Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-31 / 359. szám

Dunántúli napló 1983. december 31., szombat z eg nem volt m Cselédlányok ... A cselédsors az élet kény­szerű startja volt fiatal lányok számára, az első kereset lehe­Cselédlányok tősége. Élelem, évente egy rend ruha, s némi pénz. Az idő pereg: ma már csak a nagyszülők emlékeiben él. Strnád Károlyné azon kese­reg, hogy mindössze három éve hiányzik ahhoz, hogy ma nyugdíjat kapjon. Tizenegy évig volt cseléd Villányban a Teleki földbirtokosnál. Aztán sokfelé dolgozott. Legutóbb 7 évet a harkányi tsz-borozóban időszakos szerződéssel, s ak­kor úgy tudta, ez majd bele­számít a nyugdíjba. — Képzelheti, reggel 7-től este 7-ig, s nem volt könnyű munka. Később kiderült — 1982-ben —, hogy ez- nem jó a nyugdíjalaphoz . .. A villányi lakás kiskonyhá­jából átmegyünk a szobába. A sarokban a feldíszített kará­csonyfa: az ünnepek szépen teltek. A lányuk Mohácson él, most várja második gyermekét, a fiuk itt helyben, a tsz pincé­jében dolgozik. Amikor Vili bácsi, a pincemester nyugdíj­ba ment, a helyébe lépett... Férje pék volt, ma 3800 fo­rint nyugdíjat kap. — Mikor sütött utoljára ke­nyeret? — Ügy négy éve — mond­ja. — Csinálnám, de a ház végében a kemence régen tönkrement. Strnád Károlyné Heves me­gyéből került Baranyába, ami­kor a Teleki birtokra kerestek napszámosokat. Korán félárva lett, dolgoznia kellett. Pár év után bekerült a méltóságos asszonyhoz mindenesnek ... — Nem volt rossz sorom — emlékezik vissza. — Úgy gon­dolom, megszerettek, s hogy a Teleki úr meghalt, be is fogad­tak. Olyannyira, hogy amikor férjhez mentem, kaptam nász­ajándékba 1400 négyszögöl Szőlőt. . . Óbert Jánosné Schmalcz Jánosné Óberték Mórokon laknak a pincesoron. Amikor rájuk nyit­juk a kertajtót, éppen a leg­szebb időtöltések egyike, disz­nóölés folyik. Már kondérban az apróra vágott zsírszalonna, a böllér is ráér. Itt a család apraja-nagyja. Két disznót öl­tek le, a böllér szerint a kettő megvolt 500 kiló. Óbert János­né szerint csak négy. A konyhában hamar tányér kerül az asztalra, a pörkölt épp most készült el. be dolgozni: ma nyugdíjas. Mária néni a tsz nyugdíjasa. Két gyermeket neveltek fel, mindkettő diplomás, mindket­tő közgazdász. A fiuk Pesten él, a Konsumex Külkereskedel­mi Vállalat főosztályvezetője, lányuk a villányi OTP vezetője. — És két-két unoka — teszi hozzá Mária néni. — Tudja, ma ők a boldogságunk, örö­münk. A pestieknek még a hé­ten viszünk fel kóstolót... Kozma Ferenc Fotó: Proksza László — Sietni kell a munkával — mondja Mária néni. — Hamar ránk esteledik ... Az ég nem volt mindig ilyen tiszta. Heten voltak testvérek, Má­ria néni 11 évesen a legidő­sebb, amikor az édesapja meg­halt, 1939-et írtak akkor. Mun­ka után kellett néznie ... — Ott sírtunk, én is, anyám is — meséli —, de nem volt mit tenni. Elvittek cselédnek, hiába mondtam, hogy nekem, anyám, elég egy darab száraz kenyér is! Csak ma értem meg, hogy mi játszódhatott le akkor az ő lelkében: a legkisebb gyermekét ölelgette, a legna­gyobbat munkára küldte! A kényszer — kegyetlen dolog. — Mi volt a munka? Simád Károlyné — Apámat elvitte a 14-es háború — mondja Schmalcz néni. — Ott maradt anyám három árvával. Mit tehettünk? Tizenkét éves koromban dol­gozni mentem egy nagygazdá­hoz. Csináltam én mindent. Ta­karítottam, etettem az állato­kat, a cipőket pucoltam. Anna néni már túl a hetve­nen, keserűen mondja: hiába, ma ezt már úgyse hiszi senki. Ma minden fiatalnak úri dolga van. Szóval, más világot élünk. Férjét is cselédként ismerte meg: ő is ott dolgozott már vagy 16 éve. — Nagyon kihasználták sze­gényt. Úgy dolgoztunk, mint az állatok, vagy még jobban. Mert az állatokat kímélték ... Ezt a házat a kisebb fiú épí­tette 1978-ban. — Idejött egyszer az egyik volt gazdám — mondja Anna néni —, megnézte a házat. Az övé se volt különb! Nagyobbik fia a tsz-nél dol­gozik, a kisebbik a harsány! kőbányában. Jól keresnek, jól élnek. Kell-e ma több? — Ah, te Szűzanyám! Min­den! Ami egy ház körül adó­dik, és még két gyerek a nya­kamon, pedig magam is gyerek voltam. Sose felejtem el: az el­ső napokban nem ettem a sí­rástól. Csak ültem, bámultam, és mondogattam: haza akarok menni... Haza akarok menni! Pedig jók voltak hozzám. János bácsival nincs Sok időnk szót váltani: a munka mindenek előtt. Ö Mórokról naponta a pécsi erőműbe járt KBBBBBBBEüBlSB Út épül Kékesd és Geresdlak között Mondja, az egyik Teleki-lány Pesten lakik, s ha néha min­denszentekkor lejönnek a pé­csi temetőbe, meglátogatják őt is Villányban. Úgy tudja, hogy a másik lány Amerikában él. — Cselédsors... Én kifog­tam. Négyen voltunk testvérek, máshova nem mehettem, mun­ka másutt nem volt. Testvéreim ott laknak Hevesben, s évente egyszer meglátogatjuk őket. Tavaly a vöm vitt el Zsigu­lin... Schmalcz Jánosné éppen drótdarabok után kutatott, ami­kor rányitottuk az ajtót. A fia hátul az udvarban betonoszlo­pokat önt. Kell az újonnan te­lepített szőlőbe. így olcsóbban kijön. A régebbi szőlőből — van az is 500 négyszögöl —, hoz egy üveggel: szép fényű, szinte lilás az oportó. Idén kevesebb pénz jutott az úthálózat fejlesztésére, korsze­rűsítésére. A kevésből nehéz úgy gazdálkodni, hogy min­denhová jusson. Ezért döntött úgy a Pécsi Közúti Igazgató­ság, hogy az útfenntartási pénz nagy részét — 80—85 százalékát — a 6-os számú fő- közlekedési útvonal Bonyhád és Pécs közötti szakaszának korszerűsítésére költi. Hidas, Mecseknádasd, Apátvarasd, Pécsvárad és Hird térségében korszerűsítették a csomóponto­kat, több emelkedőnél szélesí­tették a kapaszkodósávokat, aszfaltszőnyeget fektettek. Meg­kezdték a komlói Kossuth La­jos utca szélesítését, új aszfal­tot kapott a pécsi Bolgár Nép­hadsereg úti felüljáró. Több útszakaszt úgynevezett záróréteg bevonással láttak el, így többek között a pécs—mo­hácsi és a pécs—szigetvári út egyes szakaszait. Ez az útjaví­tási módszer nem a legjobb — a meleg aszfaltra zúzalékot szórnak, amit lehengerelnek, a többit a közlekedő járművek végzik el — de sajnos tudomá­sul kell vennünk, hogy másra most nem jut pénz. Ezt azon­ban meg kell tenniök, mert ha nem, a több éves megrepede­zett aszfalt szétesne, s az uta­kat nem lehet használni. A következő esztendő — 1984 — sem hoz lényeges vál­tozást ezen a területen. 185 millió forintot költhetnek út- fennartásra. A záróréteg alkal­mazásáról továbbra sem tud­nak lemondani: 1,6 millió négyzetméter utat óvnak meg ily módon a további romlástól. Új út csak nagy összefogás­sal épülhet. Már biztos, hogy Kékesd és Geresdlak között ily módon épül meg az út. S kezdeményezés indult meg a Mógocs és Dombóvár közötti út megvalósítására is. Folytató­dik a 6-os út megkezdett sza­kaszainak aszfaltozása. - Befeje­zik a komlói átkelési szakasz kivitelezését. S az idén elkez­dett pécsi Egri Gyula út széle­sítésével is végeznek a kivitele­zők. Nem kevés pénzt — 14 millió forintot — emészt fel a Móroknál újjáépülő híd. A művelődés- és az egészségügy közös munkaprogramja Lesz iskolájuk Pécsett a mozgáskorlátozott gyermekeknek! Átalakítják a Bercsényi utcai iskolát — Egyénekre szabott berendezés, személyekre kidolgozott oktató-nevelő munka Két hónapja találkoztunk a pécsi mozgáskorlátozott gyer­mekek szüleivel. A Mozgáskor­látozottak Baranya megyei Egyesülete hívott össze rend­kívüli szülői értekezletet az újonnan felavatott Tüzér utcai rehabilitációs és kulturális köz­pontjába. Akkor a legtöbben a sok-sok családi gond mellett a gyermekek oktatásának, kép­zésének szükségességéről szól­tak.- Hiszen szellemileg épek, egészségesek a gyermekek, sőt az egyetlen lehetőségük az önálló életre való felkészülés­ben a tanulás. Éppen ezért szinte tragédia ezekben a családokban, hogy a mozgáskorlátozott gyermek­nek még az általános iskolai ismeretek megszerzése is óriá­si nehézséget jelent. Van, aki nem is részesül rendszeres ok­tatásban. A magánoktatói rendszer nem tudja azt az is­meretanyagot nyújtani, amely­re egy oktatási intézmény ké­pes. Megfogalmazták a szülők, mennyire fontos lenne egy spe­ciális oktatási intézmény Pé­csett. S nem csupán a gyerme­kek érdekében! A legtöbb csa­ládban eddig kiesett egy kere­set. Elképzeléseik, vágyaik, ter­veik rövidesen valóra válnak — a városi tanács művelődési és egészségügyi osztályának közös munkája nyomán már a követ­kező tanévben megkezdheti a tanítást a mozgáskorlátozott gyermekek iskolája Pécsett. És minden bizonnyal a szülők el­várásainak megfelelően, hiszen már most az előkészítő, terve­ző munka során a gyermekek érdeke, szinte egyenként min­den gyermek egyéni helyzete a meghatározó. Az egyénekre szabott berendezésektől kezd­ve a személyekre kidolgozott nevelési, oktatási programig. A városi tanács művelődési osztálya könnyen megközelíthe­tő, a város centrumában elhe­lyezkedő épületet keresett. A tervek megvalósítására jó le­hetőség kínálkozott az új hor- vát-szerb iskola átadásával. A Bercsényi utcai megüresedett épületben berendezhetik a to­lókocsis iskolát. Két tantermet terveznek az egy—négy és az öt—nyolc osztályosoknak (az előzetes felmérések szerint ma 34—37 hét- és tizennégyéves korú mozgáskorlátozott gyer­mek él Pécsett), valamint tor­naszobát és kiszolgáló létesít­ményeket az egészségügyi és a napközi ellátására egyaránt. A speciális tervezésben — a lépcsőket meg kel szüntetni, a mellékhelyiségeket átalakítani — az egészségügyi és művelő­dési szakembereken kívül segít a Mozgáskorlátozottak Bara­nya megyei Egyesülete és né­hány szülő is. A BARANYA- TERV gazdasági munkaközös­ségei készítik az épület-átala­kítás terveit, amelyeket január végére átadnak a kivitelezők­nek. Magánvállalkozók pályáz­hatnak az átalakításra kiírt ver­senytárgyaláson. A Bercsényi utcai épületben két intézmény kap helyet: a földszinten a tolókocsis iskola, az emeleten a kisegítő iskola tagozata. A két intézmény kü­lön bejáratot kap, mindkettő külön munkaprogram szerint dolgozik. Bizonyára megnyug­tatja a szülőket az is, hogy kiváló pedagógusokat vár eb­be az iskolába a városi tanács művelődési osztálya. Az általá­nos iskola befejezése után ezek a gyerekek ugyanolyan esély- lyel pályázhatnak a továbbta­nulásra, mint bármelyik kortár­suk, természetesen egészség- ügyi helyzetüket figyelembe vé­ve. Az épület felújításának ter­veit, az iskolai oktató-nevelő munkával kapcsolatos kérdése­ket tavasszal megbeszélik a szülőkkel. Fontos kérdés lesz a tantermek berendezése is, szinte minden gyermeknek kü­lön kell az iskolabútorokat megtervezni. Megoldásra váró feladat a gyermekek utaztatása — eb­ben a művelődési osztály nem tud segíteni. A szülők felaján­lották, hogy támogatják egy­mást, de kétséges, hogy ezt mindenki tudja vállalni. Érde­mes meggondolni, nem lenne-e célravezetőbb megoldás egy a pécsi Volán műhelyeiben speciálisan átalakított autó­busz? Valószínűleg az ottani szakemberek vállalnák ezt a gyermekekért, s talán nem is igényelne túlzott anyagi erő­ket ... Tavasszal bemutathatjuk te­hát a mozgáskorlátozott gye­rekek iskolájának terveit. G. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom