Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-21 / 351. szám
Dunántúlt napló 1983. december 21., szerda Hz új Magyarország bölcsőiénél A sárvári Nádasdy-vár A középkorban épüli sárvári Nádasdy-várat néhány esztendeje állították helyre, s különböző, főként kulturális eseményeket kielégítő intézmények kaptak helyet az öreg falak között. Képünkön a barokk terem. Pannónia legrégibb fazekaskemencéje Ünnepi hét Pécsett, 1933-ban Színvonalas rendezvénysorozat 1944. december 18-án különös menet indult Pécsről Bajo irányába. Két teherautó fogott közre egy kis zárt személygépkocsit. Szembe velük szovjet katonai alakulatok vonultak Nyugat felé, teljes szélességében elfoglalva az országutat. A keletre tartó oszlop járműveit is pufajkás, csillagos sapkás katonák vezették, csendes szitkozódással kerülgetve a szembejövő ember- és gépáradatot. A szellős ponyvák alatt enyhén fagyoskodtak az alaposan felöltözött civilek. Magyarul beszélgettek, türelmesen kivárták a megállások, igazoltatások kényszerszüneteit. Estére így is Szegedre értek, s másnap reggel mentek tovább Debrecenbe, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megnyitására. Tudták-e vajon az utazók, hogy történelmet csinálnak? — Azzal feltétlenül tisztában voltunk, hogy Magyarországon véget ért a Horthy- rendszer, és egy új, igazságosabb, demokratikusabb hatalmat kell teremtenünk. — mondja Vörös Vince, a Kisgazdapárt küldötte. — A pécsi és baranyai demokratikus pártokat, különböző társadalmi szervezeteket képviselő nemzetgyűlési küldöttek a kommunista Boros Istvántól a kisgazdapárti Kovács Béláig, a Polgári Demokrata Párt által delegált dr. Balassa Miklóstól a bányászok közül jött Kelemen Kóro- 1yig, mind egyek voltak ebben a szándékban. Amikor december 17-én a Pécsi Nemzeti Színházban összehívott nagygyűlés bizalmából nemzetgyűlési képviselők lettünk, a háború minél gyorsabb befejezéséért, az ország újjáépítése érdekében fogtunk össze. Ezért vállalkoztunk az akkor veszélyes debreceni utazásra is. Az akkori küldöttek közül ma már csak kevesen élnek. Vörös Vince hosszú utat tett meg a református kollégiumban ülésező Nemzetgyűlés megnyitásáig. Az 1943-as szárszói antifasiszta tanácskozáson a Parasztszövetséget képviselte. — Ott került szóba először nyíltan az ország háború utáni demokratikus átalakítása. Ránk is nagy hatást gyakorolt az a tény, hogy a haladó irányzatok képviselői közös vita során fejtették ki az álláspontjukat. Sohasem felejtem el, amikor Veres Péter a sekély parti vízben állva válaszolt egy kérdésemre: a földosztáskor a dolgozó birtokos parasztok földjeit meghagyjuk, de cselédeiket nem. Mert cselédek nem lehetnek az új Magyarországon. Szárszó után voltam katona és katonaszökevény is. A Horthy- hadseregben halálraítélt de- zertőrként indultam el Pécsről, és másnap képviselőként igazoltak Debrecenben. — Ezekben a sorsfordító, történelmet formáló időkben milyen volt Debrecen, az ország ideiglenes fővárosa? — Nagyon romos, ' nagyon hideg, de egyre lelkesebb. Amikor összetalálkoztunk a nagyerdei szálláshelyünkön a háborút túlélt küzdőtársainkkal, bizony meghatódtunk. Nem maradt azonban sok idő az örvendezésre, mert 20-án kezdődtek az előkészítő tanácskozások. A pártok vezetői közül még sokan nem lehettek ott Debrecenben. Rákosi Moszkvában volt, Bajcsy-Zsi- linszky a nyilasok fogságában. Szakasits Árpád, Veres Péter, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc Pesten bújkáltak. Legtöbbjükről semmit sem tudtunk. Én a Kisgazdapárt előzetes megbeszélésén vettem részt. Kormánylistát készítettünk, programokat togalmaztunk, készültünk a másnapi ünnepélyes megnyitóra. Azt tudtuk, hogy a demokratikus pártokat újjá kell alakítani és a szerveződő népi szervekre, nemzeti bizottságokra támaszkodva fogunk kormányozni. Ekkor még nem voltak részletesen kidolgozott programok, csak az új rendszer megteremtésének szándéka