Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-24 / 354. szám
Mai puszták népe — Szentegát Az egykori szentegáti birtokos-család: Biedermonnék sorsából pompás regényt lehetne kanyaritoni — ho ugyan nem formálta máris legendává a kortársak emlékezete. A '44 tavaszán Szigetvár táján már sűrűn röpködő Liberáto- roknak fehér kendövei integető bóróné — egy református pap lánya —, a márciusi német megszállás elöl mindössze egy órával repülőn elmenekt- tett francia és angol „kémek", a németek pécsi börtönében raboskodó, majd papi ruhában bujdosó báró — mindez egy precíz tényregény alapja épp úgy lehetne, mint egy filmregényé a megvalósítás összes, erre vagy arra hajló szélsőségeivel ... Ám ami máris bizonyítható, az sem érdektelen: a báró, akit Marxot is olvasott, igyekezvén elébe menni a történelemnek, építkezési és gazdasági programot alakított — átmenetileg jogosan megtartott 300 holdján — cselédségének, és 1949 után Pest egyik kerületének rendőr-főkapitánya lett . . . Utoljára maradt háromszáz holdját az államra hagyta. Ez lett az alapja, magva a későbbi Szentegáti, majd a mai Szigetvári Állami Gazdaságnak. * A földosztás évszázados igazságtétele nem mindenkivel egyformán esett meg: egy négygyermekes család például 15. egy még gyermektelen mindössze hat holdat kapott, de akadt olyan cseléd is, aki semmit. Mint pl. Berkics litván, akinek legényember létére nem volt más választása: maradni, amíg nincs jobb, nincs más, urosági kocsisnak. Mikor aztán 49—50-ben már kaphatott volna, más szelek kezdtek fújni . . . Már 1948 októberében létrejött a nemzeti vállalat a csobokapusztai, galambospusz- toi földeken, amelyhez később a szentegáti terület is csatlakozott. Sokon remegtek a földért, de '51 tavaszára a cselédek között már alig akadt, Örökség cselédsorból Berkics István de a mifajta ember megszokta, hogy irányították Egyik napról a másikra leadták a földet, és mentek dolgozni a gazdaságba, mert ez biztosabb volt . tűr A nemzeti vállalatból kísérleti gazdaság lett, ebből pebevált, nagyjából olyan arányban, ahogy rátermett, képzett, a gazdálkodást bensöleg ismerő, egyéni ambícióból is szorgalmazó szakemberek kerültek az ágazatok élére. Többek közt szép számmal volt cselédek, gazdászok is — vagy közvetlen leszármazottaik. Az egykori puszták népe, s az állami gazdaságok összefonódó sorsának nagy kérdése: átmentődött-e, s ha igen, mivé vált a régi cseléd-mentalitás. Az tudniillik, hogy a pusztán, bár illett is, kellett is jól dolgozni, azért mégiscsak egy bizonyos határig kellett, illett: addig, ameddig elvárták, egy 'szemernyivel se tovább . .. Azt mondja Berkics István: Aki nem jól dolgozott, annak megmondták : Jóska, Jancsi, február elsején viheted a papírod, mehetsz máshová . . . Egy fogatos, nem jut eszembe o neve, csak akkor dolgozott, amikor látták. Léceket tett o kocsijába, hogy kevesebb férjen. meg kevesebbet is fordult. Gabonahordáskor élire állította a kévét, s felrakott három keresztet, míg a másik tízet. Mikor idekerültem, két huszonhárom soros gép vetett el egy nap két holddal többet, mint én -egy tizenhét sorossal. Azt mondta a gazda: fiam ezt nem szabad, ez minálunk nincs, itt lassan, nyugodtan, de jól kell dolgozni . . . Mégis, egy hét múlva majdnem elbocsátottak, mert vasárnap kellett menni szénért, es ezt csak külön pénzért vállaltam. Az öreg kocsisok meg a gazda azt mondták, fiam, nem eszöl meg itt te egy kiló sót! . . Én, mondóm, még tizet is!...-Családi .hasak Ssentegáton ki meg okarta tartani. Apámat már '49-ben rábeszéltem, hogy adja le. Galamboson alig maradt 15 család: elmentek fel, a Zselicbe a kitelepített német csoládok után megmaradt birtokokra. Eleinte, o földosztás után, még nem volt odó. De később, ahogy jött az adó, a beszolgáltatás, ohogy egyre nagyobb gond lett o „mit termeljek és mivel?", egyénileg gazdálkodni egyre nehezebb lett. Pedig mind cselédember volt, aki itten földet kapott. Állata, eszköze volt, nem is hozott rosszul o föld, í*1ÜS dig önálló állami gazdaság megyei irányítással, szoros, durva, „országos" pórázon. Miközben, mint a szocialista gazdaság mértékadó formájának mindenütt érvényes példát kellett volna mutatniuk, hiányoztok az ehhez szükséges feltételek, s o gazdálkodás koncepcióinál gyorsabban csők a vezetők személye változott: évi átlagban kettő . A cukorrépa, dugvónyrépa, amikor először vetették, elrohadt; a szántókon, hogy o tablók a nogynál is nogyobbak legyenek. fontos és szükséges ár- kokot temettek be. Tény ózonban, hogy a kezdeti kísérletek közül egy-kettő például a cukorrépa, o később meghonosodott juhos^^g ^.ül is * Legszívesebben pályájának utolsó tizenöt évére: a juhászat gazdájaként, szakmai felügyelőiéként megélt időre emlékezik. Nagy jelentőségű, országos kísérleteknek volt a gazdája, a fajtanemesítéssel, súlygyarapodassol, takarmányhasznosításai kapcsolatos fejlesztések, állattenyésztési programok sorsát bízták rá. Az ország legtávolibb pontjaira is eljutott: sehol sem sajnálta a fáradságot, ho talált megváltoztatni, jobbítani valót. Két hónapig dolgoztam Hódmezővásárhelyen, az otto- ni állattenyésztési kutatóallo- máson: azt a gyarapodási eredményt, mint okkor, se előtte, se utána nem érték el. Jászberényben is, mig nem jártam ott, 6 7 kiló takarmányt etettek meg egy kiló súlygyarapodáshoz. Két h&t után elértem, hogy ugyanehhez csak három-négy kilót kellett adni. Ma is gyakran végignézi a szigetvári állományt: nem múlik el hét, hogy legalább egyszer meg ne tenné. Megy a juhászokhoz, a telepvezetőhöz: „Mi újság, Péterem? Betegség nincs? Az ellés jó? nézem a szaporulati jegyzőkönyvet mindjárt . . ." Kis Péter, az örökébe lépett ágazatvezető, tanácsát, véleményét ma is nemegyszer kikéri. Meglehet: e korántsem „nyugdíjasi" viszony a kedvelt, szeretett munkához, nem a legtipikusabb, nem a legáltalánosabb. Még kevésbé lehet eldönteni az elemzés, emlékezés képzeletbeli patikamérlegén, hogy ebből mi az, ami még a cseledsorból öröklődött. A puszták mai népe már fele- vagy harmadrészben sem azonos a regi „puszták népével", de nekik sem árt, ha tudják: így is átörökíthető az, ami a cselédsor mélységeiből továbbvihető, átmenthető normaként valóban megmaradt. Varga János Pelikánnak nézték a régi görcsönyi címer- madarat, a hattyút, s állítólag így lett a község északkeleti lakóterülete — Pelikán lakótelep. Az eredetileg tervezett lakások utol- ' sóinak a műszaki átadása a minap volt, így aztán azt mondhatjuk: 1983 végére elkészült a - lakótelep. Az idáig vezető út azonban ugyanolyan göröngyös volt, mint a lakóterületet kétoldalt határoló Ifjúság 'í és Hámán Kató utca, valamint a keresztutcák: a Munkácsy Mihály, az > Arany János és az Ady Endre utca. Bognár László, a Mecsekgyön- gye Termelőszövetkezet második éve hivatalban lévő elnöke szemlátomást megkönyebbülten erősíti meg az elkészült- ség tényét. 1970 vége óto — okkor kezdődött a Pelikán lakótelep építése hosszadalmas előkészítés után — nagyon sokban van ez a termelőszövetkezetnek. Sem ö. sem a főkönyvelő nem vállalkozik rá, hogy onnyi évre visszamenően kigyűjtsék a teljes veszteséget, csupán csak arra kérnek, ér jem be annyival, hogy az idei esztendőben is közel másfél millióra rúg o ráfizetés. „Annak idején úgy volt, hogy itt épül meg az a palántane- veló, ami végül is Szigetvárra került; emiatt — a női munkaerő biztosítása végett — vágott bele a tsz a lakótelep építésébe. Fixáras munkának vállalta, s ez volt a baj. Árváltozások sora szólt közbe, a tsz is megcsúszott a munkával, Így aztán a Pelikán minden esztendőben tiszta veszteséget tett le az asztalra. A munka egyre húzódott, holott a tsz érdeke éppen az lett volna, hogy mihamarabb túl legyen rajta, ezzel lehetett volna csökkenteni a rálizetést. Amikor új vezetés került a tsz élére, született a döntés, hogy más tevékenységekben kell olyan nyereséget hozni, ami ellensúlyozza is a veszteséget, de hozzásegít ahhoz is, hogy mielőbb le tudhassuk az egészet. A Pécs városi Pártbizottság is azt adta leladotul, hogy 1983 végére minden körülmények között be kell lejezni az építést (amire egyébként 1979 vége volt a határidő).