Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-14 / 13. szám

Szombati interjú dr. Garamvölgyi Károllyal, a Pénzügyminisztérium Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokával Möivekiffö feladatok Erősíteni Jó hírünket, alkalmazkodni az Idegenforgalom követelményeihez, segíteni az export-import tevékenységet Vajon eseménydús esztendő volt-e 1983. a pénzügyőrök szemüvegén át nézve? Dr. Ga­ramvölgyi Károly, a Pénzügy­minisztérium Vám. és Pénzügy- őrség országos parancsnoka vállalakozott arra, hogy la­punk számára értékelje az el­múlt év eseményeit. Kérdése­ink nagyobb része főleg az egyre növekvő hazai és nem­zetközi idegenforgalomhoz kapcsolódik. Szándékosan, hi­szen a vám- és devizarendel­kezések terén gyakorta talál­kozunk újdonságokkal. Úgy véljük, ez a vám- és pénzügy­őri munka legtöbbeket érintő és érdeklő része. — A vám- és pénzügyőrség szervei eseménydús esztendőt zártak — mondotta Garamvöl­gyi Károly, vezérőrnagy. — Az 1983. évet számunkra is az jel­lemezte, hogy — bár alapvető feladataink nem változtak — fokozódtak a követelmények a végrehajtás minden területén. A feszültebb külpolitikai és külgazdasági helyzet szinte kö­vetelőén igényelte az ellenőr­zés pontosságra, alaposságra utaló biztonsági elemeinek erősítését. Jó hírünk erősítése, az idegenforgalom területén is érvényesülő verseny követel­ményeihez való alkalmazkodás egyben a gyorsaságot és a kulturáltság további fokozását is szükségessé tette. A külke­reskedelmi áruforgalomban — a vámkezelések gyors és haté­kony elvégzésével — az ex­port és import tevékenység fokozott segítését követelte a mindennapos gyakorlat. Meg­nőtt a jelentősége a költség- vetési bevételek maradéktalan és időbeni biztosításának. Az ismét emelkedő tendenciát mutató idegenforgalomhoz kapcsolódóan szaporodtak a jogsértő cselekmények is. Ezek megelőzése, felderítése és az elkövetők felelősségre vonósa nem kevés munkát jelentett. 1983-ban is alaposan felké­szültünk egy-egy idényszerű feladat elvégzésére. Sikerült zökkenőmentesen lebonyolíta­ni a nyári utasforgalom, az év közben jelentkező áruforgalmi csúcsok vámellenőrzését. — Hogyan kapcsolódik a Vám- és Pénzügyőrség ellen­őrző munkája a vámpolitiká­hoz és a devizagazdálkodás­hoz, hogyan segíti azt? — A párt- és állami szervek célirányos elhatározásainak ér- vényrejuttatása területén fon­tos feladatai vannak testüle­tünknek is. Ezek a feladatok kétirányúak. Igazgatási, ellen­őrzési tevékenységünkkel biz­tosítanunk kell azt, hogy a vo­natkozó jogszábályok rendel­kezéseit az azokban megteste­sülő közgazdasági, gazdasági szabályozási indítékokat mind a gazdálkodó szervek, mind az állampolgárok megtartsák. Ugyanakkor követelmény a vámhatósággal szemben is, hogy eljárásaiban — mind gyakorlatában, mind szellemé­ben _ következetesen igazod­j ék a jogszabályok rendelkezé­seihez, biztosítva így a törvé­nyesség maradéktalan érvé­nyesülését. A gyakorlatban ez folyama­tos és széles körű jogpropa­gandán, rugalmas és váratlan helyzetekhez igazodó szolgá­lat- és munkaszervezésen, a testület tagjainak folyamatos és megfelelő színvonalú kép­zésén és ennek eredménye­ként hatékony ellenőrzéseken keresztül valósul meg. A szorosan vett végrehajtó tevékenységen túlmenően mind c vám-, mind a devizapolitika, devizagazdálkodás alakulását, a körülményekhez igazodó vál­tozását eredményezheti ellen­őrzési tapasztalataink általá­nosítása. Mindezek birtoká­ban a