Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-23 / 22. szám
Faragtam játékot, lőcsöt, sakkot és bútort Eleven fában a fát Egy élet - Somogytól Tolnáig, siker Kurdtól Helsinkiig El tudunk képzelni olyan sakkot, amelynek király figu. fája Gagarint mintázza, a királynő Tyereskova. o futók Leonov és Beljajev, a huszár két Lajka kutya és a bástya Vosztok űrhajó? Persze, van ilyen sakk, az eredetijét Hruscsov, az SZKP volt főtitkára kapta ajándékba, a másolat itt van Eöri Szabó Dezső nyugalmazott református lelkész, népi iparművész asztalán. Ö faragta ezt a sakkot 1963-bon. Meg a többit is: a pásztorsakkot, ahol a király számadó juhász. a vezér a bojtár, a futó puli; meg a János vitézsakkot és a Háry Jónos-sak- kot is. Ezekből már csak egy. egy mintát tud mutatni: elkerültek a világ minden tájára baráti megrendelésre és a Budapesti Népművészeti és Háziipari Szövetkezet boltjában vásárló turisták pénze ellenében. Eöri Szabó Dezső most 69 éves. Fordulatos élete volt, az bizonyos, pedig jószerivel ki se mozdult Tolna megyéből 1940 óta, amikor első önálló lelkészi állását elfoglalta Lápafőn. Aztán Mu- csi s végül Kurd: innen ment nyugdíjba néhány éve s most már nincs más dolga, mint faragni. — Somogybán gyerekes- kedtem — meséli. — Először csak faragtam azt, amit a többi gyerek, állatokat, játékokat. Á gimnáziumban megtanultam bánni a lombfűrésszel, gazdálkodó falusi papként magam csináltam a kocsirudat, kopanyelet, lőcsöt, 1954-ben vegyes javító kisiparos engedélyt váltottam: ruhát varrtam a kurdi lányoknak és fa ékszereket készítettem, árultam. Néhány faragást elküldtem Pestre a Népi Iparművészeti Tanácshoz: megbiztattak, hogy hozzak somogyi pásztorfaragást. Átnéztem a szakirodalmat, s nekiálltam: 1958-ban elismertek népi iparművésznek, 59 óta a szövetkezet tagja vagyok. A huszonöt év alatt megszámlálhatatlan darab került k' a keze alól. A legtöbbről csak vázlatot tud mutatni, de néhány szép munkát nem volt szíve eladni, elajándékozni bárkinek. Ezek a lakást díszítik vagy a vitrinből kerülnek elő. Megfigyelhető: nem ragaszkodik egy táj jellegzetes motívumaihoz, de a leggyakrabban a somogyi és a erdélyi faragás motívum ki nőséből választ. Előszeretettel ábrázol a nép. életből vett jelenetsorokat: a mocsoládi majális táncoló fiataljai, a pihenő erdő, a vadászat, a makkoltatás, a csárdabeli mulatozás parasztjainak lehelletfinom figurái, fantáziadús díszítései sokáig fogvatartjók a szemet. Szívesen örökít meg erdőt: eleven fában a fát — ez az én világom, mondja. Faragott bútort a vadászati világkiállításra, járt Helsinkiben, ahol közönség előtt készítette tárgyait. Itthon két generációt tanított meg a faluban ez ősi művészet mesterségbeli titkaira, községi népfrontelnökként segített a kurdiaknak ügyes-bajos dolgaikban. Köszönő levelek és nívódíjak, elismerő okié. vélek és pályázati díjak között a legnagyobb elismerés: a Munkaérdemrend bronz fokozata. Kelt 1982. november 7-én. Napi öt-hat órát tölt kései, vésői társaságában. Bírja még az erős kéz, a jó szem, az egyenes hát. Csak a szív rendetlenkedik néha. — Ki viszi tovább ezt a szép szenvedélyt a családban? — Három lányunk, egy fiunk van: mind szeretnek faragni. de a legszebben a 17 éves lányiunokám csinálja. Talán ő lesz a folytatója majd. G. T. Kaktuszbarátság Dél-Dunántúl egyik legnagyobb kaktuszgyüjteménye Kaktuszok ezrei vesznek körül, vigyáznom kell le ne verjek egyet közülük, meg ne szúrjon valamelyik. Pécsbányatelep