Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-14 / 344. szám
1983. december 14., szerda Dunántúlt napló 3 Elodázhatatlan a krematórium megépítése Pécsi temetők 1990-ig biztosított a parcellák kialakítása A pécsi központi temető egy részlete Az ezredforduló előtt új köztemetőt kell megnyitni Ügy tartják, hogy egy-egy temetőben annyian nyugszanak, mint ahány lakos él adott időben a településen. Ez a pécsi köztemetőre is igaz, ahol eddig annyi embert temettek el, amennyi ma a megyeszékhely lakossága. A Baranya megyei Temetkezési Vállalathoz Pécsett öt temető tartozik, így az említett Bolgár Néphadsereg úti, a Vasas I., és II. számú, a pécsbá- nyatelepi, valamint a hirdi. Már lezárt temetők: a rácvárosi és az ürögi. A pécssza- bolcsi még működik: várhatóan 1985 év végéig. A pécsi izraelita temetőben is vannak még szabad sírhelyek. Hogy miért foglalkozunk a pécsi temetőkkel, annak két oka is van. Egyrészt a közelmúltban elemezte a városi tanács végrehajtó bizottsága a temetkezéssel összefüggő szolgáltatások helyzetét, másrészt azért, mert a minap jogos föl- háborodásában kereste meg szerkesztőségünket egyik olvasónk, aki elmondta: a rácvárosi temetőben ismét vandál kegyeletsértést követtek el. Szóljunk tehát először a rácvárosi temetőről! Solt Éva. a városi tanács építési és közlekedési osztályának munkatársa a következőket mondta: — Évekkel ezelőtt bekerítettük a rácvárosi temetőt, a kaszálandó területek gondozását a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat végzi. Távlati terveinkben kegyeleti parkként szerepel a rácvárosi, a pécsszabol- csi, valamint az ürögi temető. Ha kegyeletsértés, rongálás történik, értesítjük a rendőrséget. Gondolom, a tanács által jövőre felállítandó közterületellenőrző csoport rendszeresen járja majd a parkokat, temetőket is. Szabó Mihályné, a Baranya megyei Temetkezési Vállalat megbízott igazgatója megerősítette, hogy igen sok bosszúságot okoz a temetői viráglopás, a vázák, olykor a síremlékből kifeszített márványlapok eltűnése. Az igazgatónő szerint annak ellenére, hogy őrzik a Bolgár Néphadsereg úti köztemetőt, hogy szabályozott a nyitvatartás, hogy a közelmúltban a déli oldalon is kerítést emeltek, a védelem érdekében többet nem tehetnek. A peremkerületi temetők — vasasi, a pécsbányai, valamint a hirdi — karbantartása a vállalat szerint megoldott, a lakossági igények viszont nagyobb követelményeket támasztanak — s tegyük hozzá: jogosan a Temetkezési Vállalattal szemben. Már csak azért is, mert az említett temetőket illetően a környéken élőik jelentős társadalmi munkával járultak hozzá az út- és kerítés- építéshez, az újabb sírhelyek kialakításához. A Baranya megyei Temetkezési Vállalat az elmúlt esztendőben több mint 3400 elhunyt temetését végezte, annak 63 százaléka Pécsre esik. Az elhunyt, illetve a családtagok kérésére hatvan főre tehető a hamvasztás iránti igény, ugyanokkor már hosszabb ideje havonta alig több mint húsz halott hamvasztására van lehetőség. A gondokat elsősorban az okozza, hogy egyedül a budapesti krematórium működik az országban. A debreceni felújítás alatt áll, és még nem kezdte meg működését a szegedi. Ezért is indokolt többek között, hogy mielőbb megépüljön a pécsi krematórium — 120 millió forintba kerül—, amely regionális jelleggel működik majd. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az Egészségügyi Minisztériummal közösen ez év májusában módosította a temetkezéssel összefüggő korábban érvényben levő rendeletet. Eszerint a ham. vakat tartalmazó urnát a hozzátartozó hazaviheti, ha a rendelkezésnek megfelelő körülményeket biztosítja. — A rendelkezés hatályba lépése után több urnát adtunk már ki — mondja Szabó Mihályné — és tervezzük a hamvak szétszórásához megfelelő temetőrész kialakítását. Ügy gondoljuk, a hozzátartozók elfogadják majd ezt a fajta kegyeleti szertartást is. A pécsi köztemetőben 1990- ig biztosított a parcellák kialakítása, illetve hamvakat tartalmazó urnák elhelyezése. Ezt követően új temetőt kell létesíteni: éves átlagban ugyanis kétezer sírhely kell. Halaszthatatlan a krematórium és az ahhoz kapcsolódó új ravatalozó építésének megkezdése, mert a most működő központi rovata, lozóból már nehezen lehet a nagy temetési távolság miatt félóránként megtartani a szer. tartásokat. — Sajnos, a pécsi köztemetőre az is jellemző, hogy a régi parcellák elhanyagoltak, gondozatlanok —• mondja Szabó Mihályné. — Várhatóan 1985- ben 16 parcellát kell meghirdetnünk. Ha a temettetők nem reagálnak a sírok újraváltásá- val kapcsolatban, akkor azokat kénytelenek leszünk ismét használatba venni. Itt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy elsősorban az úgynevezett W-parcellában kilenc nemzet I. világháborús halottjai nyugszanak. Az említett helyen emelték az 1926-ban közadakozásból az emlékművet amely köré egy közös sírhelyre exhu- máltatnánk az elesettek maradványait. Salamon Gyula I. világháborús sírok a pécsi központi temetőben Lelki beszélgetések Csoport-pszichoterápia Javítja önbizalmukat, nyitottabbá válnak A csoport- pszichoterápia a lelki gyógymódoknak az a formája, amelynél a kezelési folyamatnak egyidőben több résztvevője is van. Ebből következően a lélektani munka középpontjában nem annyira a belső, mint inkább a külső, az emberi kapcsolatokban megjelenő pszichés zavarok kezelése áll. Számos csoportforma A résztvevők létszámától függően beszélhetünk nagy-, ill. kiscsoportokról. Az utóbbiak, melyek 6—12 közötti létszámmal működnek legjobban, nagyobb hatékonyságuk miatt inkább elterjedtek. A tagok lelkiállapotától, a vezetők képzettségétől, személyiségétől ill. a kitűzött céloktól függően számos csoportforma valósulhat meg, ill. a terápiás munka több szinten folyhat. Többnyire a szóbeli közlésre épülő csoportok terjedtek el, de sok olyan csoportforma létezik, amely a „testbeszédre” (mimikára, gesztusokra, mozdulatokra, testtartásra, egyéb jelzésekre) épít elsősorban. Igen érdekes, és nagy hatásfokú módszer a pszichodráma, amely minden közlési csatornát felhasznál a kezelésben, ui. a beszélgetések során felmerülő konfliktusokat, élményeket cselekvéses szinten is feldolgozzák (szerepjátékokban, próbacselekvésekben, tükörjátékokban, szerepcserékben stb.). A gyógyító orvosi formákon (a tényleges csoport-pszichoterápiákon) kívül egyre jelentősebbek a lelki egészségvédelmet, megelőzést ill. a továbbfejlődést szolgáló önsegítő, ill. személyiségfejlesztő csoportok. Leggyakoribb időbeli szervezés az, hogy hetenként egy alkalommal 1—2 óra időtartamra találkoznak a résztvevők. Mindamellett léteznek 12—48 órás intenzív marathoni csoportok is. A számos hatás közül a következőket tartom legfontosabbaknak: — A magányos emberek számára már pusztán a csoportba kerülés is előrelépést jelent. — A tagok közt hamarosan megvalósuló igen erős összetartás javítja önbizalmukat. — Fontos visszajelzéseket kapnak viselkedési gyengeségeikre, s az így felmerülő szempontok lehetővé teszik a korrekciót. — Megtanulhatják azt, hogy a számukra leküzdhetetlennek tűnő problémákat, konfliktusokat hogyan oldják meg mások. Elsajátíthatják érzéseik, gondolataik kifejezésének magasabb szintjeit, önérvényesítőb- bek lesznek egyfelől, másfelől viszont nyitottabbá válnak mások megnyilvánulásaira, közléseire. — Saját és embertársaik belső lelki folyamatait jobban megértik, azaz mélyebb ön-, ill. emberismeretre tesznek szert. — Kitapinthatóvó válnak a konfliktusokat okozó lélektani „kényszerpályák” is (pl. miért kerül valaki mindig összeütközésbe minden főnökével, vagy miért torkollik veszekedésbe minden családi beszélgetés stb.). — A belső konfliktusok feltárásával egy ún. „lelki megtisztulás" (katarzis) élményét élhetik át, amely bénító feszültségek felszabadulásával jár. A csoportvezető legfontosabb feladata, hogy létrehozza a tagok közötti összetartásnak, bizalomnak azt a szintjét, amelyben ezek a gyógyító tényezők érvényesülhetnek. A feszültségek átgondolt szabályozásával olyan védett légkört teremt, amely megkönnyíti a mély és őszinte megnyilvánulásokat. Időnként „lélektani tükröt” tart a megszólalóknak, óvatosan tereli a beszélgetéseket, máskor viszont oktat, nevel, pszichológiai tréningeket végeztet. Kinek ajánlható? Kinek ajánlható a csoportpszichoterápia? Szinte mindenkinek. Egészséges embereknek is. Utóbbiak a már említett önismereti ill. személyiségfejlesztő csoportokon megismerkedhetnek hatékony konfliktus- ill. problémamegoldó módokkal, ill. megtanulhatnak a boldogulásukat jelentősen segítő készségeket (az udvarlástól egészen a „testbeszéd” megértéséig). Rácz Lajos Balázs Józsefnét, a Magyar Vörös- kereszt Baranya megyei vezetőségének titkárát nyugdíjba vonulása alkalmából a közel 30 éves kiemelkedő vöröskeresztes munkáért Henry Du- nant emlékéremmel tüntették ki. (Henry Dunant svájci állampolgár nevéhez fűződik a nemzetközi vörös- kereszt szervezetének megalapítása 1826-ban.) Mtellc o hirekben sxereoeKnek — Szerencsés embernek tartom magam — mondta Balázs Józsefné beszélgetésünk vége- felé, amikor azt kérdeztem, mire gondol, ha most végignéz az eltelt éveken? — Rendkívül szerencsésnek — folytatja —, mert olyan munkát végezhettem egész életemben, amit nagyon szerettem. És ez nagyon jó, nemcsak az embernek saját maga számára, hanem mert az örömmel végzett munka több kezdeményezésre, tettekre sarkall, a saját lelkesedésemből talán a munkatársaimra is több pozitív hatást tudtam tenni. Balázs Józsefné kicsi, ma- dárcsontú asszony, ám a beszélgetés során kiderült: a törékeny külső hallatlan keménységet, szívósságot, akaraterőt takar. A Henry Dunant-emlék- érem kitüntetést a Magyar Vö-- röskereszt vezetősége alapította, eddig mindössze hárman kapták, két neves budapesti professzor után ő nőként Balázs Józsefné Szerencsés embernek érzem magam elsőnek részesült ebben a magas elismerésben. — A vöröskeresztes mozgalommal 1954-ben ismerkedtem meg. 51-ben Budapesten végeztem a védőnőképző iskolában, utána a pécsi Egészségügyi Szakiskolában oktató lettem. Akkor szóltak, hogy Komlón szükség lenne valakire, aki betöltené a megüresedett városi vöröskeresztes munkakört. Elvállaltam. A vöröskeresztes tevékenységet tulajdonképpen ott tanultam meg. Komlón már akkor működtek nagyon lelkes bányász vöröskeresztes csoportok, sokat voltam együtt velük, leszálltam a bányába is, hogy megismerjem a munkájukat. A bányászok azóta is közel állnak a szívemhez. — Ide Pécsre 1957-ben kerültem, méghozzá ugyanabba a beosztásba, ahonnan most nyugdíjba mentem — mondja Balázsné, miközben a kellemes hangulatú Szalai András úti lakásban a jó illatú kávét kortyolgatjuk. A beszélgetést megzavarja hol a telefon, hol az ajtócsengő, kollégák érdeklődnek, tanácsot kérnek, telefonon, személyesen. — Hogy mire emlékszem vissza a legszívesebben? — kérdez vissza. — Szinte mindenre szívesen gondolok. Végigélhettem ennek a tömegszervezetnek a fejlődését, úgy, hogy ennek magam is részese lehettem. Nagyon nagy dolognak tartom például a térítés- mentes véradómozgalom bevezetését és megszervezését. Az ötvenes évek végén még mindössze 400—500 olyan véradó volt, akikre számítani lehetett és persze pénzért. Ma 28 000 véradó van, aki ingyen ajánlja fel a segítségét. így évente 10 000 liter vért kap az egészségügyi hálózat. Ez az emberi önzetlenség legszebb bizonyítéka. — A Vöröskereszt baranyai szervezetének jelentős és eredményes munkája volt az anya- és csecsemővédelmi hálózat kiépítése. Az aprófalvakban az erre alkalmas és kellően kiképzett alkalmi védőnők közreműködésével jelentős eredményt értünk el a csecsemő- halandóság visszaszorításában. Aztán mást ne mondjak, nagyon nagy dolognak tartom a hatvanas években indított „Tiszta udvar — rendes ház” mozgalmat. Abban az időben egyes falvakban még elképesztő közegészségügyi állapotok uralkodtak. Sok háznál nem volt vécé sem. A Vörös- kereszt által elindított mozgalom, a versengés a tiszta ház címért, az emberi hiúság és a megbélyegzéstől való félelem hihetetlen változást, gyors eredményt hozott. — Az előbb azt mondtam, szerencsés ember vagyok, mert az volt a munkám, ami az életemet jelentette. Még valami miatt vagyok szerencsés. Én a munkám során csak olyanokkal találkoztam, akikben megvolt a segítőkészség embertársaik iránt. És ez csodálatos . . . Sarok Zsuzsa
