Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-15 / 14. szám
4 Mi lesz a héte 15-én, vasárnap 15 órakor Játszóház, 16.30-kor Aprók tán- ca, 18.30-kor pedig Méta táncház kezdődik a Do-Zso-ban. 15- én 10 órakor lesz a Karácsonyéj c. bábelőadás bemutatója a Bóbita Bábszínházban. 16- án, hétfőn 21 órakor a Mecsek cukrászdában a Do- Zso jazzparty vendége Szabados György. 17- én, kedden 17.30-kor Kontár László koncertje lesz az Ifjúsági Házban. Közreműködik a Mambo-Combo együttes. 17-én, 19.30-kor a POTE aulában a Pécsi Filharmonikus Zenekart Breitner Tamás vezényli. 19- én, csütörtökön nyílik El Kazovszkij kiállítása az IH Galériában. 20- án, pénteken 19 órakor kezdődik a Spektrum együttes jazz-rock koncertje a Nevelési Központban. 21- én, szombaton 15 órakor Royal Dixieland klub kezdődik az IH-ban. Pécsiek a rádióban 16-án, hétfőn 11 órakor a Kossuth rádióban az MRT szimfonikus zenekarát Breitner Tamás vezényli. Marczis Demeter énekel 18- üri J7.30-kor a 3. műsorban, és 20-án 12.40-kor a Petőfi rádióban. 21-én, szombaton 9.15-kor kezdődik a „Színes népi muzsika" a Kossuth adón, melyben Tihanyi. József is énekel, és Bojtár László egy feldolgozása is elhangzik. 21- én 20.01-kor a Petőfi rádióban Finnországi mozaikok címmel dr. Nádor Tamás összeállítását hallhatjuk. 22- én, vasárnap 22.50-kor a Kossuth rádióban az MRT énekkarát Tillai Aurél vezényli, 13.35-kor a 3. műsorban pedig egy népdal-feldolgozása hangzik el. 22-én 11.40-kor a 3. műsorban Retorika a bíróságon címmel df. Tremmel Flóriánnal, a Janus Pannonius Tudomány- egyetem docensével Feíső Pál beszélget. Burgaszban levált a cipőmről a talp, mestert kellett keresni, aki megszögeli. Szállásunk, a Hotel Bulgaria közelében, egy mellékutcában ta- láítunk cipészt. A műhely az utcáról nyílt, lépcsők vezettek a kis, pinceszerű lyukba. — Burgasz — Várna mellett — Bulgária második legnagyobb fekete-tengeri kikötővárosa. Ahogy az ilyen helyeken szokott lenni, a város tengerparti része a legmozgalmasabb: itt van a vasútállomás, a személy- és a teherforgalmi kikötő, innét indulnak a távolsági buszok, itt parkolnak a városi taxik. Különösen este élénkül meg a város. Ahogy megy le a nap, úgy lepik el az utcákat egyre nagyobb fürtökben az emberek. A városnak két korzója van. Az egyik a Parvi Máj utca, mély a tengerparttól a Dimitrov térre vezet, a másik az ebből az utcából nyíló Lenin út, mely a Mickiewicz-emlék- műig, illetve a városi parkig tart. Az előbbi a felnőttek és az öregek korzója, az utóbbin csupa iskolaköpenyes diákot, fiatal lányokat és fiúkat lehet látni. A két korzó közönsége nem vegyül egymással. Éjszakára elcsöndesedik a város. De hajnal felé be kell zárni a szállodai szoba ablakát. Dél felől a szél nagy hullámokban hozza az olajfinomítók keserű, kénes illatát. Amíg a cipész dolgozik, fél- lábon nézelődöm a műhelyben. Olyan, mint akármelyik cipészműhely a világon. A mester apró, háromlábú széken ül, előtte alacsony asztal, rajta szögek, szerszámok, mögötte polcon poros cipők, törött sarkú női szandálok, szájukat tátó férficsukák. Vagy ez a műhely mégis más? Elcsodálkozom, amikor a mester fémszög helyett árat vesz a kezébe, a bőrbe lyukat fúr, és apró, a kihegyezett gyufaszálra emlékeztető faszöget ver a cipőbe. — igen, én még ezzel az ősi módszerrel dolgozom •—■ mondja. Minden egyes faszöget először az ajka közé dug, majd egy tégelyben kenőcsbe mártja, és csak aztán veri a cipőbe. A porlepte abíaknyílásban fölfedezek egy megsárgult, öreg fényképet. Sportolók, vagy. húszán, trikóban, tornanadrágban, az első sor törökülésben, a második térdel, a harmadik sor összefont karral áll. Keményen néznek a fényképész fekete lepedővel takart masinájába, testükön megfeszül a ruha, a pillanat végérvényessé merevedik. — Az álló sorban balról a második