Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-22 / 352. szám
1983. december 22., csütörtök Dunántúli napló 3 Történelmünk tanítása A tanár szerepe — főszerep N emcsak a gyakorló tanárokat foglalkoztatja az a gond, hogy a felszabadulás után felnőtt nemzedékek, akik közül a legelső korosztályok már a negyvenedik évük felé haladnak, nem tudják igazán hazánk történelmét, és ezen belül is tisztázatlan fogalmaik vannak 1945 utáni történelmünkről. Általános érvényű ez a jelenség nemcsak az éppen középiskolás diákokra, hanem a későbbi korosztályokra is érvényes. Történelmi tudat, nemzeti tudat zavaráról beszélnek történészek, ideológiai szakemberek, pedagógusok. A harkányi reumakórház szomszédságában három épületből álló új therápiás blokk épül. Az első 1985 végére készül el, napi 300—400 fő ápolására, kezelésére lesz alkalmas. lUagyrendezivenyek Helyett Hobbikörök és viták Munkahelyi művelődés a Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál M ilyen közművelődési lehetőségei és tervei lehetnek egy kétműszakban üzemelő, javarészt exportra dolgozó termelő vállalatnak? Ezt próbáltuk kideríteni Mohácson a Szék- és Kárpitosipari Vállalat gyárában ahova a 849 dolgozó közül 268-an a környékbeli falvakból járnak be dolgozni. Ez a helyzetfelismerés hívta életre a történelemtanításunkról a közelmúltban tartott országos 'konferenciát, ez vetődött fel az idei ideológiai tanácskozáson, és e gondok közös megtárgyalására rendezett továbbképzést a múlt héten a Baranya megyei Pedagógiai In. tézer a középiskolákban tanító történelemtanárok részére. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának munkatársa, Szirtes Gábor ismertette ezen a történelemtanításunkról nemrég rendezett konferencia legfőbb gondolatait s azt. hogy ez egyes események megítélésében hol tart ma a tudomány. Történeim; tudatunk formálásában a tanárnak jut a feladat nehezebbik része, a tennivalók napi megvalósítása, az isme reta nyag el sa j átíttatá sa. Gyakorló tanárként magam is tanítottam a második világháború és a felszabadulás utáni korszak történelmét, éspedig szakmunkástanulóknak, okik végül is a középfokon tanuló fiatalok több mint fe'ét teszik ki. Nehezen emészthető, nemegyszer idegen kifejezésekkel terhelt tankönyvek álltak rendelkezésemre. és tudom, mennyire nehéz volt megértetni egyes fogalmakat, folyamatokat a tizenévesekkel. Sajnos, éppen a közelmúltét. Történelemkönyveink javultak az elmúlt években a reform által, amikor országos figyelem középpontjába került amúgy is a történelemtanítás, mégsem követik elég frissen a kutatások legfrissebb eredményeit. A tudományos eredmények és a tankönyv által hordozott ismeretek között az elmaradás hat évre tehető. Az igényes tanár természetesen sohasem csak a tankönyvből és a kézikönyvből veszi a muníciót a tanórához. Teheti ezt annál könnyebben, mivel a közelmúlt iránti érdeklődés nemcsak hazai, hanem világjelenség. Könyvkiadásunk sorra jelenteti meg o memoárokat, dokumentumgyűjteménye, két, teszi közzé a kutatások eredményeit. Pedagógusok nagy száma vesz részt és foglalkozik ezekkel a kérdésekkel pártoktatás keretében. A folyóiratokban valamint a napilapokban megjelenő publicisztika is formálja a gondolkodást, igaz, más-más minőségben. Végezetül pedig a művészetek, például a film is előszeretettel meríti témáját a közelmúltból. E szférák között azonban korántsem létezik egység és harmónia. A felsorolt területeken tájékozódó tanár vállán továbbra is ott a felelősség: a reá zúduló iinformációözönből miként tanítsa meg tanítványainak az elért eredményekés a ténylegesen megtörtént hibák kapcsolatát, dialektikáját. Nem túlozva el egyik jelentőségét, mértékét sem és a történelem, tanítás által a mai Magyarországhoz való ragaszkodást alakítva ki a gyerekekben. Azt a ragaszkodást, mélynek felnőttkorban a napi munkában kell megnyilvánulnia. A könyvkiadás, a publikációk gazdagságához képest még mindig üresek a tankönyvek — mondotta az egyik történelem- tanár az említett pécs; továbbképzésen. Az igényes tanár tehát megosztja könyvélményeit a tanítványokkal az órán, és vita, megbeszélés útján alakítja ki a fiatalok álláspontját. Egy másik, tájékozottságáról ismert pedagógus azt panaszolta, hogy jelenlegi elfoglaltságuk mellett képtelenség a 8—10 forrásból való naprakész tájékozódás, éppen ezért szükséges volna a legfontosabb információk közzététele. Tájékoztatás a szaktudomány részéről és ugyanakkor folyamatos önellátás, önképzés — ez volt a pécsi továbbképzés konklúziója. A Kossuth Kiadó rövidesen megjelenteti a történelemtanításról lezajlott országos tanácskozás anyagát. A Baranya megyei szakfelügyelet a továbbiakban is megszervezi az egy-egy szakterület kutatói és a történelemtanárok közti találkozókat. Biztos, hogy így, a folyamatos tájékoztatás és tájékozódás útját követve szőkébbre záródik az olló a tudományos eredmények és a fel- szabadulás után született generációk — immár népességünk nagyobbik részének — történelmi és nemzettudata között. Az utóbbi persze, nemcsak tények tudásának eredménye. A megtanult tényeket ragaszkodás, meggyőződés és hazaszeretet kovásra köti össze. És a történelemtanár szerepe ez ügyben főszerep, amit egyedül kell eljátszania a katedrán. Gállos Orsolya Ahogy beléptem a néhány éve átadott vállalati központi épületbe, rögtön a könyvtárat láttam meg. Nem a nagysága miatt, hanem, mert a 800 kötetet tartalmazó két szekrényt a bejárattal szemben helyezték el, az ebédlő sarkában. El. sősorban szépirodalmi művek vannak itt, hatvanan-hetvenen kölcsönöznek több-kevesebb rendszerességgel. Ez is indokolja, hogy időszakonként cseréljék a szakszervezeti működtetésű könyvtár anyagát. Pécsről hozzák mindig az utánpótlást a hetente kétszer nyitva tartó szekrényekbe. Egy kicsivel odébb, a folyosón öles plakát hirdeti, hogy nemrégiben sütés-főzés és szabás-varrás tanfolyamot indítottak a klubban. — A nagy tömegeket vonzó rendezvények ideje leáldozott. Nem is törekszünk ilyesmikre — mondja Kalocsai László osztályvezető, a köz- művelődés egyik szervezője. — Elsősorban a hobbiköröknek és a családi rendezvényeknek van sikerük. Ha neves előadó jön a gyárba, akkor arra törekszünk, hogy inkább beszélgessenek^vele az emberek, ne előadást tartson. Az irodahelyiségekből átalakított szép munkásklub programja is ennek megfelelően alakul. Itt működik a fotószakkör. A városi TIT-tel kialakított jó kapcsolat alapján itt rendeznek rocktörténeti előadássorozatot is. A klubban tartják a nyugdíjastalálkozókat, családi összejöveteleket és a szocialista brigádok programjainak egy részét. Szombatonként disco szórakoztatja a fiatalokat, és ezt az alkalmat ragadják meg, hogy a város többi munkásklubja tagjainak közösen tapasztalatcserét, vetélkedőket szervezzenek. Nemrégiben indítottak aerobic tanfolyamot. 1982-ben kapták meg a megye kiváló klubja címet. — Sokan bejönnek munka után is. A busz indulásáig el- töltik az időt, beszélgetnek, kártyáznak. Hétfő kivételével minden délután nyitva vagyunk — mondja Győri László klubvezető. Számos rendezvénynek szűk a klub: a szervezett oktatási formáknak, továbbképzéseknek, tanfolyamoknak máshol keresnek helyet. — Ha érdekeltté tesszük az embereket, akkor a busz indulása sem számít. Szívesen jönnek, nagy az igény a szakmai továbbtanulásra —mondja Radics Márkné oktatási előadó. — A lehetségesnél is többen szeretnének szakmunkásvizsgát tenni és népszerűek 'a technikusképző tanfolyamok. Ketten egyetemre készülnek. Igyekszünk elérni, hogy minél kevesebb olyan dolgozónk legyen, akinek nincs meg a nyolc általánosa, de mindenféle továbbtanulási szándékot támogatunk. Ősi Jánost, a mohácsi gyár igazgatóját a gazdasági munka és a közművelődési tevékenység kapcsolatáról kérdezem. — Szoros összefüggést látok a kettő között. Szeretnénk, ha nem szakbarbárok dolgoznának a gyárunkban, hanem véleményüket bátran kimondani merő és tudó, nyílt