volt erős és határozott. Természetesen folytak viták, de a legfontosabb célokban mindenki egyetértett. Az országot ki kellett vezetni az elveszett háborúból, szembe kellett fordulni a németekkel, új hadsereget kellett szervezni, és egyáltalán elindítani a megbénult életet. — Hogyan hatottak ezek a hatalmas feladatok a december 21-én összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőire? — Felemelő, nagyszerű érzés volt számomra is a magyar nép, a parasztság képviseletében átélni az ünnepélyes megnyitót. A különböző pártok szónokai a közösen megoldandó feladatokról beszéltek, az antifasiszta, népfrontos összefogás folytatásához csatlakoztak saját pártjuk nevében. December 22-én Dálnoki Miklós Béla tábornok vezetésével megalakult az Ideiglenes Kormány, megtörtént a hadüzenet, és elkezdődött a megfeszített hétköznapi munka. A megválasztott miniszterek, államtitkárok Debrecenben maradtak, mi többiek pedig a szovjet hadsereg járművein utaztunk haza. Karácsonyra mór Pécsett voltunk. Itthon közigazgatást szerveztünk, tárgyaltunk a szovjet városparancsnokkal, összehívtuk a pártok aktivistáit, gyűléseket szerveztünk, terjesztettük az ideiglenes nemzetgyűlés szózatát a magyar néphez. A magyar nép élt a kínálkozó történelmi lehetőséggel, a szovjet hadsereg felszabadító harcait saját felszabadulására változtatta. így bontakozott ki évezredes történelmünk legnagyobb fordulata, valahogy így született a szabad, független, demokratikus Magyarország. Bilecz Endre Sopronban, a Jereván lakótelep mellett, a sokasodó pa- nelhózak szomszédságában már évek óta régészek vallatják a föld mélyét. Ezen a környéken, az Ikva és a Liget patak által körülölelt völgyben nagy kiterjedésű ősi település nyomaira bukkantak. Jerem Erzsébetnek, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete tudományos munkatársának irányításával nyolc év alatt több mint 10 ezer négyzetméternyi területet fésültek át. A legkorábbi leletek rézkoriak, az időszámításunk előtti második évezredből valók. Körülbelül 3000 éves urnasiros temetőt tártak fel a régészek, amely mintegy 200 sírt foglalt magában. A település az időszámításunk előtti hatodik századtól a római hódítást megelőző időig élte fénykorát. Csupán az 1981-es ásatási szezonban csaknem hatvan enyhén földbe süllyesztett, cölöpös szerkezetű ház maradványait találták meg. Ezekből a szakemberek megállapították, hogy az itt lakók már ebben az időben is szigorú rendben építkeztek, a tapasztott falú házak utcasorokat alkottak. Az építmények környékéről, a gabonás- és hústároló vermek mélyéről gazdag leletanyag került elő, többek között bronz fibulák, trapéz alakú csüngök, bronztűk, orsógombok, vaskések és állatcsontok. Az ásatás legnagyobb szenzációja volt, hogy felszínre hozták Pannónia eddig ismert legrégibb, az időszámításunk előtti 2. századból való fazekasműhelyét. A kemencét egykori használói mintegy 60 centiméter mélységbe helyezték a földbe, tűzterében faszénnel tüzeltek. Égetés után a kemence kupoláját minden alkalommal lebonthatták, csak így tudtak hozzáférni a kiégetett edényekhez. Az égetőtérben a feltáráskor több összetört korsót, tálat és főzőedényt találtak. Az utolsó égetés után valószínűleg beomlott a kemence kupolája, s az törhette össze a rostélyra helyezett kerámiákat. A z ünnepi játékok gondolatát — mint azt Horváth Mihály: Muzsikáló Pécs c., 1959-ben megjelent könyvében olvashatjuk — maga Bartók Béla vetette föl 1923-as hangversenye alkalmából, amikor megpillantotta a Dóm teret. A tervből 1933-ban lett valóság, és ez nagyrészt dr. Schmidt Lajos tb. főjegyző érdeme volt, aki a szervező- munka legnagyobb részét végezte. A gazdag műsorból kiemelkedett Gabriel Pierné: A gyermekek keresztes hadjárata c. oratóriumának öt alkalommal történt szabadtéri előadása a székesegyház előtt. Az 1863-ban született zeneszerző művét Sujetje Marcel Schwob romantikus