Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-20 / 19. szám

3 Dunántúlt napló 1984. január 20., péntek Folytatódott a stockholmi konferencia Várkonyi Péter beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Elnök Úr! Tisztelettel köszöntőm önt, valamint az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel fog­lalkozó stockholmi konferencia valamennyi résztvevőjét. Meg­elégedésünket fejezem ki, hogy a madridi találkozón létrejött megállapodásnak megfelelően a konferencia első szakasza megkezdi munkáját. Vélemé­nyünk szerint e tanácskozás jelentőségét, egyben felelőssé­gét is növeli, hogy külügymi­niszteri részvétellel kerül sor a megnyitásra. Fontos, újszerű lehetőségek Kormányom kezdettől fogva támogatta e konferencia ösz- szehívását. Remélem, hogy a stockholmi konferencia ered­ményes lesz, s a svéd főváros neve fontos állomásként kerül majd be az európai biztonság és együttműködés történetébe. Tisztában vagyunk azzal is, hogy tanácskozásunk nem ele­fántcsonttoronyban zajlik, nincs elszigetelve a külvilágtól. Ennek leszögezése mellett is az a véleményünk, hogy a stockholmi tanácskozás a ked­vezőtlen nemzetközi feltételek mellett is eredményes munkát végezhet. Valljuk, a jelenlegi helyzetben is van rá lehető­ség, és megnőtt annak a jelen­tősége, hogy Stockholm példát mutasson, konstruktív ered­ményre vezessen. A stockholmi konferencia új dimenzióval bővíti az összeu­rópai folyamatot azáltal, hogy első ízben teszi lehetővé érde­mi tárgyalások folytatását az európai biztonság katonai összefüggéseiről a 35 részt vevő állam közreműködésével. Noha ez a fórum nem helyet­tesíthet más két- és többolda­lú fegyverzetkorlátozósi tárgya­lásokat, lehetőségei mégis új- szerűek és fontosak. A biza­lom- és biztonságerősítő intéz­kedések nem jelentenek lesze­relést, de jelentősen hozzájá­rulhatnak a fegyverkezési haj­sza megállításához, a tényle­ges leszerelésről folytatandó tárgyalások előmozdításához, a kölcsönös bizalom erősítésé­hez. A Magyar Népköztársaság­nak az a szilárd meggyőződé­se, hogy a helsinki folyamat megfelel az európai népek alapvető érdekeinek. Kormá­nyom mindig cselekvőén támo­gatta a záróokmány elveit és ajánlásainak megvalósítását, s ennek megfelelően jár el mind hazai gyakorlatában, mind nemzetközi kapcsolatai­ban. A madridi találkozó ered­ményes befejezését fontos ta­nulságnak tartjuk a tekintet­ben, hogy még nehéz nemzet­közi körülmények között is le­hetséges a közös érdekeknek megfelelő célok megfogalma­zása és megállapodások el­érése. Ezért a mai feszültebb helyzetben is azt valljuk, hogy a helsinki folyamat lehetősé­gei még távolról sem merül­tek ki, s hogy minden részt ve­vő állam együttes erőfeszíté­seivel ez a konferencia — mandátuma szerint és rendel­tetésének megfelelően — fon­tos szerepet tölthet be. Ugyanakkor sajnálattal ta­pasztaljuk, hogy az enyhülési folyamat előrehaladásában megtorpanás állt elő, mivel egyes aláíró államok a hetve­nes évek végétől olyan lépése­ket tettek, amelyek nem az együttműködést és a kölcsö­nös bizalmat, hanem a feszült­séget és a bizalmatlansáqot növelik a különböző társadal­mi rendszerű országok között. Ezek váltották ki a fegyverke­zési hajsza új fordulóját. "Az európai helyzet kedvezőt­len alakulásának fő oka az, hogy a NATO vezető körei a történelmileg kialakult katoncfi erőegyensúly megbontására és katonai erőfölény megszerzésé­re törekednek. Ennek konkrét megnyilvánulása az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepí­tésének megkezdése. Az új amerikai rakéták nyugat-euró­pai megjelenése lehetetlenné tette az európai nukleáris fegy­verzetről szóló genfi szovjet— amerikai tárgyalások folytatá­sát, s negatívan befolyásolja több más fegyverzetkorlátozási fórum helyzetét is. Szükséges lépések A kialakult helyzetben a Varsói Szerződés tagállamai arra kényszerültek, hogy a ka­tonai erőegyensúly megőrzése érdekében megfelelő válaszlé­péseket tegyenek. A magyar kormány megalapozottnak és szükségesnek tartja a szovjet kormánynak a