Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-10 / 340. szám
A népgazdasági hatékonyság és tartalékai Beszélgetés Ny Urai Ferencné dr. államtitkárral, a Központi Statisztikai Hivatal elnökével új könyvéről A héten Pécsett járt Nyitrai Ferencné dr. államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal el. nőké, aki részt vett azon a tanácskozáson, melyen a számítástechnikával foglalkozó vállalatok és intézmények vezető szakemberei fejtették ki véleményüket, mit kell tenni a gyorsabb előrehaladás, a számítástechnika hatékonyabb alkalmazása érdekében. Megragadtuk az alkalmat, s beszélgettünk Nyitrai Ferencné- vel, a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent új könyvéről. Óriási tartalékok — Több könyve jelent meg eddig; A magyar ipar fejlődése és tartalékai, Iparunk helye a világban, Népgazdaságunk fejlettsége — nemzetközi tükörben, hogy csak néhányat említsek. És most a legújabb; A népgazdasági hatékonyság és tartalékai. A címeket összeolvasva önkéntelenül adódik a kérdés, a szerző bővülő témakörben mozog. Kiknek szól n könyv, mi benne a szerző legfőbb üzenete? — Bővülő témaköröm bővülő munkakörömből is adódik. Több évtizeden át az iparstatisztikában dolgoztam, s természetes, hogy ipari témákból publikáltam. Amióta más beosztásba kerültem és már nemcsak az ipart, hanem az egész gazdaságot és a társadalmat is kell hogy lássam, hiszen ez hivatalból kötelezett, ségem, azóta bővült az érdeklődésem is úgy, hogy szívesen láttatom is. Azt hiszem, hogy ebben a szívesen láttatomban benne van, hogy kinek szól a könyv. Én hangsúlyozottan nem egy, a tudománnyal foglalkozó rétegnek szoktam írni, hanem azok számára, akiket a magyar valóság érdekel. Tudom, nem könnyű témakörökben, s azt is tudom, hogy nem könnyű megfogalmazásban írok, de mégis az a célom, hogy ne csuDÓn a szakemberek olvassák a könyvet, hanem nagyon örülnék neki, ha olyanok is forgatnák, akiknek talán kevesebb a szakmai fölkészültségük, de van érdeklődésük a magyar valóság, a maavar gazdaság és annak tartalékai iránt. Hogy mi a könyv legfőbb üzenete? Ez egy nagyon széo kifejezés, de nem szoktam használni, én nem üze nek senkinek semmit. Hanem azt próbálom elmondani, miként eddigi könyveimben is, hogy a magyar társadalomban és a magyar gazdaságban óriási rejtett tartalékok vannak. s hogy meg vagyok róla győződve, nem teszünk meg mindent azért, bogy ezeket a tartalékokat megfelelően moz. -gósítsuk. — A hoíélconyságot sokféleképpen értelmezik. Az ön értelmezése szerint mi tartozik a hatékonyság fogalmába? — Könyvemben egész fejeze- -tet szenteltem annak, hogy megpróbáljam a hatékonyság fogalmát definiálni. Én ezt a fogalmat lényegesen tágab- ban értelmezem és használom, mert korántsem csak a munkaerőnek, mint a legfőbb erőforrásnak a hatékonyságát, vagy az anyagfelhasználás, a ráfordított eszközök, elsősorban a gépek és berendezések hatékonyságát vizsgálom, hanem könyvemben megpróbáltam egy rövid fejezetet annak is szentelni, hogy milyen motiváló tényezők vannak a társadalomban. Mert hiszen ahhoz, hogy valamilyen gazdasági hatékonyságot elérjünk, például jól képzett emberekre is van szükség. Tehát magának a képzésnek, az oktatásnak is meg kell jelennie azokban az eredményekben, melyek a termelésben, az exportban jelentkeznek. Tehát így értem a szélesebb értelemben vett hatékonyságot, hangsúlyozva, hogy a könyvben részletesen a gazdasági hatékonysággal foglalkozom, de valamit a tár. sadalmi elemekből is