közelében, verőfényes, kis üvegházban álldogálok és azon tűnődöm, milyen emberek lehetnek a kaktuszgyűjtők. Jávor Andor, e csodovilág tulajdonosa és gondozója kitalálja gondolatomat. — Azt mondják, a kaktuszo- sok bökős emberek . . . Hóbortosak. Hát, igen, igen . . . Nekem viszont ez nem hobbim. Inkább hivatásom, mivel kertész vagyok. Van persze hobbim is, a zene. Hegedülök és har- monikázom. Az összes dísznövény közül a kaktuszokat kedvelem a legjobban. Miért? Mert szeretem a különlegességeket. — Hány faj van itt körülbelül? — Úgy hétszáz. Egyedszám szerint pedig legalább 2500. — Hogyan kezdődött mindez? Honnan er a szenvedély? — Egészen pontosan nem tudom. Most, hogy immár nyugdíjba készülődöm, hogy minden időmet a kaktuszaimnak és végre saját kertemnek szentelhessem, sokat tűnődöm ezen. Egy lényeges mozzanatra még egészen kis srác koromból emlékszem. 1932-ben, az akkori pécsi Indóház kertjében virágzott egy hatalmas Agave Americana. Odamentem és ott aztán eltátottam a számat. A virág látványának az élménye még ma is melegséggel tölt el. — Hogyan lett kertész? — Gyenge alkatú gyerek voltam, szüleim orvoshoz vittek kvarcolásra, hogy valamiképp megerősödjek. Kérdezték a kezelőorvost: — mit javasol, mi legyen ebből a gyerekből doktor úr? — Legyen kertész — mondta az orvos. így aztán kertész lettem. 1947-ben fejeztem be, háború-szaggatta tanulmányaimat a bajai kertésrképző középiskolában — jeles eredménnyel. Két évig a bükkösdi Jeszenszky-kastély kertésze voltam. Amikor a kastélyt átvette a pécsi egyetem, én is átkerültem az egyetemhez. Jávor Andor többfelé dolgozott ezután. Kiváló, jóhirű kertész szakemberré vált. Nagynevű agrártudósokat, botanikusokat mondhat a barátjának. Mint kertész tevékenykedett a bányánál is. — Igen és nagyon szerettek ott. akórcsok a mostani helyemen, a pécsi tudományegyetem botanikuskertjében, ahol vezető kertész vagyok. Ha már a bánya szóba került, hadd emlékezzem meg szeretettel Mezőkeresztesi Károly rokkant nyugdíjas bányászról, aki meghívott, hogy nézzem meg az üvegházát. Kaktuszokat gyűjtött ... Ez döntő hatással volt rám. Meg Berghauer Tibor pécsbányatele- pi tanár gyűjteménye. És másoké. Egyre másra jártam a kaktuszos üvegházakat, aztán ... beléptem a kaktuszgyűjtők szakkörébe. Most éppen tíz éve vagyok a szakkör vezetője. — Melyik a legértékesebb növénye? Kis, jelentéktelen valamit mutat A szépséges növények között észre sem vettem. — Miért olyan értékes ez? —- Általában a nehéz növények az értékesek. Vagyis, amelyek a legnehezebben tarthatók. Ennél például már a magnak is segíteni kell, hogy ki tudjon bújni a magburokból . . . Utána is nagyon lassan fejlődik. Legtöbbször csak egy másik növényre feloltva él meg. — Mik a kedvencei? — A Paródiák. Ezek kezdettől tetszenek. A többi nemzetségnél színesebb tüskézetűek. Ezekből nekem 150 fajom van. Most tél idején a kaktuszok pihennek. Itt-ott viszont látszanak már a bimbók. Jávor Andor azt mondja, az üvegház tavasz- szal és ősszel valósággal virágba borul. Felesége, Erzsi néni ezt az időszakot szintén alig várja már. Ugyanis ő is szenvedélyes kaktuszbarát, sőt gyűjtő .. . Hát így aztán könnyű . . . Bebesi K. Egy ifjú, akit öt hétre eltemettek A leghíresebb római kurtizán barátja „Beszélgetés” Pietro Bempóval, a budapesti műkincslopás tanújával Az ifjút nem volt könnyű szóra bírni. Több okból is húzódozott a „beszélgetéstől". Egyrészt gyengélkedik még, hiszen — bár