Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-30 / 29. szám

Was ist die Liebe? Torday Teri és Darvas Iván — németül Országos érdeklődés a Radnóti Színpad nemzetiségi műsora iránt Többször szerepeltek már együtt: Torday Teri és Darvas Iván a Próféta voltál szivem című. mogyar filmben. Tcrday Teri és Darvas Iván német előadás szerep­lője! — színháztörténeti jelentőségű a hír. Még ak­kor is, ha a két éve Szek- szórdon indult kezdeménye­zés óta sorra szervezik hi­vatásos színészeink nemzeti­ségi előadásait. Csak a né­met nyelvűekből az ország féltucat színháza indítja a programokat, készíti elő a bemutatókat, főként főváro­si színházak. Közülük a Rad­nóti Irodalmi Színpad prog­ramja bizonyult a legszínvo­nalasabbnak, ezért az ille­tékes szervek ennek a szín­háznak a négynyelvű prog­ramját vették át a Budapes­ti Tavaszi Fesztivál műsorá­ba. Hiszen a jelen hazai színészet egyik legsajáto­sabb egyénisége: Darvas Iván és a filmvilág nemzet­közi rangú művésznője: Tor­day Teri — miután vidéki és fővárosi német szerepaján­latok elől tértek ki — most a Radnóti Színpad tervét fel­vállalva, németül szólalnak meg magyar színpadon. Két gyorsinterjú egyetlen bekez­désnyi válaszokkal. Torday Teri: Itt Pesten né­metül játszani — öröm és biztonság. Öröm a kétnyelvű színészi lehetőség kialakulá­sa és biztonság a főváros szakmai háttere. Eddig nem vállalhattam a német sze­repajánlatokat, most válla­lom. Darvas Iván: A magyar irodalom kitágul, ha néme­tül, ezen a világnyelven is megszólal. Sok függ persze a fordítás színvonalától, ér- zékletességétől. Belevágtunk, elkezdtük, többet most nem is mondanék. Bács-Kiskun, Baranya, Győr-Sopron megyében több művelődési ház már igényli a Radnóti Színpad német programjait. A produkciók — mert több van! — drama­turgja, Baranyi Ferenc köl­tő. Az első német nyelvű előadás címe: Was ist die Liebe? Vagyis mi a szere­lem? Belgrádban és a világon - egyedül Clapton, a lassú kezű gitáros A közönség szétdobálta a pénzét a koncerten A nagy gitáros már Szabad, kán megtöltötte a Varsótól Szófiáig járó Polónia expresszt. Fess bundában és egyenfar- merben jöttek a jugoszlávok: szerbek, horvátok, magyar nemzetiségűek, külön-külön csapatokban, kezükben Eric Ciapton feliratú sárga jeggyel.- Clapton, a „lassú kezű”, a fess bundába öltözött harmincéve­seket csakúgy vonzotta, mint a szolid pénzű tizenéves far­mernadrág-tulajdonosokat. A tömeg láttán már Szabadkán felszállt két „közeg" — gumi­bot, pisztolytáska, vastag hang —, de semmiféle rendőri be­avatkozásra nem nyílt alkalom: Eric Clapton nem a hőzöngő- lázadó kamaszok, sokkalta in­kább a csendes-elmélyült ze­nehallgatók sztárja. A lényeg: a sárga színű jegy ott bújt már •a zsebükben. Ára a helyszínen 840 dinár (250 forint), elővé­telben 500 dinár (150 forint). De hát a helyszínen? A belg­rádi ifjúság az ottani Váci ut­cában, a Terázijén már délután ötkor leállította egymást jegy végett. De akkor már . . . Közben Eric Clapton az In­tercontinental fényűző belgrádi szállodájában megtartotta saj­tótájékoztatóját. A legérdeke sebb bejelentés: Jimmy Page- dzsel, a Led Zeppelin szólógitá­rosával koncertsorozatot indíta nak rövidesen. Máskülönben a menedzseriroda — az angol „Multimedea Corporation Limi­ted" — magyar származású szervezője, Hegedűs László is jelen volt, aki a nagy sikerű őszi pécsi Uriah Heep hang­versenyt is menedzselte. Este hatkor nyitották ki a Beograds ki Sajam Hala (Belgrádi Vá­sárcsarnok) kapuit. A