Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-08 / 338. szám
1983. december 8., csütörtök Dunántúli napló 3 „Cigányiskola" az Ormánságban Jönnek-e a piskóták? Pedagógusok a tanügy végvárában Egészségnevelés a családban Mielőtt megszületik a gyermek Alkonyodik, amikor Zalátára érünk. Nem igaz, hogy a sík vidék unalmas, az Ormánságra meg egyáltalán nem illik ez a jelző. Varjak keresnek szállást az útmenti erdőben, a falu szélén megjelenik a csorda, buta képpel szállingóznak haza a tehenek, mint tíz, száz, százötven esztendeje mindig. Más mozgás sincs a széles főutcán. A nap búcsúzó sugaraival koronát kerít az első világ- háborús emlékmű sasmadarának feje köré. Itt az utolsó alkalom, amikor még fényképezni lehet. Előszedem a masinát, de kísérőm, Gyalog Istvánná rám szól: — Bent az iskolában, arro kérem, ne nagyon mutogassa a fényképezőgépet . . . Megértem: nem kirándulni jöttünk, hanem a környékbeli cigányok alapismereti tanfolyamának megnyitójára. És az. emberek érzékenysége változó. Lehet, hogy egyesek szégyellik, amiért felnőtt fejjel kell iskolapadba ülniük. Egyelőre azonban nincs itt senki, csak az igazgató, Köpés Ottó őrzi az irodát. Még nem ért be a háromnegyed ötös busz, azzal fognak jönni az emberek — biztatja Gyalognét az igazgató úr, látván, hogy a fiatalasszony ugyancsak elkeseredett az üres tanterem láttán. Első közművelődési munkája lenne ez Ilonának, érthető, hogy erősen aggódik. Pedig már eddig is sokat tett: maga is cigány származású lévén, elhatározta, hogy népművelőként fog dolgozni, s tapasztalatait arra használj?] fel, hogy a szűkebb hazájában élő cigányok művelődését segítse. Szeretett volna már az idén beiratkozni a főiskola levelező tagozatára, de ebben az évben még erősen kötött volt a létszám, így ebből a tervéből már csak jövőre lehet valami. Hogy addig se tétlenkedjék, elhatározta, hogy összegyűjti az embereket szülőfalujában az alapismereti tanfolyamra. Zalátán azonban kevés jelentkező volt, így Piskón is elkezdte a szervezést. Nézem a jelentkezők listáját: tizennégy név, némelyik mellett aláírás is van — három kereszt. Hát ezért kell az alapismereti _Janfolyam. Egy- egy megjegyzést is látni a lapszélen. A legfurcsábbat megjegyeztem: „a lánya nem engedte el . . Ilona hazaszalad az édesanyjához. Beszélgetni kezdünk az igazgató úrral, aki huszonhét éve áll helyt az iskolaügynek ezen a végvárán. — Maga most, ugye, azt akarja kérdezni, hogyan lehet valaki olyan bolond, hogy kitart ennyi ideig egy helyen? — neveti el magát Kapes Ottó. — Én már az első év után éreztem, hogy nem fogom itthagyni ezt a falut. Azt mondta nekem egy öregember: „Akinek háromszor kimossák a gatyáját Zalátán, az már nem megy el innen.” — Szeretném, ha mondana valamit a faluról, az iskoláról. — Amikor idejöttünk a feleségemmel, ez két tanerős iskola volt, de aztán fölfejlesztettük ötre. Most is így tanítunk: jrét-két összevont alsó és felső tagozatos osztályban. Tudom, hogy nagyon hadakcftnak e forma ellen, de higgye el, van előnye is. • önállóságra lehet szoktatni a gyerekeket, több az alkalom az ismétlésre, hamarabb észrevenni a lemaradást. Itt Zalátán úgyszólván minden gyerek elvégzi a nyolcadik osztályt, s nincs probléma a helybeli cigányokkal sem. A bejárókkal már több a gondunk. Ezért nem talált Ilonka egy induló osztályra való jelentkezőt Zalátán. Piskóról várjuk a többségét, bár az nem a mi iskolakörzetünk. Ilonka nem tudta, hogy az már Vajszlóhoz tartozik, de nem baj. A pedagógusnak nem azt kell néznie, honnan jön a tanítvány, csak legye'n, aki tanulni akar. Elmondja az igazgató, hogy a hetvenes évek második felének körzetesítő buzgalmában a zalátai iskola sorsa is csak egy hajszálon függött. Csupán a szülők tüntető kiállása mentette meg a