saját országa és a Varsói Szerződés többi tag­állama biztonságát szavatoló lépéseit. Egyetértünk azzal az állásponttal, hogy amennyiben az USA és nyugat-európai szö­vetségesei készséget mutatnak a rakétatelepítés előtti hely­zet visszaállítására, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. A nyugat-európai rakétate­lepítés megkezdése, figyelem­be véve annak következmé­nyeit, több szempontból új helyzetet teremtett Európában. Politikai és katonai értelemben egyaránt rosszabbodtak az eu. rópai biztonság feltételei, s e változás elkerülhetetlenül ha­tással van az európai bizton­sági folyamat továbbvitelének lehetőségeire is. Az összeuró­pai folyamatban részt vevő ál­lomok előtt az a kérdés vető­dik fel, hogy milyen úton ha­ladjanak tovább. Közös erőfeszítéssel A Magyar Népköztársaság kormánya kész folytatni a po­litikai és a katonai feszültség csökkentésére, valamint az eh­hez szükséges párbeszéd fenn­tartására irányuló erőfeszíté­seit. Arra törekszünk, hogy a békés egymás mellett élés el­vei és a kölcsönös előnyök alapján fejlesszük Magyaror­szág kétoldalú kapcsolatait az eltérő társadalmi rendszerű országokkal. Úgy véljük, bogy az államoknak közösen kell fellépniük a fegyverkezési ver­sennyel szemben, hiszen ko­runkban a békés egymás mel­lett élésnek nincs ésszerű al­ternatívája. A fokozódó veszélyek csök­kentése, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén ala­puló leszerelési egyezmények elérése csak a kormányok kö­zös erőfeszítésével érhető el. A magyar kormány abban érdekelt, hogy a konferencia teljesítse mandátumát, dolgoz­za ki az egymást kölcsönösen kiegészítő bizalom, és biz- tonságerősitő intézkedések so. rozatát, s azokat haladéktala­nul léptesse életbe. A tárgya­lásokon a megállapodás érde­kében azt tartjuk célravezető­nek, hogy fokozatosan halad­junk előre az egyszerűbb kér­désektől a bonyolultabbak felé. Tanácskozásunkon, vélemé­nyünk szerint, elsősorban arra kell összpontosítani a figyel­met, ami érdemileg erősíthe­ti a bizalmat a Varsói Szerző­dés és a NATO tagállamai között. Ez a szándék tükrö­ződik azokban a javaslatok­ban, amelyeket szövetségi rendszerünk tagországai, köz­tük Maqyarország, az elmúlt időszakban terjesztettek elő. A Szovjetunió kormánya ja­nuár 10-én juttatta el az érin_ tett kormányokhoz a Varsói Szerződés tagállamainak azon közös javaslatát, hogy még az idén kezdődjenek tárgyalások a NATO és a VSZ között Eu­rópa veqyi fegyverektől való mentesítéséről. Meggyőződé­sünk, hogy ez a javaslat a ta_ nácskozásunkon részt vevő va­lamennyi ország alapvető ér­dekét szolgálja. Magyarország kész — az említett javaslatokon kívül — komoly, érdemi tárgyalásokra arról is, hogy megfelelő felté­telek mellett atomfegyvermen­tes övezetek jöjjenek létre Európa különböző térségeiben. Érdekeltek vagyunk abban, hogy Európa mentes legyen a nukleáris fegyverektől és a veqyi fegyverektől egyaránt. Ennek feltételeit fokozatosan meg lehet és meg is kell te­remteni. Ily módon csökkenteni lehetne a nukleáris fenyege­tettség érzését, és ez minden nép érdeke. Természetesen ké­szek vagyunk partnereink ja­vaslatait és biztonsági érdeke­it figyelembe venni. A jelenlegi nemzetközi kö­rülmények között tanácskozó, sunk eredményessége komoly erőfeszítést kíván minden résztvevőtől, Számítunk partne­reink, mind a NATO-tagálla- mok, mind a semleges és el nem kötelezett országok tevé­keny közreműködésére, reali­tásérzékére és pozitív szándé­kaira. Végezetül ismételten kifeje_ zem a Maqyar Népköztársaság kormányának azt a várakozá­sát, hogy a most induló tár- avalássorozat tárgyszerű mó­don és konstruktív léakörben hozzá fog járulni a bizalom- és biztonság erősítéséhez, va­lamint a leszerelés ügyének előmozdításához Európában. A magyar küldöttség mindent megtesz annak érdekében, hogy segítőkész partnere le­aven minden küldöttségnek, és előmozdítsa ennek a célnak az elérését. A magyar külügyminiszter után Liechtenstein, majd Iz- land képviselője kapott még szót. Találkozók A stockholmi bizalom, és