Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-22 / 352. szám

1983. december 22., csütörtök Dunántúlt Tlaplö 5 Ülést tartott Mohács város Tanácsa Az új elnök dr. Németh Elemér Mohács város Tanácsa teg­nap délután tartotta ez évi utolsó ülését, amelyen a ta­nácstagokon kívül jelen voltak a járási, és városkörnyéki köz­ségek tanácselnökei is­A tanácsülés Czimmermann Ferenc tanácselnök-helyettes elnökletével három új tanács­tag mandátumát hitelesítette: a pótválasztások alkalmával Borsos Jánost, az MSZMP Mo­hács városi Bizottság első tit­kárát, országgyűlési képviselőt, a 9-es: dr. Németh Elemért, a Mohács város Járási Hivatala elnökét, a 36-os: Kaponyi Ist­vánt, a Könnyűipari Vállalat pártalapszervezetének titkárát a 19-es számú választókerület­ben választotta tanácstagjává a lakosság. Ezt követően Csepreghy Fe­renc a HNF Városi Bizottságá­nak elnöke dr. Németh Elemér személyében javaslatot tett Mohács város Tanácsa elnöki tisztségének betöltésére 1984. január 1-i hatállyal. A tanács­tagság a jelölést elfogadta, és dr. Németh Elemért tanácsel­nöknek egyhangúlag megvá­lasztotta. Ugyancsak egyhan­gúlag szavaztak amellett, hogy a városi tanács végrehajtó bi­zottsága tagsága sorába Bor­sos János elvtársat felvegyék. A két újonnan választott ta­nácsi tisztségviselő a tanács- törvény által előírt esküt az ülésen jelenlévő dr. Földvári János a Baranya megyei Ta­nács általános elnökhelyettese előtt tette le. A tegnapi tanácsülésen egyéb napirendi pontok tár­gyalása mellett dr. Fodor Ká­rolyt, 1984. január 1-től kine­vezték a városi tanács titkár­sági osztály vezetőjének. Az ülésen az államigazgatás területén végrehajtott átszerve­zés lényegéről, a járások eddig betöltött szerepéről, majd a jövő feladatairól szólt dr. Föld­vári János­B. M. Időseket köszöntöttek A 24-es és 31*es pécsi vöröske­reszt alapszervezetek tagjai nők ren­deztek karácsonyi köszöntőt a na­pokban a szigeti pártszervezet Alajos utcai épületében. A Mező­szél utcai óvodások és a Nagy Lajos Gimnázium tanulóinak műso­ra után külön köszöntötték az egy hónap híján 100 éves Kosztolányi Ferencnét. A családias hangulatú találkozón a MÉTA együttes szóra­koztatta az idős embereket. Változatlanul keresett a kis méretű tégla — Nem egészen úgy alakult az évünk, ahogy terveztük. A nyerstégla-gyártást október kö­zepe helyett november elején hagytuk abba, az égetőkemen­cékkel karácsony helyett már december 9-én leálltunk, mert elfogyott a száraz nyerstéglánk — mondja a szajki Béke Tsz téglagyárának vezetője, Blandl György. A hagyományos technológiá­val dolgozó téglagyárak külö­nösen érzékenyek az időjárás­ra. A szajki pedig hagyomá­nyos módon gyárt évente ötmil­lió kisméretű téglát. A hajdani Schleicher József féle téglagyár a felszabadulás után megért néhány gazdaváltást, mígnem jó másfél évtizede a szajki tsz vette kezelésbe és azóta is üzemelteti. Tegnap délelőtt kerülgettük a sártengert és szétfagyott nyerstégla-kazlakat a kihalt gyárudvaron, a hat szárítószin között. A tényleges létszám egyharmada menti a szabad­téri tárolókból a nyerstéglákat fedett színek alá. (A többiek szabadságon vannak.) A korai erős hideg következ­tében százötvenezer nyerstégla fagyott szét. A háromszintes nyerstéglahordó kocsikat fér­fiak rakják, amikor megtelnek, betolják a fedett szárítószinbe, ahol a kocsikról asszonyok rak­ják kazlakba a nyerstéglákat. Kemény munka. Bár jóval fagy­pont fölötti hőmérsékletet mu­tat a hőmérő — mégsem a legideálisabb, nyirkos, boron­gás, hűvös az idő. Ilyenkor, bármennyire is megizzaszt a rakodás, jólesik a meleg öltö­zet és a védőtea. Nincs meg­állás, menteni kell a menthe­tőt, nagyobb biztonságban vannak a nyerstéglák a fedett szárítókban, mint a szabad ég alatt. A hagyományos téglagyártás nem mondható korszerűnek, de a kisméretű tégla sem. A szak­emberek az új hőszabvány miatt talán már le is írták a kisméretű téglát. Ám a magán­építkezők nem hagyják magu­kat lebeszélni, ugyanakkor van­nak munkák, melyek kisméretű tégla nélkül elképzelhetetlenek. A szajkiak bármennyit is gyár­tanak, nem képesek kielégíteni a megnövekedett igényeket. Jönnek a vevők Mohács és Pécs közti településekről, Paksról, az Alföldről. A gyártás pedig túlontúl élőmunkaigényes és bekalkulálhatatlan tényező az időjárás. — Az agyagbányánkban idén hagytunk fel az úgyneve­zett felsőkotrásos kitermeléssel és tértünk át a mélyebbről tör­ténő kibányászásra. Azt meg nem nagyon bírták az öreg gé­peink, sok volt a törés, a javí­tani való. Azért így is teljesí­tettük az 5,5 milliós nyerstég­latervünket. Aztán közbeszólt a fagy. Megkezdték a karbantartást a szajki téglagyárban Megtudom: a nyerstégla két­hetes száradás után már kibír­ja a két-három fokos hideget, de a frissebb tégla még nem. A hagyományos gyártás alap­ja a száradás, tavasszal és nyáron 3—4, ősszel már 6—7 hét kell, hogy ki lehessen éget­ni a téglát. A szajki kis gyár. Negyven­ötén dolgoznak egy műszak­ban- Idén négymillió-hdtszáz- ötvenezer téglát adtak el, az összmennyiség 94 százaléka volt első osztályú. — Mikor indulnak ismét tel­jes üzemmel? — Megkezdtük a karbantar­tást, javítást. Karácsony heté­ben nem dolgozunk. Január el­ső hetétől a tmk-soké a fősze­rep, hogy a szokásos márciusi kezdésre készen álljon minden gép, berendezés és a kemence. Várják tőlünk a kisméretű tég­lát a környékbeli magánépítke­zők és a szövetkezetek, vállala­tok. Jövőre is ötmillió darabot gyártunk és értékesítünk. Kép, szöveg: M. L. Hibátlan Zsolnay- teáskészletet találtak Egy magángyüjitőtől nemrég értékes készletet vásárolt az egy éve a pács; Salla'i utcában működő „H és L" képzőművé­szeti, iparcikk és régiségbolt. A hatszemélyes teáskészletnek mind a kilenc darabja megvan és ép. A szerzemény érdekes­sége hogy eddig sem másutt, sem a Zsolnay Múzeumban sincs ép Zsolnay teáskészlet, ez tehát egyedülálló érték. Az üz­let máskülönben eddig is sok érdekességet beszerzett mér, így egy korai Egry József képet, Szász Endre • festményt, avagy sajátos formatervezett városlő- dj készleteket. Több pécsi mű­vész képei is megtalálhatók náluk, így Martyn Ferenc, Rét­falvi Sándor, Bencsik István vagy Fürtös Ilona alkotásai. Fotó: Erb János Falugyűlés Kölkeden Ahogy a nagykönyvben Igen élénk, tartalmas falu­gyűlés volt a hét elején Köl­keden. — ezt dicsérte felszó­lalásában Zimmermann Fe­renc, a Mohács városi Ta­nács elnökhelyettese, aki ter­mészetesen szólt a városkör­nyéki község megváltozó helyzetéről is: a közigazga­tás átszervezése részben érinti Kölkedet: nagyobb ön­állóságra tesz szert január 1-től. Ám nem elsősorban a „hi­vatalos” emberek szereplése miatt lett nagykönyvbe illő a kölkedi falugyűlés — bár azért is: Sólya Sándor, a községi tanács elnöke hig­gadtan érvelt és szenvedé­lyesen buzdított például Kölked tisztaságáért — ha az nem lesz valóban az egész falu ügye, szemetes marad ez a réges-régi tele­pülés. De igazi falugyűléssé mégiscsak a kölkediek tették a máshol még gyakorta for­málisra sikeredő rendez­vényt: Hegedűs Sándor, Tatai István, B. Csömör János, Mi- hájlovics Péter, Bojtor Imre, Bánóczky lánosné, Hegedűs Józsefné, Katzenberger Ist- vánné, Szabó Lászlóné, s a többiek. S az is, hogy van gond elég. De jó gondok ezek, egy fejlődő község, egy újraková- csolódó közösség megold­ható érdekellentétei, felis­merésben levő érdekazonos­ságai. Például az iskola: új­ra van szükség, úgy kell elő­készíteni mindent, hogy a következő tervidőszakban megkezdődhessen az építke­zés — már most sokan aján­lották fel munkájukat. Pél­dául a művelődési otthon, amit még a most idősödők építettek, s aminek most minden perce foglalt, s ami sem küllemével, sem „kom­fortosságával” nem elégíti ki az igényeket. Például az építkezések: ne termőföldet, mégha belterületit is mérje­nek ki házhelyeknek, hanem először épüljenek be a falu­ban a kihasználatlan telkek. Például a szemétügy: a községi szeméttelep környé­kére szórják le sokan a hul­ladékukat. Például a közku- tak: nem arra valók, hogy aláázassák velük a közelben levő házakat, hogy ott mos­sanak csizmát, gépkocsit, itassanak lovat. Tisztázódott a falugyűlé­sen, hogy mit, milyen sor­rendben lehet megtenni ta­nácsi pénzből, s mit nem. S az is, hogy a tanácsnak sem érdeke az olyan kisajátítás, ami a háztájizást veszélyez­teti. Ez a falu számíthat saját erejére, erről számolt be Ta­ta; Imre, a községi HNF el­nöke: hogy mikor, mennyi társadalmi munkára voltak képesek a kölkediek. S hogy szívügyük a falu, azt mutatja, a 288 családi ház közül har­mincnégy kapta meg a „Tiszta udvar, rendes ház” elismerő címet. De hogy majd negyven porta nem fe­lelt meg az alapvető köve­telményeknek sem, azt is jelzi még: jó szóval, buzdító példaadással, a közösség fe­gyelmező erejével, s ha más­képpen nem megy, szigorá­val kell otthonossá tenni Kölkedet a kölkedieknek. B. L. Leányvállalat lesz a Dunai Vasmű budapesti gyáregysége A Duna; Vasmű 1984. január 1-tól önálló kisvállalatként mű­ködő 'leányvállalattá kívánja át. szervezni budapesti gyáregysé­gét, a Lőrinci Hengerművet. A kohászati kombináttól megle­hetősen elkülönült, a főváros­ban dolgozó egység — amely korábbon önálió vállalat volt — évente 160—170 ezer tonna durvalemezt gyárt, termelési ér­téke kétmilliárd forint körül van. A Dunai Vasmű az átszerve­zéstől azt várja hogy a Lőrinci Hengermű önállósodásával gyorsabban tud majd igazodni a piaci igényekhez, egyszerűsö. dik irányítása, növekszik az üzem közvetlen érdekeltsége. Nem utolsósorban a kisvállalati formától — a termelési érdek és az egyéni érdekeltség na­gyobb összhangjának megte­remtéstől — remélik, hogy 'megoldja a krónikus munka­erőhiányt; a jelenlegi létszám ugyanis ötszázhúsz körül van a szükséges hatszáz helyett. II bevételt az úttöröház építésére ajánlották fel Úttörő-fenyőfaünnep Pécsett a Városi Sportcsarnokban Értékes tombolatárgyakat sorsoltak Tegnap délután Pécsett a Városi Sportcsarnokban ren­dezték meg az immár hagyo­mányos Üttörő-fenyűfaünne. pet. A rendező szervek — a pécsi városi úttörőelnökség, az Ifjúsági Ház és a Városi Sportcsarnok — ötödik éve szervezi meg a jól dolgozó iskoláknak és a jól tanuló gye­rekeknek a karácsony előtti vi­dám műsort. Több min\ 3000 — pécsi, Pécs környéki és baranyai — kisdobos és úttörő kapott ju­talomjegyet a fenyőünnepre. Ezenkívül 5000 darab tombolát is eladtak a belépőjegyek mel­lett. Az értpk kapott pénzt — közel 60 000 forintot — az új úttörőház építésére ajánlották fel. A több méter magas fenyő­fát a Mecseki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság ajándékát — a sportcsarnok dolgozói dí­szítették fel. A tombola tár­gyait — sokk-készletet, 'kézilab­dát, mini teniszt, habteniszt, röplabdát, szánkót és mozi­jegyeket — a városi KISZ Bi­zottság a kereskedelmi KISZ Bizottság, a Kesztyűgyár és a BÉV KlSZ-szervezete, a váro­si úttörőelnökség és a MÉH Dél-dunántúli Igazgatósága adta mintegy ötezer forint ér­tékben. A műsort a Premier Szolgál­tató Kisszövetkezet biztosította: Rajnai László, a Laci bohóc tréfáin szívből nevették a kis nézők. A „Sugár-lány”, Lietner Márta megzenésített gyermek­dalokat adott elő, aztán el­énekelte a gyerekekkel együtt a tévéből már jól ismert „Ez a Sugár" című nótát. Két gye­rekbűvész — Balogh Amaryll és Balogh László — ügyeske­dései önfeledt perceket nyúj­tottak. Végül a Kristálytiszta cirkusz művészei szereztek fe­lejthetetlen élményt kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt. A cirkusz jól ismert művészeit — az erőművészt, kígyóbűvölőt, bűvészt és kötéltáncost — elevenítették meg finom iróniá­val. A keretjátékot a PNSZ IIIUVC3Í.CI —— UUIM\U I UIIIU) CJ Sípos László — oldották meg sikeresen. Búcsúzóul pedig szaloncukrot dobáltak a meny- nyezetről a gyerekek közé. Gazdára talált a tombola­tárgyak egy része is. Néhá­nyat nem vettek át: így a 718- as versenysakkot, az 1420-as kézilabdát, a 4863-as mozije­gyeket, a 4815-ös mozijegye­ket, a 4797-es Poli Kvadri 8­at, a 4293-as mozijegyeket és az 1451-es versenysakkot. A nyeremények átvehetők január 20-ig a város; úttörőelnöksé­gen (Pécs, Rét u. 4. sz.). A. E. Nagy közönsége volt a jól sikerölt műsornak

Next

/
Oldalképek
Tartalom