szemléletű emberek. Ehhez nyújthatnak segítséget a különböző művelődési és oktatási formák. Itt van például a gyár alkalmi színjátszó együttese. Ök folyamatosan figyelik az itteni visszásságokat, adandó alkalmakkor fellépnek, és humoros formában nekem is sok dologra felhívták már a figyelmemet. Bozsik L. Egészségnevelés a családban Test és lélek Tanácskozott a TIT országos elnöksége A társadalomtudományi ismeretterjesztés helyzetét, a TIT Vili. közgyűlésének határozataiból eredő feladatok végrehajtásának, a különböző tudományos társaságokkal való együttműködésének a lehetőségeit vitatta meg szerdai ülésén a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos elnöksége. A TIT Természettudományi Stúdiójában rendezett tanácskozáson Kovács Géza, a társadalomtudományi titkárság vezetője egyebek között elmondotta: a társadalomtudományi ismeretterjesztéssel foglalkozó tagok száma évek óta mintegy 8000; csaknem egytizedük tudományos kutató és egyetemi-főiskolai tanár. Rajtuk kívül sok százan tartanak rendszeresen előadásokat, olyanok is, akik nem tagjai a TIT-nek. Tavaly a társadalomtudományok ismeretköréből több mint 114 ezer órányi előadást és vitát tartottak 2 341 000 résztvevővel, s várhatóan az idei adatok is hasonlóan alakulnak. A család szocializációs feladatai közül egyik leglényegesebb az egészség, a testi épség megőrzése, a betegségek megelőzésére - mint értékre — irányuló szokások és szemlélet kialakítása. A civilizatórikus betegségnek nagy hányada egyre inkább az ifjabb korosztályt is érinti: például pszichés zavarok, magas vérnyomás stb. Ismeretes az infarktusok riasztó száma. Az okok életmódi, biológiai, pszichoszociális tényezőkre vezethetők vissza. A szív- és keringésrendszeri megbetegedések rizikófaktora a túlfeszített életen kívül a kalóriadús, zsíros, fűszeres táplálkozás is. A családok nem egykönnyen szakítanak a tradicionális étkezéssel annak ellenére, hogy különféle intézmények és a sajtó is kellően foglalkoznak a korszerű táplálkozás módjaival. Az egészséges magatartás ellen szól a dohányzás ártalmas gyakorlata, valamint az alkohol, gyógyszerfogyasztás mennyiségi növekedése már az általános iskolások körében is. A fizikai aktivitás, testedzés, testi kondíció hiánya, a szervezet edzettségének, tűrőképességének csökkenése a fiziológiai adaptációt nehezíti, potenciális lehetőséget kínálva a betegségeknek. Sajnos, a testi kultúra rangja elmarad a szellemi kultúráé mögött, pedig az egészséges, életigenlő, aktív életmódra való felkészítés feltételezi e két kultúra egyforma megbecsülését, melyben a szülők személyes példa- mutatása, értékítélete meghatározó. Ám a testi egészség megőrzése csak egyik oldala az ember és a környezete közötti dinamikus egyensúlynak. A pszichoszociális tényezőknek sem kisebb a szerepük. Nagy valószínűséggel harmonikus személyiség „érlelődik" abban a családban, ahol aktivizáló légkör uralkodik. Életteret, tevékenységteret, szabadságot biztosítva a gyermek számára, épp ezért e nevelés fő mottója, hogy „teheted"! A szabadság egyben azt is jelenti, hogy elfogadjuk a gyermek alkotmányos jogát, méltányoljuk és lehetővé tesszük önnön adottságának kibontakoztatását, döntéseinek önálló meghozatalát. A döntéssel járó megelégedettség, a belevetett bizalom az öröm értését kelti és azt sugallja, hogy megbíznak benne, tehát ő is bízik magában, önértékelését fejleszti, pozitív ,,én-kép”-ét erősíti még az elismerés, dicséret is. (A dicséret elsősorban a gyermek teljesítményére, erőfeszítésére irányuljon, és ne a jellemvonásra.) Amellett, hogy függetlenséget, önállóságot biztosítunk, feltétlenül ellenőrizzük gyermekeink tevékenységét, figyelembe véve életkori és egyéni sajátosságaikat, adottságaikat! Folyamatos visszajelzéssel, értékeléssel provokáljuk önértékelésének fejlődését. Bírálataink ne rombolják a gyermek önbecsülését, az eseményre, a helytelen cselekedetre centrál- janak. Nagy hibát követ el az a szülő, aki