hivatalo­san 15 000 főnyi befogadóké­pességű körcsarnok előtt több mint 20 000 ember állt már, de a sorok csak lassan kígyóz­tak befele. Hiszen mindenkit megmotoztak, és a rendőrök keményen elkoboztak három kocsmányi töményét. Élőzene­kor nem volt, csupán néhány percig játszottak be gépi ze­nét. A tömeg állt, nagykabát­ban a hatalmas kupola alatt, ahova külön iparvágányon hordják a kiállítandó árut más alkalommal. Most talán 5— 6000 watt árasztotta a hangot, két fénymester — később ki­derült, hogy rendkívül mérték­tartó ízlésűek! — mászott fel két toronyformának a tetejére és megjelent — Eric Clapton! Póztalanul, szolidan szabott fekete öltönyben, puritán fe­hér inggel, sehol a rocksztá­rok csillogó-kihívó, agyonszege­cselt ruhamicsodói. Rátette uj­ját a gitárra és csendre váltott a jó húszezer ember. A blues, rock és rock and roll remekül szerkesztett váltakozásával egy és háromnegyed -órán át. Tu- lajdonkéopen pontatlan a „las. sú kezű” elnevezés, mert né­mely percekben olyan kemény rock and roll-t „pörgetett ki", hogy a belgrádi tömeg az első óra után már nagykabátját ve. tette és táncos helybenmozgás- sal élte a muzsikát. De az igazi Clapton — a szép, tiszta, erős nehallgatók sztrája. A lényeg: énekhang mellett — a blues- dalokban élt. Valóban póztala­nul, természetes nyugalommal, a dalok jellege szerint váltott Fender-gitárokkal — mesélt a zenekar. Három gitár, billen­tyűs, az oldalt előre ültetett dob az élet szépségét, csendes fájdalmait mondta el a blues nyelvén. Legtöbbet talán a kazettán Magyarországon is kapható „Money and Cigaret­tes” (Pénz és cigaretták) című legutóbbi nagylemezéből. De mást és másképpen, mégpedig beívelő, rögtönzött gitármásod­percekkel. A közönség, a szöveg intel­me szerint, a szerelemhez ké­pest semmit érő pénzt — jelké­pesen persze és csak az aprót — szétszórta a körcsarnokban, szép estét okozva a takarítók­nak. A színpad közepén, Belg­rádban és a világon verseny­társ nélkül, a koncert pillanat, nyi hangulatához meg-meg- nyújtott hangokkal — Eric Clapton! Aztán a jugoszláv kö­zönség ötperces éljenző kö­nyörgésére egy hosszú ráadás és jó húszezer néző jó húsz­ezer szép emlékkel hazasétált a belgrádi télben. Földessy Dénes r Úgy ment el, hogy megszerette hazánkat Diplomatáknak tolmácsol - az országot képviseli Mindig baloldalt áll és csak fordítás után nevet A burmai elnök és Mugabe feleségének, London City polgármesterének, a hágai polgármesternek, George Putman-nek, amerikai, Fülöp-szigeteki és még ki tudja, hány neves vendégnek — s természetesen magas rangú magyar állami és pártvezetőknek — tolmácsolt Kovács Éva, akit megkértem, mondjon néhány érdekes, fontos dolgot a diplomáciai tolmácsolás Írott és íratlan szabályairól. M űvészeti' világhíradó FIÚ? LÁNY? Diane Keaton hollywoodi filmszínésznö egy tudományos-fantasztikus film­ben olyan embert formál meg, aki kétnemű. „A feladat in­kább lélektani, mint színész- technikai I" — felelte az újság­írók kérdéseire a láthatóan ta­nácstalan fiatal művésznő (ké­pünkön). RIGOLETTO MAFFIAJA. Sa­játos módon értelmezi Verdi Rigoletto című operájának tör­ténetét Jonathan Miller, aki a londoni English National Ope­ra számára rendezte színpadra a művet. A herceg udvarát maffiának fogja fel, s a zené­hez igazítva ilyen cselekményt, ilyen színpadképet láthat a közönség. Az indokolás: így modernebb és népszerűbb a történet. BEJÁRT ÉS THEODORAKISZ. Genfben nagy sikerrel játsz- szák Maurice Béjart két balett­jét. Egyiket Richard Strauss: Salome, másikat Mikisz Theo- dorakisz: Thalassa című zene­müvére tervezte. Wajda ANTIGONÉT RENDE­ZETT. Andrzej Wajda, a világ­hírű lengyel filmrendező állí­totta színpadra Szofoklész: An­tigoné című tragédiáját Krak­kóban. F. D. — Mint szabodfoglalkozású tolmács, állami és pártdelegá­cióknak szoktam tolmácsolni, igen sokat dolgozom a Külügy­minisztériumnak, s van egy har­madik terület, amit a' legjob­ban szeretek: a Magyarország­ra érkező, s az országról cik­ket írni szándékozó külföldi új. ságí>rákkal dolgozni. Igen nagy ilyenkor a tolmács felelőssége, hisz az ő személye az egész országot képviseli. Mondok egy példát egy olyan esetről, amit különösen a szív­ügyemnek tekintettem. A világ minden tájára eljutó magazin, a National Geographic küldte Magyarországra George Put- mant, aki ha,t hétig volt itt, s ezalatt én kísértem mindenho­vá. Amikor idejött, nem tudott úgyszólván semmit az ország­ról, s nem is volt különösebb kedve az egész munkához. Vé­gül úgy men.t el innen, hogy megszerette Magyarországot, az itt élő embereket, s vélemé­nye teljesen pozitív volt. — Mennyiben függ a tol­mácstól ilyen esetben, hogy mi. /yen helyeket, kiket keres löl egy külföldi újságíró? — Nagyobbrészt, mindenki­nek megvan előre a maga ter­ve, de éhhez még adhat az em. bér ötleteket. Putman esetében például én javasoltam, hogy nézzen meg egy disznóölést. Sem ilyen esetben, sem diplo­máciai tolmácsolás esetében ez a munka nem favágás; tudni kell gyorsan beilleszkedni a helyzetbe; nagyon sok minden­nek nincs szabálya, egyszerűen érzék kérdése. Persze vannak dolgok, amit mindig be kell tartani. Elsősorban fontos és lényeges, hogy a tolmács ne tolja magát előtérbe, ne visel­kedjen, ne öltözzön úgy, hogy túlzottan fölhívja magára a fi­gyelmet. Mindig elegánsan, di­vatosan kell megjelenni, de nem extravagánson. Vannak protokollszabályok is, ilyen az, hogy a tolmács mindig annak a bal oldalára áll. akinek tolmá­csol. Van arra egy külön em­ber, aki előre elmondja, mire kell vigyázni, de enre nem mindig kerül sor, hiszen gyakor­latból már tudjuk. — Említette, hogy előfordult, nem a delegáció vezetőjének tolmácsolt, hanem feleségét kí­sérte/. .. — Igen, ez az úgynevezett női program, ilyen volt példá­ul, amikor a burmai elnök fe­leségét kellett kalauzolnom. A női programökban általában divatbemutató, belvárosi sé­ta, ilyesmi szerepel, de vannak a vendégnek külön kívánságai is, mondjuk, hogy szeretne egy óvodába iskolába ellátogatni — ez attól is függ, mi volt az eredeti foglalkozása, mi érdek, fi leg im kább. — Hogyan készül föl egy-egy megbízatásra? — Legelőször is mindent, amit csak lehet, elolvasok arról az országról, ahonnan a vendég érkezik, mert a munkához alap­vetően hozzátartozik, hogy a tolmács ne legyen tájékozatlan. Nyelvileg is föl kell készülni — csak angolul tolmácsolok —, ha például szakszervezeti kül­döttséget várunk, akkor azide tartozó szókincset nézem át, hogy ne érjen váratlanul sem­mi. Vagy mondok még egy íratlan szabályt: ha netán vic­cet mesélnek egymásnak, nem illik, hogy a tolmács már az­előtt nevessen rajta, mielőtt le. fordította volna . .. S persze ez a hivatás lehetővé teszi, hogy olyan eseményeken is jelen Je­gyünk, amire máskülönben nem jutottunk volna el; ilyen ese­mény volt, ott is újságíróknak tolmácsoltam, amikor vissza­adták a koronát... Dücső Csilla II ivílag legolcsóbb műsora Kapcsoltam-századszor Az utolsó percig titokban tartották, majd minden kü­lönösebb