Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-03 / 333. szám
yenest ellentétes kö- ekhez, miként tudott triótóvá válni, ugyan- iy terület fejlesztésé- c legfontosabb gond- okóba venni. jldgáz ebben az ener- és az energia költsé- jyon érzékeny korszak- azdasóg, ezen keresz- adalom életében nagy jű — találja ki gon- it. Mohácson a Műben, a lakosság egy óbb megkapja a földkészítés alatt áll Szek- >nyhád, öcsény, Decs, Báta, Duhaszekcső, :a, Geresdlak, Boly, Somberek, Palotabo- rcsönydoboka, Bogád, , Nagykozár, Kozár- bekapcsolása ... szí Háda Sándor, hogy íki is nagyon sok komiként arról sem be- isok telefonálnak a őségbe, hogy tolmá- köszönetüket: óvodák, irzik napról napra a gondoskodását. L. J. ;pi együttesük és az Iszláv énektrió, amely- jzsikájában a tv-kép- is több ízben gyönyör- ink. Együttesük sajnos, r nincs meg, de az bosnyák lakodalmasát idémia még idejében ete, dalaikat pedig őr- agnószalagok. éve nyugdíjasként egy ég tanított, majd nekieldolgozni a hatalmas ^Ihatatlan értékű nép- nyagot. Átai bosnyák észet című munkája első díjat nyert a me- úzeumi pályázaton. Je- az iskola történetén s i tanulmányban a köz- ténetén dolgozik: a fa- tkezésétől (1740.) nap- S hetente egyszer ve- pécsi délszláv klub kórusát. í tőlük kaptam és ta- _ azt most visszaadom ií emberek utódainak, ne merüliön leledés- — mondja nagyon sok meggyőződéssel. W. E. Közoktatási díj ——■——————-, .... . ^ Lippóy Jánosné Otthonában találkozom Lippóy Jánosáéval, ahol voltaképp három generáció fogadja a látogatót: Lippóyné kis- unokája, menye, édesanyja és ő. Beszédes háttér ez is a beszélgetésünkhöz, az óvónő arcképéhez... — Dédszüleim, de talán az ő dédjeik is mind-mind pedagógusok voltak, ám óvónőnek én mentem először a családban. Mindig a picikkel szerettem foglalkozni, mégis rájuk jutott a legkevesebb idő a vezető óvónői, a szakfelügyelői beosztásban. Ez utóbbit azonban leadtam, és most „csak" három óvoda vezetése tartozik a munkakörömbe. — Szakfelügyelőként azonban részt vehetett két nagyszerű program megszervezésében . .. — Tíz éve javasoltam a nemzetiségi foglalkozások bevezetését a Park utcai óvodában — a környéken ugyanis sok p német nemzetiségű család. Eleinte nem nagyon kaptak rajta a szülők, most viszont már kérik, hogy ide kerülhessenek a kicsik. A növendékeink 60 százaléka nemzetiségi származású, de a többiek is a német végett jönnek, mert megnőtt a nyelvtudás' tekintélyé. Hat Sopronban diplomázott, kitűnő óvónő dolgozik nálunk, és az iskolák már jelezték, hogy a gyerekeink jó alapokkal érkeznek hozzájuk. Lippóy Jánosné ezen túl egy izgalmas óvodai kísérletre is megmozgatta Mohács város óvónőit az elmúlt években: az 'iskolaelőkéázítés lehetőségeit, módszereit próbálták ki az ország több más területén működő óvodájával együtt.- Most összegezzük a mohácsi óvónők tapasztalatait, javaslatait, és ezt sokszorosítva eljuttatjuk mindenkihez, hadd hasznosítsa a munkájában. Az országos kísérletben való részvétel persze, nem kis többletet jelentett annak idején óvónőink munkájában, de most már maguk mondják, hogy megérte a fáradságot. Hatékony módszerek birtokába jutottak, valóban tudnak segíteni a hátrányos helyzetű gyerekeken, hogy mire azok iskolába kerülnek, csökkenjen a lemaradásuk. — Úgy tűnik, az óvoda ma igen sokat tud tenni a gyerekek személyiségének formálásában. önnek milyen tapasztalatai vannak erről? — Tényleg rengeteget tud ma ez az intézménytípus. De van még valami, ami örömmel tölti el az óvónőt: úgy látom, ma ismét „divatba jött" a család. Családcentrikusabbak lettek az emberek, azaz a mai kisgyermekes fiatal párok. Talán most múlt el az a sokk, amit a nők munkába állása okozott, és a fiatal szülők, az apák épp úgy. mint az édesanyák, sokszor felkeresik az