tehetetlen mérgében gyermeke személyiségét, jellemét támadja meg. Állítsunk korlátokat meg nem engedhető cselekvéseik útjába, pl. romboló, dühös cselekedeteket sohase engedjünk meg. Másoknak hagyjunk szabad lefolyást, bizonyos cselekvéseket tudatosan hívjunk elő és erősítsünk meg. Sok és gazdag gondolatcserére, szülőkkel való együtt tevékenykedésre van szükség, tudva azt, hogy a szülői viselkedést, megnyilvánulást — ér-' zelmi azonosulás révén — beépítik saját személyiségükbe. Mindennek eredménye a kontrollált, magabiztos, nem befolyásolható, önálló gyermek, aki önértékelésre, önellenőrzésre képes. A felsoroltak garanciái a felelősségvállalásnak, a saját erők feletti uralomnak, a kreativitásnak, a szabadságnak. Ács Józsefné Pohár Bevallom, a Telepódium régebbi bemutatóin számomra a fő humorforrás a közönség volt. A stúdió nem épp igényes közönsége, mely hálásan vi- songott a semmilyen, legjobb esetben anti-poénokon, az elképzelt nevettetés szánalmasan üres patronjain- Világos; rendes színházban sírunk, kabaréban nevetünk, ha kell, ha nem. Az egy-két valódi poén meg elfüstölt a levegőben vissz- hangtalanul. Röhejes volt aztán némelyik játszó személy és szöveg kínos humortalansága. Ez nem paradoxon, képzeljük csak el, ha valaki sugárzó arccal ontja a rossz vicceket, s nagyokat röhög magán. Úgyhogy volt min derülni. Bátor egy kabaré volt, mint a kisnyúl, ütötte-vágta a döglött oroszlánt, a lángossütőt, az építőipart, az írót, a Ronaldrégent, az emeleszt, szóval a káros torzulásokat. Adott nekik. Tisztelet, persze a kivételnek, néhány igényes — és igényesen előadott — magánszám, felvillanás jelezte; lehetne óm magasabb a színvonal, s nem kéne, hogy kész kabaré legyen minden kabaré. Azt is bevallom, hasonló cinikus „örömökre" számítva ültem le a szombati Telepohár elé. Na, gondoltam a címből, most elkapják az alkoholistát, éjjele-nappala nem lesz ezután, juhé, össznépi mulatság lesz, nem rétegműsor, be jó is lesz összekacsintani. Aztán elmúlott a cinikus kedvem. Negyedóra múltán lehetetlen volt nem észrevenni a változást. Változást írok, újjászületésnek hivni korai lenne, a vajúdás viszont biztató és igen szimpatikus. Azt hiszem, ez a kabaré nem volt rossz, sőt. A játék színtere a szó eredeti érteimében egy cabaret, azaz egy kocsma- Eredeti söröshordókkal, pultokkal, s a megszólalásig hiteles figurákkal. Ami nagy dolog: többségük a megszólalás után is az, vagyis eredeti tudott maradni. Ez az új gárda ismét „feltalálta” az élőbeszédet. A motyogót, a slendriánt, a köznapit, mely mint modor is jellemzi használóját, így a szenesember végre másként beszél, mint a de- klasszált tanár, a Goldberger- lányok végre másként ejtik a szót, mint a tömegkommunikációs szakember. Másról és másként beszélve is lehet ugyanarról szólni. Mindennapi kis ügyeinkről, kis nyomorainkról. Ez a csapat, ahol nem lehet, nem erőlködik, hogy „csiklandós" kabarét csináljon, nem tornázza poénjait a kvá- zi-visszásságok magosába (mely magasság a napi publicisztika által meghódított csúcsokat jelenti). A hangsúlyokat máshova teszi. Amit nem lehet kimondani, azt eljátssza, így marad el a bárgyú összekacsintósdi: a „kevesebb”, a privátabb több lesz, mindenesetre érvényesebb. Lehet, hogy szándékaik, törekvéseik alapján többet látok bele műsorukba, mint ameny- nyit valójában mutattak. Lehet, hisz nem volt hibátlan ez a fiatal kabaré, akadt lapos bemondás, rossz poén, de a csapatmunka, a játék, a megjelenítés feledtetni tudta az írott szöveg némely gyöngeségeit. A megszokottnál fajsúlyosabb ko- médiázást láttunk. A cabaret egész személyzete joggal vette bérbe a Telepódium színpadát, az élen Csákányi Eszterrel, Pogány Judittal, Horváth Tivadarral, Koltay Róberttel, Katona Jánossal s a Voga—Turnovszky duóval. Tele ugyan nincs az a pohár, fér abba még sűrűbb italokból is, de elhitették, hogy legközelebb peremig töltik. Soha rosszabb csaposokat a televíziónak I Parti Nagy Lajos