vajszlói beolvadástól. — A környék szolgáltatásait egyébként is olyan borzalmasan összekeverték, hogy alig tudtunk rajta kiigazodni — szól közbe a felesége, aki az alsó tagozatosok, nevelője. — Először a szövetkezetét vitték el, aztán megszűnt a vasút. Az orvosi központ Csányoszrón, a téesz Vejtiben, a tanács Vajszlón, az iskolai központ Sellyén volt. A helyzet közben javult, most már csak Vejti és Vajszló a két centrum. Orvosunk azonban változatlanul nincs, ez a legnagyobb baj. Nyáron két hónapig felénk se nézett senki, pedig van rendelőnk. Közben befut az autóbusz, de az iskola ajtaját senki nem nyitja ránk. Egyetlen zalátai férfi érkezik csak, Ilona sógora. — Hány osztálya hiányzik? — fordulok hozzá. — Hát, mindegyik . . . Félóra múlva a takarítónő dugja be a fejét az ajtón: — Takaríthatok, igazgató úr? Ilona arca elsötétül, indulunk. — Pedig annyira megígérték — hajtogatja a kocsiban is. Valami okának kell lennie, hogy nem jöttek el a piskóiak. Hirtelen ötlettel Kemsénél Pis- kó felé kanyarodok. Kérdezzük meg tőlük, mi történt. Az első alkalommal még menetrend- szerinti busszal kellett volna utazniuk, a további napokon már a téesz adná az autóbuszt. Piskó sötét és kihalt, csak a mozi felől hallatszik erős zenebona. Ignácz Ferencék nél éppen együtt találjuk az „iskolásokat". — Kint voltunk a megállóban, de nem vett föl minket a busz — mondja Ignáczné. — Az az igazság, hogy mi arra számítottunk, hogy már ma is a tsz kocsija jön értünk — teszi hozzá. Nem vitás, itt valami félreértés történt. De ígérik erősen, hogy jövő héten már valameny- nyien elmennek. — Sokkal több lenne a jelentkező a felsőbb osztályokra — könyököl fel egy férfi az ágyon. — Én is azért nem kapok jogosítványt, mert nincs meg a nyolc általánosom. Két gyönyörű apró lány olvasgat az asztalnál. Nekik már nem lesz ilyen gondjuk-bajuk. Hazafelé Gyalog Istvánné az igazgatóról áradozik. — Csak egyszer hallanák meg az emberek magyarázni, azonnal megfogná őket. Mesélve tanít, észre sem veszi az ember. Engem elküldött egyszer hetedikes koromban a nyolcadikosok járási matematikaversenyére. Nem mondta meg, hogy idősebbek lesznek ott. Harmadik lettem . . . Még tíz évvel ezelőtt is színdarabot tanított be a zalátaiaknak. Az egész falut megmozgatta. Csak egyszer, csak egyszer hallanák meg a piskóiak, hogyan magyaráz .. . * Nóta bene: a második alkalommal már öten jöttek el. Ilonka megkezdte a luzsokiak szervezését is. A francia sanzon mindmáig legnagyobb egyénisége, az utca énekeséből világsztárrá nőtt Edith Piai húsz éve halott. Dalai, amelyeket többnyire saját maga szerzett, a Piaf-lé- gendával együtt immár halhatatlanok. A Pécsi Nemzeti Színház éjszakai színháza a Mecsek cukrászdában Scserba- kov: Nem bánok semmit sem című darabjával emlékezik Piaf művészetére. A szerzőt láthatóan nem a feltámasztás, hanem a megidézés szelleme vezérli. Rajongó alázattal kíséri Edith Piaf életútját, tág teret hagyva a szárnyaló dalnak, amelyhez a történet elválaszthatatlanul ' kötődik. (Piaf legismertebb dalai elhangzanak az előadáson, magyar fordításban.) A rendező Vas-Zoltán Iván vendéglátóipari környezetbe transzponálva, javarészt szók. vány effektusokkal dolgozik. Franciásan könnyed, pergő ritmusban indul a játék, amelynek feszültségét fenn tudja tartani. Rendezői erénye mégis a figurák jellegzetességében mutatkozik meg leginkább. Vári Éva Edith Piaf-alakítá- sa remekbe szabott. A szereppel lélekben és testben is azonosulni-képes, de a Piaf lángoló egyéniségén keresztül is önmaga marad. Sanzonhoz illő altos zöngéjű hangja kifejezően és tisztán cseng, szugMeg szokták kérdezni: mikor is kell megkezdeni a születendő gyermek egészségének védelmét? A válasz: „a szülő megszületésekor”. Már az általános iskolák