Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-04 / 3. szám

1984. január 4., szerda Dunántúlt Tlaplo 5 Az ésszerű területhasznosítás példája Az állatok jó| érzik magukat a szabadban a Szigetvári Állami Gazdaság kishárságyi tehenészeti telepén. Bevált a ridegtartás Elemérpusztán Táviratfelvétel és kézbesítés hét végén a községekben Segélykérő telefonokon A szabad szombat bevezeté­se óta speciális módja van vi­déken a hétvégi táviratfelvétel­nek és kézbesítésnek. A pén­teki záróra után a községek te­rületén elhelyezett segélykérő telefonokon lehet táviratot fel. adni. Ilyenkor a folyamatos szolgálatot tartó telefonköz­ponthoz vannak „berepülőzvé" a segélyhívó telefonkészülékek, ahol a feladó nevének címé­nek bemondása alapján dísz­távirat kivételével minden táv­iratot kötelesek felvenni és el­juttatni a címzett körzet tele­fonközpontjába. A kézbesítésre a legközelebbi újságkihordás­kor — tehát szombat vagy va­sárnap reggel — kerül sor, mert az újságkihordó, mielőtt útnak indul, hétvégén minden­kor felhivjo az ügyelő telefon­központot. hogy felvegye az esetleges táviratok szövegét. Baranya megyében 11 pos­taautó indul útnak reggelen­ként, hogy szabályos menet­rendjüknek megfelelően érjenek odo nap mint nap a 129 tám­ponthoz, ahol összesen mintegy 5500 levélszekrény van gond­jaikra bízva. A menetrend betartása igen fontos, hiszen nemcsak a kül­deményeket továbbítják, hanem a megadott időben mozgó pos­tahivatalok módjára szolgálják ki ügyfeleiket. Bélyeget, boríté­kot, újságokat, ' totó-lottót, egyéb értékcikkeket, nyomtatvá­nyokat árulnak, s csomagot, táviratot vesznek fel. Bár a cso­magot és pénzküldeményt így — a postaládában hagyott ér­tesítő alapján — csak egy na­pos késéssel kapják meg az „útmenti postafiókok" tulajdo­nosai. többnyire mégis jól jár­nak ezzel a szolgáltatással. Ha nap mint nap el ‘s kell gyalo­golniuk a lakásukhoz néhány száz méterre eső „támpontig", az újságokért (Baranyában né­hány kivételtől eltekintve 4-— 500 méternél nem nagyobb ez a távolság), csomag-, távirat- feladás, pénzbefizetés, és egyéb postai ügyeik elintézé­séért nem kell a legközelebbi — olykor igen távol eső — postához beutazniuk. Az érintettek nem voltak el­ragadtatva kezdetben a postai szolgáltatás e kényszer szülte, szokatlan változatán. Mára azonban megszokták. Sok he­lyütt a menetrendszerű posta­kocsi ugyanis az egyetlen, amely rendszeres összeköttetést biztosít a tanyasi lakosság és a közeli község, város között, s gyakran nemcsak a leveleket, de o tejet, kenyeret is a kis zöld furgon szállítja a külterü­leti lakosságnak . . . Ha belépünk a komlói Má­jus 1. Művelődési Ház előcsar­nokába, a- sokféle eligazító­tábla között feltűnik egy, s ezen ez áll: Cigány naiv festők kisgalériója. A komlói művelődési házak igazgatósá­ga, s ezen belül is Páll Lajos igazgató mór jó ideje felka­rolja, támogatja azokat az al­kotókat, akik a komlói cigány­ság köréből kerülnek ki, Isme­retes az is, hogy ez a kör Koltai Magdolna rajzpedagó­gus tevékenységének folytán él Komlón hosszú idő óta. Gyer­mek képzőművészeti szakkört vezet Koltai Magdolna a kom­lói Fürst Sándor utcai iskolá­ban, majd az itt végzett fia­talok tovább folytathatják te­vékenységüket a felnőtt kép­Kishárságytól keletre, Elemér­puszta közelében traktor von­tatta víztartály araszol a Szi­getvári Állami Gazdaság dzsipével