Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-16 / 346. szám
1983. december 16., péntek Dunántúli napló 3 Pártmunka a lakóterületen Rendszeres szervezeti élet Törődés az időskorúakkal Ha a város térképére nézünk, jól látszik, hogy Pécs közigazgatási területének majdnem fele tartozik az MSZMP I. számú lakóterületi pártvezetősége hatókörébe: az Irányi Dániel tértől István-ak- náig, Vasas ll-ig, Hirdig terjed a pártvezetőség, és az irányítása alatt álló 14 pártalap- szervezet működési területe. A lélekszámot tekintve ez a városrész —, vagy inkább városrészek — Pécs leggyérebben lakott területe. Az MSZMP I. számú lakóterületi pártvezetőségének, illetve a hozzátartozó alapszervezetek munkájának bemutatásához egyéb jellemző, a feladatokat és a lehetőségeket egyaránt meghatározó adatokat is érdemes számba venni. A 14 alapszervezet összesen 76 pártcsoportjában 763 párttag tevékenykedik. A tagság mintegy kilencven százaléka nyugdíjas. Az átlagéletkor 64 év, de akad jó néhány nyolcvan év feletti, aktívan dolgozó pártcsoportbizalmi is. Kora, egészségi állapota miatt majd minden negyedik párttag felmentett a rendezvények látogatása alól. A magas átlagéletkor ellenére valamennyi pártalapszervezetben rendszeres a szervezeti élet: 1980-tóí nem fordult elő egyetlen egyszer sem, hogy határozatképtelen lett volna a taggyűlés hiányzások miatt. Az l.-es számú lakóterületi pártvezetőség működési területén 12 körzeti népfrontbizottság, 16 Vöröskereszt-alapszer- vezet és öt nyugdíjas bányász szakszervezeti alapszervezet tevékenykedik. Ez utóbbiak ösz- szesen mintegy 2400 tagot számlálnak. A párttagság 75— 80 százaléka más társadalmi megbízatást is teljesít: tanácstag, szakszervezeti, vöröskeresztes, vagy népfrontaktivista, munkásőr, bírósági népi ülnök. A pártvezetőség a saját, illetve a 14 alapszervezet ez évi munkáját azon az alapon értékelhette a közelmúltban, hogy a szervezeti élet rendszerességéhez, fejlesztéséhez, a feladatok végrehajtásához adott minden személyi és tárgyi feltétel. A helyi sajátosságok — egy olyan munkáslakta kerület, ahol sok idős, egyedülálló ember él, egy olyan városrész, amelyet a városfejlesztés fő sodra legalább két évtizede elkerül — két nagyon fontos feladatot jelöltek ki a pártvezetőségnek és a párt- alapszervezeteknek: az idősekkel, a nyugdíjasok problémáival való fokozott törődés, s afféle „városrészgazda" szerep betöltése a tanácsi szervekkel, illetve a tömegszervezetekkel és mozgalmakkal együttműködve, azok tevékenységét is koordinálva. A pártvezetőség összehangoló munkája eredményeként az idei évben megszerveződött ezen a területen négy úgynevezett tanácskozási központ: Vasas ll-n, Meszesen, Gyárvároson, és a Budai ll-es pártalapszervezet körzetében. A tanácskozási központok foglalják magukba egy-egy területen a lakosság érdekeit képviselő, felvállaló szerveket, személyeket; a tanácstagokat, a népfrontot, a lakóbizottságokat. A lakóterület gondjainak megoldásáról — egy meghatározott költségvetési keret fel- használásával önállóan dönthetnek a tanácskozási központok. Működésük — amelynek szabályzatát a városi tanács soron következő ülésén határozza meg, előreláthatólag — 1984 januárjától kísérleti jelleggel indul meg. D. I. Vonzó programokat Beszélgetés néhány baranyai küldöttel Az elmúlt hét végén tartották meg Miskolcon az úttörővezetők országos konferenciáját. A baranyai küldöttek közül többen is fölszólaltak a különböző szekciókban, s egy megyei résztvevő szót kapott a plenáris ülésen is. Most, a konferencia után találkoztunk néhányukkal, hogy elmondják véleményüket, tapasztalataikat, hogy beszámolhassunk arról, melyek voltak a legfőbb témák ezen az országos találkozón. Beszélgetőpartnereink: Märcz Róbertné, a Fehérhegyi Általános Iskola, Videcz Ferenc, a Hidasi Általános Iskola tanára, Kóczián Erzsébet, a pécsi Szabó István Úttörőház igazgatója, Spolár János, a pécsi Jókai utcai Általános Iskola igazgatója és Jankovics Rozália, a Baranya megyei úttörő- elnökség elnöke. Märcz Róbertné: Nagyon örültünk, hogy nekünk megadatott a lehetőség arra, hogy a plenáris ülésen is elmondhassuk egyik, engem személy szerint talán leginkább foglalkoztató problémánkat. Igaz, speciálisan baranyai dologról van szó, de több megyének is van hasonló gondja. Az apró- falvakban élő, körzetesített iskolákba járó kisdobosok, úttörők helyzetéről beszéltem, ötvenezer gyereket érintő probléma ez; a hatvanas évektől felgyorsult a körzetesítés, a bejáró tanulók száma megkétszereződött, s míg 1976-ban 295 iskola működött a megyében, addig tavaly ez a szám már csak 188 volt. Egy kisközségben átlag 8—10—12 gyerek él, ők a körzeti iskolában tanulnak, s ez a körülmény erősen meghatározza az úttörőmozgalomhoz való viszonyukat. Pontosabban szólva, az ő lehetőségeik eléggé korlátozottak. Míg az iskolakörzetesítés az oktatás szempontjából nagyon előnyös, az úttörő- mozgalomnak nem kedvezett. Legfontosabb feladatunk ezen a téren, hogy valamilyen módon az aprófalvakban élő gyerekek számára is lehetőséget teremtsünk az úttörőéletre, mégpedig lakóhelyükön. Ehhez pedig az kell, amiről sok szó esett a konferencián: az úttörőmozgalom társadalmasítása, vagyis, hogy minél több olyan embert is megnyerjünk a gyerekekkel való foglalkozásnak, akik nem pedagógusok. Videcz Ferenc: A mozgalom társadalmasítása mellett a másik igen fontos téma a szabad idő hasznos eltöltése volt, ezen belül pedig különös hangsúlyt kapott a természetjárás. Sokan tették azt szóvá, hogy a kirándulások nincsenek kellő tartalommal megtöltve, legalább is nem mindenütt. Elmondtam a mi hidasi példánkat, ami sok tanárnak megnyerte tetszését. Iskolgnk egyik raja évek óta kapcsolatban áll a pécsváradi vadász- társasággal, s kirándulás közben a vadásztársaságnak hasznos, természetvédő munkát végeznek. Az ilyen kezdeményezések például szolgálhatnának másutt is. Kóczián Erzsébet: Egyébként is ha már a túráknál tartunk, általános /volt az a meglátás, íiogy hiányzik, nem elegendő az úttörőmozgalomban a testkultúra. Persze, ez a feltétel- rendszertől is függ, de nemcsak attól. Sokszor hozzáállás kérdése, hiszen ha egy kisebb faluban nincs mondjuk tornaterem, azért kirándulni még lehet. Hogy a családok nem járnak kirándulni, azt megint- csak meg lehet indokolni, akár a második gazdasággal, akár bármi mással, s az is igaz, hogy nem lehet mindent a pedagógustól várni. Mi lenne hát a megoldás? Erre ismét egy jó baranyai példa kínálkozik: az úttörőszövetségnek itt nagyon jó a kapcsolata a természetbarát szövetséggel, s így hozzáértő emberek szerveznek jobbnál jobb túrákat. Ez lenne talán az egyik járható útja az egészséges életre nevelésnek. Spolár János: Amit a gyerekek leginkább várnak az úttörőmozgalomtól, az a túra, a vándortábor, más táborok, elsősorban persze a romantikus sátortáborok, s az akadályversenyek. De bármiről is beszéltünk, vitatkoztunk, mindig ugyanoda lyukadtunk ki: mennyire döntő és meghatározó az iskola és az úttörő- mozgalom kapcsolata. Ahol fölismerik azt, hogy a mozgalom eszközeivel lehet az oktatómunkát is segíteni, ahol jó az együttműködés az állami és a mozgalmi vezetés között, ott tényleg eredményes munka folyhat. S a gyerek érdeklődését is jobban fölkelthetjük, ha a mozgalmi munka nem ugyanazon falak között zajlik, mint a tanítás, s hogyha egyre több új ember kapcsolódik bele, ahogy ezt mór említette valaki. Jankovics Rozália: Hangsúlyozottan foglalkozott a konferencia az úttörőcsapatok köz- művelődési munkájával is. Amellett foglalt mindenki állást, hogy legyen sokkal komplexebb és cselekedtetőbb ez a tevékenység, vagyis ne csak különböző produkciók megtekintésében merüljön ki, hanem olyan formákkal is éljünk, amelyekbe aktívan belevonhatok a gyerekek. Ebben nagyon sokat segítette, ha az úttörőszövetség szorosabb kapcsolatokat építene ki a művelődési házakkal. Ami még nagyon fontos: a működési szabályzat módositási javaslatában a konferencia ezt fogalmazta meg: „A Magyar Úttörők Szövetsége a magyar társadalom gyermekszervezete . . .”, tehát az egész társadalomé, s mór ebből az új megfogalmazásból is világosan kiderül, hogy igényt tartunk arra, nagyon szeretnénk, ha minél többen segítenének, részt vennének a gyerekek értelmes, egészséges életre nevelésében. D. Cs. Norvég bankban dolgozott hám hónapig Minden a számítógépekre épül Az ünnepi vacsora rénszarvassült volt Nevezhetnénk ritka szerencsének, ha valakinek megadatik, hogy egyetemista korában három hónapig külföldön dolgozhasson. Természetesen szigorúan a tanulmányokhoz kapcsolódó munkáról van szó, szakmai gyakorlatról, és nem utolsósorban nyelvgyakorlásról is. Rapi Szilvia utolsóéves pécsi közgazdászhallgatónak mi tette lehetővé, hogy a tanév első hónapjait Norvégiában töltse? — Elsősorban az, hogy tagja vagyok az AlESEC-nek, a közgazdászhallgatók nemzetközi szervezetének, első éves korom óta. Az utazás alapvetően az AlESEC-tagságtól függ, s nemcsak mi mehetünk külföldre, hanem ide is jönnek diákok a világ minden tájáról, akiknek pedig itt kell munkát szereznünk. Aki a szervezet tagja, annak elég sokat kell dolgoznia, de szívesen tesz- szük. Végül is mindenkit az motivál, hogy kijusson egy-két hónapra egy másik országba. — Hogy hallgatóként valaki a szakmájához kapcsolódó munkát végezhessen külföldön, nyilván a másik elengedhetetlen feltétel a legalább közepes szintű nyelvtudás. — Igen, enélkül semmi esély nincs; s éppen ez az oka annak, hogy meglepően kevés ennek a szervezetnek nálunk a tagja: a pécsi közgazdászkörön például csak húszán tagjai az AlESEC-nek. Amikor eldől, ki utazhat külföldre, mindig egy nyelvi teszt előzi meg a döntést. Egy hallgató csak egyszer utazhat, s harmadév előtt nem is lehet. — Melyik szakra jár, s hogyan került éppen Norvégiába? — A nemzetközi blokk ipari tervező szakára járok, s Skandináviát jelöltem meg a kérvényben, Norvégiát kaptam; sokak szerint a legszebb norvég városba, Bergenbe utazhattam. Ez körülbelül Pécs méretű város. Egy bergeni bankban, a Sparebanken Vest hálózat központjában, az adminisztrációs épületben dolgoztam. Éppen, amikor kint dolgoztam, akkor ünnepelték a Sparebanken Vest hálózat fennállásának első évfordulóját, ugyanis egy évvel ezelőtt, bergeni központtal, önkéntes jelentkezés alapján, megalakították Hordaland megye bankhálózatát. A Sparebanken Vestbe huszonöt bank lépett be, a hálózat legrégebbi egységét 160 éve alapították. — Hogyan működik egy norvég bank? — Nálunk egyszintű, Norvégiában kétszintű bankok vannak, ez az egyik alapvető különbség. Minden gépesítve van, mindent a számítógépekre alapozottan csinálnak. Ez azt is jelenti, hogy jóval kevesebb munkaerőre van szükség, például a könyvviteli és a marketing osztály mindössze öt emberből áll. Minden adatot számítógépben tárolnak, például a valutaárfolyamokat, az alkalmazottak fizetését, amit egyébként mindenki csekken kap meg. Minden alkalmazottnak van egy minikomputer'e, egyáltalán nincs olyan tevékenység, amiből a számítógép kimaradna. Munkaidejük télen reggel nyolctól délután háromig, nyáron délután négyig tart, szombaton és vasárnap a bankok zárva tartanak, ez azonban nem jelenti azt, hogy valamit nem lehet elintézni. Ugyanis a város több helyén, s minden benzinkútnál kártyával kezelhető minibankok működnek éjjel-nappal. — A bankok reklámtevékenysége? — Évente négy kampányuk van; rádióban, televízióban nem reklámozhatják magukat, de az újságokban és a bankokban igen. Készítenek videofilmeket, amiket iskolásoknak táborokban mutatnak be. Minden életkorra megvan a propagandaanyaguk. Ha a bank bármelyik dolgozójának gyermeke születik, az kap egy 25 koronáról szóló betétkönyvet ajándékba, amit aztán már a szülők gyarapithatnak tovább, később maga a gyerek. — Egy-két norvég „érdekesség"? — Inkább csak felsorolásszerűen említenék meg néhány dől. got. Például azt, hogy az emberek legtöbbje, idősebb és fiatal pici hátizsákokkal jár dolgozni, ez mindennapos látvány az utcákon. Ha már az utcánál tartunk: ötven koronába kerül egy csikkeldobás ... Az ital nagyon drága, Bergen- ben mindössze három üzletben lehetett kapni; a cigaretta is drága, úgyhogy szinte mindenki maga sodorja magának. Az élelmiszerüzletekben csak tartós tejet lehet kapni, s még egy számítógépes érdekesség az ABC-ből: a gyümölcsös-zöldséges pultnál, ahol mindenki maga válogatja ki az árut, van egy gép, amelynek billentyűin az árucikk ábrája látható, a megfelelőt le kell nyomni, s a gép kidobja az árat. Érdekes lehet egy norvég menü is; azon a fogadáson, amit a hálózat fönnállásának egyéves évfordulójára adtak, a főétel rénszarvassült volt ribizliszósz- szal ... S a fogadáson nem protokoll szerint ültek, hanem a négyszázötven megjelentnek egy köcsögből kellett számot húzni, s így, sorsolás alapján alakult ki a tízfős kerek asztalok ülésrendje. Még egy érdekesség: kirándulásra vitték a külföldi hallgatókat, s meg- másztuk Norvégia egyik legmagasabb csúcsát, a Gáld- hoppigent (2469 méter). A csúcson lehetett a hegyről fotót vásárolni, kis postahivatal működött, s ott lepecsételték a lapot annak igazolásául, hogy a vállalkozó turista tényleg följutott a csúcsra .. . Dücső Csilla J «Sl Képeink balról: Spolár János, Kóczián Erzsébet, Videcz Ferenc, Jankovics Rozália és Märcz Róbertné. üb Az úttörővezetök országos konferenciája után
