Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-26 / 25. szám
1984. január 26., csütörtök Dunántúlt napló 3 Helyzetkép - változások közben Kollégiumok a Jakabhegyi úton Egészségnevelés a családban Többet a szabad levegőre! A kirándulás is pihentető szórakozás ,,Legnagyobb kincsünk az egészség", mondja a irégi köz. mondás. Minden bizonnyal1 azért váll hatott közmondássá, mert ré. gén felismerték, hogy egészségünk megtartásáért, megóvásáért mindenkinek aktívan tevékenykednie kell. Sajnos ennek az igazságnak az értékét elsősorban azok ismerik, akiknek egészsége károsodott, többé kevésbé megromlott, akik megbetegedtek. Ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen, olyan egészségnevelő program kialakítása szükséges, amely már a II pécsi egyetemi- főiskolai kollégiumok életéből Szeptembertől laknak az új ötszáz személyes épületben Fontos tartalmi, szervezeti és formai átalakulások történnek a pécsi egyetemek és főiskolák kollégiumi életében. A tanév elején megváltozott a bennlakás térítésének módja, az idén szeptemberben beköltözhetnek a hallgatók a JPTE épülő kollégiumába és a közeljövőben átalakítandó minősítési rendszer is új feladatokat ad a kollégiumokban lakó mintegy 2500 hallgatónak és dolgozónak. Jelenleg kilenc kollégiumban, javarészt 2—4 ágyas szobákban laknak egyetemisták és főiskolások Pécsett. A PMMF hallgatói a Boszorkány úton és a Rókus utcában, a POTE alsóbb évesei a 48-as téren, az ,,öregebbek” a Jakabhegyi úton laknak. A JPTE Tanárképző Karán tanulók többsége a Jakabhegyi út másik egyetemi kollégiumában és az Ifjúság úti kisebb épületben, a joghallgatók a Rákóczi úton és Vasason, míg a közgazdász kollégisták a Madách téren élnek a tanév ideje alatt. Nem sokáig. Szeptemberben ugyanis beköltözhetnek a Balokányliget melletti, háromágyas szobákkal rendelkező 500 személyes kollégiumba. Ide a tervek szerint a jogászok és közgazdászok mehetnek majd, ezzel párhuzamosan az általuk most lakott épületeket más célokra fordítják (például lakások fiatal oktatóknak, előadótermek kialakítása, hivatalok elhelyezése). Az új kollégium segítségével talán megoldható, hogy minden 3,0 feletti tanulmányi átlagot elérő diák kollégiumi polgár legyen, ha akar. Erre azért is nagy az esély, mert az 1983 szeptemberétől érvényes új rendelkezések után többen elpártoltak a kollégiumtól. Ennek értelmében ugyanis a szülők jövedelmétől függetlenül mindenki egységesen 600 forintot fizet a szállásért havonta, és ha kér étkezést, az külön 650 forintot jelent. (A régi, jóval alacsonyabb és a mostani ár különbözetének egy részét a kevesebbet kereső szülők gyerekei szociális támogatás formájában visszakapják.) Az említett összegért nemcsak „ágyat és meleg vizet” kapnak a kollégisták, hanem rengeteg lehetőséget is szakmai tudásuk elmélyítésére, szabad idejük hasznosabb eltöltésére. A nagyobb kollégiumokban találhatók rendszeresen működő szakkörök, szakkollégiumok is. Régóta népszerű a PMMF-en a POLVAX nevű politikai teázó-vitaklub. Közkedvelt a JPTE tanárképzősei által lakott kollégiumaiban a stúdióprogram és a POTE kollégiumában szervezett nyelvtan- folyamokon is sokan részt vesznek. A rendszeresen működő formák mellett alkalmanként oktatók és országosan elismert szakemberek előadásai is színesítik a kollégiumi életet. Nagy szerep hárul a mindenütt létező, a hallgatók által választott diákönkormányzatokra, a kollégiumi bizottságokra is. Ök szervezik a programok jó részét, néha adminisztratív — gondnoki teendőket is ellátnak és nem utolsósorban ők a közvetítők a diákság