szemben, amellyel a pusztára tartunk. A dolog ma­gyarázata nem épp szívderí­tő: a puszta kútjában már annyira megcsappant a víz, hogy képtelenek vele az itt te­lelő mintegy hatszáz tehenet ellátni. íme, a krónikus víz­hiány már nemcsak a mező- gazdaság növénytermesztő „fe­lét", hanem az állattenyésztést is fenyegeti. A ridegtartásra fogott bec- cék — ismertebbet! és ponto­sabban: 464 húshasznositású tehén és 139 üsző — szerencsé­re erről mit se tudnak. Egy­kedvűen, de nyugodtan, szem­mel láthatóan igen jó erőben, egészségben tűrik az itt, a dombtetőn már igencsak ha­rapós délnyugat; szelet, répa­szeletet rágcsálnak, szénát her- segetnek — egyszóval, teszik a dolgukat. Gazdájuk, Györgyei Mátyás kishárságyi kerületveze­tő elmondja róluk azt is, hogy igen jól bírták a december eleji kemény hideget is, és a tavaly téli, több napos hava­zás sem ártott nekik. Tartásuk, ban telente csupán egy hó­nap szokott kritikus lenni: a párás, esős idő, a túl sok ned­vesség. Ilyenkor alaposabban, sok szalmával kell nekik a — természetesen szintén szabad­ban, a legkisebb tető nélküli — pihenőhelyeket előkészíteni. Az Állattenyésztési Kutató In­tézet dr. Horn Artúr vezette csoportjával közösen szervezett vállalkozás lényegét Szeghy Sándor, a szigetvári gazdaság termelési igazgatóhelyettese ekként foglalja össze: — A környező 900 hektáros területen a szántóföldi műve- * zőművészeti szakkörben. E kör­ből vált országosan ismert naiv festővé Orsós Teréz, kiemelke­dik közülük Orsós Mihály, Ka- lányos Flóra és Orsós-Kosár Ferenc, akinek első, önálló gyűjteményes kiállítását Rom- váry Ferenc művészettörténész tegnap este nyitotta meg a Május 1. Művelődési Ház ki­állítótermében. Két hétig lesz­nek itt Orsós Kosár Ferenc ké­pei, melyeket aztán további négy hétre a ház kisgazdájá­ban mutatják be. Derűs, kiegyensúlyozott világ árad a terem hófehér falaira rakott képekből. Pirossal, na­rancsszínnel, kékkel, zölddel je­leníti meg a naiv festő — aki civilben géplakatos szakmunkás — álomszerű képeit, a nőalak­ból kibomló fák között vágta­lés annyira kockázatos, vesz­teséges lenne, hogy nem fi- zetődne ki semmilyen ésszerű befektetés. Ezért a gazdaság sokkal jobb földű, déli terüle­tein a kis legelőket összevonva, szántóföldi művelést kezdtünk, s helyette itt alakítottunk ki ri. degtartósos, hústermelő tehe­nészetet. Ez mintegy mellék- termébe a másik, tejhasznosí­tású Hungarofriez-programnak, tudniillik az ottani, gyengéb­ben termelő egyedeket Hére- ford-spermával termékenyítjük meg, majd itt, Elemérpusztán Limausine-fajta bikákkal páro­sítjuk a korábbi keresztezés­ből felnövő állatokat. E két­lépcsős folyamat eredménye a ridegtartást remekül bíró fajta. Mindez természetesen, az adott körülmények között, szintén megkívánja a szüksé­ges ráfordításokat és az állat­tartás szakszerűségét. Az előb­bi, mindenekelőtt a jó legelő- gazdálkodást: a gyep tisztítá­sát, felújítását, a műtrágyá­zást ®s meszezést jelenti, az utóbbi pedig azt, hogy az ál­latnak itt is meg kell adni azt, ami jó „közérzetét”, ké­nyelmét biztosítja. A legelő­terület télen—nyáron ellátja takarmánnyal az állatokat, épületfenntartásra — mivel ilyenek nincsenek — nem kell költeni; a gondozást mindosz- sze hatan végzik. Igaz, hogy a telep önmagában, a kiadá­sok és bevételek szigorú szám­bavételével csak a borjúnkénti állami támogatásokat és a