hatályos jogszabályok és különböző konstrukciók mó­dosítására és kiegészítésére tett javaslataink — úgy vé­lem — befolyásolják ez irány­ban a gazdaságirányítás kü­lönböző területeit is. — Véleménye szerint a vám- és 'a devizarendelkezé­seink enyhék-e, avagy szi­gorúak? — A magyar vámjogszabály széles körű — de úgy vélem, célirányos — kedvezményrend­szert biztosít mind a gazdál­kodó szervek, mind az állam­polgárok részére. A külkeres­kedelmi áruforgalom területén ez általában igazodik a nem­zetközi gyakorlathoz és nem­zetközi egyezményeken vagy azok rendelkezéseinek auto­nóm alkalmazásán alapul. A magánforgalom területén úgy érzem, hogy rendelkezéseink messzemenően figyelembe vesznek minden méltánylandó állampolgári érdeket. így meghatározott értékig (5000 Ft-ig), illetőleg meghatározott cikkekre (számítógép saját cél­ra történő behozatalára 50 szá­zalékos kedvezmény) vámked­vezményben részesülnek az utasok, vámmentesség illeti meg meghatározott körülmé­nyek között a beköltözőket, a tartós külszolgálatot teljesítő­ket, a fiatal házasokat, a kül­földi örökség birtokába jutó­kat, a külföldön gépkocsikárt szenvedőket, a kisiparosokat, kiskereskedőket stb. A gazda­sági lehetőségek keretein be­lül a devizajogszabályok is megengedik az utazáshoz szükséges holmik, valamint a kisebb ajándéktárgyak enge­dély nélküli kivitelét. Gazda­sági érdekeink azonban ezen a területen viszonylag széle­sebb körű korlátozásokat is indokoltak. Ilyen rendelkezé­sek a környező államok gya­korlatában is megtalálhatók, összességében az állampolgá­rokra vonatkozó vám- és devi­zarendelkezéseket — az adott gazdasági körülmények között — méltányosnak és a valódi turizmust elősegítőnek, körül­ményeit biztosítónak tartom. Kétségtelen, hogy érvényes rendelkezéseink nem kedvez­nek bizonyos spekulatív ten­denciáknak. Azt hiszem azon­ban, ez nem is indokolt, sőt bizonyos határon túl a mi esz­közeinkkel harcolni is kell azok ellen! — Az egyre élénkülő ide­genforgalom milyen felada­tokat ró önökre? — A világpolitikában és a világgazdaságban egyre in­kább érvényesülő kedvezőtlen tendenciák miatt a nemzet­közi turizmus világszerte vala­melyest visszaesett. A valódi turizmus fejlesztésére tett köz- ponit intézkedések, s egyéb té­nyek hatására ez a jelenség hazánkban szerencsére nem tekinthető általánosnak. Bár 1983-ban a külföldiek magyar- országi tartózkodási ideje mérsékeltebb volt, a hazánk­ba érkezők száma növekedett. Különösen jelentős volt a nyugati és az északi határsza­kasz forgalma. Ellenőrzési gondjaink is részben erre ve­zethetők vissza. A forgalom nem egyenletesen oszlik meg még az említett határszakaszo­kon sem, hanem egy-egy na­gyobb határátkelőhelyre kon­centrálódik. Jelentős felada­tunk volt a rendelkezésre álló munkaerő rugalmas átcsopor­tosítása olyan exponált határ- átkelőhelyekre, mint Hegyes­halom, Sopron, Rajka, Komá­rom vagy délen Röszke stb. Egyes határátkelőhelyek szűk kapacitása (az adott útviszo­nyok) miatt még a tervszerű szervezés mellett is sor került időszakonként jelentős időtar­tamú várakozásra. A soproni helyzeten néhány éven belül várhatóan javítani fog az épü­lő kópházi új határátkelőhely 1985-re tervezett üzembeállí­tása. A forgalom növekedésével járó szervezési feladatok mel­lett a már említett külpoliti­kai helyzetre is tekintettel — növelnünk kell folyamatosan az ellenőrző munka tartalmi szintjét is, különös tekintettel a kulturáltsági, a