most kezdődő esz­tendőben már nem 2, hanem 3,5 százalékos gazdaságnöve­kedéssel számolhat. A konjunk­túra tehát élénkebb lesz, mint 1983-ban. Továbbra sem válto­zik azonban a helyzet abból a szempontból, hogy az Egye­sült Államok és Japán gazda­ságnövekedése az átlag fölött marad (5, illetve 4 százalék­kal). Az európai OECD-országok növekedése csak alig lesz gyorsabb, mint tavaly volt: egy százalék helyett másfél száza­lék. Ezen belüli a külkereske­delmi szempontból legfonto­sabb partnerország, az NSZK 2 százalékos gazdaságnöveke­dést vár, Ausztria 1,5 százalé­kot. Olaszországban az előre­jelzések szerint az 1981 óta tartó gazdaságcsökkenés meg­fordul, és a tavalyi évhez ké­pest 2 százalékos gazdaság- növekedés várható. Ezt néhány adat szemlélete­sen igazolja. Nyár ótai Baranyá­ban nem kevesebb, mint 50 ezer vagon, azaz ötszázezer tonna szemesterménynek kellett helyet találni, ami megtörtént. Ennek kisebb része: 40 száza­léka marad a megyében, a többit elszállítják, ám az elszál­lítandó (csaknem) kétharmad­ból eddig csak egy negyedrész, myi „tűnt el”, a többit még ez­után kell járműre rakni. S egye­bek közt éppen itt a bökkenő: eddig egy, Mohácson berako­dó a Dunán elhajókázó uszály­ba 100 vagon búza, kukorica fért, manapság viszont, a Duna alacsony lévén, a szállítás csak vasúton történhet. S egy uszály tartalmához átlagosan 60—80 vasúti kocsi kell. Nézzük most ugyanezt más szempontból! Az említett 40 százalék e vidék szükséglete, ebből lesz a baranyai liszt, ke­nyér s a keveréktakarmány az állatoknak. A továbbiak jelentős részét — a búzát Csehszlová­kiába a kukoricát Svájcba — exportáljuk, s ugyanebből kerül termény a fővárosba és az aszály sújtotta megyékbe: Fe­jéribe, Komáromba, Pest me­gyébe búza és kukorica vegye­sen, az utóbbi pedig Szolnok­ba, Csongrádba, de még Nóg- rádba, Hevesbe is. A főváros két édesipari gyárába készárut: finomlisztet is küld a baranyai malomipar, a kukoricából pedig a Szabadegyházai Izocukor- gyárban válik cukor, alkohol, keményítő. Mindez persze nem kevés többlet-fuvarral jár me­gyén belül is, annál is inkább, mert még mindig mintegy 110 ezer tonna termény áll „bértá­rolásban” a mezőgazdasági üzemeknél, sőt nem kevés ku­koricát is tárolnak még szabad téren, ponyva, fólia alatt. A több fuvar többlet-költséget szerencsére csak kismértékben okoz, mert intenzívebb, jobban szervezett munkával, ésszerű ta­karékossággal igyekeznek lefa­ragni a költségeket. A szállí­tásban sokat segítenek a tsz-ek; a Volán rövid távú fuvarokat ugyan nem szívesen vállal, a vasutasok készsége, alkalmaz, kodása azonban példás, minta­szerű — talán azért is, mert a malmosok is igyekeznek jól ki­használni a kedvezményezett hétvégi rakodási és fuvar-csön­det. Hogyan áll a magánter­melők, háztáji és kisgazdaságok takarmányellátása? Baranyá. ban változatlanul — a szövet­kezet; és bizományosi boltokat is ideértve — 400 helyen mint­egy 120 féle keveiréktakarmány és táp áll a vásárlók rendelke­zésére, a tavalyi 170 ezer ton­nát az idén is megközelítő mennyiségben. Többségük úgy­nevezett alaptakarmány, de megtalálhatók az olyan külön­legességek is, mint a nutria, és a nyúltáp, a háromféle barba- rie-kacsatáp, a baranyai és a Dráva menti keverék, valamint a „szemesnélküli”, amihez a ja­vát otthon lehet hozzáadni. A keverékek, tápok ára január 1-től átlagban 3—7 százalék­kal (ezen belül a malmi takar- imányák, mint például a korpa, 3—4 százalékkal) emelkedett. Ez csők alapár-emelés, a gabo­naforgalmi vállalat árrésén nem változtat, hasznát nem növeli. A termelők nyilván tudják már azt is, hogy ez az emelés a le­adott állatok felvásárlási árá­ban is jelentkezik, másfél—két százalékos mértékben. Fejér megye harmadik, leg­ifjabb városa, Mór tanácsüfé- sén részt vett Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke. A szőlőkultúrájáról, s az utób­bi években iparáról is híres település fejlődését Kólái Béla városi tanácselnök idézte fel. Ezután Losonczi Pál mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy a városi rang több évti­zedes anyagi és szellemi erő­feszítés, áldozatos munka ered­ménye. A móriak két év alatt 24 millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek, egészsé­ges lokálpatriotizmusuk és a településhez kötődésük bizo­nyítékaként. Mór nem előleget kapott, hanem az Elnöki Ta­nács elismeri és nyugtázza azt a fáradozást, amit a városépí­tő munkában elért és bizonyí­tott — mondotta Losonczi Pál, majd átadta Káldi Bélának a várossá nyilvánítást tanúsító oklevelet. A várossá nyilvánítás alkal­mából a település közelmúlt­ban felújított művelődési köz­pontjában megnyitották a Mó­ron élő és alkotó képzőművé­szek kiállítását, * Sümegen, a Kisfaludy Műve­lődési Házban tartották az ünnepi nyilvános tanácsülést. A városi rang értékéről, a múlt hagyományainak megbecsülé­séről, az alkotásban és a kö­zösségi életben való megúju­lási készségről beszélt ünnepi köszöntőjében Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök­helyettese. A városi cím elnye­résében a nagyközség lakosai szereztek alapvető érdemeket — mondotta, hozzátéve: ez a rang arra kötelezi a sümegie­ket, hogy a település sajátos kultúrájának megőrzésére tö­rekedjenek, előbbre lépjenek a közösségi és termelőmunká­ban. A városnak nágy szerepe van a környező települések életében is. Befejezésül Sarlós István át­adta a város; címről szóló ok­levelet Nagy Istvánnak, a váro­si tanács elnökének. * Zala megye ötödik városának avató ünnepségén részt vett Németh Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki meleg szavakkal köszöntötte az ifjú város lakosságát. A vá­rossá nyilvánításról szóló ok­levelet Ábrahám Kálmán épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter adta át Ács László ta­nácselnöknek. ünnepi beszé­dében kiemelte: a település városi címe kötelezettséggel is jár, feladata ezentúl, hogy se­gítse a környezetében lévő hu­szonkét község fejlődését, el­látását. Az ünnepi tanácsülésen részt vevő Németh Károly Zalaszent. grót főterén emlékfát ültetett, majd meglátogatta a termékei­nek jelentős részét exportáló. Rekord Ruházati Szövetkezetét. A megye gazdasági és politi­kai helyzetéről Zalaegerszegen folytatott eszmecserét a megyei vezetőkkel. Felkereste a me­gyeszékhely két rangos közmű­velődési intézményét, a Hevesi Sándor Színházat és a hang­versenytermet. ' Varga J. ------1-----­A hetvehelyi tsz karácodfai búforüzeiriében készül az elemenként is megvásárolható, tizelemes ifjúsági szekrénysor és a közked­velt „Ali”-polc, amelyet ez évtől már barna színárnyalatban is gyártanak. Évente 13 millió forint értékben állítják elő termé­keiket, melyeket a Skála áruházak forgalmaznak. Fotó: Proksza László

Next

/
Oldalképek
Tartalom