Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-28 / 27. szám
„Nincs szükségünk rakétákra!" Beszélgetés az angol békemozgalom országos titkárával A Dunántúli Napló főszerkesztőjét Londonban fogadta Bruce Kent katolikus lelkész, a Campaign for Nuclear Disarmament (CND), azaz a Nukleáris Leszerelés Kampánya nevű angol békemozgalom országos titkára, aki válaszolt a Központi Sajtószolgálat kérdései re. — A magyar közvélemény is sajnálattal vette tudomásul, hogy az elmúlt év novemberében Cenlben megszakadtak a rakétatárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Szeretnénk megismerni az ön véleményét, hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet? Bruce Kent, a CND titkára — Szerintem ez a nyugateurópai országok szempontjából igen veszélyes helyzet, mert egy újabb elhidegüléshez vezethet a nemzetközi kapcsolatokban. Ugyanakkor természetszerűen magával hozza, hogy mindkét fél részéről újabb rakéták telepítésére kerül sor Európában. Úgy vélem, hogy hazámban minden értelmes embernek meg kell értenie: ez csak fokozhatja egy nukleáris világháború kirobbanásának veszélyét. Az újabb rakéták telepítése Angliában valójában nem jelent számunkra semmilyen hadászati előnyt, hiszen — mint említettem — ez hasonló ellenlépéseket vált ki Keleten is. Azt tapasztaljuk, hogy az angol közvélemény jelentős része nem fogadja el a kormány érveléseit az amerikai rakéták telepítése mellett. — Közismert, hogy a szocialista országok készek tarra, hogy megfelelő feltételek és keretek között újra folytassák a tárgyalásokat. Általában is jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a jelenlegi feszült légkör enyhüljön, a kapcsolatok ne merevedjenek el. Mostanában sok szó esik az angol miniszterelnök-asszony magyarországi látogatásáról. Véleménye szerint milyen szerepe lehet ennek a két ország viszonya alakulásában? — üdvözlöm ezt az elképzelést. A CND nyilvánosan, a sajtóban is, állást foglalt a látogatás mellett. Voltak olyan politikai mozgalmak, amelyek ezért engem személyesen is elmarasztaltak, megtámadtak. Mozgalmunk örülne annak, ha az angol kormány elnöke más szocialista országokba is ellátogatna, azokban tárgyalásokat folytatna. Nagyon reméljük, hogy a tervezett magyarországi látogatása során alkalma lesz több intézménybe, társadalmi szervezethez ellátogatni, s a tárgyalásokkal együtt reális képet kialakítani az önök országáról, amelynek véleményem szerint jelentősége lehet a két ország további kapcsolatai alakulása szempontjából. Természetesen ez csak kezdeti lépésnek tekinthető, örvendetes lenne, ha más személyiségek, tudósok, művészek, egyházi tisztségviselők, gazdasági és pénzügyi szakemberek kölcsönös látogatásai is gyakoribbak lennének a jövőben. Mindezek újabb hidakat építhetnek a két ország között. — A CND az elmúlt év végén elsősorban azért küzdött, hogy az amerikaiak ne telepítsenek rakétafegyvereket Angliába. Erre mégis sor került, sőt január elsején tizenhat szárnyasrakétát a Greenhorn Common-i támaszponton indítható állapotba helyeztek. Hogyan értékelik ezt az új helyzetet? — Mozgalmunk ezt nem értékeli vereségnek. Ezek a szárnyasrakétákat Londonhoz közel, jól láthatóan telepítették. Mi most a támaszpont körül szervezünk tüntetéseket, tiltakozásokat, követelve leszerelésüket. Ugyanakkor békeharcosaink igyekeznek meggátolni, hogy a rakétákat mozgassák, a támaszpontot elhagyva azokkal gyakorlatokat hajtsanak végre, ami pedig számukra igen fontos lenne. Így lehet megakadályozni, hogy ezek a rakéták politikai erőt jelentsenek. Ugyanakkor a CND nemcsak ezek ellen a rakétatelepítések ellen tiltakozik. Több olyan tengeralattjárónk van, amelyek szintén alkalmasak nukleáris töltetű rakéták indítására, ezek óriási összegekbe kerülnek, s mi elítéljük létrehozásukat, megtartásukat. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy az angol közvéleménnyel megértessük: nincs ^szükségünk újabb nukleáris fegyverekre, rakétákra! Mindezek érdekében több akciót szervezünk. Az elmúlt évben például aktivistáink több lakásba becsengettek, s ahol lehetőségük nyílt, beszélgettek az emberekkel mozgalmunk céljairól, állásfoglalásairól. Arra törekszünk, hogy az angol közvéleRendörök próbálják eltávolítani a rakétatelepités ellen tiltakozó asszonyokat a Greenham Common-i bázisnál. ményben mind jobban erősödjék a nukleáris fegyverkezés óriási veszélyének tudata! Be akarjuk bizonyítani, hogy egy nukleáris háborúnak nem lehetnek győztesei, kevés a remény a túlélésre. Természetesen ezen túl kell lépnünk, nem elégedhetünk meg a veszély tudatosításával, a belenyugvás helyett aktív szembenállásra akarunk mozgósítani e veszélyes katonai koncepcióval. Meg akarjuk értetni, hogy ez az emberek valós érdeke, s nem igaz, hogy tehetetlenek vagyunk! — Milyen erőt képvisel jelenleg a mozgalmuk? — Felmérésünk szerint ezer bázisunk van az országban, negyedmillióra tehető azoknak a száma, akik akcióinkban aktívan részt vesznek. Havonta jelenik meg mozgalmunk lapja, amelyben terveinkről, akcióinkról, munkánkról adunk tájékoztatást. A CND törekvéseivel az angol társadalom legkülönbözőbb rétegeiben vannak egyetértők, támogatók. Az aktív résztvevők az értelmiség fiatalabb köreiből, a 30— 35 év közötti családosokból kerülnek ki. Talán ez utóbbiak azok, akik a leginkább érzékelik a veszélyt, féltik most kibontakozó családi életüket, gyermekeiket. Igyekszünk sokféle eszközt, módszert alkalmazni céljaink megvalósítása érdekében. Napjainkban többek között azt akarjuk sokak előtt bebizonyítani, hogy a nukleáris fegyverek alkalmazása a nemzetközi joggal is ellentétes. Gyakran mondják nekünk, hogy akcióink ellentétesek a joggal, a törvényességgel. Tavaly például Londonban egy napon aktivistáink a főbb útvonalakon a járművek elé feküdtek, megállítva a forgalmat, így hívták fel a figyelmet a CND követeléseire. Volt, aki ezt törvénytelennek hitte, néhány aktivistánkat elhurcolták, megbüntették. Mi azt mondjuk: minden olyan megnyilvánulás, amely a békét követeli, a rakéták és a nukleáris fegyverek ellen tiltakozik, jogos és törvényes. Ezt a kormányzatnak is el kell ismernie! Ez egy nagyon fontos új eleme mozgalmunknak. Ennek tudata nyújt erőt többek között azoknak a nőknek is, akik a Greenham Common-i támaszpont körül létesített táborokban laknak, nem mozdulnak, tiltakoznak. Vallják: az ő magatartásuk jogos; a szárnyas rakéták ottléte jogtalan! Mitzki Ervin Szocializmus-képünk és a valóság A z esti egyetemi oktatásban és a pártpropaganda hallgatói köré. ben is az utóbb; időben tapasztalhatóak egyoldalú leegyszerűsítő — néha szélsősé. ges — vélemények a szocializmus mai valóságáról, és mindenekelőtt jövőbeni lehetősé, geiről. Mögöttük többnyire elbizonytalanodás van a jelenben, nem ritkán pesszimizmus a jövőben, és kételyek a szocializmusnak a kapitalizmussal szembeni fölényét, történelmi perspektíváit illetően. E vélemények szerint a szocializmus nem tudta realizálni a kívánatos (vagy lehetséges) módon a rendszerben rejlő előnyöket. A tervszerűség hiányosságai, a munkatermelékenység fejlődé sének alacsony színvonala, a tudományos eredmények lassú hasznosulása, és számos más ok következtében kiszolgáltatottá vált a tőkés világ számára. A problémák okai Az ilyen és ehhez hasonló nézeteket persze nemcsak a nemzetközi helyzetben, a világ, gazdaságban végbement kedvezőtlen folyamatok motiválják, hanem számos eszme- és poli. tikatörténeti tényező is. Mindenekelőtt az, hogy évtizedeken át — sok vonatkozásban máig hatóan — tartotta magát egy idealizált, illuzórikus szocializ. muskép, amelyben a szocialista társadalom — az utópista hagyományoknak megfelelően —, mint valamiféle eszmény, mint a jövő ,,mintatársadalma" jelent meg. A „kapitalizmus mé. héből éppen csak kibúit”, állandó változásban és fejlődésben levő, az önmegvalósítás legiobb formáit szüntelenül ke. reső-kutató úi társadalom e felfogásban, mint az évszázados fejlődés eredményeként kiala. kult modern kapitalizmus anti- tézise jelent meg, S így váltak tőle mintegy „számon kérhető- vé” a társadalmi fejlődés egy jóval fejlettebb viszonyainak jellemző jegyei. E felfogás történeti genezisét a szovjet társadalomfejlődés tapasztalatainak sematikus és vulgáris kezelésében, valamint a második világháború utáni népi demokratikus