biztonsági követelményekre. Ennek érde­kében egyre következeteseb­ben kell gondoskodnunk ar­ról, hogy az utasforgalmi el­lenőrzést jól felkészült, több­ségében két nyelvet értő dol­gozóink végezzék. — Mennyire zavaró az, hogy szinte minden környe­ző államnak más-más vám­és devizarendelkezései van­nak? — A környező szocialista or­szágok vámigazgatásaival fo­lyamatos és konstruktív kap­csolataink vannak. Ismerjük egymás rendelkezéseit és fo­lyamatos tájékoztatást kapunk és adunk a jogszabályok vál­tozásairól. Ezek alapján meg­felelő tájékoztatást tudunk ad­ni az utazóközönség számára egymás rendelkezéseiről. A magyar vámigazgatás több nyelven készített tájékoztatót a hazai rendelkezésekről a külföldi utasok számára, ugyanakkor a sajtó, a rádió és a televízió útján állandóan tájékoztatjuk a magyar utazó- közönséget is a szomszédos országok vámrendelkezéseiről. Jól szolgálta együttműködé­sünket a szocialista országok vámigazgatás vezetőinek 1983- ban Sopronban megtartott konferenciája, ahol közös munkánk számos aktuális kér­dését vitattuk meg. Az a kö­rülmény, hogy országaink ren­delkezései adott esetben eltér­nek egymástól, az ellenőrzés területén különösebb nehézsé­geket nem okoz. Az állampol­gároknak azonban célszerű tá­jékozódni a felkeresni szándé­kozott országok érvényes ren­delkezéseiről. Ehhez vámhiva­talain és a Budapesten műkö­dő információs . szolgálatunk segítséget nyújtanak. — Milyen jellemzőnek mondható szabálysértések és bűncselekmények adják gondjaik gerincét? Mi, ma­gyar állampolgárok mennyi­re vagyunk törvénytisztelők? — A Vám. és Pénzügyőrség szervei ellenőrzési hatásköré­be a vám- és devizajogsértő, valamint a jövedékkel való visszaélést megvalósító cselek­mények tartoznak. A szabály­sértési szintű ilyen cselekmé­nyeket szerveink bírálják el, míg a bűncselekmények elkö­vetőit, a nyomozás lefolytatá­sa (melyben szükség szerint a rendőri szervek is részt vesz­nek) után átadják az ügyészi és a bírói szerveknek. A jog­sértő cselekmények felderíté­se részben az államhatáron, részben pedig a belterületi szervek által történik. A felde­rített ügyek többségét a de­viza- . és a vámügyek képezik. Társadalompolitikai vonatko­zásai és jelentős jövedelem- szerző jellege miatt kiemelten kell kezelnünk azonban a tilos pálinkafőzéssel elkövetett na­gyobb arányú jövedéki vissza­éléseket is. Tapasztalataink szerint az állampolgárok „tartanak” a vámvizsgálattól. Pedig megál­lapítható, hogy többségük megtartja a vonatkozó rendel­kezéseket. Mintegy 12—13 000 utasból egy-egy követ el vám­vagy devizabűncselekményt, il­letőleg 5—6000 utasból egy szabálysértést. A forgalom nö­vekedésével együtt az elköve­tett ilyen cselekmények száma is mérsékelten emelkedett. Je­lentősebb azonban a jogsértő cselekmények tárgyát képező áruk értékének növekedése. Ez arra utal, hogy az árubehoza­tal — mind a legális, mind az illegális csatornákon — a na­gyobb értékű tartós használa­ti tárgyakra irányul. A magyar állampolgárok aránya az el­követett jogsértő cselekmények körében az elmúlt években mérsékelten emelkedő tenden­ciát mutat. — Milyen újdonságokkal kell számolni az önök 1984. évi munkájában? — Látványos új feladataink várhatóan nem lesznek. A meglevőket azonban feltehe­tően hasonló nehéz körülmé­nyek között kell majd végre­hajtanunk. Számítunk a külke­reskedelmi áruforgalom terü­letén a tartósabb ügyletfor­mák (kooperációk, konszigná­ciós és vámszabad-területi rak­tárak, leasing ügyletek stb.) további fejlődésére és az ez­zel kapcsaolatos összetettebb, nagyobb felkészülést igénylő munkára. Várható az idegen- forgalom további intenzív irá­nyú fejlődése is növekvő, ösz- szetettebb munkamennyiséggel. Jobban fel kell készülnünk olyan munkacsúcsokra, mint az országos méretű idegenfor­galmi rendezvények, a kiemel­kedő sportesemények, a tartós külszolgálatosok idényszerű tö­meges hazatérése stb. Remél­jük, hogy kialakult felkészülési gyakorlatunk finomításával eredményesen tudunk helytáll­ni 1984-ben is. Kozma Ferenc Kinek a nevében? Tavaly ősszel heteken át folyt a társadalmi vita az új választójogi törvény terveze­téről, amit aztán az ország- gyűlés decemberben elfo­gadott. Az új jogi szabályo­zás választási rendszerünk demokratizmusának lényeges szintemelkedéséhez kívánt kereteket adni. A választó- polgárok valós alternatívát kapnak döntésükhöz, hogy ki képviselje őket az ország- gyűlésben, a tanácsban, ki legyen az, aki az ő nevük­ben és érdekükben felszólal ezekben a testületekben. A jogszabály azonban csak ke­ret és tartalommal a válasz­tópolgárok és az általuk ki- választott képviselőik tölthe­tik meg a jelölőgyűléseken, a testületi munkában, a na­pi gyakorlatban. De vajon felnőttünk-e eh­hez a feladathoz? Atérez- zük-e mindenkor a választás, illetve mások, a közösség nevében szólás felelősségét? — Ezen dől el az új jogsza­bály tartalommal való fel­töltésének kérdése. S az új­ságíró, akinek megadatik, hogy sűrítve, s nap mint nap tapasztalja a társadal­mi, a réteg- és az egyéni problémákat, azt kell, hogy mondja: az előbb vázolt fel­adatokhoz bizony még nő­nünk, tanulnunk kell! A véleménymondás és az érdekképviselet bátorsága nemcsak a mondanivaló bá­torságától, hanem annak nyílt vállalásától is fögg. Mit tarthatunk egy álláspont igaz voltáról, vagy méltá- nyolhatóságáról, ha annak képviselője nem meri a ne­vét is adni hozzá. Képvi­sel-e egyáltalán valakit? Mi­féle hátrányoktól való félel­mében hallgatja el a nevét? Mennyiben reálisak a félel­mei? S ha nem reálisak, miért fél mégis? Ezeken a kérdéseken gyakran van al­kalmunk eltöprengeni a szerkesztőségi munka során. Különösen a 15-000 rovat­ban ügyeletet teljesítő kol-i légák találkoznak nemegy­szer valóban közérdekű té­májú névtelen bejelentések­kel. A névtelen bejelentők elő­szeretettel hangsúlyozzák: I sokak nevében ragadtak tol­lat, vagy nyúltak a telefon­hoz a felháborodás vagy a bírálat tolmácsolására. Nyo­matúknak ennyi elég is — a felelősséget viszont nem vál­lalják. Csak egy példa. Egy olvasónk személyes hangú levelét a Volán-ellenőrök „védelmére" 170 000 ember nevében így írta alá: „Pécs Város Utazó Közönsége”. Nem tudom, miért nem írta a saját nevében, mert amit levelében ír, elfogadható len­ne egyéni álláspontnak: j ......a mai fiatalság nemre va ló tekintet nélkül nem csu­pán a sex kérdéseiben offé, de érti a bliccelésnek is a módját. Tisztelet az igen sok kivételnek.” Ugyancsak a demokratiz­mus gyakorlásának hiányos­ságaira utal az a jelenség is, hogy az állampolgárok egy része ügyes-bajos dol­gaik hivatalos, természetes úton való rendezése helyett — nemegyszer közérdekre hivatkozva — előszeretettel nyitogatják a protekció te­remtette kiskapukat. Még lapunkat is ilyen protekciós lehetőségnek tekintik, s fel­háborodnak, ha ebben nem találnak bennünk partnerre. Egy Lvov-Kertvárosban lakó hölgy karácsony utáni na­pon hívott fel telefonon, hogy „mennydörögjünk rá" a Köztisztasági Vállalatra, mert nem szállították el ut- • cájukból a szemetet. Türel- mét kértük még egy napig, hiszen az ünnepek miatt a szemétszállítóknak felgyülem­lett a munkája, egy nap alatt nem tudtak mindenho- va eljutni. S amikor azzal az ötletével sem tudtunk ma-: radéktalanul egyetérteni, j hogy dolgozzanak karácsony napjaiban is a szemétszállí- ; tők, alig burkolt fenyegetés- ' sei búcsúzott: „Ennek az ügynek még lesz folytatása!" t Fenyegetését ez idáig nem ! váltotta be. Csak találgatni lehet az .okát: aludt rá egyet, s elmúlott a felhábo- j rodása, vagy az a „poten- j tát"; akit mozgósítani szán­dékozott, nem vállalta fel az ügy képviseletét. A kíván- * csisóg kisördöge azért még- ; iscsak csiklandozza fantá­ziámat: vajon kinek a támo­gatására számított, kinek a nevében előlegezte meg a következményeket, a „foly­tatást”. Remélem elvből, és nem az ügy bagatell volta mi­att utasították vissza. Ám, ha így is van, akkor is adott a szomorú következtetés: I még mindig lehet hinni effé- ! le lehetőségekben? A Tisztelt Olvasó könnyen úgy találhatja, nagyon mész- j szire szaladtam a gondolat- j menetben a kiindulási pont­tól, választási rendszerünk demokratizmusának tovább­fejlesztésétől. De hót ezzel sok minden összefügg. A választási rendszer de­mokratizmusa a közéleti de­mokrácia egyik alappillére. A közélet demokratizmusá­nak a közélet tisztasága olyan alkotó eleme, mint szekérnek a négy kerék: nél­küle nem gurulhat a hala­dás irányába, legfeljebb a porban csúszik. A közélet tisztasága azt jelenti, hogy a kiskapukat befalazzák, az ügyekben az illetékes fó­rum, vagy hivatal dönt, és úgy, ahogy jogszabályaink előírják, s az állampolgárok érveket és nem befolyásos támogatókat gyűjtenek iga­zuk elfogadtatásához, mert másként céljukat nem érhe­tik el. S nemcsak a vezetőktől várhatjuk el a nyíltságot, hanem bármely állampolgár­tól is, hiszen enélkül nem lehet a bonyolult érdekvi­szonyokat feltárni és fon­tosság szerint rangsorolni. Lehet az apró ügy, vagy a legnagyobb horderejű, lehet a fórum lakógyűlés, vagy par­lamenti ülésszak, a minden­napos következetes gyakor­lat példasorozataival kell változtatnunk a közvélemény torz felfogásán, amely úgy tartja, hogy a közéleti sze­replés vállalása bátorság, vagy óvatosság kérdése. Pedig a valódi alternatíva: cselek­vőkészség, felelősség, illet­ve közömbösség, lustaság. A bátorság csak úgy jöhet szó­ba, hogy személyesen áll ki mindenki a véleménye mel­lett, vállalva a vereség koc­kázatát is az érvekkel meg­harcolt vitában. Ehhez való­ban kell erkölcsi erő, amit csak abból meríthetünk, hogy pontosan tudjuk: kiket képviselünk? Kiknek a meg­bízásából és nevében szó­lunk igazunkért? Dunai Imre A SZOT Munkavédelmi Tu­dományos Kutató Intézet a Képzőművészeti és az Iparmű­vészeti Főiskola hallgatói részé­re 1983-ban negyedik alkalom­mal hirdette meg a munkavé­delmi plakátpályázatot. A két főiskola összesen 31 pályázója 72 pályamunkát nyújtott be. A bíráló bizottság az első díjat nem adta ki. A három máso­dik díjat Raszler Tibor, Homo- lya Gábor és dr. Molnárné Ge- csei Viktória, a Képzőművészeti Főiskola hallgatói kapták meg. Ezen kívül három harmadik és öt negyedik díjat adtak ki. A díjakat pénteken adták át a SZOT Munkavédelmi Tudomá­nyos Kutató Intézetben. Átadták a munkavédelmi plakátpályázat díjait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom