Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-31 / 359. szám
IO Dunántúlt napló 1983. december 31., szombat Á szója tudósa Kurnik Ernő akadémikus A nemes szójaliszt minden kilogrammja megfelel 3,5 kiló színhús, 58 tojás vagy 6,5 kilogramm tehéntej tápértékének. Olajából margarint gyárthatunk, a magas fehérjetartalmú szója az édesipar, a húsipar fontos alapanyagává lép elő. Gyógyászati felhasználása a küszöbön áll. Fogyasztásával egy sor civilizációs ártalom — szivkoszorú érelmeszesedés, cukorbaj, lisztérzékenység és még egy sor allergiás betegség előzhető meg, illetve gyógyítható. A szója a jövő növénye. E sorokat dr. Kurnik Ernő 1962-ben megjelent szója-mo- nográfiájában írta le akkor, amikor a hazai szójatermesztés 2000 hektárral a mélyponton volt. A magyar agrárkörökben e növény a gúny tárgyát képezte, a háborús évek erőltetett szója „konjunktúrája” — 1943- ban 60 000 hektáron termelték Magyarországon ezt a „tájidegen" növényt — után támadt ellenérzések még erősen éltek. Ma reneszánszát éli a szója, termőterülete ismét 40 000 hektár, s a hetedik ötéves tervben 70 000 hektár lesz. Az „Iregi szója arany” granulátum mint iregi szolgálati szabadalom kapott elismerést. A termék olyan keresett, hogy az Ireg- szemcsén épült, évi 500 mázsát előállító kis üzemet kinőtte már. A humán célra alkalmas iregi szója arany granulátum gyártásának ügyét a TSZ- KER központja karolta fel, s egyik alföldi nagy termelőszövetkezetben új, most már évi 500 tonna granulátumot előállító üzem épül. A fölözött tejjel egyenértékű gyári mellék- terméket a tsz a malacok takarmányozására használja fel. Ez a nagy áttörés aligha következett volna be Kurnik Ernő szívósan makacs és eredményes szójanemesítői, honosítói és szakírói munkássága nélkül. A most hetvenéves tudós egész munkásságát végigkísérő „nagy szerelme” a szója és annak kutatása volt, bár hihetetlenül termékeny és sokoldalúan gazdag életművének csak egy részterülete. Negyvennégy évi munkásságát hét növényfaj, 43 államilag elismert fajta — köztük egy sor napraforgó, az Iregi csíkostól a legújabb törpe hibridekig, még ennél is több takarmányborsó fajta, amelyeket nemcsak itthon, de Ausztriában, az NDK-ban is termelnek — kinemesítése fémjelzi. Mégis a szója maradt mindvégig a kedvenc. Szójából tett 1942- ben kisdoktori, majd később nagydoktori vizsgát, a szója volt a témája mindkét akadémiai székfoglalójának. 1976- ban újabb könyvet írt a szójáról, annak nagyüzemi termesztéséről, az itthon és külföldön megjelent 150 szakcikke, dolgozata közül több foglalkozik a szójával. A szójáról tartott egyetemi, hazai és külföldi előadásainak számáról nem készült statisztika. Arra, hogyan kezdődött, egyszerűen válaszol: véletlenül. Gyermekkorától a kémia érdekelte leginkább. Elemista volt, omikor már rózsaolajat párolt le, vegyésznek készült. Igen ám, csakhogy Mecsek- szabolcson született 1913. augusztus 17-én, bányászcsalódban. Nagyszülei Ausztriából jöttek a pécsi bányákhoz, édesapja 25 évig volt bányász. Az elemi iskolát kitűnő tanulóként Mecsekszabolcson végezte, a középiskolát Pécsett, a Széchenyi István gyakorló reálgimnáziumban, ahol 1932-ben érettségizett, s ma is hálásan gondol vissza Bóka Istvánra és Róna Jenőre, egykori gimnáziumi tanáraira. A Budapesti Műegyetem vegyészeti karóra bejutni elsősorban anyagi okokból nem tudott. Az agrórfakul- tósra azonban bejutott, ahol a kémia szintén magas óraszámmal szerepelt. A havi 40 pengő apanázsból 22 pengő volt az albérlet. Mint jó tanuló tandíjkedvezményt kapott és másodiktól már maga is korrepetált pénzért gyengébb tanulókat. Államvizsga előtt megpályázta Mauthnerék 1936-ban alapított felsőiregi növénynemesítő telepének egy meghirdetett állását. Egy rövidebb kitérő után került oda — a szakmát a zirci apátság előszállási uradalmában kezdte mint segédtiszt. Felsőiregen, a mai Regszemcsén a német állampolgárságú, s ma már világhírű szója, és napraforgónemesítő Knapp Ottó mellé került. Egyébként dr. Knapp ma már 86 éves, Dél- Amerikóban él, s ma is szóját, napraforgót, s újabban banánt és gyapotot nemesít. A folytatás pedig 47 év ugyanazon a munkahelyen, ami példa nélkül álló a hazai agrártörténetben. Martonvásár, és legújabban Szeged után, az Regszemcséi Takarmánytermesztési Kutató Intézet rendelkezik pillanatnyilag a legszélesebb fajtakollekcióval hazánkban. Az intézetet a felszabadulás óta dr. Kurnik Ernő vezeti, aki december 31-én, mint igazgató mond búcsút Regnek, de mint nemesítő reméljük, még soká nem. Jelenleg is 17 élő fajtán dolgozik, s több tucat fajtája és hibridje van beadva áljami elismerésre. Ha akarná sem hagyhatná abba, de nem is akarja. Folytatja alapkutatásait is a sejtfúzió, a szomatikus genetika területén. A ma is Pécsett élő tudós hét nemzetközi szervezet, köztük a FAO három bizottságának alapító tagja. Nemcsak gyakorlati növénynemesítő, módszertani kutató, szakíró, tudományszervező és pedagógus, de a magyar növénynemesítők „utazó nagykövete” is. Elévülhetetlen érdemei vannak a hazai neme- sitési eredmények nemzetközi megismertetésében. Bejárta az öt világrészt, s az ottani tudományos eredmények begyűjtésével gyarapította a hazai tudományos kutatást. Két hete ausztriai előadó körúton volt, múlt héten a hallei egyetemen tartott előadást. Nyugdíjba ment! Mi változott meg? — Egy valami — válaszolja —, az igazgatói tiszttel leadtam egy sor adminisztrációs „nyűgöt". Végre egészen az igazi munkámnak élhetek. — Rné — Vizsgálatokat végeznek az Regszemcséi kutatóin tézet bicsérdi növénynemesitő állomásának labo- td tó ä* ivóban Kultúra és politika Jól ismert összefüggés: az ember „beleszületik" a társadalomba, de társadalmi lénnyé csak azáltal válik, ha elsajátítja az emberiség felhalmozott kultúrájának alapjait; a beszédet, a gondolkodást, a munkát és a társadalmi együttélés kialakult szabályait. Azonban így ez túl általános. Konkrétan mindig egy adott ember születik egy adott társadalomba. Ez a társadalom pedig nem csupán olyan, amilyenbe beleszületünk, hanem olyan, amilyenné alakítjuk. Nem statikus, hanem dinamikus. Dinamikájának hajtóereje a kultúrát elsajátító, bővítő, átalakító és átalakuló ember, aki e folyamatban válik biológiai lényből tudatos és öntudatos társadalmi lénnyé. A ma létező társadalmi formák mindegyike hierarchikus hatalmi rendre épül, etikai, erkölcsi, világnézeti és jogi normákkal szabályozottan funkcionál, emberek és osztályok közötti viszonyokat foglal magában. Ezek politikai tényezők, és nélkülük nincs társadalmi élet, megismerésük, gyakorlásuk nélkül nincs szocializáció, nincs teljes körű művelődés. A politikai kultúráltságot úgy is felfoghatjuk, mint a társadalom létének és gyakorlati működésének alapvető feltételét. Jól működő politikai rendszer A társadalom működőképességét hivatott biztosítani a politikai rendszer. Ez nem csupán szervezeteket és intézményeket tartalmazó képződmény — mint sokan, túlságosan leegyszerűsítve gondolják —, hanem ezen kívül társadalmi normákat, politikai magatartásformákat, döntési mechanizmusokat, a társadalom politikai kultúrájának és ideológiájának ismeretét foglalja magában. Lényeges sajátossága a politikai rendszernek, hogy nem csupán alkotó elemeinek meglétére van szükség, hanem az egyes elemek minősége és funkcionálása az egész rendszer működésére kihat. Az utóbbi hónapokban sokan cikkeztek és nyilatkoztak politikai rendszerünk diszfunk- cionális zavarairól. Egyesek olyan következtetéseket is levontak, hogy a politikai rendszer átfogó reformjára lenne szükség. Holott a részek minősége, egysége és egymásra hatása dialektikájából az következik, hogy az egyes elemek funkcionálását kell javítani és az erősíti a rendszer egészének funkcióképességét. Ilyen szellemben határozta meg a politikai rendszer fejlesztésének feladatát az MSZMP KB 1983. április 12—13-i határozata: „a XII. kongresszus határozataival összhangban meg kell gyorsítani a politikai rendszer működésének tökéletesítését, az intézményrendszer fejlesztésére irányuló munkát." A politikai rendszer működésének tökéletesítésében rendkívül nagy szerepe van a politikai műveltség javításának. A társadalom politikai kultúrájának szintje egyik fontos eleme a politikai rendszernek, de ezen túl, a politikai ismereteknek meghatározó szerepük van a rendszer más elemeinek működésében is. Pl.: a politikai normák és magatartások, vagy világnézeti és etikai magatartások eleve feltételezik a politikai ismeretek valamilyen szintjét és a döntési folyamatok sem nélkülözhetik a megfelelő tudást. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a társadalom politikai műveltségének emelése a politikai rendszer tökéletesítésének egyik alapvető feltétele. Demokratizmus és politikai műveltség A politikai műveltségnek rendkívül nagy szerepe van a szocialista demokratizmus fejlesztésében is. Ha a demokratizmus nem érvényesül kellően, akkor az okok közt a politikai műveltség hiányosságaira is kell gondolnunk. Társadalmi életünk egyik aktuális kérdése a demokrácia fejlesztése. A Központi Bizottság hivatkozott határozata szerint ebben elmaradást kell pótolnunk. „Erőfeszítéseink ellenére nem értünk el kellő eredményt a szocialista demokratizmus fejlesztésében. Olyan megoldások felé haladunk, amelyek egyaránt szolgálják a dolgozók szélesebb körű aktívabb részvételét a döntéshozatalban, a végrehajtásban, az ellenőrzésben és a munka hatékonyságának javításában." A demokratizmus fejlődése történetileg is szoros összefüggést mutat a politikai műveltség állapotával. A Horthy-kor viszonyai közt csak részben érvényesültek a polgári demokratikus jogok, hiányos volt a lakosság közéleti kultúrája, tudatosan alacsony szinten tartották politikai ismereteit. Ezen a politikai műveltségi alapon indult el a felszabadulás utáni demokratikus átalakulás, kezdődött meg a szocializmus alapjainak lerakása. Ilyen körülmények között — főleg az 50-es évek elején — erőteljesen érvényesült a központi irányítás, több területen formális volt a demokratizmus. A tervgazdálkodás eredményei, a gyors ütemű iparfejlesztés, az életszínvonal dinamikus növekedése látványos sikerek voltak. Bizonyos mértékig érthető, hogy kialakult a közgondolkodásban is olyan vélemény, hogy jók az eredmények, bölcs a vezetés, jól működik a társadalmi rendszer, nem kell változás. Ez a vulgárisán leegyszerűsítő nézet jelen volt a központi vezetésben is, mind jobban felerősödtek a centrális vonások, a demokratizmusnak formális elemei terjedtek el. Ez az állapot további torzulásokat, súlyos politikai hibákat okozott. A demokratizmus formális elemei azonban olyan megszokásokat is kialakítottak, amelyek tovább éltek, néha még ma is fellelhetők, és akadályozzák a szocialista demokrácia fejlődését, annak ellenére, hogy a demokratizálás igénye az MSZMP negyedszázados politikájában mindig jelen volt. A politikát értő tömegek Fontos álláspontja a pártnak, hogy a néptömegek aktívabb bekapcsolása szükséges a szocialista építés feladatainak megvalósításához. Ehhez is magasabb politikai műveltség szükséges. Az utóbbi évtizedekben lényeges változások történtek a politikai nevelés intézményes és szervezeti formáinak fejlesztésében. Elméletileg megalapozottabb lett a marxizmus— leninizmus oktatása, tartalmilag korszerűsödött, hatókörében szélesedett a párt- és tömegszervezeti oktatás, fellendült a politikai könyvkiadás, javult a politikai ismeretterjesztő munka és rendkívül megnőtt a tömegkommunikáció nevelő szerepe. Mindez, valamint az MSZMP nyílt, őszinte politikájának hatása magasabb szintet eredményezett a társadalom politikai műveltségében. Ma magasabb kulturális szint képezheti a megfelelő szubjektív feltételét a demokratizmus fejlesztésének, a közéleti aktivitás javításának. Az élet különböző területein számtalan jelét tapasztaljuk a nagyobb politikai hozzáértésnek, a.megnőtt politizáló kedvnek. A vitákban találkozunk téves véleményekkel, a napi eseményeket rosszul értő, vagy félremagyarázó nézetekkel, kritikai szellemmel és néha ellenzéki magatartással is. Ez velejárója a szabad vitalégkörnek, a fejlődő politikai érdeklődésnek. Mint ahogy az is természetes követelmény, hogy a vitában az igazabb érvek a bizonyító tények győzzenek, tisztábban és erőteljesebben érvényesüljön a szocializmus perspektívája. A politikai műveltség növekedésével együtt egy sajátos és furcsa ellentmondás is kialakult: a demokratizmus függ a politikai műveltségtől, a politikai műveltség fejlődött, a demokratizmus viszont nem kielégítő. Az ellentmondásnak bizonyára sok oka van, mint pl. az egyéni kényelem, a rossz tapasztalatok, megunt formális vonások stb. A társadalom politikai rendszerének egyes elemei — mint szervezeti keretek — egy adott ismeretszintre épültek. Az ismeretszint növekedése feltételezi a keretek bővülését, a formák változását. Ez több vonatkozásban nem valósult meg. Az alacsonyabb politikai kultúráltsági szintre méretezett fórumrendszer, választási rendszer, szokások stb., magasabb műveltségi szinten formálissá váltak, nem motiválnak aktivitásra. Szükség van tehát a keretek változtatására is. Erre irányul a politikai vezetés törekvése. Döntés született — választási rendszer megváltoztatására, a munkahelyi demokratizmus fejlesztésére, fórum- rendszerének megújítására, új keretekkel bővült a szakszervezeti mozgalom. Megérteni, elfogadni, cselekedni Ebben az átalakuló helyzetben a politikai képzés és nevelés fontos feladata, hogy továbbfejlessze és a helyes cselekvés irányában mozgósítsa az ismeretszintet, segítse elő ezzel is a közéleti magatartás és a szocialista demokratizmus aktívabbá, kezdeményezőbbé válását. Az ismeretterjesztés ezáltal olyan területen tudja segíteni a politikát, amely konkrétan hat napi problémáink megoldásához, beleértve gazdasági helyzetünk javítását is. A nehezebb külső és belső gazdasági körülmények közt különösen fontos minden alkotó erő összefogása, a tartalékok mozgósítása. Az emberek tudásában, társadalmi aktivitásában óriási tartalékok vannak. Feltárásukban kiemelkedő szerepe van a demokratizmus szélesítésének, hatékonyabbá és élőbbé tételének, valamint olyan tudati állapotnak, amelyben az emberek mind többen megértik, elfogadják és akarják politikai céljaink megvalósítását. Ezek megoldása nagy feladata a politikának, segítése pedig nemes kötelessége a politikai ismeretterjesztésnek, az agitációs és propagandamunkának. Antal Gyula