biztonságerősítő intézkedések­kel és a leszereléssel foglalko­zó konferencián a svéd fővá­rosban tartózkodó Várkonyi Pé­ter külügyminiszter csütörtökön találkozott Pierre Aubert sváj­ci, Leo Tindemans belga, Len­nart Bodström svéd és Hans- Dietrich Genscher NSZK-beli külügyminiszterrel, akikkel átte­kintették a stockholmi konfe­renciával és a kétoldalú kap­csolatainkkal összefüggő kér­déseket. * Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter Stockholmban találkozott Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet szövet­ségi alkancellórral, külügymi. niszterrel. Gromiko ugyancsak megbe­szélést tartott a brit, az olasz, a spanyol, a belga, a holland és a kanadai külügyminiszter­rel. Emlékezés Kulich Gyulára 1942 elején még nem tom­bolta ki magát a tél, s a sze­gedi Csillag-börtön zárkáiban meg különösképpen -hideg volt. Az új fegyenc ajtaja fölé az ügyeletes őrmester kifüggesztet­te a krétafeliratos táblát: Ku­lich Gyula, sz. 1914. I. 20. — 3 év fegyh. Igaz, hogy előzőleg — két esztendei vizsgálati fogság után — három és fél évre ítél­te a törvényszék, de a Magyar Királyi Kúria újra tárgyalta az ügyét, — Megbánta tettét? — kérdezte tőle a bíró, mire Ku­lich Gyula így válaszolt: — Semmit nem bántam meg. Ha­zám függetlenségéért és az igaz ügyért harcoltam . . , Nyolc évi (egyházra ítélték az OIB titka rét. Küzdelmes, harcos élet jutott osztályrészéül. Édesapja Békés­csabán volt szabómester, s egy. éves korától Gyula is ott élt, ott nőtt fel. Édesanyja négy gyermeket nevelt fel egymaga, miután férje, Kulich Mihály 1923-bon meghalt. Gyula egész korán a család támasza lett. A nyári szünidő­ben 12 éves korától kőműve­seknek segített, s bár végig ki­tünően tanult, a négy polgári­nál többre nem futotta, mert kellett minden fillér a család megélhetéséhez. Ö is szakmát tanult: egy kis szabó céghez szegődött e| inasnak. A csabai munkásotthonban csakhamar népszerű lett a fiatalok között. Lányok, fiúk csoportosultak kö­réje, s vasárnaponként együtt jártak kirándulni a környékre. Nehéz évek voltak ezek, nem volt munka sem a férfi, sem a női szabó szakmában. Gyula 1934 kora tavaszán Pestre jött szerencsét próbálni. A József­városban egy kis szabóságban kapott munkát, s így került a Vili. kerületi ifik közé. Német­országban akkor már hatalom­ra került Hitler, s a fasiszták gyorsuló ütemben készültek a háborúra, A pesti munkásfiata­lok meg a' háborúellenes harc tudományát tanulták. A fiatal Kulich elvette o fegyvert, amelyet a munkásosz­tály tanítói és vezetői nyújtot­tak neki: megtanulta a harci mesterséget. Az osztályharcos fiatalok nagy győzelme volt, amikor az Országos Ifjúsági Bi­zottság titkárává őt választot­ták. Sikeres akciók indultak a fiatalok vasárnapi leventézteté- se ellen; illegális csoportokat szerveztek; röpiratokat terjesz­tettek. Kulich Gyula pedig e mozgalmas hónapokban, évek­ben is mérhetetlen szorgalom­mal tanult, képezte magát el­méleti szinten és az általános műveltségben is. Kitűnően ki­használta azokat a hónapokat, amelyekben nem dolgozhatott: ilyenkor különösen tervszerű és kemény önképzést írt elő ma­gának. Két nyelvet, a németet és a franciát önerőből sajátí­totta el, vasszorgalommal, s hi­hetetlen nagy akarattal. Mint az illegális párt meg­bízottja, 1939-ben Zürichben járt, ahol átvette a magyar pártvezetés utasításait. Haza­térve, fokozott lendülettel ve­tette bele magát a munkába. Marxizmust tanulni és a leg­jobb fiatalokat kommunistává nevelni — ez volt a cél, amely oz ő és társai szeme előtt le­begett. S mindezt úgy végez­ték, hogy illetéktelenek lehető­leg ne sejtsenek meg belőle semmit. Egy forradalmár töretlen út­ját szakította meg Horthy ve­zérkari főnöksége, amikor 1940 elején több mint százötven kommunistát és baloldali érzel­mű embert letartóztatott, köz­tük Kulich Gyulát. Az alagi csendőrlaktanyában kegyetlen kínzásoknak, vallatásoknak ve­tették alá őket. Kulich lett a per fő vádlottja. Ám akkor is nyugodt és optimista volt, ami­kor Szegedről a váci fegyház- ba, onnan o komáromi Csillag­erődbe, majd tovább, Dachau. ba hurcolták el. Soványan, ha- jadonfőtt, a hidegtől lila arc­cal állt az elkülönítettek cso­portjában, a sor szélén. Ama­zokat munkába indították, őket a halálba. Még akkor is báto­rítóan mosolygott társaira. Ha élne, most lenne 70 éves. Ú. L. Béke és Barátság Érdemrenddel tüntették ki Valerij Leonyidovics Muszatovot, a Szovjetunió magyarországi nagykövetsége követta­nácsosát. A képen Losonczi Pál átadja a kitüntetést.