te­hénlétszám bővülése utón járó forgóalap-támogatást is be­számítva lesz nyereséges, de ■ ha a területhasznosítás egé­szét vesszük figyelembe, min­denképpen hasznos, megéri. tó, ágaskodó gyönyörű lova­kat, s mindezt felragyogtatja a háttér aranyával, ezüstjével. — A naiv festő jellegzetes világa ez —- mondta a megnyi­tó utón kérdésünkre Romváry Ferenc. — Nem befolyásolják kötöttségek, és ösztönös tehet­séggel képes megfogalmazni képein a saját, máséval össze nem téveszthető világát. Nehéz megragadni, hogyan kezd va­laki festéssel, textillel foglal­kozni, noha tudjuk, hogy a ci­gányságban sok olyan ősi képesség él, amit érdemes ki­bontakoztatni. Muzikalitásuk, asszonyaik öltözködésének tar­kasága, ritmusérzékük közismeri — és ezeket lehet megtalálni Orsós-Kosár Ferenc képein is. G. O. Nyolcmillióra becsülték ér­tékét a műszaki átadáskor, eb­ből 200 ezret állt a tanács, 380 ezret az OTSH s ugyan­csak 200 ezer gyűlt össze a tég­lajegyekből. S honnan a többi, a több mint hétmillió. Természetesen társadalmi ösz- széfogásból. "Merthogy Mázoszászváron szeretik a sportot, elhatározták — a tanács, a HNF községi bizottsága, a Bányász Sportkör és az általános iskola —, hogy tető alá hoznak egy olyan sportcsarnokot, ami épülésére lesz diáknak, sportolónak és a lakosságnak egyaránt. Jó adag elszántság kell egy ilyen vállalkozáshoz, jó adag merészség is. Merthát bizonyá­ra megőrülnének a hivatalos emberek, ha a mázaszászvári példát minden település követ­ni merné — s főképpen ha kö. vetn; tudná. Mert kell hozzá egy megszál­lott iskolaigazgató, aki egyben a Hazafias Népfront községi elnöke is. ugyanilyen eltökélt ember a sportkörnél — az egyik Pál Lajos, a másik Kasper Já­nos — s no és persze kellenek olyan társak is, akik ugyan né­melykór összevonják a szemöl­döküket és időnként gondter­helten csóválják a fejüket de segítenek hivatalos és hivata­lon ‘kívüli minőségükben egy­aránt: tanácselnök, szövetkezeti elnök, vállalati igazgató, bri­gádvezető és brigádtag. — Dr. Csősz Gyula állator­vos például 3000 lorintért vett téglajegyet, pedig a gyerekei már kinőttek az iskolából — Bezárták a miskolc­tapolcai barlang­fürdőt A szokásos évi javítási és karbantartási munkálatokra bezárták a miskolc-tapolcai barlangfürdőt. Legelőbb a vil­lamosvezetékeket cserélik ki, ezek ugyanis a rendszeres kar­bantartás ellenére is hamar tönkremennek a párás-gőzös le­vegőben. Kitisztítják és kijavít­ják a medencék burkolatát és a természetes sziklaüreg falait is felújítják, újrafestik az öltö­zőket, kijavítják a zuhanyozó­kat. A munkálatokkal a tervek szerint négy hét alatt végeznek, igy január utolsó napjaiban is­mét kaput nyit a termálfürdő, amelyet a múlt évben is több mint negyedmillió hazai és kül­földi vendég keresett fel. mondja Pál Lajos. — A tégla- jegyekből mindamellett nem gyűlt össze annyi, amennyire számítottunk, idén megismétel­jük az akciót, összejön még százezer biztosan. Kétségkívül a bányaüzem tett a legtöbbet, de a többiek is, amit tehettek; a szellőzőüzemiek, a beton- és a kesztyüűzemiek, a kenderlo- nósok, de még a sásdi ipari szövetkezet, az egyházaskozáii tsz és a mágocsi mezőgépesek is segítették a tornacsarnok építését. No meg az iskolás- gyerekek. A műszaki átadás már meg­volt, s bár még nincs teljesen kész a tornacsarnok, hivatalos engedéllyel részlegesen már birtokukba vették az iskolások: használhatják már gimnasztiká. ra, futásra az 540 négyzetméte­res csarnokot. A teljességhez hiányzik még a fűtés és az ab­lakok,. világítótestek védőháló­ja. A Graboplast szőnyeg már megvan, csők le kell fektetni — szeretnék, ha szeptember else­jére már teljesen kész lenne a község büszkesége. — Amikor készen lesz, akkor az iskola kezeli majd a termet — mondja az iskolaigazgató. — Természetesen minden isko­lásnak lesz itt tornaórája, s az is természetes, hogy a sportkör is otthonának tarthatja majd. És szeretnénk, ha az is termé­szetessé lenne, hogy Máza- szászvár minden lakosa hasz­nálná, hiszen segítségükkel, ál­taluk épülhetett lel. Nemcsak munkára, de sportolásra is vár­juk őket B. L. fii 15-000 Egyirányúsítják-e Pécsett a Bárány és a Székely Bertalan utcát? Lehet-e egyirányúsítani a Bárány utat és a Szé­kely Bertalan utcát? A kér­déssel a Pécsi városi Ta­nács építési és közlekedé­si osztályán Dobi Ferencet kerestük meg. Két egymás­sal párhuzamosan futó, egymástól körülbelül 100 méterre lévő utcáról var» szó. Néhány héttel ezelőtt je­lezték 15-000 rovatunknak, hogy a Bárány úton rend­kívül veszélyes a kétirányú közlekedés. Ha két jármű találkozik, az egyiknek visz- sza kell tolatnia egy kité­rő szakaszra, mert az úttes­ten nem férnek el. A for­galom meglehetősen nagy, rendkívül sok a kellemet­lenség, a koccanás. Jelzésünkre a tanács szakemberei megnézték a I területet. Arra a javqjla- tunkra: egyirányúsítsák az utcákat az egyiket felfelé, a másikat lefelé, a vála­szuk az volt, nem egy- irányúsítanak. Elmondásuk szerint ép­pen az ott lakók háborod­nának fel a legjobban, ugyanis a forgalmi válto­zás kerülőre kötelezné a lakókat. Helyszíni szemlé­jükön azt is megállapítot­ták, hogy a Bárány út és a Székely Bertalan út, Su- rányi Miklós úttól felfelé eső szakasza alkalmas két­irányú közlekedésre. Igaz, — tették hozzá —, a Bá­rány út felületi kezelése feltétlenül szükséges, be is volt tervezve 1983-ban, de elmaradt. És, hogy idén beveszik a javítandó utak közé. még nem tudni. Személyes látogatásunk­ká* mi is meggyőződtünk a Bárány út állapotáról. Nem városba illő útsza­kasz, a volt kőbánya re­kultivációja és az ott folyó építkezések alaposan igénybe vették a burkola­tot, nem tanácsos személy- gépkocsival arra menni. Azt már a véletlen hozta, hogy szerencsénk volt lát­ni egy tolatást is. Egy te­hergépkocsi és egy sze­mélyautó találkozott az „egyébként kétirányú for­galomra alkalmas úton”, nem fértek el egymás mel­lett, bármerre is centizget- tek a csúszós úton. A KRESZ idevonatkozó sza­bálya szerint a felfelé ha­ladó személyautó vissza­felé tolatott, a közben el­hangzott jelzőket pedig hadd ne írjuk le. Piros Ferenc, Székely Bertalan úti lakos (autó- tulajdonos) véleménye: — Jól meg kell gondol­ni, melyiket merre egy- irányúsítsók. Szerintem a Székely Bertalan út így is maradhatna, itt két jármű, ha szűkén is, de elfér egy­más mellett. Meg aztán erre járnak a mentők is. Fölfelé is, lefelé is. Ám a Bárány utat mindenkép­pen lehetne egyirányúsíta­ni, éspedig északról dél­re. Arra az útra egyéb­ként a nagyjavítás is rá­férne. Az ötletet mi is elfogad­hatónak találjuk. Varga J. Cigány naiv festő kiállítása Komlón iBrnäcsärHOk Mázaszászváron (A szerző felvétele) 7,5 milliós társadalmi ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I munka

Next

/
Oldalképek
Tartalom