VII—Vili. osztályaiban az előadók megismertetik a serdülőkkel a biológiai érés folyamatát, és megfogalmazzák a felelősségteljes szexuális magatartás igényét. Felhívják a figyelmet, hogy az ifjúkorban túl korán megkezdett alkohol- és nikotinfogyasztás, valamint a felelőtlen, sokszor megfelelő ismereteket nélkülöző szexuális kapcsolatok, s azok testi, illetve lelki következményei megnyilvánulhatnak születő gyermek egészségkórositásá- ban. Ez különösen érvényes a fiatal lányok esetében. A műgesztivitása, érzelemgazdagsága sugárzó, egyszerű, természetes eszközei a letisztultság biztonságával képesek meg- igézni egy rejtélyes lélek rezdüléseit. Partnerei — váltakozó szerepeikben - kellő mértéktartással követik, ugyanakkor ez a mértéktartás nem zárja ki érvényesülésüket. Mester István sokszínű játékát sanzonra váltó énekhanggal teszi vonzóbbá, Báliké Tamás kontraszt nélküli egyéniségekkel segíti a cselekmény folyamatát. Bieder Éva jó alkalmazkodása exponált szituációkat teremt. A Bóbita Bábegyüttes kedves, szellemes közjátéka és hangulatteremtő azonosulása mellett (díszlet- és jelmeztervező Húros Annamária, koreográfus Kós Lajos) a zenei aláfestés külön kiemelést érdemel. A Papp Zoltán karmester által zongora mellől vezetett trió nagyszerűen helytáll. Legfeljebb a harmonika (Nesz György), franciás virtuozitása nem érvényesül igazán, amelyet azonban az ütőhangszerekkel (Háry Balázs) szinkronban mozgó hangzás jól ellensúlyoz. Az éjszakai színház művészi teljesítményét vastaps fogadta. vi terhességmegszakitásokon belül a fiatalkorúak aránya növekvő tendenciát mutat, megközelíti a 20 százalékot. A nagysikerű „Születésünk titkai", „Szülök iskolája” tele- viziósorozatok, a nőgyógyászok és gyermekgyógyászok egészségnevelő, felvilágosító előadásai azt a célt szolgálják, hogy felhívják a szülök figyelmét azokra az okokra, tényekre és körülményekre, melyek a még meg nem született gyermekek érdekeit érintik, illetve a csecsemők normális testi és szellemi fejlődését biztosító szülői magatartásra, egészséges életmódra. A betegségek megelőzését, szűrését és a beteg gondozását kiemelten kezelő egészségügyi szolgálatunk lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a szülők egészséges állapotban vállalják gyermekeiket. Melyek a szülők legfontosabb teendői születendő gyermekeik egészségének védelme érdekében? A terhes anya és a születendő gyermek érdekében fontos, hogy lehetőleg a 12. terhességi hétig a kismama jelentkezzen a területileg illetékes terhesgondozóban. Gondozásba vételkor a terhesgondozást végző orvos és védőnő képet kap a kismama egészségi állapotáról, az esetleges családi terheltségről, szociális körülményeiről, s ad tanácsot ahhoz, hogy egészséges, érett .gyermek születhessen. A terhestanácsadásokon az előírt időpontokban rendszeresen, illetve panasz esetén azonnal jelentkezzen a kismama. Az idejében jelzett panasz orvoslása későbbi súlyos tüneteket védhet ki I A terhesség végéig, de különösen a koraterhességi időszakban rendkívül fontos a kismama fertőzésekkel szembeni védelme (pl. influenzajárvány idején zsúfolt közösséget ne látogasson!). A kismama tartsa be a számára előirt diétát, vigyázzon súlyára és fogyasszon sok vitamint tartalmazó gyümölcsöt, hús- és tejterméket! Az előirt gyógyszereket rendszeresen és pontosan szedje be! Az élvezeti szerekről, alkoholról és cigarettáról próbáljon a kismama teljes mértékben lemondani! Ebben segítségére lehet közvetlen környezet, családja, munkatársai azzal is, hogy nem kényszerítik arra, hogy passzív dohányossá váljon. A rendszeres mozgás, a nem megerőltető séták és a terhestorna hozzátartozik a terhes kismama egészséges életmódjához. A kismama társa, családja, munkahelye és környezete felelősségét is ki kell hangsúlyoznunk