óvodát. Kérik, hogy rendezzünk közös majálisokat: a papák játékok, az édesanyák babaruha készítésére jelentekez- nek. Nem nyílt napot, hanem egész heteket kérnek, hogy bármikor meglátogathassák gyermeküket az óvodában. Mi nem érzünk konfliktust óvoda és család között, hiszen együtt szolgáljuk a gyerekek nevelését — és ennél nagyobb öröm nem lehet számomra. G. O. Janus Pannonius művészeti díj Getto József Az utóbbi években több magasszínvonalú épülettel gazdagította megyénket. Többek között az ő keze nyomán született újjó a Griffaton-ház (a mai pécsi városi könyvtár), s épült a mohácsi Csele Szálló, Lvov-kertvárosi új, 16 tantermes iskolájában már tanulnak a gyerekek, hosszas vajúdás, kemény viták után születik a művészeti szakközépiskola (amit egy különösen elkeseredett pillanatában meg is tagadott), s ugyancsak Lvov- Kertvárosban előkészületben van egy újabb, 24 tantermes iskolájának az építése. A Janus Pannonius művészeti díjat az épített környezet esztétikus formálásáért kapta. Ezért most egyetlen kérdést próbálunk körbejárni: mit tehet ma az építész ugyanezért? íme: — Próbálja a környezet egé- Sjifáí tervezni ... Az építész feladata ma is az, hogy amit tervez, azt illessze be a környezetbe, s terjedjen ki a figyelme minden részletkérdés kidolgozása révén az élet olyan' jelenségeire, amik talán nem is tartoznak szorosan véve az építészethez, de mivel más nem végzi el, mégis építészi feladat. Mire is gondolok? Arra, hogy az épület önmagában — az őt körülvevő környezet nélkül — aligha értékelhető. A járdától kezdve rengeteg dolog van, amire figyelni kell; a színekre, a lámpákra, a környezet bebútorozására . .. tehát magának az életnek a megtervezésére. Bizony, sokszor hívatlan prókátorként kell ott lennie az építésznek a dolgok alakításánál, kitapintva a valós igényedet: hogyan lesz életszerű az egész, hogyan találja meg a helyét gyerek és öreg, milyen növényzet lesz ott, hogyan fogják takarítani... Látni tehát, milyen sok ojyan szervező munka van, _ amit az emberi igényekre figyelve kell megoldani. Az elmondott gondolatok kelnek életre a Getto József számára talán legkedvesebb műben — mert még egyre formálódik: a Xavér-templom környékén. A kicsiny templom mö- gött-f ölött elegáns épület- együttes, előtte tér, s az egész szinte farkasszemet néz a panelházakkal.- A totális bontás egészen idáig ért, de a templom — szerencsére — megálljt parancsolt a panelnak. Ide már más kellett, és ezt felismerték azok is, akik felelősek a városfejlesztésért. így nyílt alkalom teret is kialakítani, ami itt azelőtt nem volt. Új teret egyébként sem nagyon csinálunk: az igazi terek mai, új városrészeinkből hiányoznak is. Itt klasszikus értelmű Teret akartam csinálni, aminek a templom is hangsúlyt ad, s ami visszautal a Pécset jellemző terekre, a burkolt, gyalogosok által használt terekre, ahol ott van az élet számtalan jele. Ennek a térnek a gyalogos jellegét a geometrikus megformálással akartam érzékeltetni, a körök valami kis cizel- lálást adnak neki. Azt hiszem, sikerült az utca emberének valami más térfelületet adni, mint ami olyan rutinszerűen van jelen az új lakóterületeken. A legelső — tehát a Petőfi utcánál levő — karikába most a Megyei Tanácstól kapott megbízás alapján egy kutat tervezek, ezzel a ma még igazi funkció nélküli tér funkciót kap. Egészen egyszerű, de a tér lényegét jelentő funkciót: érdemes itt megállni, leülni, pihenni, beszélgetni... Nem valami nagy, brutális megjelenésű kútra gondolok, ilyent ez a tér nem bírna el. Valahogy be kellene csomagolni, mert gyengédséget, védelmet érdemel a természet itt megjelenő eleme, hogy ne lehessen nekimenni, beléköp- ni (már. bocsánat!...), tehát valami eszmei burkot képzelek el a víz köré. Kérdés, hogy mi jön ki ebből, meg