próbálok érzékeltetni. Gyönge a szervezés — Alacsony hatékonysáqi szintünk okai és tényezői között első helyen említi a szervezés, a szervezettség hiányát. Szól a külföldi szervezések hasznáról, ami meglehetősen csak szűk körben érvényesül. A baranyai könnyűipari vállalatoknál is történtek sikeres külföldi szervezések, a kérdés számunkra ezért is érdekes: hogyan lehetne széles körben elterjeszteni ezeket a jó tapasztalatokat? Kinek és mit kellene tennie? Szükség volna újabb külföldi szervezésekre is, nemcsak a nehéz és a könnyűiparban, de másutt is. Most viszont devizaszűkében erről nemigen lehet szó. Hol itt a kiút? — A kérdés több elemet foglal magában. Először is, biz- tos-e az ember abban, hogy külföldi szervezőket kell igény_ be venni. Nem vagyok ebben biztos. Abban vagyok biztos, hogy' olyan szervezőket kell igénybe venni, akik fel tudnak mutatni konkrét szervezési eredményeket. Az már egy fur_ csa magyar sajátosság, hogy mi inkább hiszünk azoknak a szervezőknek, akik külföldről ér. keznek hozzánk, miközben Magyarországon van szervezőképzés, és van jó néhány szervező a vállalatoknál is, csak éppen olyan munkakörben, ahol pont szervezőkészségüket nem nagyon tudják kihasználni. Tehát nem vagyok arról meggyőződve, hogy külföldi szervezőket kéne igénybe venni. De arról nagyon meg vagyok győződve, hogy magasabb fokú szervezettséget külföldi vagy belföldi szervezőkkel elő lehet állítani. Hadd mondjak erre egy példát. Pécsi 1 látogatásom során beszélgettünk a számítástechnika alkalmazásáról, és ketten is elég világosan felvetették, hogy a termelő szférában a számítás- technika alkalmazása többek között azért nem terjed el, mert a számítástechnika maga egy magas fokú szervezettséget igényel. Tehát önmagában a számítástechnika alkalmazó sa egy szervező erő. Azok, akik az ilyen típusú szervezettségtől idegenkednek, azok idegenkednek a számítástechnika alkalmazásától is. Ezzel azt hiszem, azt is megválaszoltam, hogy a szervezésnek nagyon sok alapfeltétele van, amit lehetne terjeszteni. A másik kérdés. Ha már valahol sikeresen megoldottunk egy szervezést, ön említette, hogy Baranyában vannak ilyen könnyűipari vállalatok, akkor ezt el kellene terjeszteni, s nemcsak a megye_ határon belül, hanem az országban. Hiszen hasonló típu. sú könnyűipari vállalatok nyilván számosán vannak az országban, ahol ugyanazt a tevékenységet még valószínűleg lényegesen rosszabbul űzik, mint ott, ahol a szervező sikeresen tevékenykedett. Szóval, úgy érzem, nagyon sokat kell tenni a vállalati szférában. A szervezés vállalati kategória, azt nem írhatja elő egy központ. Rásegíteni tud a központ azzal, hogy ad például számi, tástechnikgi lehetőséget, mintaszervezést, szervezőket oktat erre a célra, de a tevékenységnek a vállalaton belül kell folynia. Kérdésében említette a devizaszűkét. Tényleg van devizaszűke. Dehát nem nagyságrend a külföldi szervezők igénybevétele, tehát nem hiszem, hogy egyértelműéig ez az akadálya. Másfelől meg kéne kísérelni hazai szervezőket megbízni és ugyanolyan félté, teleket biztosítani nekik, mint amilyeneket a külföldi szervezőknek biztosítottak. És ugyanúgy hallgatni a szavukra, ugyanúgy végrehajtani javaslataikat, hátha kijön belőle ugyanaz az eredmény. A kevés pénzből is differenciálni — A magasabb fokú szervezettség elsajátítását érdekeltségi viszonyaink sem segítették elő. Most, amikor egyre kevesebbet oszthatunk el, milyen irányba változzanak az érdekeltségi viszonyok? E téren hozhatnak-e gyökeres változást a közgazdasági szabályozók 1985-től tervezett változásai, amikor is a vállalatok tudomásunk szerint szabadabb kezet kapnak? — Hozhatnak, de nem felelnék helyesen ha azt mondanám, hogy addig, amíg az új szabályozók nem lépnek életbe, addig nem kell csinálnunk semmit. Az nem igaz, hogy egy viszonylag alacsonyabb bér- és jövedelemnövekedési ütem mellett nem lehet differenciálni. Ezzel egymást szoktuk vigasztalni, amikor nem differen. ciálunk. Én ebben nem hiszek. Bár-milyen kevés pénz is ál| rendelkezésre, Magyarországon most már végre el kell jutni oda, hogy aki többet tesz le az asztalra, az kapjon teljesítménye arányában többet. De megfordítom. És a-k; kevesebbet és rosszabbul dolgozik, annak ne fogadjuk el még talán a korábbi bérét sem, nemhogy annak emelését. A bér nem szociálpolitikai intézkedés. A bér a végzett teljesítmények ellenértéke kell hogy legyen, e tekintetben, úgy érzem, van' lemaradásunk. És amit a könyvemben írtam, hogy az érdekeltségi viszonyok sem segítették elő, ott éppen arra utaltam, hogy a bérgazdálkodás néhány évvel ezelőtt alkalmazott rendszere nem honorálta kellő mértékben a szervezettség eredményét. Ma azonban erre sokkal több lehetőségünk van. Nyilván, az 1935-től életbe lépő szabályzók is nagyobb mértékben fognak segíteni, de addig sem lehet leülni és várni, a vállalatoknak lépniük kell, differenciálniuk kell. — Könyvében írja: a vállalatoknál a külföldi szervezésekkel ősz- szefüggésben módosították a bérezési rendszert is, általában a csoportos érdekeltség helyett az egyéni teljesítményben való érdekeltséget vezették be. Ennek az volt az alapfeltétele, hogy biztosították a munkaeliátás folyamatosságát az egyén számára ... A folyamatos, rendszeres és zavartalan munkaellátás mai gazdasági helyzetünkben még távolabbinak tűnik. Vagyis nincs meg a döntő feltétel. Ilyen körülmények között remélhetünk-e sikeres szervezéseket? Elherdált milliók A papírpocsékoló kereskedelem Hallgatom a maszek gyűjtő zörgő lélegzését, megvárom, míg kifújja magát: — Csak a Füszért kartonok betétdíjasok. A többi cégnek nem éri meg a visz- szagyűjtés? Vagy nem tudnák valami más célra újrahasznosítani az ép és tiszta gyűjtődobozokat, kartondobozokat? Drága a hullámpapír is. Csomagolóanyagot, kisebb dobozt, söralátétet készíthetnének ezekből akár a szociális foglalkoztatóban. Eleinte nem értem, hogy a hajdani bányász — aki bányabalesete után végleg otthagyta a mélységet és három műszakban fűtő, miért beszél saját zsebe ellen. Négy éve kezdte a papír- gyűjtést a boltoknál. Ma már 13 üzlet a stabil területe és havi átlagban 6 tonna hullám- és kartonpapírt visz a MÉH-be. Ez testvérek között is szép összeget hoz családjának, még akkor is megéri, ha leszámítom a kocsifenntartás mind magasabb költségeit, a magát nem kímélő hajtás rezsiórabérét. Ez kiesik, mert a maga idejét soha, senki nem számolja költségtényezőként, ha kertet művel, állatot lát el, papírt gyűjt. Tudom, nagybeteg felesége, gyermekei miatt is szüksége van a mellékesre. Ez már szinte nem kényszer, hobbi is nála. Nem értem, miért beszél maga ellen. Együtt járjuk a boltokat. Van, amelyiknél gondosan a hátsó ajtó mellé tették ki a fölösleges papírt, van ahová az udvarba kell érte mennünk, másutt a bolt mögötti papírgyűjtő konténer a térített asztal. Szétnyitjuk a nagy és kis dobozokat, laposra hajtva lényegesen több fér a hatalmas tető- csomagtartóra és a kocsiba. Hajtogatunk, lapítunk, zsineggel összekötözünk egy- egy nagyobb rakatot, amikor már minden elfogyott, rendet rakunk magunk mögött és indulunk a következő helyre. Ott kezdődik minden elölről. Fél óra alatt már vagy fél mázsa papír a munkadíj. Megállás nélkül dolgozik és mondja, mondja a magáét: — A boltok örülnek, ha rendszeresen elviszem tőlük a felesleges csomagoló- és gyűjtődobozokat. Nincs helyük a tárolásra, útban van nekik, meg a tűzvédelmi előírások megszegését sem szívesen vállalnák magukra. Kölcsönösen jót teszünk egymásnak. Amelyik boltnak van papírgyűjtő konténere, az meg azért örül, hogy nem kell naponta kihívni a köz- tisztaságit és nem kell büntetést se fizetnie, azért mert a teli konténer mellé dobálja azt, amit már nem tud belepréselni. Hogy én gyakran ürítem, azzal ők is jól járnak. Az egyik boltnál majdhogynem lehordják, amiért csak most jött, és az egyik raktárukban már akkora halom vár rá, amiért szidják is, mert még nem vitte el. — Holnap délelőtt sorra kerül. Bedöglött a kocsim — nyugtatja meg a boltvezetőt. A gyűjtő azért beszélt maga ellen — amiben kénytelen vagyok egyetérteni vele —, mert ha kiszámítanánk, hogy egy-egy bolt milyen értékű hulladékot herdál el csak karton- és hullámpapir- ból havonta, évente, és beszoroznánk valamennyi bolt „termésével”, horribilis ösz- szeg kerekedne ki a végén. A gyűjtő igaza abban van, hogy a hulladékáron való értékesítésnél lényegesen nagyobb értéket lehetne előállítani (visszanyerni) a hullám- és kartonpapírok jelentős részéből. Bevallom, örülök, hogy legalább a termelődő papír- hulladék jelentős része az ő — és társai — gyűjtőmunkája következtében oda jut, ahonnan az anyag visszakerül az értékteremtő körforgásba. A MÉH-be viszi (k). Mert ha nem, akkor kukákban, bokrokban, konténerekben a szemétbánya jelenti az utolsó állomást. A gyűjtőnek-megéri összegyűjteni és eladni. így meg- mentődik az érték egy bizonyos (kisebb) hányada. És a többi? Nem értem, miért nem éri meg a kereskedelmi vállalatnak, a boltnak. Tudom, tudom. Nincs rá ember, nincs fuvareszköz, meg kellene szervezni, ki kapná és milyen arányban a papírért járó pénzt. Soroljam a jogosnak Mnő kifogásokat? Hogy éjszaka elvétve világítanak a pécsi kirakatok? Takarékosság. Hogy a jó fényű lámpákat sok helyütt alig derengő fényt adóra cserélik? Takarékosság. Hogy kiló, mázsa, tonna számra teszik szemétbe az értékes papírt? Csak nehogy bebizonyítsa va. laki, hogy ez is takarékosság. Ámbár, ha a gépkocsi üzemanyagát, a gépkocsive. zető órabérét, az SZTK-járu- lékát és mindent beszámítok? Nem, akkor se lehet semmiképp se takarékosság. Bár a MÉH a vállalattól 40 fillérért, magánszemélytől 1 forintnál magasabb áron ve. szí ,át a hullámpapír kilóját". Akkor miért nem veszik észre? Miért nem fogadják be üzemelési költségcsökkentő tényezőként az általuk eladható papír árát? Nem lehet így összefüggéseiben néz. ni a dolgokat? Pláne nem számonkérni az ilyen gondolkodást. * Miiért fáj nekem az, ami annak nem fáj, akinek zsebére megy az egész? Ha a cipőgyáraknak, vegyiüzemeknek és más gyártóknak nem fizetődik ki a visszagyűjtés, ha a kereskedelemnek nem éri meg (?) hogy összegyűjtse és eladja a ton. naszám összegyűlő hullám- és kartonpapírt, akkor egész biztos hasznot hajt annak, aki a gyűjtőmunkára vállalkozik. S ha nincs vállalkozó, akkor még mindig ott a szemetesautó. Az majd elviszi. A szemétbánya mindent elnyel. És nem is tiltakozik, hogy milliós értékeket miért bízunk az enyészetre. (Folytatjuk) Murányi