“ Szóba kerülnek további építési elképzelések, de az elnök határozottan elhárít minden, Pelikánhoz hasonló ötletet: „Még egyszer ilyenbe nem megyünk bele! Szívesen adunk házhelyet házépítésre vállalkozó dolgozóinknak, segítséget is adunk az építéshez, de lakótelepet, úgy, mint a Pelikánt, nem építünk!" * A község régi általános rendezési terve kertes családi házakat ajánlott ide, az ismételt átgondolás után a BARANYA- TERV új beépítési tervet készített. majd ami végül is megépült, az Eötvös Gusztáv ny. építész tervezte. Négy U-alakú — dél felé nyitott — épülettömb sorakozik egymás mögött. Tulajdonképpen ez a Pelikán lakótelep 117 lakossal. ami további 12-vel egészül ki. Dömös Géza lakásszövetkezeti elnök: „Nagy harc árán sikerüli ezt a 12-t három blokkban megépíteni az udvarok szélén, az itt lakók sehogy sem akartak beleegyezni, mert — úgymond — kisebb lesz a szabad belterület. Pedig de nehéz lenntcFrtani társadalmi munkával I..." Voltaképpen a Pelikánhoz, számítjuk az Ifjúság utca nyugati oldalán felépült 25 családi házat is; a 210 négyszögöles telkeket o tanács a Pelikánnal együtt alakította ki. Maga a Pelikán csupa egyemeletes la kóház (az U-alak mindhárom oldalán más-más típusúak a házak), a lakások egytől egyig kétszintesek, összkomfortosok, városiasok. S igazán azok len. nének, ha nem, ma már falusiasnak sem mondhatók lennének az útjai, hiszen a tengely, törő belső utak ma már az el- esettebb falvakra sem jellemzők. * Pedig Görcsöny aligho mondható elesettnek. Mindig születik itt valami újdonság, ami magára vonja o megye figyelmét. Legutóbb a helyi összefogással született tornaterem volt ilyen. A község la- kosszóma — ha a legújabb lakásokba is beköltöznek — meghaladja már az 1600-at. 1970-ben — a Pelikán építésének a kezdete előtt — 1267 volt a lakosszám, tíz évre rá 1500, az 1983-as legfrissebb adat pedig 1587-et mond. Görcsöny gyarapodó lakosságú község és ebben benne van a Pelikán is és a jövőben fejlődésben is benne lesz. hi szén ez a lakótelep indított el valamint Görcsönyben. Pl. szennyvíztelepet kellett építeni, ez az új harkányi út közelében, a község déli végén van, s 170 lakás kapacitásúra tervezték, de van olyan vélemény, miszerint 200-at is elbír. Nos, a megmaradt kapacitás révén be lehetne építeni a Petőfi utca (ez a harkányi út) nyugati oldalát: 30—35 telek lenne itt kialakítható. És ez csak az egyik. A titkár további területeket mutat o község rendezési tervén, többek között a Hómán Kató utca keleti—északi oldalát, o Petőfi utca keleti házsora mögci- ti terűletetet és még másoka , ahol összességében 250—300 telket lehetne kimérni. Kiknek? A Pelikánban — úgy véli, mert ilyen felmérést soha nem csináltak — a lakóknak legalább o 40 százaléka Pécs ró! költözött ki. Jelenleg is mintegy 50 nem hivatalos telekigénylőt tartanak nyilván a ta. nácson, ezeknek a többsége is pécsi. A közelség Görcsönyt is — akár más városkörnyéki községeket is — vonzóvá teszi. Csakhogy. .. Hát igen, ezek a falvak önmaguk aligha teremthetik meg a feltételeket ahhoz, hogy akár csak tucatszómro is aló kítsanak ki telkeket. Víz, villany, út kell ide, sőt, ha egészen urbánus viszonyokat akarnak teremteni, szennyvízkezelés is. Mindehhez pedig pénz,kell. Pécsett — bár jócskán lecsökkent — most is elég sek a lakásigénylő, a város kevés lakást tud építeni, telekalakítási lehetőségei meglehetősen behatároltak. Mindez együtt azt jelenti, hogy a magánepi tési szándékot a város környékére kellene terelni . .. * Hanem térjünk vissza o Pelikánhoz. Dömös Géza lakásszövetkezeti elnök pozitív véle - ménnyel van a tsz tevékenységéről: „Ha a termelőszövetkezet, amikor látta, hogy veszteségesre lordul az ügy, kilép az egészből, aligha találtunk voi na kivitelezőt a munka lolylo- tására. Megvoltak az építtetők, a pénzük befektetve, ami. kor a beköltözésnek a halvány reménye sem volt meg. Ezt folytatni kellett! A termelőszövetkezet vezetésében történt változás kedvező irányban befolyásolta a Pelikán épitéséi, s itt az eredmény is, hogy végre elkészült. Most o legfontosabb, hogy a szennyvíztelepet átadjuk a Baranya megyei Vízmű Vállalatnak, mi szakszerűtlenül, és csak rálizetéssel mü ködtethetjűk. Aztán az utakat is meg kell építeni, mert ahogy vannak, az csakugyan nem /ő Ha majd elkészülnek az utak, és rendbe tesszük a környezetet, akkor meg lehet nézni a Pelikánt." Hársfai István a Kész Görcsöny új negyede n Pelikán