tudom-e csinálni úgy, ahogy a gondolat él bennem ... A másik két kör? Azok csak ritmizálják, kisebb részekre osztják a teret, felvezetik a templomot. .. Nem mindennapi dolog manapság, hogy az építész az épülete környezetét is alakíthassa. Nekem ez itt megadatott, és én örülök ennek. H. I. Korniss Dezső világa Korniss Dezső a kísérletezők csapatába tartozik, akik elsőnek érzékelik az új látóhatárt, elsőként lépnek az új útra. Mi az ő újdonsága? Elsősorban az, hogy műveiben mindig egyeztette a magyar és az európai tendenciákat, szerepet biztosított az élménynek és az intellektusnak, addig sűrítette a látványt, míg jellé nem integrálódott. Nem a látomás, hanem a jel pólusa felé összegezte, sarkította, tisztázta egyéni törvényeit, melyek közhasznú fontosságúak. Korniss Dezső 75 évvel ezelőtt, 1908- ban született Besztercén. Gyermekként vészelte át az első viláaháborút. 1929- ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Csók István és Vaszary János növendékeként. Pályája egyszerre indult Hincz Gyula és Barcsay Jenő festői nyitányával, különös munkamegosztás jegyében, mely akkor nem tűnt tudatosnak, ma már annál nyilvánvalóbb: figyelték és saját művészetükre alkalmazták az avantgarde törekvéseket. Hincz az új képi elv differenciálódásának pompás változatait ismertette meg a rajzi bravúr szabad asszociációival, Barcsay az integrált fegyelem jegyében jutott el Hincz eszményeinek ellenpontjáig. Korniss nem középen állt, hanem másutt, — nem látványra, nem absztrakcióra, hanem a jel festői megteremtésére összpontosított. Hosszú készülődés, érlelődés és szelekció nyomón született meg életének két főműve: a Szerb temető és a Tücsöklakodalom. Különösen a Tücsöklakodalom jelentős alkotás nemcsak a képiség egyedülálló leleményével, hanem a vizuálisan megnyilvánuló gondolatisággal is, ameiy Anakreon és Szabó Lőrinc tücskei nyomán keresi, kutatja az ember humánus távlatait. Először Kassák Lajos Munka-körének volt a tagja, egv ideia a Szocialista Képzőművészek Csoportjához tartozott/ hatott rá Vajda Lajos is, olyannyira, hogy ma már művészettörténelem a szentendrei Műhely Vajda—Korniss— Bálint triumvirátusa, melynek olyan önálló festői folytatása született viharos sebességgel és klasszikus lezártsággal, mint Országh Lili művészete. Ehhez a kiteljesedéshez Korniss Dezső is adott fogódzót, serkentő energiát. Nem formai értelemben volt az Európai Iskola tagja, hanem erjesztően. Rendkívül szervesen jut el egy-egy műcsoport és fejlődési szakasz^ után új állomásaihoz. Nem egyszerűen arról van szó, hogy Bartók zenéjéhez hasonlóan folklorisz. tikus forrásokat figyel, elemez és ösz- siegez, hanem arról, hoqy ezen nyomvonalakat optimális arányban ötvözi a 20. század gondolkodásával. Sokszor könnyednek látszik, pedig akkor a legszigorúbb. Az eredmény a formák tisztasága. Nem ismétel, hanem lezár bizonyos eredmén'yeket és új festői ‘érvények nyomába ered. Szívósan, l -i- ran, biztosan halad, (gy jutott el a kalligráfia döbbenetéhez, mely nála nem képi írásjel csupán, hanem líra és megrendülés. Losonci Miklós---------------s-----------------------------------------------Gálámbosi László Kezemről a hattyú Már az őszirózsát csókolják a méhek Dongó a dióra dülöngélve lépked. Mustillatú fények araszolnak szőkén. Darazsak birkóznak sajtárváró tökén. Már az őszirózsát öleli a váza. Búcsúzó fecskéktől hullámzik a pára. Homlokomat hajtom fekete felhőbe. Piros poharamban fanyarabb a lőre. Hosszan üldögélek, borozok magamban. Köddel teli harang kondul a magasban. Koravén a Világ, ölén csonka páva. Öreg kutak fölé baglyot küld a káva. Bagolyszárnyak alól szállnék, üldögélek. Bukó őszirózsát csókolnak a méhek. Kezemről a hattyú régen fölrepült már. Kökényes lovamról hóba hull a csótár.