csinnadratta nél­kül került képernyőre a Kap­csoltam századik adása. Az asztalon a nagykönyv, a tele­fonok és az elmaradhatatlan toroköblítő. — Üj hobby van születőben, ülnek az emberek a tévé előtt és filcollakat tartanak a kezük­ben. Piros színű rovátkát húz­nak, ha Rózsa György közelít a pohárhoz, feketét, ha iszik is belőle. Nem gondolja, hogy jó lenne, ha végre „leszállná- nak” önről? — kérdezem a göndör hajú műsorvezetőt. — Nézze — válaszolja —, ha az ember sokáig ül egy helyben, valamit csinálnia kell a kezé­vel, Vitray például mindig a szemüvegével babrált. Gálvöl- gyi Jancsi kitűnő paródiája után a nézők milliói latolgat­ták, vajon lesz-e még merszem inni akár egy kortyot is. — És volt. — Persze, de csak azért, mert szomjas voltam. — Számolt a rizikófaktorral, amikor széket cserélt Vitrayval? — Igen. Előtte sokáig mor­fondíroztam, vajon a Magyar Televízió első számú sztárja után leutálnak-e a képernyőről. A közönség az elején egészen természetes módon reagált: „Mit akar itt ez a nyikhaj, miért ezt a gyereket szakítot­ták ide Vitray helyett?” — Nehéz lehet mindenki kedvencévé válni, hiszen az idősebbek egy kedves, mosoly­gós fiatalembert látnak önben, a fiatalabb korosztály pedig — hadd mondjam ki — bájolgó- nak tartja. — Ha így van, nem tehetek róla. Én megpróbálok úgy vi­selkedni a kamera előtt is, ahogy egyébként szoktam. — Én mindig elhiszem, hogy őszintén ugrál örömében, ami­kor a játékosok megütik a fő­nyereményt. De vannak, akik úqy vélik, lelkesedése csak fel­vett manír. — Ez csacsiság. Nekem az a jó, ha minél többen nyernek, mert ez növeli a Kapcsoltam népszerűségét. Egyébként ez a világ legolcsóbb műsora. Még akkor is, ha mindenki tízezret nyer. ül ez a Rózsa Gyuri, aki hol bájolog, hol mosolyog és nincs különösebb kiadás. A nyugatnémet televízió Dali, dali című, hasonló, de sokkal látványosabb vetélkedője jóval többe kerül. Igaz, ott akár egy mini számítógépet is lehet nyerni. — Állítólag ön szabályozza a játékosok töprengési idejét. Amikor megelégeli a lassú ész­járást, egy 'óvatlan pillanatban lábával megnyomja a gombot. Igaz ez? Hosszú szünet, majd kénysze­redett mosoly jelzi, a legrázó­sabb témához érkeztünk. Csak ennyit hajlandó elárulni: — A stúdióban kezelik ezt a masinát. Meg van szabva, mi­lyen nehézségű kérdésnél mennyit lehet gondolkodni, — Tudvalevő, hogy az élő műsor mindig kockázattal jár. Forgolódott-e már verejtékben úszva az adást megelőző éjsza­kán? — Gyakran visszatérő rém­álmom, hogy az egész műsoridő alatt nincs vonal. Mindenféle őrültséget kiagyaltam már erre az esetre: elmesélném zakla­tott gyerekkoromat, édesanyám cinkotai tanítóképzős éveit, vagy azt, amikor Kaposváron megharapta a kutyánk a pos­tást. Talán még emlékeznek ar­ra a kínos adásra, amikor tíz percig nem volt játék, mert a telefonnal bíbelődtem. Először egy idegennyelvű hang szólalt meg, aki nem értette, mit aka­rok, egy másiknál éppen áram­szünet volt, a harmadik pedig nem is várta a hívásomat és már bevette az altatót. Ugye megért engem: néhány perc alatt öt évet öregedtem. — Az emberek hajlamosak a közismert személyekről minden, féle képtelenséget kiagyalni. — Rólam is elterjedt, hogy mivel csak deréktól felfelé lát­szom, alul biztosan nem is va­gyok felöltözve. Az igaz, hogy a hőséq miatt akár egy fecs­kében is ülhetnék a kamerák előtt, de ember legyen a tal­pán, aki ezt kibírná röhögés vagy szorongás nélkül. Stausz Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom