Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-15 / 345. szám
1983. december 15., csütörtök Dunántúli napló 3 Együtt a gyerekekért Szülék- nevelők megyei parlamentje csendet teremt, elgondolkodtat. Mintha ezekben a keleti misztikát idéző vonások lennének. Pedig ebben a művészetben egy északi sarkvidéken felnőtt ember áhítata és komolysága van, amelyet a gondolkodás erejével művelt, csiszolt és egyszerűsített le finom, lírikus látásmóddá." A kiállítás a Pécs és Lahti közötti kulturális cserekapcsolat révén jött létre. Megnyitja dr. Végh József, a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága magyar-finn baráti klubjának titkára, pénteken délután 4 órakor. A bemutató megtekinthető 1984. január 8-ig. Szülők, pedagógiai szakemberek és orvosok mondták el tapasztalataikat, véleményüket kedden a Hazafias Népfront Baranya megyei elnöksége által szervezett fórumon, a szülők-nevelők negyedik megyei parlamentjén, a pécsi Nevelési Központban. Mi a család szerepe ma a gyermekek nevelésében? — ezt a kérdést világították meg több oldalról a vitákban, és az azokat bevezető előadásban. A család laikus, mégis páratlan közeg a nevelésben — hangzott dr, Vastagh Zoltán tanszékvezető egyetemi docens vitaindító előadásának egyik találó megállapítása. Minden kutatási eredmény azt bizonyítja, hogy a kisgyermekkor családban kapott élményei az egész életre, az egész személyiségre meghatározóak. A család, melyben az emberek B5,7 százaléka él ma Magyar- országon, látványos változásokon megy keresztül és ezek a változások valamennyiünket elgondolkodtatnak. Mégsem magával a családdal van a gond —■ fogalmazott dr. Vastagh Zoltán —, hanem ezúttal is, e téren is kapcsolatkultúránk alacsony színvonalával. Mérey Ferenc pszichológus szavaival: „Kemény futballt játszunk”, és az együttműködés keresése helyett különféle manipulativ módokon inkább kényszerítjük a másik embert a nekünk tetsző cselekvésre. Pedig a valódi együttműködés, a jó felismerése és annak választása közelítheti csak meg a harmóniát kapcsolatainkban —egyé. ni és társadalmi méretekben egyaránt. , Miként lehetne ma pótolni azt a szerepet, amit korábban a nagycsalád a maga színes, gazdag belső kapcsolataival, a közös munkavégzéssel öntudatlanul is végigjátszott a felnövekvő nemzedékek életében? — ez volt az előadás egy másik központi kérdése. Újra munka- közösséggé, az együttműködés színhelyévé kell válnia a családnak, ahol a közös tevékenységben gyermekek, felnőttek együtt vesznek részt. A panelek világából, ahol a gyerek többet jár autóval, mint a saját lábán, a kirándulás, a szabadban végzett közös munka vezethet el a gyermek fejlődését valóban szolgáló léthez. A lakóterek, a családok elszigetelődése, a tradíciók, ünnepek ellaposodása, az, hogy nincs kapcsolat a felnőttek világával, elvezethet az „üvegbura szindrómához". Az unalom élménye romboló ösztönöket, szabadosságot, vagy másfelől agresszivitást, közönyt idéz elő, és ha a kötelékek elszakadnak a való világtól, nem csoda, hogy a serdülő az ifjúsági szubkultúrákba menekül. Nem kifejezetten nyugati ha. tásra jelenik meg fiatalok körében az italozás, a drog, a rossz társaság. Onnan csak a mintákat veszik, de az okok itt vannak közvetlen környezetünkben. Mi az, amit a felnőtt társadalom tehet fiataljaiért, gyermekeiért? Megvannak ehhez a tradícióink, éspedig azok a humán értékek, melyeket az egyetemes magyar kultúra jegyében őriztünk meg nemzedékeken ót, és amelyeket kötelességünk átadnunk gyermekeinknek. A tradíció kapott nagy szerepet abban a szekcióban is, melyben a család hazafiságra nevelő szerepét elemezték — főként pedagógus szülők. Mert nevel hazafiságra a család is —, fogalmazott Fényes Zoltán- né tanulmányi felügyelő —, amikor az édesanya kikészíti az ünneplő ruhát, amikor a nagyanya megfőzi régi ételeit. A hagyományokat viszik tovább, szokást, mintát, modellt adnak a gyerekeknek — ha nem is tudatosan. Túl sokat beszéltünk eddig a családi életre való nevelésről, a gyermekek szexuális felvilágosításáról — fogalmazták a másik szekcióban —, eredményekről viszont alig beszélhetünk. Dr. Soponyai József tanársegéd, a Szülészeti Klinika nőorvosa és jelenlévő kollégái jelezték, milyen szomorú statisztikákat ismer a baranyai egészségügy a tizenhat éven aluliak abortuszairól, a koraszülésekről, a koraszülöttek további életkilátásairól. A tanulók számára íródott ilyen tárgyú kiadványokról igen rossz a szakemberek véleménye, és tantervbe iktatott, korosztályokra szabott, fiúknak és lányoknak külön is szóló fokozatos és rendszeres órákat javasolnak. Többen az egész, ségtan oktatása keretében tartják elképzelhetőnek a fiatalok felkészítését a felnőtt életre, a családalapításra. A Szülészeti Klinika orvosai készítettek egy jegyzetet, melynek megjelentetése várható az iskolák számára. A tanácskozás a javaslat- tervezet ismertetésével zárult. Álljon itt néhány e javaslatokból. Szülők, nevelők, diákok kapcsolatának, találkozási lehetőségeinek többféle, új és már elfeledett, vagy háttérbe szorult formáit ajánlotta a tanácskozás. Kapja vissza rangját, jelentőségét a családlátogatás. Legyen erőteljesebb, egységesebb a fegyelmi és az erkölcsi nevelés az iskolában, és ebben kölcsönösen törekedjék összhangra család és iskola. Rendezzenek beszélgetéseket szülők és az iskolák vezetői között. Engedjük szóhoz jutni, beszélni a gyerekeket iskolában és otthon is. Legyenek nyitva hétvégén a művelődési házak. Vonják be jobban a nagyszülőket is e közös tevékenységekbe. És még sorolhatnánk. Gállos Orsolya A Magyar Televízió sikere A világ legrangosabb televíziós- versenyén, a Capriban megrendezett Prix Italian magyar siker született. A Magyar Televízió Zenés Színházának Hét főbűn című sontjoperája elnyerte a zsűri különdiját. A Prix Italia a világ egyetlen olyan nemzetközi televíziós-versenye, amelyet három kategóriában — dráma, dokumentum és zene — rendeztek meg minden esztendőben valamelyik olasz városban. A különdíjas magyar produkciót a Zenés TV-szinház 1981-ben mutatta be itthon, először dolgozva fel Brecht— Weill-művet. A songopera eredeti címe: A kispolgár hét halálos főbűne. A televíziós változatban a főszerepet Kútvölgyi Erzsébet énekelte és Molnár Mária, az Operaház balerinája táncolta. A négy férfiszereplő Keönch Boldizsár, Fülöp Attila, Polgár László és Gregor József volt. A Zenés Tv-szinház produkciójának dramaturgja Bánki László, gyártásvezetője Lakatos György, operatőre Szalay András, rendezője Ke- rényi Imre volt. A Tv-előadást Sándor János vezényelte. Festő m ű vész Lahtiból A Pécsi Galériában pénteken nyitják meg Reina Hieta- nen kiállítását. Reino Hietanen 1932-ben született, Finnországban, Olaszországban és Hollandiában tanult, majd tanár volt a Finn Iparművészeti Főiskolán, a Finn Művészeti Akadémián, valamint a Lahti Művészeti Szakközépiskolában is. 1963 óta kiállító művész, számos egyéni kiállítása volt a skandináv államokban, csoportos kiállításokon Európa szinte minden országában bemutatkozott. Hazájában sok művészeti díjat kapott, 1973-ban „Az év művésze volt". Leena Peltola írja róla: „Műveivel gyakorta ezúttal is csalhatatlan ösztönnel érezte meg. hogy Pécsett jó hangverseny van készülőben: seregestül igyekezett Ligeti András, Jandó Jenő, valamint a Pécsi Filharmonikusok hétfő esti, a POTE aulájában megrendezett koncertjére. A csarnokot csaknem teljesen megtöltő népességet parádés műsor várta: az elhangzott két romantikus művet — Richard Strauss Don Juan c. szimfonikus költeményét, Grieg a-moll zongoraversenyét — valamint a modern zene két remekét: Ravel Pava- ne-ját és Debussy A tenger-ét egy műsorban előadni már önmagában is tiszteletet érdemlő vállalkozás .amire csak a legprofibb gárdák adnak példát. Könnyű helyzetben vagyok, feladatom hálás, mert ezúttal nemcsak a vállalkozást hanem a megvalósítást is mindenestől dicsérhetem. Hol fojtott, tört fénnyel, hol férfias erővel szólalt meg — magateremtette fantomjával, az erotikával küzdve —. a strauss-i „érzelmek iskolája" amiben az aula padlójára szorult vonósoknak egye. lőre még a szükségesnél kevesebb tér, lehetőség jutott. Jandó Jenő könnyedén, a megszólaltatás legkisebb nyűgétől is mentesen rázta ki ujjaiból Grieg zongoraversenyét, az okosan, figyelmesen játszó együttessel kiválóan együttműködve, s a mű és játéka olyan — elsősorban lírai — színeit megcsillantva, amelyek korábbi pécsi, zenekari produkcióihoz képest (Brahms, Csajkovszkij) további művészi gazdagodását jelzik. A szünet után következő Ravel- és Debussy-művek tolmácsolása, ha lehet, még jobban sikerült. Ravel „egy kis éji ze- ne"-szerű, mediterrán hangulatú remeke, a Pavane klasszikusan tömören, kiegyensúlyozottan hangzott el, A tenger elénk tárta nem csupán összes hangfestő lehetőségét hanem a benne rejlő valamennyi emberi reflexiót is: az irdatlan viz bugyborgásót. böfögését, bruty. tyogását épp úgy, mint a széllel folytatott, végtelenbe tűnő párbeszéd rebbenéseit. Nem kétséges, hogy az előadás sikere annak az igen gondos munkának köszönhető amit Ligeti András az együttessel, az. zal nyilvánvaló egyetértésben, a megelőző próbákon folytatott. Számos karmesteri erénye közül most egyet emelek ki: nem volt számára „lényegtelen" hang, ami szerepét súlyát ne nyerte volna el a nagy egészben, Mindez, természetesen — más oldalról — a Pécsi Filharmonikusok dicsérete is: a szűk. séges rutinra és fiatalos lendületre egyként építő csapat ezúttal olyan játékkal rukkolt ki, ami nem haladta meg, hanem éppen reálisan megmutatta saját lehetőségeit. Ez persze, kötelez is: további következetes igazodásra a Ligeti és önmaguk által az eddigiekhez képest lényegesen megemelt mércéhez. Varga János A piac Hunyjuk be szemünk, húzzuk el a szánkat, s legyintsünk; ugyan, ilyen módszerek, rendes maffia, ilyen szervezettség...! Nálunk? Hogy három-négy ember egy egész, sőt több piacot bűnös céljai szolgálatába . ..? Zöldség ez, kérem, mozi, merő kitaláció. Nos, ez az, zöldség — mondhatná erre akárhány profi piacozó.^Gondolom, nyugdíjba vonulva mondaná is. Mondana a szerda esti tévéfilmnél vadabb történeteket is, persze, mind bizonyithatatlan: viszont igaz. Szóval, virágoznak a piaci maffiák, árrésekből, szabályzók televényéből hajtanak ki furton-furt. Nyissük hát szemünket, legalább rés- nyire, amennyire László-Ben- csik Sándor, Horváth Péter és Marosi Gyula filmje nyitni engedi. Lássuk egyelőre dramatizálva a jelenséget, s várjuk a magyarázatot, az elemzést; László-Bencsik készülő szociográfiáját a piacok világáról. A produkció e munka melléktermékeiből, „irodalmi nyersanyagok" felhasználásával készült, műalkotás tehát, fikció, alaptörténete legyen bármilyen valós. Ilyképp hitele, értéke jórészt a megvalósítás hogyanján múlik. A megtévedt Bari János esete fiákeres Zsófi maffiájával nem ráz fel, vad gondolkodásra se késztet. A legkisebb fiú tekintetében bizalom, kezében kisbőrönd, „felmegy" szerencsét próbálni az ígéret földjére, a Levente téri piacra. Kisember ő, evilági vágyakkal és erkölcsökkel; élni kell, ha lehet, minél jobban. Épp ilyen jókötésű fiúkra vár Zsófika és a maffia, be is hálózzák tüstént. Az alvilági törvények hathatósak. Pénz, ököl és szögbelövő pisztoly beszél, a maffiózó hallgat és tollasodik. A tisztes munka tisztes haszna szolid előrejutást kínál, meg persze, tisztességet. De ez utóbbi nem kenhető kenyérre, s hősünk leghőbb vágya, a Volkswagen („népautó”) kisbusz sem tankolható meg csak tisztességgel. Mégis! No, épp e mégisre, a lélek — föltehető — „harcára" pazarol kevés energiát a jó tempójú tévéfilm. Azzal kerüli ki, hogy legkisebb fiunk reménytelen balek, aggályai anyagi és jogi természetűek, nem erkölcsiek. Megértem én ezt, hisz, ha a film ebbe belemegy, kevesebb idő jut az érdekfeszítésre, a szépen alakuló krimire. Csakhogy belső mag, bármiféle megfogható jellem nélkül kis statisztává szürkül hősünk, s a későbbi dráma aligha alapozható rá. Ez pedig baj, mert akkor már hiába sugallják az alkotók, hogy Bari János a farkastörvények, a körülmények hálójában bukik el, ha látom, hogy a bukás oka az ő szuggesztív semmilyensége. így tolódnak el a hangsúlyok, s lesz főszereplő a maffia: Zsófika, a dürenmattira vett öregasszony, s hasonlóan karakteres, igazán ehalált beosztottjai. Meg a legjobban eltalált Hollóvári elvtárs. Hősünk ugyanis, mielőtt letépné a szeretőnek kínálkozó öreg hölgy parókáját és szimbolikusan megundorodva elrohanna, még szétszögbelövi az új és túl agilis piacigazgató térdét. Hollóvári elvtársat, Őze Lajos-, szkeptikus becsületességét jó látni. A piac világában — mint kiderült — igen ritka, de belülről hiteles figuráján nem múlott, hogy a film megmaradt tisztes, közepes produkciónak. A zárókép locsolókocsija habos sugárral mozgatja meg és söpri arrébb legalább a piac hulladékát. Szó, ami szó, ez se kevés. Parti Nagy Lajos Elkészült Fábri Zoltán, „Gyertek el a névnapomra” című új filmje. A Karinthy Frigyes müve alapján készített film szerepeiben Bujtor Istvánt, Piros Ildikót és Herczeg Csillát láthatjuk többek körött- Inkey Alice felvétele Nagy siker volt... 0 Pécsi Filharmonikusok hangversenye A közönség, mint rendesen,