korántsem önszántából — több mint öt hetet a föld alatt 10 centiméterrel eltemetve töltött Törökbálint botárában. Ez pedig fakír-teljesítményként sem utolsó — legalább magyar rekord. Érthető, hogy kissé megviselte ez a helyzet, bár „orvosai" bíznak teljes és gyors (elépülésében. Nehezen lehetett szóra bírni azért is, mert köti a titoktartás a nyomozás eredményessége érdekében — elvégre a XX. század legjelen, tősebb műkincslopósónak volt egyik áldozata és „tanúja". Némi nehézséget okozott az is, hogy képmás és nem élő személy, ráadásul sértődött: neheztel az újságírókra és a rendőrségre egyaránt. — Miért? — Már régen belenyugodtam abba, hogy csak úgy emlegetnek: „Rafaello: Ifjú képmás". Bár portrét ülni egy híres festőnek szerintem nem bűncselekmény, mégis úgy hittem eddig, hogy ezért nem említik meg, kit is ábrázol a kép, mert ifjú vagyok, és alkalmazzák rám a magyar büntetőeljárás szabályát; a bűnügyi tudósításokban legfeljebb csak nevük kezdőbetűivel jelölik a 18 éven aluliakat. Igaz, mint kép már 478 éves vagyok, s amikor lefestettek, túl voltam a harmadik X-en. Mindegy: eddig ebbe belenyugodtam. Most pedig mit olvashatunk az újsá. gokban? A képtolvaj olasz—ma. gyár banda 16 éves csitri tagját teljes nevén emlegetik. Nem értem ezt a kivételezést! — Itt az alkalom, hogy név szerint is megismerjük önt. — Nevem csak a nagyközönség előtt ismeretlen. Az itáliai reneszánsz kutatói eléggé ismernek. Pietro Bempo vagyok, nemes származású velencei. Költő, író, kritikus, történetíró. Ifjabb koromban kapcsolatban álltam Lorenzo Medicivel, később az első Medici pápa, X. Leo titkára voltam, halála utón pedig a velencei köztársaság hivatalos történetírója lettem. Én írtam Raffaello Santi sírfeliratát is. Költeményeim, leveleim magyarul is megjelentek. Szerelmes leveleimet például Szabó Lőrinc fordította magyarra. A pletykák szerint egy ideig ön Lukrécia Borgia szeretője volt. — A női becsületet sértő illetlen kérdésére nem is válaszolok, de azzal eldicsekedhetek, hogy a leghíresebb kurtizán, a római Imperia, a barátai között tartott számon. — Háborgása magyar érzelmekről tanúskodik, pedig önt minden tekintetben olasznak számíthatjuk. — Először is: ez a képlopás nemcsak a magyarokat érintette fájdalmasan, hanem a kultúra minden borátját, nemzetiségre tekintet nélkül. Másrészt én már nyugodtan magyarnak vallhatom magam: kétszáz éve vagyok magyar tulajdonban. Esterházy Miklós herceg magyar pénzen vásárolt meg híres képtára számára, amit ugyan évtizedekig bécsi palotájában tekinthettek meg a műértők, de későbbi utódától, II. Pál Antal hercegtől 1871-ben 1 300 000 akkori forintért a magyar állam megvásárolta az egész gyűjteményt: mind a 632 képet, köztük engem, s a nálam is híresebb Madonnát. — Az Esterházy Madonnát és a többi öt képet egy elhagyott, tengerparti görög kolostor kertjében bőröndbe csomagolva találta meg a görög rendőrség most pénteken. Hitte volna, hogy ilyen szerencsésen végződik ez az ügy? Hogy hamarosan újra együtt lesznek? — Volt időm töprengeni az esélyeinken, s izgulni a többiekért, amikor már engem megtaláltak. Azt hiszem joggal aggódtunk mindannyian, hiszen a felmérések évi 3 milliárd dollár értékűire becsülik a világ illegális 'műkincsforgalmát, s az ellopott műkincseknek kétharmada örökre, vagy legalább évtizedekre eltűnik titkos magángyűjteményekben. De reménykedtem is, hogy a képrablók ezúttal túl nagy „halat” akasztottak horogra, s az végül vízbe rántja őket. így is történt. Dunai Imre Idén erősödött a budapesti tavaszi fesztivál iránti gazdaságossági igény. A szervezés alapelve a várható turistaforgalom volt. Ezért a fővároson kívül az erős osztrák idegen- forgalmú Győr-Sopron megyében a pestivel párhuzamos rendezvénysorozatot szerveznek, más megyékbe pedig kirándulásokat ajánlanak. így tehát Dél-Dunántúl is jelen van a fesztiválon, mégpedig kétféleképpen. A dél-dunántúli táj szülöttei, az innét származó vagy itt élő művészek több produkcióban szerepelnek. Az Atrium Hyatt Szállóban március 19-én kerül sor llosfalvy Róbert dalestjére, akit a pécsi ifjú Jandó Jenő kísér zongorán. A Pécsi Balett a kiadott műsor szerint a VígMit adtunk? Hová jönnek turisták? színházban vendégszerepei, március 20-án és 21-én. Az ugyancsak pécsi Kodályné Pé- czely Sarolta dalestet énekel a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében, március 25-én este 19 órakor. Haydn-, Brahms-, Debussy-, Richard Strauss-, Fauré- és Ravel-műveket ad elő. Orgonán Perényi Miklós, zongorán Lantosi István, fuvolán pedig ifj. Kovács Imre kíséri. Számtalan, kirándulást is ajánlanak a budapesti tavaszi fesztivál résztvevőinek. így Harkányba és Zalakarosra invitálják azokat, akik gyógyvízbe vágynak. A múzeumok sorában a pécsi Csontváry és Vasarely állandó kiállításra, a Janus Pannonius Múzeum kőtárába, továbbá a szekszárdi Béri-Balogh Ádám, a kaposvári Rippl-Rónai, a bajai Türr István Múzeumba és az ibafai pipamúzeumba hívják a turistákat. Sokan jelentkeztek az építészetileg egyedülálló látvány, a pécsi székesegyház megtekintésére. A népviselet és a népi építészet végett ajánlják Decs, Magyaregregy és Szenna megtekintését. Művészeti világhíradó A színészek külcsine. A világ tíz legrendetlenebb színművésze között sorolta fel Richard Blakwell kaliforniai divatdiktátor Barbra Streisand- ot, aki ráadásul újabban „azzal tetézi rossz hírét”, hogy rockdalokat is énekel. A legelegánsabb tíz színész között viszont a legértékesebb művész: Catherine Deneuve (képünkön). Elment a sanzonkirálynö. Lucienne Boyer, az egykori nagy sanzonénekes, aki 1932-ben tűnt fel, s leghíresebb dala a „Parlez-moi d'Amour” volt, 82 éves korában Párizsban meghalt. Hat évvel ezelőtt még énekelt a párizsi televízióban. * Színházi viták. A nyugatberlini színházak többségében a turistaforgalomhoz igazítják az előadások kezdetét. így a tavasz végén, ősz elején, valamint a nyáron is játszó együttesek vonatkozásában, mindennap három időpontban kezdenek el előadást: délután 3, este 7 és éjjel fél 12-kor. Az indokolás: ha néha fél ház lesz, akkor is megéri. A színész szakszervezet tiltakozott. A válasz: akinek terhes így ez a pálya, átadhatja helyét a színházi tagságra várakozó szó. zaknak. * Kábeltévé-vita. Az Egyesült államokban jelenleg 35 millió tévékészülékkel lehet kábel- televíziós műsor adását is venni. Számuk évente 5 millióval növekszik. Amíg a játékfilmeket gyártó cégek jó üzletnek vélik, a tömegtájékoztatás vezetői kifejezetten rossznak tartják, mivel szerintük elvonja a figyelmet a világeseményeket sugárzó tájékoztató műsoroktól. * Strehler Párizsban. Corneille: Illúziók című ritkán látható tragédiáját mutatja be rövidesen Párizsban az Európa Színház, a milánói Piccolo Te- atro stílusteremtő rendezőjének, Giorgio Strehlernek a produkciójaképpen. Strehler két évvel ezelőtt Budapesten is nagy sikert aratott Brecht: Szecsuáni jólélek című darabjának rendezésével. F. D.
