Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-13 / 343. szám
1983. december 13., kedd Dunántúli napló 3 Dugulás a gyűjtőcsatornában Melioráció után Elherdált milliók (3.) Kimenteni, amit csak lehet! Célszerűtlen a megóvás, karbantartás eszközrendszere - Ha fenntartás, miért „beruházás”? Még Gödrére se értem, a határon máris „minden látszik”: jobbra, egy dombhajlatban a fagyott földdel küzd egy szántó traktor, balról, a völgyfenéken csatorna menti földhányás; kotrógép sehol; a közelben rakott tűznél ketten melengetik a kezüket. A földhányás, jóval Gödreszentmárton előtt hirtelen abbamarad. A témánál vagyunk: miért halad oly lassan a gödrei tsz meliorált területén a fő gyűjtőcsatorna tisztítása? még ez is kevés, már csak az jöhet szóba, amiből — érthetően — egyne kevesebb van: az állami támogatás. Vagy még valami: a tetemes meliorációs, illetve fenntartási költség -meg. hitelezése — bárki által, akinek van pénze, részesedési alapon ... Egy biztos: ai termőföld megóvására pénzt kell keríteni — akár a föld alól is. Varga János A szemétbányában ártalmatlanított, letakart háztartási és ipari szemét újrahasznosítása mind több környezetvédő, gazdasági és műszaki szakembert foglalkoztat. Több okból is. Egyre több háztartási hulladékot termelünk és abban mind több az olyan, ami nyersanyagul szolgálhatna. Legfőbb gondot jelenleg a növekvő hulladékmennyiség elhelyezése jelenti, a lakóterületektől egyre távolabbi helyeken kell újabb szemétbányákat nyitni, mind többe kerül a szemét odaszállí- tása, mind költségesebb a körHelyzetkép a nagymányoki gyérből Egyelőre még csákánnyal vagdalják szét a bitumentömböket Ellentétes vélemények a brikettről Átalakítják a technológiát, bővítik a gyárat A melioráció — folyamat, kezdete van, de vége nincs. Nem is lehet: mnidig csinálni, szorgalmazni kell. Teszik ezt Gödrén és környékén ís, azóta, hogy 1967-ben, 40 millió forintos költséggel mintegy 500 hektár rété; tettek termővé, s kialakították — nemcsak a laposokban, hanem a dombhátakon is — a vízrendezés és talajvédelem szempontjából szakszerű gazdálkodást. Ennek lényege: a dombokon kalászosokat, pillangósokat vetnek, hogy „megfogják" a jó termőtalajt, meggátolják a lemosódását. Ugyanezért kisebb-nagyobb csatornákat is ki kellett építeni, víz. és földfogó bokor- és cser- jesávokat telepíteni — a réteg- vonalakkal párhuzamosan — a táblák közé. Kiderült azonban, hogy az így kialakult 3—5 hektáros táblák kicsik a nagyüzemi termelés igényeihez, eszközeihez, ráadásul a szóbanforgó terület 1980-ban ölyan hatalmas esőt kapott hogy összesen 800 hektár szántó került víz alá napokig ... — Megült a víz — mondja Szili István, a tsz növénytermesztési ágazatvezetője, — a csatornák nem voltak alkalma, sak a víz befogadására. Hozta is a Dunántúli Napló, hogy tízmillió forintos kár érte a téeszt... A melioráció újobb fejezete következett: a dombok lábától a csatornákig alaigcsöveket rak. tak le mintegy 350 hektáros területen. És csak most jutunk oda, miért fontos a csatorna kotrása, tisztítása: mert időközben annyira beiszapolódott hogy nem fogadja be az alag. csövek által levezetett vizet, ráadásul — éppen emiatt — maguk az alagcsövek is kezdenek beszennyeződni, eltömődni. Mindez a tsz gazdálkodása, életképessége szempontjából annyit jelent, hogy a szóbanforgó területen — amely mindezek ellenére még az idén is igen szép kukoricatermést hozott — egyre bizonytól a natbbá válik a gazdálkodás: egy nagy tavaszi, júniusi eső elvihet mindent. Külön kár külön veszteség lehet az eddig nagy gonddal kezelt, tisztóntartott alagcsövek mind nagyobb mérvű betömődése.... Új szívdiagnosztikai berendezés kifejlesztésére vállalkozott a csemői November 7. és a Sasad Tsz által alapított Elektrofon Gazdasági Társaság. A Minicar elnevezésű műszer alapötletét a Találmányi Hivataltól vásárolták, áramköri kivitelezését azonban önállóan oldották meg, jelenleg már a műszer formatervezésén dolgoznak. A telepről üzemeltethető készülék két fő részből, a sztetoszkópból és a kijelzőből áll. A beteg mellkasára helyezett sztetoszkóp — a szívhangok alapján — 13-féle rendellenességet képes regisztrálni, — Eddig minden bejött, amit a meliorációtól vártunk — sző. gézi le Weisz János, a szövetkezet elnöke. — De az is igaz, hogy a gyűjtőcsatorna karbon- tartását ami a Sásdi Vízgazdálkodási Társulat feladata lenne már 1980 óta kérjük, követeljük — hiába. Tizenhárom kilométeres szakaszán összesen mintegy 38—40 000 köbméter földet kellene Ikitermelni, de májustól november végéig csak egy 900 méteres szakasz készült el, az is csak az egyik oldalon. A meliorációs munkákra külön brigádunk is van, amely évente többek közt például 4—500 méter alagcsövet fektet le. Ezzel meg az a gond, hogy a PM Bevételi Igazgatósága ezt a munkát beruházásnak!), nem pedig mint kellene fenntartási munkának tekinti. Ha ez így megy tovább, 60 milliós beruházás válik értéktelenné, nem számítva a növénytermesztés várható veszteségeit. — Azt, amit a társaság eddig, géppel megcsinált — fűzi hozzá Szili István —, két m°- kány ember ennyi idő alatt puszta kézzel is elvégezte volna. * — A gödreiek gondja a mi gondunk is — mondja Tóth Imre, a sásdi Baranya-csatorna menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat ügyvezető elnöke. — Gépünk, sőt gépláncunk is van a munkákhoz. A baj az, hogy a társulat működési szabályzata értelmében egyetlen vízfolyás karbantartására a teljes fenntartási keret felénél többet nem lehet költeni. Területünk más részein a melioráció még ennél is többet kíván, de az érdekeltség; hozzájárulás összege alacsony: 75 forint hektáronként. Ebből, sajnos, nem tudunk úgy gazdálkodni hogy az új munkák mellett elegendő pénz jusson a fenntartásra is, pedig az egyre nagyobb területeken válik esedékessé és egyre többe kerül. Mi a megoldás? Fel lehet emelni — a tagság egyetértésével — a hozzájárulás összegét, meg kell szüntetni a melioráció folyamatos gondozásának üzemen belüli pénzügyi, adminisztratív akadályait. Ha s ha kóros akad közöttük, nyomban kigyullad a lámpája, a kijelző pedig kiírja a pulzusszámot. A készülékhez — az orvosok számára, a diagnózis kiegészítéseképpen — egy kis képernyőt is terveznek. Ezen megjeleníthető a szívdiagram. A készülék további kiegészítő egysége lesz a fülcimpára helyezhető pletizmatográf, amely- lyel azonnal megállapítható, hogy a balesetet szenvedett embernek van-e szívműködése. A beteg és a hozzátartozói által egyaránt könnyen kezelhető új szívdiagnosztikai műszer első példánya várhatóan jövő év közepére készül el. A Hétfői Dunántúli Napló egy korábbi számában a Dél- Dunántúl tüzelőellátásának gondjairól számoltunk be. Itt hangzott él a Dél-dunántúli Tüzép igazgatójának, Kabács Bélának a véleménye is, mely szerint az elmúlt évek során a brikett minősége 30—40 százalékkal romlott, a megengedettnél porosodóbb, törmelé- kesebb. Mivel fűtőértéke is elmarad a feketeszénétől, ezért a vásárlók nem szívesen veszik meg. Vajon hasonlóan vélekednek-e erről a kérdésről a Nagymányoki Brikettgyárban — Négy éve kerültem a brikettüzem élére — mondja Le- lovics István, a Nagymányoki Brikettgyár üzemvezetője. Amikor átvettem, a mányoki gyár teljesen a mélypontján volt. Ekkor még 11-féle szénből gyártották az évi 120 000 tonna brikettet. Jóval kevesebben — 273-an — dolgoztak itt és nem volt mérnökünk sem. Ide- kerülésem első évében 150 000 tonna brikettet gyártottunk. A dolgozói létszám is emelkedett: ma 450-en dolgoznak itt, ebből hat mérnök és ötven technikus. Az idei termelésünk megközelíti a 294 000 tonnát. Technológiai recepttel rendelkezünk és az alapanyagok ellátása is biztosított. Nem tizenegy, csupán négyféle szénnel dolgozunk. Javítottunk a technikai feltételeken is, elszívó ventillátort építettünk a füstgáz megtisztítására. Ennek ellenére jól tudjuk, hogy az üzemünk kicsi és elavult. Állítólag már 1936—37-ben gyártottak itt brikettet. Folyton le kell állnunk, mert a gépek nem bírják az állandó igény- bevételt, javítani kell őket menet közben. — Ez is a minőség rovására mehet? — Igyekeztünk minden munkafolyamatot gépesíteni, de ez nem sikerült teljesen. Történhetnek tévedések az adagolásnál. De a késztermékeket a laboratóriumunkban naponta ellenőrizzük. Mérjük a fűtőértéket, a szilárdságot, a hamukötőanyag- és nedvességtartalmat is. Ezekről az eredményekről pedig a Tüzép képviselőit mindig tájékoztatjuk. — Ennek ellenére több kifogásolnivalójuk is van . . . — Szállítás és kirakodás közben tényleg porlad a tojásszén. Letöredezik az a kis pereme, amit sajtolás közben a formában kap. A hat százalék portartalom különben is megengedett, de a tüzépek összegyűjtik a port és visszaküldik nekünk. Már felvetődött az a gondolat is, hogy osztályozzák a brikettet és portartalomtól függően állapítsák meg a mázsánként árat. így kevesebb lenne a minőségi kifogás. • Nagymányokon jól tudják, hogy tovább kell lépniük. Annál is inkább, mivel megszűnik a komlói és a pécsi feketeszén árusítása 1986-ra. A liászprogram alapján Dunaújvárosba szállítják, mivel jól kokszolható. így a fogyasztók kénytelenek lesznek beérni a brikettel. A minőség javítása érdekében már megkezdték a gyár modernizálását: úsztatott (hideg) bitumen helyett forró bitumenes kötőanyagot fognak használni. Ehhez tartályokat építenek és bővítik a gyárat is. Megtudtuk, hogy a tüzelés- technikai gyártók is tovább fognak lépni: brikett tüzelésére alkalmas kazán gyártását kezdik meg a jövőben. Adóm Erika Elektronikus „szívspecialista” Gazdátlan kincsünk a szemét Égetőmű vagy válogatóberendezés? nyezetvédelmi szempontok betartása. A szemétszállítás és ártalmatlanítás mindenképpen ráfizetéssel jár. Szükséges rossz. De nem lehetne valami módon némi hasznot nyerni a hulladékhegyekből? Legalább oly mértékben, hogy kevesebb pénzbe kerüljön a szemét megsemmisítése? Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) vaskos tanulmánykötetében — melyet idén januárban adtak közre — körbejárja a kommunális hulladékok újrahasznosításának lehetőségeit. A tanulmánykötet részben még a jövőbe mutat, de úgy, hogy aki átrágja magát a 149 oldalon, érezze, hogy a jövőnek vázolt megoldások kivitelezését már ma meg kell kezdenünk. Szerencsére az első lépést megtettük, Budapesten már üzemel a szemétégetőmű, mint a lehetséges változatok egyike. Az égetőmű olaj a tűzre, fellángoltak a szakmai viták, hogy mi gazdaságosabb: égetni, vagy válogatva újrahasznosítani. Az égetőmű előnyei: nagy mennyiségű hulladék ártalmatlanítható, a visszamaradó salak az eredeti szemét térfogatának csak 10—15 százalékát teszi ki, így enyhülnek a lerakási gondok, üzemeltetésével — természetesen újabb ráfordításokkal — betarthatók a legszigorúbb környezetvédelmi előírások, viszonylag kis területet foglal el, mindinkább növekszik a szemét éghető tartalma és így fűtőértéke, az égetés folyamata jól kézben- tartható, a termelt hőenergia — távhő és a villamos energia — jól hasznosítható, ezáltal javul az égetés gazdaságossága. Az égetőmű hátrányai: jelentős beruházási és technológiai költségigény, növekednek a járulékos környezetvédelmi beruházási összegek, a növekvő hulladékmennyiség növeli a kazánon belül a korróziót. És a legdöntőbb: a vastartalmú anyagok kivételével nem biztosít hasznos hulladékanyag-visz- szanyerési lehetőséget. Az égetőmű olyan helyen „gazdaságos”, ahol legalább napi 150—200 tonna szemétmennyiség termelődik, és ahol nincs lerakásra alkalmas hely. Pécsnek tehát hosszú távon nem ez jelenthet megoldást. Évekkel ezelőtt már ismertettük lapunkban a kínálkozó lehetőségeket, külön kiemelve a legcélszerűbbet, a gépesített nyersanyagvisszanyerő olasz Sorain-Cecchini-berendezést. Akkor még arról folytak tárgyalások, hogy Pécsett telepítik hazánkban az első ilyen nyersanyagbányóval felérő üzemet Azóta is megérné, teljesen nem vetették el ez ötletet, de a gazdasági helyzetünk nem a legkedvezőbb e beruházásra. A Sorain-Cecchini-berendezés a szemétből a papír 60—80, a vas 95—98, az üveg 60—70, az alumínium 75—80, a műanyagok 60—70, az élelmiszer- és zöldnövényi eredetű szerves anyagok 15—35 százalékát adná vissza. Nem kívánok senkit se további számadatokkal terhelni. A berendezés gyakorlati előnyei mellett szól,, hogy a megfelelő kiegészítőkkel a berendezés: a papírt bálázva, rostnyersanyagként elődolgozva adja ki, a vasat óntalanít- va és bálázva, az üveget három féle színben szétválogatva, a műanyaghulladékokból ipari tálcákat, és raklapokat, különféle kábeldobokat, egyéb mást készíthetne, az élelmiszer- és zöldnövényi eredetű szerves anyagokból pedig takarmányt állít elő. Ezen kívül megtermeli saját hőenergia-igényét, kom- posztot is előállít, és a berendezésbe vitt össz-szemétmeny- nyiség elenyésző — nagyon csöppnyi — részét adja ki olyan anyagként, amit szemétbányában kell elhelyezni. Az olasz szakemberek évekkel ezelőtt tanulmányozták a pécsi szemétkérdést, részletes felméréseik tanulsága: a megyeszékhely kommunális és ipari szemetének összetétele és mennyisége megfelelő, a pécsi szemétszállítás szervezettsége is a szemét ilyen berendezésben való újrahasznosítása mellett szól. Az akkori kedvező ajánlat nem valósulhatott meg. Azóta is a Pécsi Köztisztasági- és Útkarbantartó Vállalat szemetesautói menetrendszerű pontossággal viszik a kommunális szemetet Pécsről a Kökény térségében üzemelő sze- métbányá ba. Hogy mennyi érték megy így veszendőbe? Az újrahasznosítható másodnyersanvagok elenyésző része kerül csak visz- sza az iparba. A hulladék újrahasznosítása mindenütt gazdaságos, a vaskohászat esetében kifejezetten nélkülözhetetlen. A HNF akciói és az úttörők gyűjtése is csak a jéghegy csúcsát jelentik. Jó, hogy csinálják. így az általuk összeszedett értékes hulladékokkal kevesebb kerül a szemétbe, kevesebb anyag károsítja patak part ja in kát, erdeinket, lakókörzetünket, életterünket. A szemétbánya mindent elnyel és jótékonyan földdel borit. Évek teltek el e témát körbejáró cikksorozatom óta, a helyzet azóta mitsem változott. Ma is érvényes — sajnos — az akkori sorozatcím: gazdátlan kincsünk a szemét. Murányi László A Kökény határában lévő szemétlerakodó-hely