abból a szempontból, hogy a kismama és születendő gyermeke érdekében egészséges, humánus és stresszmentes életet biztosítsanak magatartásukkal, segítő szándékukkal, barátságukkal. A házaspár a terhesség alatt már válogathat az egészség- ügyi ismereteket nyújtó, csecsemőgondozással, csecsemőtáplálással és gyermekneveléssel foglalkozó könyvek közt, s tudatosan készülve fel a szülésre és a gyermek fogadására, megfogalmazhatja azt az igényét, hogy a megszerzett ismeretek birtokában akarja, merje, tudja gyermekét egészségesen, okosan, szépen nevelni ! Szeretek-e tévét nézni? Felkérnek, írnék-e tévéjegyzeteket ezentúl a Dunántúli Naplónak. Beszélgetünk mindenféléről, s még csak nem is ólálkodik a levegőben a kérdés; szeretek-e egyáltalán tévét nézni. Hogy szoktam, az biztos, senki nem kényszerít rá, tehát szívesen teszem, vagyis szeretem a televíziót. Logikus, az apró csúsztatás szóra sem érdemes, minden- és nem mindennapi érintkezéseink, „kommunikációs formáink", jóval nagyobb csúsztatásoktól hemzsegnek, szeretem tehát, és kész. Csakhogy lehet-e szeretni „a" könyvet, „a" zenét, „a” politikát, „a" televíziót mindenestül? Minél blődebb és kézenfekvőbb a kérdés, annál dadogóbb, foszladozóbb a válasz. A tévé, ugye, nagyhatalom, ezen vitatkozni sem érdemes, ott van minden lakásban, puszta jelenléte is hangsúlyos, ha hagyom, legyűr és rabszolgává tesz, de lehet vele okosan együtt élni, persze, szidni is, egyáltalán, sportból, divatból, na meg, mert ad rá tpódot bőven. Szabadon bekapcsolhatom, kikapcsolhatom, igazán értelmes választást nyilván csak a középső eset feltételez és igényel, azaz megpróbálni okosan élni vele, hisz — tételezem föl - velem is ugyanezt teszi a tévé, nemcsak kikapcsol (csak ne vélné úgy ilyenkor „a ház”, hogy kinyitja, holott „lehunyja sok szemét"), hanem be is kapcsol olykor, az arányokat nevezzük igen leegyszerűsítve műsorpolitikának. Mielőtt ezt, az első jegyzetet írom, szinte kapóra jön Kornidesz Mihálynak, a Magyar Televízió új elnökének nyilatkozata a szombati Telerámában. Amit vonakodva, igen szerényen mond Vitroynak, abból kitűnik az egyetlen lehetséges alapállás: sem misztifikálni, sem jelentéktelenné nem lehet degradálni a televíziót. Van. Hatása óriási, lehetőségeiben „az ország legnagyobb oktatási intézménye.” Az oktatást tágan, József Attila-i tágassággal fölfogva nagy igazság és távlatos program. Ügy vélem, a választás körül keringek megint: dönteni, akár ellentmondani is képes felnőttként szólít-e meg engem, a nézőt a tévé. s felnőttként ludom-e megszólítani, bekapcsolni „őt”? Egyik fél se szent, bármelyikünk tartós deformációja visszahat a másikra és az egész látja kárát. Persze, térvén valami konkrétra immár, választásaink soha nem ilyen fennköltek, nagyon is gyakorlatiak sokszor, az első és a második műsor között, például. Szerda este Suksin és Shakespeare rivalizált. Előbbi igen jó író, utóbbiról ugyanez mondható, csak illetlenség és .fölösleges. A Lear király „sima", a Suksin-novel- lákból összeállított Beszélgetések holdvilágnál túl, vagy mint kiderült, inkább alul-tévésített színházi közvetítés. Nézem a Moszkvai Kis Színház művészeit, akik számomra kissé idegen stílusban illusztrálják az alapanyagot, s aminek örülök, hogy a bántóan éles színházi műholdfényt még így is át-át- törik Suksin nagyszerű, „szárnyas” mondatai, ilyenek például, hogy „százszor is elmondhatod, hogy méz mégse, lesz édesebb a szád íze”. Ezt, tűnődöm, mottónak is írhatnám e jegyzetek fölé: Jordán Tamás okos fanyarságára visszhangzik, aki József Attila A bűn című versét mondta el szombat este felejthetetlenül és valóban mindenkinek. Havasi János Éjszakát színház Edith Piaf A címszerepben Vári Éva Bornemissza Géza Dr. Kiss Erika Parti Nagy Lajos