átala. kulás sajátosan kedvező körülményeiből, feltételeiből levont helytelen következtetésekben találhatjuk meg, A forradalmi változások gyorsasága, a társadalmi viszonyok átalakításának dinamizmusa, az 1945 utáni nemzetközi helyzet és belpolitikai feltételek kedvező adottságai ezen országokban b társadalmi ellentétek és korlátok gyors megszüntetésének lehe. tőségéről kialakuló álláspontokat erősítették. Olyannyira, hogy a szocialista országok többségében ez a voluntarista társadalom- és gazdaságszemlélet egy időre politikai programok vezérelvévé is vált. Ez a gyakorlatban a szocialista társadalom felépítésének és a kommunizmusba való átmenet, nek történelmi lerövidítésére tett kísérleteként jelent meg. Hátteréül a népi demokratikus forradalom kezdeti periódusában létező kedvező feltételek „kivetítődése” szolgált a szocialista építés egész periódusá. ra. Ez keltette a kapitalizmussal (a legfejlettebb tőkés országokkal!) folyó verseny rövid távon történő győzelmes meg. vívásának illúzióját. A verseny vállalása nem általában fogalmazódott meg, s nem az azonos fejlettségi szintet képviselő országokkal, hanem a fejlett tőkés országok utolérését, vé. gül legyőzését is magában foglalta, s nemcsak a kultúra, az oktatás, a tudomány, a művészetek stb. területén, hanem a gazdaságban is. így alakult ki a szocializmus sajátosságait utópikus célok, ban kereső koncepció, amely reálisnak ítélte például a szükségletek szerinti elosztás gyors megvalósítását csakúgy, mint a tőkés országok gazdasági mutatóinak rövid távon történő túlszárnyalását, vagy a társadalmi ellentmondások azonnali megszüntetését. Ez a tradíció gyakran köszön vissza megítélésem szerint napjainkban is, a szocializmus fejlettségét történelmietlenül és egyoldalúan a fejlett tőkés országok gazdasá. gi teljesítőképességével és fogyasztási színvonalával összehasonlító gondolkodásmódban. Ez a „közepesen vagy gyengén fejlettség örökségét” és az átmenetiség jegyeit egyaránt magán viselő szocializmus és a jövő kommunizmusa helytelen egymásba csúsztatásának következménye is: a távoli jövő kommunizmusképébe illeszkedő elemek számonkérése a má. tói. E felfogásban a szocialista társadalom csupán elérendő állapotként és eszményként szerepel, s nem mint a társadalmi-gazdasági fejlődés szükség- szerű terméke, nem mint a történeti folyamat része és produktuma annak egy adott fejlődési periódusában. A problémák egyik fő oka tehát szocializmusképünk megmerevedése, elmaradása a szó. cialista társadalom valóságos változásainak dinamikájától (sok vonatkozásban tartalmától is), amely — különösen az utóbb! tíz-tizenöt esztendőben — számos új kérdést vetett fel, számos régi összefüggést kérdőjelezett meg. és számos örök érvényűnek hitt tételt túlhaladottá tett. A szocialista fejlődés alapvető tendenciái, vala. mint kényszerű, átmeneti intézkedései között különbséget tenni nem tudó szemlélet ezt a helyzetet tovább bonyolította. Értékrendszerünk zavaraiban ez jól érzékelhető, A 60-as, 70-es évtized változásai, gyors gazdasági növekedés] ütemünk is a társadalomkép idealizáltságának irá. nyába hatottak: egy töretlen és gyors növekedéssel jellemezhető társadalomfejlődési pálya a szocializmus lényegével vált azonossá. Ez — a jelenlegi gondoktól és nehézségektől mentes időszak — kevésbé hatott a korábbiakban jellemzett idealizált és statikus szocializ. muskéo felülvizsgálata és korrekciója irányába. Ennek elmaradása viszont azt eredményezte, hogy napjainkra megnőtt a feszültség a változások által kitermelt tapasztalati anyag és a belőlük levonható elméleti következtetések között. Akuttá vált a valóság változásait — kellő mértékben — nem követő szocializmuskép prob, lémája. Követni a változásokat A politikai munka tapasztalatai által is megerősítetten világossá vált, hogy az említett, elvont szocializmuskép alapján az új problémák helyes elvipolitikai megközelítése, a rendszerünkkel való azonosság- tudat erősítése nem megoldha. tó. Segítenünk kell oldan] ezt, a valóság változásaival lépést tartani nem tudó társadalom- képet. Lenin szellemében, aki „végtelenül hazugnak" nevezte azt az elképzelést, amely szerint „a szocializmus holt, meg. dermedt, egyszer és mindenkorra adott valami”. A marxista megközelítés a történeti folyamatjelleget hangsúlyozza. Eszerint a szocializmus nem ítélhető meg pusztán jelenlegi állapota alapján, amikor még egyidejűleg ötvözi magába a kapitalista örökséget és az új csíráit, a kikísérletezés stádiumában levő mechanizmusokat. A szocializ. mus megítéléséhez történelmi múltja, mai, valós helyzete, és a jelenben formálódó jövője egyaránt hozzátartozik. Persze, miközben egy dinamikus társadalomkép folytonosan követi és értékrendszerében tükrözted a bekövetkezett változásokat, egyidejűleg meg is őrzi önmaga múltjával való azonosságát. Ör. zi és állandóan tovább is fejleszti elidegeníthetetlen elemeit, a csak rá jellemző társadalmi jegyeket, és egyidejűleg a gyakorlat által túlhaladottakat le is vetkőzi. Ezért úgy véljük, hogy a szocializmus állandó eleme és jellemző jegye ma is például a munkáshatalom, a kommunista párt vezető szerepe, a különböző dolgozó osztályok és rétegek politikai szövetsége, az állami és szövetkezeti tulajdoni dominanciája, a munka szerinti elosztás elvének alkalmazása, a létbiztonság, a társadalmi igazságosságra való törekvés, a társadalmi mobilitás, a piaci mechanizmusoknak, az áru- és pénzviszonyoknak a tervgazdálkodás viszonyai közötti érvényesülése. A szocializmus-kép megújulási folyamata azonban minden bizonnyal kirostálja (s részben már ki is rostálta) ezek sorából például a különlegesen gyors gazdasági növekedést, mint e társadalom magasabbrendűségét kifejező értéket, és a vele összefüggő olyan régi értékelemeket, mint az alacsony árak, a stabil árrendszer, az olcsó élelmiszerek, lakbér és közszolgáltatások. S e folyamat eredményeként el kell vetnünk a szocializmus ellentmondás-mentességének hamis mítoszát is. Egy ilyen szocializmus-kép pedig társadalmunknak a kapitalizmussal szembeni potenciális fölényét többé már nem a gyors utolérés megtévesztő doktrínájában keresi, hanem a szocializmus tömegeket mozgósító eszméjében és önfejlesztési lehetőségében, gmit a gyakorlatban a termelési és társadalmi viszonyok állandó, tudatos korszerűsítése jelent. Ehhez szolgál alapul az a demokratikus kont- rollrendszer, amely a döntési, végrehajtási, ellenőrzési folyamatok társadalmasításában, a dolgozói kollektívák önállóságának, politikai szerepének növekedésében fejeződik ki. Ezt biztosítja a tervszerűen szabályozott piac mechanizmusaira épülő szocialista gazdoság csakúgy, mint az ellentmondások felismerésén, megoldásán, magasabb szinten való újrake- letkezésén, azaz az ellentmondósok társadalmi hajtóerőként való felhasználásán nyugvó politika. A társadalmi fejlődésünket meghatározó feltételek és történelmi körülmények pontos számbavétele, a szocialista és a tőkés társadalmak sémáktól mentes ábrázolása, a szocializmus állandó és változó jellemzőinek és értékeinek bemutatása . a propagandamunkában a reális történelem- és társadalomszemléletet erősíti. S egyidejűleg mehet végbe a nemzeti öntudatba már beépült és beépülőben levő új szocialista értékeink tudatosulása is. Mert a felszabadulás óta elért eredmények a társadalmi élet különböző területein, az általános törvényszerűségeket és hazánk adottságait jól ötvöző politikánk, az emberek biztonságérzete, az egészségügyi ellátás, az oktatás és a közművelődés területein elért vívmányok, szocialista mezőgazdaságunk sikerei, a következetes bel- és külpolitikán nyugvó nemzetközi presztízsünk mind olyan ténye, ző, amelyek méltán váltak egy jogos nemzeti büszkeség alapjává. A szocializmusról gondolkodva — jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünk és napi gondjaink ellenére — erről sem feledkezhetünk meg. ropagandánkban a szocializmus-kép megújulásához a szükséges változások iránti kellő nyitottságra van szükség. Ám ennek párosulnia kell a változások terheinek elviselését biztosítani képes stabilitásérzéssel is. Bármelyik elem túlhangsúlyozása ugyanis nemkívánatos elméletipolitikai következmények forrásául szolgálhatna. Szirtes Gábor, a politikatudományok kandidátusa, az Oktatási Igazgatóság tanára HÉTVÉGE 3.