és a felnőtt vezetők között is. A közösségi élet szélesítéséért és a szakmai tudás elmélyítéséért tett erőfeszítéseket több siker is kísérte Pécsett, a JPTE tanárképzősök által lakott kollégiumi (az országban is elsők közt) háromszor, a POTE Jakabhegyi úti kollégiuma pedig kétszer nyerte el a Kiváló címet. Mindkét kollégium ebben a tanévben kapta meg eddig utolsó alkalommal az anyagi elismeréssel is járó kitüntetést. A következő években egyébként megváltozik a minősítési rendszer, megszűnik az általános Kiváló cím. Helyette a tervek szerint az eddigieknél kevesebb kollégium nyerheti el kétévenként egy-egy szakterület (pl. ideológiai munka, tanulmányi munka, közművelődés, sport) vagy az ország adott részének (a pécsiek például Dél-Dunántúlnak) Kiváló címét. Ezen kívül az országban legjobb munkát végző kollégium egy elismert emberről elnevezett díjat kaphat. A minősítési rendszerrel párhuzamosan módosuló kollégiumi szervezeti-működési szabályzat is azt kívánja segíteni, hogy az ott lakó egyetemisták és főiskolások a kollégium „hotel jellege" mellett megkapják a szakmájukhoz és leendő értelmiségi funkciójuk majdani ellátásához szükséges plusz információkat, módszereket és egyéb lehetőségeket. Bozsik László Gogol-mese bábszínpadon Karácsonyéj A Bóbita Bábszínház új bemutatójáról Krampuszoirszág főkrampusza hadat üzen a betlehemezőknek: ne tudjanak a régi népszokással házról házra járni köszönteni; ne legyen boldog, békés karácsonyéjszakájuk! —, adja ki az „ukázt” unokaöccseinek, az éktelen ricsajjal viháncöló ördögfiókák siserehadának. De ez még nem élég. El keli| hoz- niök neki a faluból a kedves, rokonszenves kovácslegény, Vakuló lelkét is. Az ördögfiókák hada el porzik s rövidesen „kibukkan” a faluban, ahol minden a táj és az emberek lelke egyaránt egy meghitt ikaró- csonyest hangulatát árasztja. Harangszót hoz a szél a hagymakupolás toronyból, megjelennek a betlehemezők. Rövidesen feltűnik Vakuló is, akiről megtudjuk: őszinte szerelemmel epekedik a szép és rátarti parasztlány Okszána iránt. Ezzel a cselekménysorral indul a Gogol-meséből készült bábszínpadi játék, a Bóbita Bábszínház idei harmadik bemutatója. Pontosabban: egy húsz évvel ezelőtti bemutatójuk, a Karácsonyéi című mesejáték felújítása. A dinamikusan pergő, szinte filmszerű jelenetsorban egymást váltják a falubeliek és az ,,alvilágiak" képei. Utóbbiakban az ördögfiókák mindent elkövetnek, hogy teljesítsék a főördög kívánságait. Megzavarják a betlehemezőket, lelopják a holdat az égről, s a szép Okszánánok fülébe súgják, mit kívánjon a szerelmes ifjútól, ami teljesíthetetlen: a cárnő cipőjét.. . Vakuló igen elkese. redik, de nem ijed meg, sőt szembeszáll az ördögökkel. S ebből már sejthető: a Jó itt |S elnyeri jutalmát, s a történet fergeteges vidám Gopakkal zárul; olyan igazi, lendületes szólókkal, amiket még a Moj- szejev együttes is megirigyelhetne a bóbitások bábjaitól. Az eredet; mesét J. Szpe- ranszkij írta át bábszínpadra, amit Kós Lajos magyar népzenei és folklórelemekkel igazított a hazai közönség ismeretvilágához. Oly módon, hogy — a történetet kárpát-ukrajnai miliőbe helyezve — megőrizte a mese eredeti színeit, zama- tát. S itt emelném ki Kós meg- kapóan szép, kimagasló képző- művészeti hatású bábjait, mint az előadás külön is figyelemre méltó értékeit. A csúcsoskucs- más havasi ember, a kedvesen groteszk muzsi karcok, az „oroszosra” kötött kendőjű asz- szonyok vonásaiban külön is szívesen gyönyörködne az ember: szinte sajnáljuk, hogy nincs kimerevített kép, a cselekmény lendületesen pereg