vagyok — mondja szemüvege alól fölpillantva a mester. — ötven éve készült a kép ... Sokat atletizáltam ... Érmeket nyertem ... Bolgárul beszél, de észre- veszem, hogy furcsán ejti a szavakat. Kísérőm kétszer is megkérdezi: — Milyen sportot űzött? — örmény vagyok — mondja a mester, és leteszi kezéből a kalapácsot, — Itt a szálloda mögött ez a kis templom a — Csak a templomban találkoznak? — kérdezem. — Klubunk is van, úgy hívják: Jereván. Itt nyílik az ajtaja az egyik szomszédos házban. Inni is lehet meg szórakozni, kártyázni, sakkozni. Újságok, könyvek is vannak. Sokan járnak oda. Nézzék meg egyszer... Amikor elkészül a munkával, kezet nyújt, nem fogad el pénzt. — Máskor is hozzám jöjjenek — mondja, és nevetünk, mert ki tudjö, mikor lesz szüksége Burgaszban ismét egy magyarnak örmény cipészre. miénk. Hat hónapja halt meg a papunk. Azóta a plovdivi jön át az ünnepnapokon. Ott nyolcezer örmény él. De vannak Szófiában és másutt is. Itt, Burgaszban ezerháromszázán vagyunk... A templomban szoktam segédkezni, előkészítem a ruhákat, pénzt gyűjtök, meggyújtom a gyertyákat. Úgy mondják erre itt: egyházfi. A római katolikusoknál sekrestyés a neve. Jozef Jirecek szerint, aki könyvét, A bolgárok történeté-t még az önálló bolgár állam megalakulása előtt, 1875-ben írta, a könyv függelékében azt mondja: „Valamennyi, bármilyen vallósú bolgárnak számát, 5,500 000-re teszem. Pontosabb számítást nem enged a kezemnél levő anyag.” Ezt meg. előzőén pedig közli: „Azegész bolgárlakta területen tizenkét egyéb nemzetségnek telepeit találjuk elszórva.” És név szerint fölsorolja őket: görögök, déli románok, északi románők, albánok, törökök, tatárok, cigányok, örmények, zsidók, szer- bek, oroszok és németek. Az örményekről azt mondja: „Leginkább a török nyelvet beszélik, de örmény betűkkel írják, Tulcsában, Ruscsukban, Várnában, Burgaszban, Szlivenben, Philippopoliszban (ma: Plovdiv), Tatar-pazardzsikban stb. laknak." Dr. Isirkoff könyve az 1910. évi népszámlálás adatait közli. Eszerint az akkori Bulgáriában 4 337 516 lélek lakott. Az ország népességének mintegy 80 százaléka volt bolgár, szám szerint 3 497 974 ember, s „Bulgária lakosságának majdnem 20 százaléka idegen eredetű”. Megemlíti ő is a népesebb csoportokat: görögök, törökök, cigányok, zsidók, románok, tatárok ... Az örményekről ezt írja: ,',Az örményeket még a bizánciumi császárok telepítették le a Marica lapályán, hogy a birodalmat védelmezzék a bulgórok ellen. A török időkben legnagyobb részük a városokba telepedett iparosnak, kereskedőnek meg török hivatalnoknak Újabban ismét sok örmény vándorol át Törökországból. Ma összesen mintegy 13 500-an lehetnek, több mint fele tud írni és olvasni." Az 1965-ben megjelent, bol- ] gór’ szerzőktől származó útikönyv ezt írja az ország lakosságáról: „Bulgária lakóinak száma 1964. január 1-én 8 111132 volt... A bolgárokon kívül más nemzetiségek is élnek az ország területén. Legtöbben a törökök vannak (az 1956-as adatok szerint 656 000 fő, az egész lakosság 8,6 százaléka). Főleg az ország északkeleti részében és Kelet-Rodo- péban élnek, s a török uralom idején az országba telepedettek leszármazottai. A mintegy 200 000-nyi cigány lakosság Indiából, a 14. században a törökökkel együtt költözött az országba. Az orosz, örmény, zsidó, román és tatár lakosság száma igen csekély ...” Bács Gyula negyedik kiadásban, 1981-ben megjelent útikönyvében Bulgária lakosságáról ezt találom: „Lakosainak száma meghaladja a 8,8 milliót." A szerző nemzetiségekről nem ejt szót. Bulgáriában a bolgárokon kívül nem élnének már más népek? A burgaszi mester szavai, aki megszögelte levált cipőmet, másra vallanak. Tüskés Tibor Éles anyanyelvűnk Az emberré válás nem adottság, hanem lehetőség. ' Neríi most mászott le a tudás fájáról. A grafikus életrajza nagy vonalakban bontakozott ki. Egy hasonlattal élve, sántítani kezdett. A jóga ellentéte a balga. Kétféle stréber létezik: sima és vonalas. # A sarki lány ára, a bére is. Nincs olyan tét, amely ne szülne ellentétet. Elővigyázatosságból fej nélkül kereste az igazságot. Számára egyetlen idegen nyelv létezik: az emberi. Kerekes László Üveg n Az utóbbi idők szokatlan fejlődést hoztak a képzőművészet műfajai körében: a festészeti kiállításokon megjelentek a textilek, a textilkiállításokon a papír, mint önálló kifejezőeszköz kért helyet. A kisplasztika, vagy akár a köztéri plasztika is új anyagokkal gazdagodott. Például az üveggel. Bohus Zoltán egyike sikeres üvegművészeinknek. Életútja mégis szokatlan, az üveggel való kapcsolata sem mindennapi. Pontosan talán üvegszobrászatnak lehetne nevezni munkásságát. Az Iparművészeti Főiskolán végzett, díszítőfestő szakon. Ez a szak annak idején Z. Gács György vezetésével többnyire olyan nagy méretű murális munkák tervezésére alakult, amelyek az épü^ Jaelső vagy külső terében jelennek meg. A tanárt, Z. Gács Györgyöt már akkor foglalkoztatni kezdte az üveg — ez a hatvanas évek első felében volt —, s Bohus Zoltánt kiválasztotta tanítványai közül, hogy sza- kosodjék üvegre. így is történt: Bohus tervezett poharakat és üvegedényeket, tanult üvegtechnológiát, és amikor 1966-ban végzett, rögtön meghívták a főiskola ugyanakkor induló üvegszakára, először a műhelybe oktatónak, majd tanársegédnek. Most is ugyanott tanít. Közben sokat kísérletezett, szívesen próbálgatta az üveg lehetőségeit. Az üvegművesség a huszadik században jutott el a nagyipari üveggyártáshoz. Addig — évszázadok, évezredek óta — a kézigyártás ezernyi módszerével hozták létre az üvegtárgyakat. A nagyipar újJehetőséget adott, de mint minden ilyen iparivá váló technikánál, utánozni kezdte a kézigyártású üvegek alakját, díszítését. Megtalálni a nagyipari gyártású üvegek sajátos, egyéni nyelvét, kialakítási módjál — ez már Bohus tanítványainak a feladata. — Az üveg nincsen fény nélkül. Fontos szerepe van az üvegnek az építészetben, az épület külsején, meghatározó belső terénél, hogy hogyan, mennyi fényt ereszt át. Az üveglámpáknál sem a forma az elsődleges, hanem hogy milyen fénytani tulajdonságai vannak, arra a szerepre alkalmas-e, amelyre készítették. Más fényforrás szükséges a tükör mellé, mint az olvasólámpába, más üveg kell a szobaablakba,- mint a fürdőszobába. , — Azon kívül, hogy tanítványaival együtt dolgozik, tervezett mór világítótes teket? — Igen. Néhány nagy csillárt készítet tem különböző szállodákba: a fontos ezekben a munkákban az volt, hogy né Mosonmagyaróvár legrégibb épülete, az úgynevezett Cselley-ház. A műemléképületben állandó kiállítást nyitottak, amelynek anyagát dr. Gyur- kovics Tibor és felesége adományozta a városnak. A képen: Díszes rács a ház ablakainak egyikén. Egy fényes ékszerüzletben a Champs-Elysées-n így szól a prémjeibe süppedt, gömbölyű hölgy az őt kisérő tulajdonoshoz: —■ Menjen vissza, Minot úr, még meg talál hülni, kitalálok magam is. Köszönöm, köszönöm ... — Ó, szóra sem érdemes — felel a tulaj —, igazán nincs mit! Tudja, nálunk ez üzleti szokás, különösen amióta úgy elszaporodtak a lopások. Egy normandiai faluban Marie-The. rése bánatosan feji a tehenet, férje a takarmányt forgatja kicsit odébb. — Roger, Roger, soha nem szerettél te engem, és most Francia (Fordította> Grabóc se szeretsz! Esküdni mernék, hogy haló. lom után négy hónappal már más feleséged lesz. Esküdni mernék! — Ne esküdj, kedvesem, úgyis hiszek neked. Anyós: Melyik ru ha áll nekem a legjobban, fiacskám? Vő: Az utazóru hója! * Orvos: Monsieur Potte, a maga anyósa túl van az életveszélyen; hamarosan felgyógyul ... M., Potte: No, hallja, ezt kímélete, sebben is közölhette volna velem! Burgasz osiPiiiiS ® Aliiig:®*