francia író hasonló című művéből írta, és először 1905-ben mutatták be Párizsban, ahol díjat is nyert. A négytételes mű az ismert történelmi eseményt dolgozta föl, a nyitótétel az indulást, o második a szárazföldi, a harmadik a tengeri utat, az utolsó a tengeri vihart, a pusztulást és megdicsőülést mondta el. Az előadások este nyolckor kezdődtek a székesegyház előtt. Az ünnepi harangszó után toronyzene csendült föl, majd Bloch: ünnepi nyitány c. műve következett. M. Enrico Rossi: Főpapi ünnepi induló c. alkotását Vadas Gábor orgonaművész adta elő, s a székes- egyház orgonáján megszólaló művet a korabeli technika segítségével hangosítva sugározták a téren elhelyezkedő, több mint 1500 nézőnek. Az előadás fénypontjaként hangzott el Pierné műve. A hatalmas művet váltott szereposztásban énekelte Biró Malvin, Kalliwoda Olga, Schlesak Auguszta, P. Ludwig Vilma, Sz. Astri Kal- seth, Höfler Mária, Müller Bianca, Varga Eta, Szigeti Ilona, Márkus Gyula, Ernőházi József, illetve Laurisin Lajos és Szedő Miklós. A hegedűszólót a zeneiskola igazgatója, Kürschner Emánuel játszotta. Az előadás érdekében az egész város zenésztársadalma összefogott. A kórust a Pécsi Dalárda, az Állami Tanítók Ének- és Zeneegyesülete, az Izraelita Énekkar. a Karének Egyesület, a Szeráfi Kórus, a Polgári Daloskor 120 tagja alkotta, a 75 tagú gyermekkarban a székesegyházi énekiskola, a polgári fiúiskola tanulói léptek föl, a zenekart a Zenekedvelők Egyesülete és a 8. Honvéd Gyalogezred muzsikusaiból állították össze, 67 taggal. Közreműködtek ezen kívül Gaál Edit és Greguss Alice mozgósművészeti iskolájának hallgatói. A betanítás és a mű vezénylése Várhalmi Oszkár munkáját dicsérte. Ennek az előadásnak országszerte nagy sikere volt, a rádió szintén közvetítette. A város hivatalos szervei, élén az idegenforgalmi irodával, széles skálájú programot állítottak össze. Az első napon, jún. 3-án zajlott le még a kereskedelmi iskolát végzettek találkozója. A következő napon pécsi—baranyai népművészeti hímzésekből rendeztek kiállítást, és az egyetemi könyvtárban a város irodalmi relikviáit állították ki. A Dóm téri előadáson kívül az Izraelita Jótékony Nőegylet is rendezett hangversenyt, és ekkor kerüli sor a Képzőművészek és Műbarátok Társasága reprezentatív kiállításának a megnyitására. Ezekben a napokban rendezték meg a Katolikus Legényegylet 70 éves jubileumát, a Mnukásképzö Egylet és a Diósgyőri Vas- és Fémmunkások énekkarainak részvételével dísz- hangverseny zajlott a színházban, a nagymúltú Pécsi Dalárda előbb koszorút helyezett el oz Apáca (ma Geisler) utcai emléktáblán, majd díszközgyűlés következett. A közgyűlésen méltatták Wachauer Károly, Hoffer Károly, Haksch Lajos, Boldis Dezső, Zupancsics Vilmos, Szigriszt Lajos múltbeli, és Várhalmi Oszkár, Agócsy László, Borsy Jenő érdemeit. Az ünnepséget este díszhangverseny zárta a színházban. Június 5-én rendezték meg a színházban a Hoffer Károly emlékére alapított ifjúsági dalosünnepet. A 22 baranyai és pécsi iskola több mint ezer dalosa nagy sikerű hangversenyt adott, melyet dr. Berze- Nagy János tanfelügyelő beszéde nyitott meg, és a pécsi daloskerület rendezett. Jún. 6- ón egyházzenei hangverseny volt a székesegyházban, és a pécsi filharmonikusok Magyarestje o színházban. Jún. 7-én a Pannónia nagytermében Hölzl- kamaraestre került sor, másnap pedig a város dalegyesületei adtak ünnepi hangversenyt a Pécsi Dalárda tiszteletére a Dóm téren. Jún. 9-én Brahms-emlékest, 10-én pedig jótékony nőegyleti teaestély tette teljessé a műsorsorozatot. E zen a héten Pécs az ország érdeklődését keltette fel. Az ország minden részéből jöttek látogatók a városba az ún. filléres gyorsvonatok segítségével. A mintegy 30 000 látogató jó emlékekkel távozott a városból. Vargha Dezső Az első magyar fészekodúgyár Kárászén A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet északi szegélyén búvik