tovább. A másik, ami nagyon tetszik: a magyar folklórelemek összehangolása a ruszin környezettel. A kitűnően megválasztott karácsonyi énekek s — játék a játékban — a bábtáncoltató betlehemes játék előadása, — bábok előadásában. — (Szat- márcsekei gyűjtés, ami etnikailag sincs távol a meséhez simuló miliőtől). Kós Lajos rendezése a különböző színházi elemek — a képzőművészet, az irodalom, a színpadi játék, a zene, a tánc — tökéletes összhangjára s a legapróbb részletek spontán hatású kidolgozására törekedett: érzésem szerint, teljes sikerrel. S jóllehet, a műsorlap valamennyi szereplőt feltünteti, a Bóbita új előadásában is remekül összehangolt csapatmun. káról van szó. W. E. legfiatalabb gyermekekben is a helyes ismeretekre épülő magatartás kialakítását segíti elő. Eredményeket csak az állandóan ható, életformává alakuló nevelési folyamattól várhatunk. A gyermekek környezete az iskola és a család. Szülőnek és pedagógusnak egyaránt figyelembe kell vennie azt, hogy az egészséges életmódra képes magatartás kialakítása hosszú folyamat eredménye, amely a felnőttektől a következetes nevelőmunkán kívül a személyes példamutatást is megköveteli. A jó példa a leghatásosabb eszköz: fokozhatja, gyorsíthatja nevelőmunkánk eredményét. Ennek ellenkezője kevésbé képzelhető el: a dohányzó szülő, vagy pedagógus — minden jóakarata ellenére — kevésbé tudja azt a meggyőződést kialakítani, hogy a dohányzás káros az egészségre, mert ekkor saját egészségkárosító magatartása is magyarázatra szorul. Ilyenkor célszerűbb a saját példára hivatkozva azt tudatosítani, hogy könnyébb a káros szenvedélyeket el sem kezdeni, mint a már kialakultakról leszokni. Az egyik leglényegesebb feladat, a betegségek elkerülésére való képesség kialakítása a gyermekekben. A megelőzés, a rendszeres orvosi ellenőrzéseken való részvétel az éveken át lappangva felhalmozódó idült betegségek kifejlődését akadályozhatja meg. A betegség hiánya azonban még nem egészség, ezért nem elég csak a szomatikus betegségek elkerülésére való felkészítés. A pedagógusoknak o szülőkkel együtt árra kell törekedniük, hogy a gyermekek jól felkészüljenek a változó, felgyorsult életritmushoz való könnyebb alkalmazkodásra. az életben felbukkanó nehézségek elviselésére. A konfliktusok megoldásának egyik leghatékonyabb módja a tanulók kommunikációs készségének fokozása, amely a később; neurotikus panaszok kialakulásának megelőzését is szolgálhatja. Az otthoni és iskolai életben számos lehetőség adódhat közös beszélgetésekre, amelyek elősegítik a tartalmas emberi kapcsolatok kialakítását. Különleges helyzetet teremtett a család és iskola együttműködésében az ötnapos munkahét bevezetése. Gyermekre és felnőttre egyaránt fokozott igénybevételt a munkanapokon, ugyanakkor több szabad időt a kikapcsolódásra, az egészséges életmódot elősegítő és biztosító programok kialakítására a hétvégeken. A tanulással töltött idő megnövekedésével még hangsúlyosabbá vált az iskolai és otthoni munka tervszerűsége. Nagyon lényeges a tanóráik váltakozásánál figyelembe venni az egyes tantárgyak sajátosságait az arányos szellemi és fizikai megterhelés szempontjából. Fontos az órák közti szünetek pontos megtartása úgy, hogy a tanulók a 'lehetőségekhez képest minél többet tartózkodjanak kint a szabad levegőn. Nagyon lényeges, hogy a rendsze. résén ugyanabban az időben történő lefekvést ne zavarja meg a televízió — általában 'felnőtteknek készült — programja. Fontos, hogy hétvégeken az aktív és passzív pihenés helyes arányának figyelembevételével alakítsuk ki szabadidős programjainkat. A családnak és iskolának az úttörőszervezet és a szülői munkaközösség nyújthat segítséget, közösen keresve azokat a lehetőségeket, amelyek jelenleg a helyi körülmények figyelembevételével a kitűzött cél érdé. kében felhasználhatók. Csak így remélhetjük, hogy gyermekeinkben olyan szemlélet alakul ki, amely szerint nem elég csak „jobban" élni, hanem csak „egészségesebben” élni érdemes.. Dr. Schadt Györgyné Képernyő előtt Szelet kiabálunk Szélkiáltóék kánonjával kezdődött az a harmincöt perces film, amelyet a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiója készített az együttesről. A most már öt fiatalemberből álló pécsi zenekar nyerte meg tavaly nyáron a Ki mit tud? egyik első helyezését. Fő profiljuk: megzenésített költemények előadása, A zeneszerzést és a hang- szerelést is saját maguk végzik, vezetőjük Lachner Tamás ének- tanár. Repertoárjuk igen széles körű, a zenei paródiáktól, groteszkektől kezdve a kimondottan gyermekeknek szánt játékos dalokon át a lírai hangvételű számokig. Szívesen választják műsorukban pécsi költők műveit. Csorba Győző, Gálám- bosj László, Makay Ida, Pál József, Pálinkás György, Parti- Nagy Lajos egy-egy megzenésített alkotását a portréfilmben is hallhattuk. És „háziszerzőik" közé tartozik például Balassi Bálint, Ady Endre, Weöres Sándor, Tamkó-Sirató Károly. S néha írnak verseket az együttes tagjai is: a címadó (Szelet kiabálunk) dal szövege Fenyvesi Béla szerzeménye. A körzeti stúdió munkatársai, Bükkösdi László rendező vezetésével, a villányi szoborparkban forgatták az együttest bemutató filmet. Így egy komplex művészi hatást értek el, amennyiben a szobrok látványa kiegészítette a zenei élményt. Néhány igazi telitalálat született ebből a megoldásból. A háromnegyedes, vidám, lüktető ütemű Szerenádot (Weöres Sándor—Lachner Tamás) egy monumentáis méretű női torzó előtt térdepelve, udvarolva adta elő az együttes. Különösen szép és tartalmilag is egymásra épülő volt a Gallytánc (Ga. lambosi László—Fenyvesi Béla) előadása és képi megvalósítása. Az egymásra simuló, szárnyaló szobormadarak kiegészítették, továbbvitték gondolatilag a közreműködő Sólyom Katalin és Fenyvesi Béla énekét. Ugyancsak „partnerei” voltak egymásnak a megszólaló zene és a bemutatott szoborkompozíciók az Ady Endre—Lachner Tamás: Imádság a háború után című dal esetében. A film egy részében viszont a szoborpark szinte már főszereplővé emelkedett. És bár a park hatalmas térsége a szabadságot, a mozgás lehetőségét is sugallta, az együttes beállítása több alkalommal túl statikus, stúdiószerű maradt. Ez a merevség oldódott a film vége felé. A már említett Szerenád, valamint a Slágerénekesnő és a Törpetánc című dalok nemcsak zenéjükben, de kivitelezésükben, koreogoráfiá- jukban is mozgalmasak voltak. A Törpetánc az égő, ripegő. ropogó tűz körül igézőén mesebeli és valóban „tűzről pattant”. Stílszerűek a befejező képsorok, a bolgár népköltésből átvett (Nagy László fordításában), a muzsikus sors há- nyatottságáról éneklő, a szobrok közé besétáló zenészekkel. A zeneszómok között három beszélgetést láthattunk, hallhattunk Gombár János riporter segítségével. Ezek fontos infor. jnációkat közöltek, de szerencsésebb lett volna, ha az első riport nem mindjárt <3 film legeslegelején hangzik el, fékezve a műsor ritmusát. Egészében véve összhatású film készült a tehetséges együttesről. Az elhangzott zeneművek egyébként hallhatók az együttes nemrégiben megjelent műsoros kazettáján, mely a pécsi „DÓ-LÁ" hangstúdióban látott napvilágot. Barlahidai Andrea