--------------------------------------- * ----------------------------------------­Marjai József belgrádi tárgyalásai Ki ad többet érte? A „MECSEKVOLGYE” MGTSZ GORCSÖNY megvételre kínálja a Görcsöny, Rákóczi u. 2. sz. alatti, 2918 m- területű ingatlanon lévő, 3 szoba, konyha, fürdőszoba, kamra, garázs és melléképületekből álló, község középpontjában lévő családi házat INDULÓ AR: 1 MILLIÓ FORINT. Eladás időpontja: 1984. február 11 (szombat) 9 órakor, a helyszínen. í*r«t£ NAGYVILÁGBAN Marjai József miniszterelnök, helyettes a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság Vég­rehajtó Tanácsának meghívásá­ra január 17—19. között láto­gatást tett Jugoszláviában. Jugoszláviai tartózkodása so. rán megbeszélést folytatott Pe- tar Sztamboliccsal, a JSZSZK elnökségének tagjával és Dob- rivoje Vidiccsel, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB- elnökségének tagjával. Tárgyalt Boriszlav Szrebriccsel. a Szövet, ségi Végrehajtó Tanács alelnö. kével, Braniszlav Ikoniccsal, a Szerb Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöké­vel, Nedeljko Mandiccsal, a kormány tagjával, a Magyar— jugoszláv Gazdasági Együttmű­ködés; Bizottság jugoszláv társ­elnökével és találkozott a szö­vetségi szervek, valamint a Szerb Szocialista Köztársaság más vezetőivel is. A baráti szellemű tárgyalá­sok alkalmat nyújtottak a ma­gyar—jugoszláv együttműködés minden területének áttekintésé. Küllőn figyelmet szenteltek a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködésnek. Aláhúzták: nagy jelentőséget tulajdoníta­nak annak a ténynek, hogy az elmúlt időszakban a kedvezőt­len külső feltételek és belső nehézségék ellenére a gazda­sági kapcsolatok valamennyi te­rületén folyamatos fejlődés va­lósult meg. A tárgyalásokban részt vett Vas János külkereskedélm; mi­niszterhelyettes, Vincze Imre pén z üg y m i n i szte r-bel y ettes. Je­len volt dr. Simon Pál, hazánk belgrádi nagykövete is. Marjai József jugoszláviai lá­togatását befejezve, csütörtö­kön hazaindult Belgrádból. A repülőtéren Boriszlav Szrebrics, a JSZSZK Szövetségi Végrehaj­tó Tanácsának alelnöke búcsúz, tatta. Jelen voltak a jugoszláv kormány más képviselői, vala­mint dr. Simon Pál nagykövet és Dienes Béla kereskedelmi tanácsos. Marjai József csütörtökön es­te hazaérkezett Budapestre. •é VARSÓ: Január 16—19. között Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével magyar küldöttség tett látoga­tást Lengyelországban. Sarlós Istvánt logadta Wojciech Ja­ruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára. A tár­gyalások során, amelyeken a lengyel küldöttséget Mieczys- law Rakowski miniszterelnök­helyettes vezetett, a lelek ta­pasztalatcserét folytattak a tu­dománypolitika, a közoktatás, a kultúra, az egyházpolitika és az ifjúságpolitika kérdései­ről, valamint megvitatták a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kö­zött e területeken folyó együtt­működés további szélesítésé­nek lehetőségeit. Sarlós István csütörtökön hazaérkezett. A Szépművészeti Múzeum képrablóinak újabb tagját tar­tóztatta le az olasz rendőrség. Rómában csütörtökön közölték, őrizetbe vették Giordano In­centi, 33 éves, büntetett elő­életű, Reggio Emilia-i lakost, akit már korábban köröztek a képrablásban való részvétel miatt. A vizsgálatot irányító fő­ügyészhelyettes 4 órás kihall­gatás nyomán egyértelműen tisztázta a képrablásban való felelősségét és ezt megerősí­tette a Morinivel — a már ko­rábban letartóztatott bűnöző­vel — való szembesítés is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom