Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-28 / 356. szám

6 Dunántúlt napló IMS. Mesterségek dicsérete A mézeskalácsot Szebeni András fotóművész kiállítása Szebeni Andrásnak, a Nők Lapja fotóriporterének kiállítása nyílt a budapes­ti Fényes Adolf Teremben a régi és ma is élő mester­ségekről. „Ősi mesterségek még ma is élő művelői előtt sze­retnék tisztelegni ... egy- egy szakma talán utolsó, hivatását gyakorló képvi­selője előtt. Különböző emberek ők a maguk min­dennapi gondjaival, de egy valami közös bennük: szeretik azt, amit csinál­nak — ez az életük” — írja katalógusának elő­szavában a fotóművész. A kiállítás anyaga a kö­zeljövőben album formá­jában is megjelenik a Cor­vina Kiadónál. A pásztorkalap-készítő mester (KS-reprodukciók) Rom várak országa Hova lettek a karcsú tornyok, sasfészkek? Új kölcsönzőhellyel bővül a mozgókönyvtár Kölcsönzés a mozgókönyvtárban, az Ady Endre utcában, Pécsett Fotó: Erb János Talán nincs még egy olyan országa Európának, amelyben oly kevés vár maradt volna ép­ségben, mint Magyarország. Hazánk mai területén közel két­száz kisebb-nagyobb vár állt Ma fél kezünkön megszámol­hatjuk azokat, amelyek viszony­lag jó állapotban vannak, fa­laikat legalább tető fedi. Kevés európai országban csattogtak-szikróztak annyit a hon védelmében a fegyverek, mint nálunk. Kézenfekvő a fel- tételezés, hogy az évszázados háborúk döntötték romba vagy tüntették el várainkat. Pusztulá­sukat nem lehet egyértelműen a törökök nyakába varrni. Vár. palota vára tizenhét ostromot állt ki, s még ma is áll, csupán a külső védműveket rombolták le 1711 után. A környékek oltalmazva A tatárjárás után épített kar­csú tornyú, vékonyabb falú lo­vagvárak a puskapor és az ágyú feltalálása után védhetet- lenekké váltak, s a török elleni harcok idejében — ha addigra már nem álltak lakatlanul —, inkább őrhelyekként, előőrs­ként, mint a környék oltalma­zójaként szolgáltak. Ha egyik­másik vállalta is az ostromot, mint Drégely védői, a biztos pusztulással kellett számolniuk. Akadt olyan sasfészek, mint Szonda vára, aníelyet a török­től visszafoglalva azért gyújtott föl Horváth Bertalan balassa­gyarmati kapitány, hogy a for- gandó hadi szerencse következ­tében ismét ellenség kezébe es­ve, az ne vethesse meg benne lábát. A tatai várat 1683-ban Kara Musztafa nagyvezér robbantot­ta fel. Thököly Imre pedig 1688- ban Ónod várót perzselte fel. A nógrádi várat a puskaport tároló tornyába csapó villám döntötte romba 1685-ben. Kétségtelen, hogy a várvívá­sok nagy kárt okoznak a falak­ban, a belső épületekben. A várat azonban nem rombolják le teljesen, csupán rést igye­keznek ütni falain, amelyeken át behatolhatnak, elfoglalhat­ják, majd a rendbehozatal után ugyanolyan jól védhető állapotba helyezhetik, mint amilyen az ostrom előtt volt. Ennek köszönhető, hogy a török végleges kiűzése után váraink csaknem teljes egészében áll­tak, az ostromok ütötte sebe­ket be lehetett gyógyítani, s csupán azokat a korai építésű lovagvárakat kezdte ki az enyé­szet, amelyeket tulajdonosai már régen elhagytak, s katonai szempontból jelentéktelenek lé­vén, végvári vitézek sem ütöttek bennük tanyát, vagy természeti katasztrófa, esetleg egy ostrom olyan alaposan elpusztította őket, hogy már nem lett volna érdemes helyrehozni, mint Dré­gely esetében. Hová lettek akkor váraink? A magyarországi várakat nem a háború, hanem a béke tüntette el, vagy döntötte romokba. A török elleni hosszú roham­nak az 1699-ben kötött karló­cai béke vetett véget egyidőre, amikor is a török már csak a Temesközben maradhatott meg, de kötelezték a fennhatósága alatt álló hét vár lerombolásá­ra (Lippa, Lugos, Csanád stb.) Ugyancsak ebben az eszten­dőben, még a béketárgyalások alatt, januárban a császári tá­bornokok Savoyai Jenő herceg­gel az élen az Udvari Hadita­nácsnak azt javasolták, hogy miután többé nincs szükség az ország belső területén végvá­rakra, Gyula, Ecsed, Szentjobb, Szepesvár, Lietava, Árva, Léva, Sikova, Simontornya, Tata, Veszprém, Pópa, Körmend, Dombó és Kaposvár várait más kisebb várakkal együtt le kell rombolni. A későbbi, augusztusi ta­nácskozás után azt írják I. Lipót császárnak, hogy: „Ami Ma­gyarországot illeti, itt hadi be­rendezésben két ellenségre kell tekintettel lenni, a törökre és a rebellis magyarra ..." A vá-. rak közül először Kanizsa le­bontását ajánlják. Az 1701. év végére — a Ma­gyar Udvari Kamara tiltakozá­sa ellenére — elkezdték a ma­gyar végvári katonaság szélnek eresztését anélkül, hogy leg­többjüknek végkielégítést ad­tak volna. Ugyanakkor, tehát 1701-ben, megkezdték a régi magyar végházak lerombolá­sát. Ekkor tűntek el jóformán nyomtalanul a somogyi, a za­lai és a baranyai kisebb vég­várak, végházak. Hogy a nagyobb várakat csupán a védelemre tették alkalmatlanná, s nem rombol­ták le teljesen, az annak kö­szönhető, hogy kevés volt a pénz és a munkás. A pénzt a Magyar Udvari Kamarának, az embereket a vármegyéknek kellett volna adniuk. 1702. február 7-én a leron­tandó várakat hat csoportba osztották. Minden csoportba egy mérnököt és egy német várparancsnokot rendeltek a rombolás vezetésére. A lerob­bantott falakkal a várárkokat mindjárt be is tömték. Az em­lített hat csoport a következő volt: 1. Szendrő, Patak, Ecsed, Szepesvár. 2. Eger, Fehérvár, Palota, Simontornya. 3. Nyitra, Léva. 4. Tata, Pápa, Veszp­rém. 5. Kanizsa, Zalavár, Kör­mend, Tihany, Szigliget, Rezi, Hegyesd, Ságvár. 6. Kapuvár, Dombóvár. Egy^egy vár lerontása meg­lehetősen költséges volt. Eger szétrombolásához 6 aknames­ter. 12 kőfejtő és 2 kovács kel­lett 3—3 hónapra. A segéd­munkát 3000 jobbággyal vé­geztették. Fehérvár lebontásához "80 kőművest, 24 kőfejtőt, 12 akna­mestert, 6 ácsot, 24 hajóst, valamint 2000 jobbágyot al­kalmaztak. És még nem szá­moltuk ide az anyagköltséget. Az egri Szép-bástyát és a fa­lakat 70 aknával tudták csak szétrobbantani. A várak lerontását II. Rákó­czi Ferenc 1703-ban kirobbant szabadságharca akasztotta meg. bár még a szabadság- harc leverése után is történtek rombolások. Sümeg püspöki vá­rát 1712-ben Heister császári generális gyújtotta föl. Kapuvár várát tulajdonosa, gróf Ester­házy Antal, egyébként a kuru­cok dunántúli főkapitánya rob­bantotta föl 1709-ben, hogy ne lehessen a labancok fészke. Gesztes várát — amely a XVII. század közepétől már erősen omladozott, hiszen régi lovagvór lévén katonai értéke kicsi volt —. az Esterházyak 1733-ban kezdték lebontani. Hét helyen föl robbantották .Hogy ki mindenki működött közre fényes múltunk tanúinak eltüntetésében, arra csupán Győr várát említjük. A vár ugyanis 1809-ig még teljes ép­ségben óvta a várost. Napó­leon előtt azonban nem nyi­totta meg kapuit, mire az nyolc­napi heves ágyúzás után be­vette, majd személyes paran­csára a falakat hét helyen fölrobbantották, s 1820-tól megkezdték a bástyák tervsze­rű bontását, az elővóTrendszer széthányását, az árkok bete­metését. Napjainkra a hatal­mas győrj várból csak a Kas­tély-bástya és a Rábára néző Sforza-félbástya maradt meg. Dr. Csonkaréti Károly Kilenc éve már annak, hogy a pécsi Városi Könyvtár piros színű MOZGÓKÖNYVTARA szinte nap mint nap feltűnik Pécs utcáin és a peremterüle­teken. Az ország második, Ba­ranya megye első bibliobusza 1974-ben kezdte meg ■műkö­dését. Rendszeresen bővülő könyv- állománya 15 000 kötet, mely­ből a buszon 3200 könyv van. Az állomány többi része a táp­raktárban nyert elhelyezést. In­nen történik a buszon levő állomány feltöltése, cseréje. Képeskönyvek, meséskönyvek, meseregények, ifjúsági irodal­munk, a magyar irodalom és a világirodalom alkotásainak szé­les választéka, valamint a tu­domány szinte minden ágát tükröző ismeretterjesztő iro­dalom közül válogathatnak az SZÁZHÚSZ éve annak, hogy a nagy orosz regényíró az 1863. év végén elkezdi írni monumentális alkotását, a Há­ború és békét. A regényben felvonultatott mintegy ötszáz epizódalakban a XIX. század eleji orosz életnek olyan hite­les ábrázolása bontakozik elénk, amely végigvezet ben­nünket a cári udvar, az előke­lő szalonok, a nemesi udvar­házak életvitelén éppúgy, mint a háború és a béke világán. Ugyanakkor e nyugodt tempó­jú regényben ragyogóan csil­lantja elénk az embernek ön­magával vívott harcát, belső kétkedéseit, újrakezdéseit. Tolsztoj mór előbbi művei­ben is vizsgálta — Cserni- sevszkij szavaival élve: „a lé­lek dialektikáját”, vagyis azokat az összetevőket, amelyek meg­szabják az emberek háborús körülmények közötti magatar­tását, az igazi és a hamis hő­siesség közötti különbséget, a háborúk okozta külső és belső sérüléseket. Az emberiséghez intézett kiáltványában (1904) Tolsztoj felülvizsgálja erkölcsi, vallási és társadalmi nézeteit, s mind­inkább tisztábban látja a mindhárom részről fenyegető önkény elleni küzdelem szük­ségességét. Fellázad a csak az uralkodó osztályok érde­keit szolgáló művészet ellen, s merészen hirdeti a néptöme­gek művelődését elősegítő művészet fontosságát. Lenyűgöző költészete, melyet Kosztolányi Dezső méltán ne­olvasók. A MOZGÓKÖNYVTAR szabadpolcos rendszerű, ki-ki tetszése szerint végignézheti és leemelheti a polcokról a kivá­lasztott könyveket. A könyv­kölcsönzésen kívül képes kiad­ványok, folyóiratok kölcsönzé­sére, hetilapok olvasására is van lehetőség. A könyvtárba bárki beirat­kozhat. Gyermekeknek szülői hozzájárulás szükséges. (Nyom­tatványt biztosítunk!) 1984. január 1-től új kől- csönzőhellyel bővül a MOZ­GÓKÖNYVTÁR szolgáltatása. (Pécs, Fejér Lipót utca 6. sz. ABC mellett.) A Pécs, Pósa La­jos u. 16. számú ház előtti megálló megszűnik, helyette a Pécs, Bártfa u. 2. számú ház előtt várja olvosóit a bibiio- busz. vezett „az írásművészet csodá­jának", hazánkban is csakha­mar elismerésre talált. Többen nálunk is fantasztá­nak, agyrémeket kergető, le­hetetlent akaró írónak tartot­ták. Ambrus Zoltán azonban a Nyugat hasábjain külön tanul­mánysorozatban cáfolta meg Tolsztoj kritikusainak vádjait, megállapítva, hogy a tolsztoji örökség az egyetemes embe­riség kultúrkincsévé vált. E világrészeken és évtizede­ken át világító, az élet teljes­ségét bemutatni akaró író ha­lálának ötvenedik évfordulója emlékére a fővárosi Szabó Er­vin Könyvtár 1962-ben ötszáz lapnyi terjedelemben Tolsztoj Emlékkönyvet adott ki: magyar és külföldi írók, művészek, tu­dósok írásait, véleményeit Tolsztojról. Külön ki kell emel­nünk a kötet „Tolsztoj Ma­gyarországon" című részét, amely nagy magyar írók, iro­dalomtörténészek állásfogla­lását tartalmazza. Tolsztoj élete és tanítása te­le van ellentmondásokkal. Vi­lágpolgári eszméi mellett iz- zóan gyűlölte a németeket, noha a Dick nevű német csa­ládból származott. A maiak­nak azt üzeni, amit a Háború és békében Pierre számára mondott: „Verje láncra érzé­seit és ne a szenvedélyekben, hanem tulajdon szívében ke­resse a boldogságot! A bol­dogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.” Tóth István dr. ÖRÖMMEL ÜDVÖZÖLNÉNK ONT IS OLVASÓINK KÖRÉBEN A MOZGÓKONYVTAR KOLCSONZŐALLOMASAIN: Hétfő, Pécs, Tettye u. 48. 13—15 óra Hétfő, Pécs. Ady E. u. 67. 16—18 óra Kedd, Pécs, Bártfa u. 2. 13—15 óra Kedd, Újhegy, ABC mellett 16-^18 óra Szerda, Vasas „Kodály Zoltán" Művelődési Ház előtt 14.30—16.30 óra Szerda, Vasas, Orosz Gy. u. 17—19 óra Csütörtök, Patacs, Patak u. 36. 14—16 óra Csütörtök, Urög, Művelődési Ház előtt 16.30—18 óra Péntek, Nagyárpád, Művelődési Ház előtt 14—16 óra Péntek, Pécs Fejér Lipót u. 6. sz. ABC mellett 16.30—18.30 óra Pécsi utcák — híres emberek Lev Tolsztoj A kádár A kötélverő

Next

/
Oldalképek
Tartalom