Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-14 / 344. szám

1983. december 14., szerda Dunántúlt napló 3 Elodázhatatlan a krematórium megépítése Pécsi temetők 1990-ig biztosított a parcellák kialakítása A pécsi központi temető egy részlete Az ezredforduló előtt új köztemetőt kell megnyitni Ügy tartják, hogy egy-egy temetőben annyian nyugsza­nak, mint ahány lakos él adott időben a településen. Ez a pé­csi köztemetőre is igaz, ahol eddig annyi embert temettek el, amennyi ma a megyeszék­hely lakossága. A Baranya megyei Temetke­zési Vállalathoz Pécsett öt te­mető tartozik, így az említett Bolgár Néphadsereg úti, a Va­sas I., és II. számú, a pécsbá- nyatelepi, valamint a hirdi. Már lezárt temetők: a rácvá­rosi és az ürögi. A pécssza- bolcsi még működik: várha­tóan 1985 év végéig. A pécsi izraelita temetőben is vannak még szabad sírhelyek. Hogy miért foglalkozunk a pécsi temetőkkel, annak két oka is van. Egyrészt a közel­múltban elemezte a városi ta­nács végrehajtó bizottsága a temetkezéssel összefüggő szol­gáltatások helyzetét, másrészt azért, mert a minap jogos föl- háborodásában kereste meg szerkesztőségünket egyik ol­vasónk, aki elmondta: a rác­városi temetőben ismét vandál kegyeletsértést követtek el. Szóljunk tehát először a rác­városi temetőről! Solt Éva. a városi tanács építési és közle­kedési osztályának munkatársa a következőket mondta: — Évekkel ezelőtt bekerítet­tük a rácvárosi temetőt, a ka­szálandó területek gondozását a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat végzi. Távlati terveink­ben kegyeleti parkként szere­pel a rácvárosi, a pécsszabol- csi, valamint az ürögi temető. Ha kegyeletsértés, rongálás történik, értesítjük a rendőrsé­get. Gondolom, a tanács által jövőre felállítandó közterület­ellenőrző csoport rendszeresen járja majd a parkokat, teme­tőket is. Szabó Mihályné, a Baranya megyei Temetkezési Vállalat megbízott igazgatója megerő­sítette, hogy igen sok bosszú­ságot okoz a temetői viráglo­pás, a vázák, olykor a sírem­lékből kifeszített márványlapok eltűnése. Az igazgatónő sze­rint annak ellenére, hogy őrzik a Bolgár Néphadsereg úti köz­temetőt, hogy szabályozott a nyitvatartás, hogy a közelmúlt­ban a déli oldalon is kerítést emeltek, a védelem érdekében többet nem tehetnek. A peremkerületi temetők — vasasi, a pécsbányai, vala­mint a hirdi — karbantartása a vállalat szerint megoldott, a lakossági igények viszont na­gyobb követelményeket tá­masztanak — s tegyük hozzá: jogosan a Temetkezési Válla­lattal szemben. Már csak azért is, mert az említett temetőket illetően a környéken élőik je­lentős társadalmi munkával já­rultak hozzá az út- és kerítés- építéshez, az újabb sírhelyek kialakításához. A Baranya megyei Temet­kezési Vállalat az elmúlt esz­tendőben több mint 3400 el­hunyt temetését végezte, annak 63 százaléka Pécsre esik. Az elhunyt, illetve a család­tagok kérésére hatvan főre te­hető a hamvasztás iránti igény, ugyanokkor már hosszabb ide­je havonta alig több mint húsz halott hamvasztására van lehe­tőség. A gondokat elsősorban az okozza, hogy egyedül a bu­dapesti krematórium működik az országban. A debreceni fel­újítás alatt áll, és még nem kezdte meg működését a sze­gedi. Ezért is indokolt többek között, hogy mielőbb meg­épüljön a pécsi krematórium — 120 millió forintba kerül—, amely regionális jelleggel mű­ködik majd. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium az Egész­ségügyi Minisztériummal közö­sen ez év májusában módosí­totta a temetkezéssel össze­függő korábban érvényben le­vő rendeletet. Eszerint a ham. vakat tartalmazó urnát a hoz­zátartozó hazaviheti, ha a ren­delkezésnek megfelelő körül­ményeket biztosítja. — A rendelkezés hatályba lépése után több urnát adtunk már ki — mondja Szabó Mi­hályné — és tervezzük a ham­vak szétszórásához megfelelő temetőrész kialakítását. Ügy gondoljuk, a hozzátartozók el­fogadják majd ezt a fajta ke­gyeleti szertartást is. A pécsi köztemetőben 1990- ig biztosított a parcellák kiala­kítása, illetve hamvakat tar­talmazó urnák elhelyezése. Ezt követően új temetőt kell léte­síteni: éves átlagban ugyanis kétezer sírhely kell. Halasztha­tatlan a krematórium és az ah­hoz kapcsolódó új ravatalozó építésének megkezdése, mert a most működő központi rovata, lozóból már nehezen lehet a nagy temetési távolság miatt félóránként megtartani a szer. tartásokat. — Sajnos, a pécsi közteme­tőre az is jellemző, hogy a régi parcellák elhanyagoltak, gon­dozatlanok —• mondja Szabó Mihályné. — Várhatóan 1985- ben 16 parcellát kell meghir­detnünk. Ha a temettetők nem reagálnak a sírok újraváltásá- val kapcsolatban, akkor azo­kat kénytelenek leszünk ismét használatba venni. Itt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy elsősorban az úgynevezett W-parcellában kilenc nemzet I. világháborús halottjai nyug­szanak. Az említett helyen emelték az 1926-ban közada­kozásból az emlékművet amely köré egy közös sírhelyre exhu- máltatnánk az elesettek ma­radványait. Salamon Gyula I. világháborús sírok a pécsi központi temetőben Lelki beszélgetések Csoport-pszichoterápia Javítja önbizalmukat, nyitottabbá válnak A csoport- pszichoterápia a lelki gyógy­módoknak az a formája, amelynél a ke­zelési folya­matnak egyidőben több részt­vevője is van. Ebből következő­en a lélektani munka közép­pontjában nem annyira a bel­ső, mint inkább a külső, az emberi kapcsolatokban megje­lenő pszichés zavarok kezelése áll. Számos csoportforma A résztvevők létszámától füg­gően beszélhetünk nagy-, ill. kiscsoportokról. Az utóbbiak, melyek 6—12 közötti létszám­mal működnek legjobban, na­gyobb hatékonyságuk miatt in­kább elterjedtek. A tagok lel­kiállapotától, a vezetők kép­zettségétől, személyiségétől ill. a kitűzött céloktól függően szá­mos csoportforma valósulhat meg, ill. a terápiás munka több szinten folyhat. Többnyire a szóbeli közlésre épülő csoportok terjedtek el, de sok olyan csoportforma létezik, amely a „testbeszédre” (mi­mikára, gesztusokra, mozdula­tokra, testtartásra, egyéb jel­zésekre) épít elsősorban. Igen érdekes, és nagy hatásfokú módszer a pszichodráma, amely minden közlési csatornát fel­használ a kezelésben, ui. a be­szélgetések során felmerülő konfliktusokat, élményeket cse­lekvéses szinten is feldolgoz­zák (szerepjátékokban, próba­cselekvésekben, tükörjátékok­ban, szerepcserékben stb.). A gyógyító orvosi formákon (a tényleges csoport-pszichote­rápiákon) kívül egyre jelentő­sebbek a lelki egészségvédel­met, megelőzést ill. a tovább­fejlődést szolgáló önsegítő, ill. személyiségfejlesztő csoportok. Leggyakoribb időbeli szerve­zés az, hogy hetenként egy al­kalommal 1—2 óra időtartam­ra találkoznak a résztvevők. Mindamellett léteznek 12—48 órás intenzív marathoni csopor­tok is. A számos hatás közül a kö­vetkezőket tartom legfonto­sabbaknak: — A magányos emberek szá­mára már pusztán a csoportba kerülés is előrelépést jelent. — A tagok közt hamarosan megvalósuló igen erős össze­tartás javítja önbizalmukat. — Fontos visszajelzéseket kapnak viselkedési gyengesé­geikre, s az így felmerülő szem­pontok lehetővé teszik a kor­rekciót. — Megtanulhatják azt, hogy a számukra leküzdhetetlennek tűnő problémákat, konfliktuso­kat hogyan oldják meg mások. Elsajátíthatják érzéseik, gon­dolataik kifejezésének maga­sabb szintjeit, önérvényesítőb- bek lesznek egyfelől, másfelől viszont nyitottabbá válnak má­sok megnyilvánulásaira, közlé­seire. — Saját és embertársaik belső lelki folyamatait jobban megértik, azaz mélyebb ön-, ill. emberismeretre tesznek szert. — Kitapinthatóvó válnak a konfliktusokat okozó lélektani „kényszerpályák” is (pl. miért kerül valaki mindig összeütkö­zésbe minden főnökével, vagy miért torkollik veszekedésbe minden családi beszélgetés stb.). — A belső konfliktusok fel­tárásával egy ún. „lelki meg­tisztulás" (katarzis) élményét élhetik át, amely bénító fe­szültségek felszabadulásával jár. A csoportvezető legfontosabb feladata, hogy létrehozza a tagok közötti összetartásnak, bizalomnak azt a szintjét, amelyben ezek a gyógyító té­nyezők érvényesülhetnek. A fe­szültségek átgondolt szabályo­zásával olyan védett légkört teremt, amely megkönnyíti a mély és őszinte megnyilvánulá­sokat. Időnként „lélektani tük­röt” tart a megszólalóknak, óvatosan tereli a beszélgetése­ket, máskor viszont oktat, ne­vel, pszichológiai tréningeket végeztet. Kinek