meg a festői hangulatú Kárász község. Ma a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egyik erdészeti központja székel itt. A falu múltjában az erdő mindig meghatározó volt, hol úgy, mint megélhetési forrás, hol pedig úgy, mint biztos menedék a portyázó törökök elől. Talán nem is véletlen, hogy éppen itt az erdőkkel, patakokkal körülvett, télen-nyáron madárhangtól hangos elbújt kis településen létesült Magyarország első, gépi erőre berendezkedett fészekodúgyára. A kis „gyár" alapítója a bajorországi származású Kühnel Márton volt, aki 1904-ben a nagy magyar polihisztor Herman Ottó és dr. Csörgey Titusz útmutatásai alapján madáretetőket kezdett gyártani megannyi típusban. Kühnel Márton, a bajorországi Statfelsteinből áttelepült vízimolnár fia a század elején került kapcsolatba Herman Ottóval, aki akkor az általa alapított Magyar Madártani Központ vezetője volt. A találkozásból barátság, a barátságból munkakapcsolat alakult ki. Herman Ottó többször járt Kárászon, s alapos megfigyeléseivel, gyakorlati tanácsaival közösen alakították ki a különböző méretű odúkat a cinkék, csuszkák, légykapók, harkályok és sok más madárcsoport számára. Több tucat kísérleti odú után jutottak el azokhoz a típusokhoz, amelyeket már gyártani is lehetett. A néhány munkással dolgozó kicsiny üzem rövidesen az egész országot elárasztotta madárodúkkal, sőt megérkeztek az első külföldi megrendelések is. A madártani központ biztatására Kühnel Márton odúival és etetőivel részt vett a milánói és a barcelóniai világkiállításon. Szorgos, kitartó munkája megérdemelt sikert aratott, ugyanis mindkét helyről aranyéremmel térhetett haza. A nagy tudásvágyú és falujában igen aktív Kühnel az elismerést munkája megérdemelt jutalmának tekintette. Kortársai szerint bár igen szerény ember volt, irodájában mégis ott függtek a díszesen bekeretezett oklevelek kedves madarainak akvarelljei között. Az európai hírnév, a hazai sikerek felkeltették a filmesek figyelmét is. A 30-as években a Magyar Filmiroda filmet készített a madarak életéről és védelméről. A forgatást Kühnel Márton közreműködésével Kárászon végezték. Mayer Péter egykori kárászi tanító szerint a filmiroda és Kühnel között pénzügyi nézeteltérések támadtak, ugyanis a forgalmazáshoz a filmesek Kühneltől 5000 pengőt kértek, aki ezt megtagadta. Ezt követően Kühnel Márton a film egy tekercsét régi sikereinek színhelyére, Olaszországba küldte, ahol a mű nagy közönség- és sajtósikert aratott. Kühnel az olasz lapokból egy-egy példányt elküldött az akkori vallás- és közoktatás- ügyi miniszternek, mivel a filmet Magyarországon még nem mutatták be. Alig telt el egy hét, s a film már pergett Budapest, majd a vidék mozijaiban. A világégés éveiben az odúk nem találtak széles piacra. Kisebb kapacitással újból csak 1947-ben indult meg ismét a gyártás. A legjelentősebb vásárló ekkor a Madártani Intézet volt, de igen szerény pénzügyi kerettel. Az államosítás után az erdőgazdaság kárászi erdészete folytatta az etetők és odúk gyártását. Kühnel Márton 1961. március 23-án hunyt el falujában. Haláláról sem a madarászok, sem az egykori üzletfelei nem vettek tudomást. Kárász lakossága a tanácselnök vezetéKühnel Márton egy kiállításon az 1920-as évek végén sével szinte egy emberként kísérte utolsó útjára érdemes fiát. Emberséges magatartásáért, természetszeretetéért a falu öregjei ma is tisztelettel szólnak róla. Kühnel madárodú gyártó gépe még ma is működőképes állapot, bon von. Az erdészet illetékesei avval a gondolattal foglalkoznak, hogy felkeltik szender- géséből a régi masinát. Első lépésként a Kelet-Mecsek tájvédelmi körzet madárvédelmi munkálatait kívánják elindito- ni, hiszen a táj közel 100 madárfaja sok-sok ritkaságávai, Kühnel hagyatékával; s nem utolsósorban Agárdi Edének, a háború előtti országos hírű kelet-mecseki madarásznak az emlékével méltó folytatásra vár. Fazekas Imié