László Ülést tartott az Országos Szövetkezeti Tanács elnöksége' Az Országos Szövetkezeti Tanács Elnöksége Szlamenicky István soros elnök vezetésével pénteken megtartott ülésén, a szövetkezeti rendszer továbbfejlesztésének kérdéseivel foglalkozott. Állást foglalt abban, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján napirendre kell tűzni az önkormányzati rend-- szer működésének hatásosabbá tételét, a belső szervezet új, a rugalmasabb döntést elősegítő elemeinek fejlesztését. Egyidejűleg fontos feladat a szövetkezetek működését befolyásoló közgazdasági szabályozórendszer megfelelő módosítása, az érdekképviseletek munkájának szakszerűbbé tétele is. Az elnökség elhatározta, hogy a szövetkezetek működését érintő legfontosabb kérdésekben az illetékes szervekhez előterjesztést nyújt be, a gazdasági szabályozókkal összefüggő egyes rtiódos;tások- ra pedig állami intézkedéseket kezdeményez. HÉTVÉGE 3. — A kérdésben egy kicsit ° vállalatok védelme érződik, és hadd mondjam sok igazsága van, amikor azt mondja, hogy a folyamatos anyagellátást például az importgazdálkodás nem minden esetben segíti ölő. Ez az egyik része a dolognak. De én sokkal nyugodtabb lennék, ha azt merhetném mondani, hogy Magyarországon csak ezért akadozik az anyagellátás, mert bizonyos anyagok importból korlátozó intézkedések, devizaproblémák miatt nem érkeznek meg. De szó sincs erről. Nemcsak ezért akadozik. Akadozik a vállalatok közötti együttműködés is, amit úgy 's szoktunk fogalmazni, hogy a vállalatok nem tartják be a szerződéses fegyelmet, s úgy is, hogy a háttértevékenységeket nem fejlesztettük eléggé. Látni kell, a Magyarországon gyártott és a szükségképpen idehaza vásárolt anyagokkal, alkatrészekkel, részegységekkel való ellátás sem zavartalan. És ez má'r nem központi kérdés, vagy nem elsődlegesen központi kérdés, ez a vállalatok közötti ugyancsak szervezés kérdése. Mit tehet a sajtó? — Könyvében hangsúlyozza, a hatékonyság egyik igen jelentős forrása a szemléletformálásbál is táplálkozhat. Szemléletformálás . . . Mi ebben a sajtó szerepe, feladata? — A sajtó rendkívül sokat tud segíteni a magyar gazdaságnak. Hadd mondjak szélsőséges példákat. Az egyik lehetőség az — a magyar sajtó sajnos ezzel a lehetőséggel elég gyakran élt, hangsúlyozom a múlt időt —, hogy csak azt hozzuk ki ami rossz. Tehát hogy szünet nélkül elmondjuk, hogy a magyar gazdaságban mi az, ami nemzetközi összehasonlításban a mi hátrányunkra szól. Ez nem mindig önkritikus szemléletmód, hanem inkább — elnézést a kifejezésért — blickfangos. , Az embereket érdekli az, ami negatívum, jobban felkelti az érdeklődést. Szerintem a szemléletformáláshoz a magyar sajtó azzal járulhat hozzá ha a jól dolgozó szakembereket, az új megoldást kereső kreatív vezetőket egyaránt propagálja a sajtó eszközeivel. De nem a vezetőt csak, hanem annak vezetési módszerét, együttműködési, gazdálkodási módszerét a jó szervezeti megoldáso-, kát. A sajtónak a szemléletformálásbon óriási szerepe van. I — Befejezésül engedjen meg egy kérdést: most min dolgozik? — A Kossuth Könyvkiadó fölkért arra. hogy 1985-ös megjelenési határidővel- írjam meg a magyar gazdaság negyven évét. A vázlat kész, most kezdek hozzá, s meg kell mondanom, amikor a sok-sok értekezlet után hozamegyek, »pihentető feladat. , — Erőt és időt kívánunk hozzál Kérem, most dedikálja a Dunántú* li Napló olvasóinak új könyvét. Miklósvári Zoltán A népgazdasági hatékonyság es Nyitrai Ferencné tartalékai