ajánlható? Kinek ajánlható a csoport­pszichoterápia? Szinte minden­kinek. Egészséges embereknek is. Utóbbiak a már említett ön­ismereti ill. személyiségfejlesztő csoportokon megismerkedhet­nek hatékony konfliktus- ill. problémamegoldó módokkal, ill. megtanulhatnak a boldogu­lásukat jelentősen segítő kész­ségeket (az udvarlástól egé­szen a „testbeszéd” megérté­séig). Rácz Lajos Balázs Józsefnét, a Magyar Vörös- kereszt Baranya megyei vezetőségé­nek titkárát nyugdíjba vonulása al­kalmából a közel 30 éves kiemelkedő vöröskeresztes munkáért Henry Du- nant emlékéremmel tüntették ki. (Henry Dunant svájci állampolgár nevéhez fűződik a nemzetközi vörös- kereszt szervezetének megalapítása 1826-ban.) Mtellc o hirekben sxereoeKnek — Szerencsés embernek tar­tom magam — mondta Balázs Józsefné beszélgetésünk vége- felé, amikor azt kérdeztem, mire gondol, ha most végig­néz az eltelt éveken? — Rendkívül szerencsésnek — folytatja —, mert olyan munkát végezhettem egész éle­temben, amit nagyon szeret­tem. És ez nagyon jó, nem­csak az embernek saját maga számára, hanem mert az öröm­mel végzett munka több kez­deményezésre, tettekre sarkall, a saját lelkesedésemből talán a munkatársaimra is több po­zitív hatást tudtam tenni. Balázs Józsefné kicsi, ma- dárcsontú asszony, ám a be­szélgetés során kiderült: a tö­rékeny külső hallatlan kemény­séget, szívósságot, akaraterőt takar. A Henry Dunant-emlék- érem kitüntetést a Magyar Vö-- röskereszt vezetősége alapí­totta, eddig mindössze hár­man kapták, két neves buda­pesti professzor után ő nőként Balázs Józsefné Szerencsés embernek érzem magam elsőnek részesült ebben a ma­gas elismerésben. — A vöröskeresztes moz­galommal 1954-ben ismerked­tem meg. 51-ben Budapesten végeztem a védőnőképző isko­lában, utána a pécsi Egész­ségügyi Szakiskolában oktató lettem. Akkor szóltak, hogy Komlón szükség lenne valaki­re, aki betöltené a megürese­dett városi vöröskeresztes mun­kakört. Elvállaltam. A vörös­keresztes tevékenységet tulaj­donképpen ott tanultam meg. Komlón már akkor működtek nagyon lelkes bányász vörös­keresztes csoportok, sokat vol­tam együtt velük, leszálltam a bányába is, hogy megismer­jem a munkájukat. A bányá­szok azóta is közel állnak a szívemhez. — Ide Pécsre 1957-ben ke­rültem, méghozzá ugyanabba a beosztásba, ahonnan most nyugdíjba mentem — mondja Balázsné, miközben a kelle­mes hangulatú Szalai András úti lakásban a jó illatú kávét kortyolgatjuk. A beszélgetést megzavarja hol a telefon, hol az ajtócsengő, kollégák érdek­lődnek, tanácsot kérnek, tele­fonon, személyesen. — Hogy mire emlékszem vissza a legszívesebben? — kérdez vissza. — Szinte min­denre szívesen gondolok. Vé­gigélhettem ennek a tömeg­szervezetnek a fejlődését, úgy, hogy ennek magam is részese lehettem. Nagyon nagy dolog­nak tartom például a térítés- mentes véradómozgalom be­vezetését és megszervezését. Az ötvenes évek végén még mindössze 400—500 olyan vér­adó volt, akikre számítani le­hetett és persze pénzért. Ma 28 000 véradó van, aki ingyen ajánlja fel a segítségét. így évente 10 000 liter vért kap az egészségügyi hálózat. Ez az emberi önzetlenség legszebb bizonyítéka. — A Vöröskereszt baranyai szervezetének jelentős és ered­ményes munkája volt az anya- és csecsemővédelmi hálózat kiépítése. Az aprófalvakban az erre alkalmas és kellően kiképzett alkalmi védőnők köz­reműködésével jelentős ered­ményt értünk el a csecsemő- halandóság visszaszorításá­ban. Aztán mást ne mondjak, nagyon nagy dolognak tartom a hatvanas években indított „Tiszta udvar — rendes ház” mozgalmat. Abban az időben egyes falvakban még elké­pesztő közegészségügyi álla­potok uralkodtak. Sok háznál nem volt vécé sem. A Vörös- kereszt által elindított moz­galom, a versengés a tiszta ház címért, az emberi hiúság és a megbélyegzéstől való fé­lelem hihetetlen változást, gyors eredményt hozott. — Az előbb azt mondtam, szerencsés ember vagyok, mert az volt a munkám, ami az éle­temet jelentette. Még valami miatt vagyok szerencsés. Én a munkám során csak olyanok­kal találkoztam, akikben meg­volt a segítőkészség embertár­saik iránt. És ez csodálatos . . . Sarok Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom