Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-14 / 314. szám

Legszebb a MÉTA Legelőször — persze stílu­soson zenére — a valóbon szebbnél szebb aerobic öltö­zékeket mutatták be kedden este, a Pécsi Nemzeti Szín­háziban „Skála-Coap tarisz­nya” címmel megtartott di­vatbemutatón. Hagyomány már, hogy a Skála áruházi hálózat műsoros divatbemu­tatókkal járja az országot, s ezeken a bemutatókon olyan ruhákat láthat a közönség, amelyek már akár másnap is megvásárolhatók a helyi Skála áruházban; nálunk ezúttal a Konzumban. Az már egy egészen külön téma lenne — s most nem is térünk ki rá —, hogy ezeket a divatbemutatókat milyen színvonaltalan műsorok fűsze­rezik. Szerencsére azonban, a „produkciók" között, a Konzumban kapható ruhákat is bemutatták a Skála-Coop manökenjei, mégpedig az idei őszi és téli divat szerint készülteket. A Konzum Áruhá­zon kívül a divatbemutató segítségére siettek a dél-du­nántúli nagykereskedelmi vállalatok is, így a TRITEX, ROVIKÖT, a Cipőnagyker. A legszebb modellek a MÉTA szabadidő- és sportru. hák voltak: fáradt eperszínű, drapp, fehér, piros, sötét­kék s ezek kombinációjával készült overallokat, kétrészes szabadidőruhákat láthattunk, valamennyi nagy tapsot ka­pott. Az ősz és a tél egyik legpraktikusabb öltözéke a szoknya-blúz, illetve szok­nya-pulóver összeállítás. A szoknyák szövetből, sertésve­lúrból • készültek, egyenes szabással, körben rakotton, illetve elöl-hátul egy-egy nagy hollói. A színek drapp, rozsda, sötétkék. A hozzájuk illő blúzok, moher pulóverek szintén ízlésesek, színűk drapp, ciklámen-lila, attól füg­gően, persze, milyen szok­nyához választották. A kabátok is változatosak, különböző anyagúak, s így más-más stílusúak: a sárgás árnyalatú sertésvelúrtól a fekete szöveten át a piros steppelt kapucnis, sportos kabátig a legkülönfélébb mo­delleket láthattuk. Érdekes volt például egy új megoldá­sú. acélkék színű kabát, mely­nek ráncolt újjá szűk csukló­részben végződött. Néhány délutáni ruhát is bemutattak: a színek itt is piros, kék, bar­na, orgonalila voltak. A plüsstől a romantikus szabá­sú zsorzsettig, a háromrészes indiai ruháig itt is elég szé­les volt a skála, amit a Ská­la kínált. Ha egy áruházban fölhalmozott készruhák kö­zött válogatunk, keresgélünk, talán észre sem vesszük a legszebb darabokat, éppen ezért egy ilyen divatbemuta­tó figyelemfelkeltőnek is jó. D. Cs. Sok tízezer apró katona Szegeden, a Cinfigura-kiállításon Részlet a Munkásfelvonulás 1920-ban c. cinfigurákkal megkom­ponált diorámából (Weimar) Zrínyi csatája a hídon... Alkimista laborotórium (1600); kikötői élet Q német Hanza idején (XV. század); fegyverkovács műhely (1450); Lóvásár Chemitzben (XVIII. század); Sziléziai takácsok fel­kelése (1844); jelenetek a mammutvadászattól a tigris- vodászatig; néprétegek, har­cosok, harcmodorok történel­mi fejlődése az - őskortól szá­zadunkig; a történelem híres pillonatai, nagy csatái, a ka- londozó magyarság merse- burgi kudarcától Bécs, Buda török alóli felszabadításán át a Dárizsi kommünig és a naay októberig —, s felso­rolásom hosszan tarthatná méa, ha visszaqondolok sze­gedi élményemre a minap: öz országos érdeklődést keltő Cinligura-ki állításra. „Ólomkatonák..." — gon­doltam magam is először, nem kevés gyermekkori nosz­talgiával, jóllehet itt, nem is egy szempontból, egészen másról van szó. Mert mi tör­ténik? Az ember rászán egy félórát, amikor belép a kiál­lításra. Azután, maga se ve­szi észre, a fél órából jó óra, másfél óra lesz. Ezt a ki­állítást látni kell. Vissza-visz- szatérve némelyik pontjára, olykor többször is. Apukák és anyukák, nagy­szülők és főképp a rengeteg gyerek, akik körbe-körbejárva a Bécset fölszabadító csata (1683) 18 négyzetméteres te­repasztalát, s azon a 4035 (!) cinfigura élethű hadmoz- dulatalfc magafejedten és „belelkesedve" mesélik egy­másnak, mi hogyan történt, amíg az élénk színekben pompázó lengyel, osztrák, würtenbergi, bajor és szász eziedek elől futásnok eredt a törökök cölöptábora. A cinfigura — valaha ki­rályfiak, főúri gyerekek játé­ka — néhány évtizede az NDK-ban fokozatosan bevo­nult az iskolai és a múzeumi szemléltetésbe; része a köz- művelődésnek. A szinte pa­pírvékony apró figurákat (és jeleneteket) megtervezik, raj­zolják, vésik, öntik és festik; végül a figurákat s a tájat, a környezetet diorámába komponálják. Nagyvárosaik­ban ma már számos cinfigu- ra-készítő szabadidős klub működik. Ezeket az NDK Kul- túrszövetségének Hontörténeti Társasága tömöríti szervezetbe 1979 óta. Szegedi kiállításukon — amit az NDK kultúrszövetsé- ge, a Stadtmuseum Weimor és a Móra Ferenc Múzeum kö­zösen rendezett —, mintegy 50 különböző dioráma látható (a legkisebb 25x15 cm-es; a legnagyobb 6x3 méteres): his­tóriai, társadalomtörténeti, néprajzi, kultúrtörténeti stb. témakörökben. Közöttük szá­mos magyar vonatkozásúval is találkoztam, a honfoglalás­tól a Dózsa-felkelésig, vagy a Cigánybáró-színpadképtől (III. felvonás, 1. jelenet) Zrí­nyi kirohanásáig. Utóbbiról annyit, hogy rövid szövegis­mertetéssel a védők utolsó hősies öldöklő küzdelmének pillonatát ábrázolja az össze­lőtt égő vár belső hídján. A kiállításnak egyébként naponta másfél-kétezer láto­gatója van. Másfél hónap­ja ... W. E. Néptánctalálkozó Szekszárdon A szekszárdi Babits Mi­hály Megyei Művelődési Központban ez évben is randevút adtak egymásnak Baranya Somogy és Tolna megye legjobb néptánc­együttesei. Nyolc együttes közel 400 táncosa tegnap délelőtt az intézmény szín­háztermében sok-sok ér­deklődő jelenlétében mu­tatta be színvonalas műso­rát. Az antológia nyitányát színes, jó hangulatú pro­dukciójával a szekszárdi néptáncegyüttes és után­pótlás csoportja kezdte Német—Szabadi: Szőlőta­posó című koreográfiájá­val. Az első blokkban nagy tapssal jutalmazta a közönség a Mecsek Tánc- együttes Észak-dunántúli táncok, valamint a Fonyód Táncegyüttes Duda szó bel­lik című produkcióját. Já­tékos, férfivirtussal teli jó­kedvet sugárzott a pécsi K'ISZÖV Táncegyüttes Csiz- maverős című darabja. Sokaknak az ismételt meglepetés erejével hatott a szekszárdi néptáncegyüt­tes Látod rózsám, a dóm-' bóvári Kapos Táncegyüttes Cigány című rendkívül érett produkciója. Ugyanilyen jelző illik a Baranya Tánc- együttes Don Quijote cí­mű rendkívül szuggesztív műsorára. A háromórás találkozó a Somogy Tánc- együttes népzenét rockkal ötvöző nagy lélegzetvételű Ballada című táncképével zárult. A néptá nca nto I óg ia résztvevői a délután folya­mán a több néptáncegyüt­test éltető Tolna községbe látogattak, ahol a helyi amatőr együttessel adtak közös műsort. Szűcs László János Ki tudná megmondani, hány kellékből, tudatos vagy vélét- len mozzanatból áll a siker, életünk egy-egy szép, eredmé­nyes pillanata? A pécsi Méta együttes tagjai — fiatal muzsi­kusok - másfél óráig sorolják, elemzik, vitatják, hogy s mint érték el A népművészet ifjú mestere igencsak megtisztelő címét augusztusban — alig több, mint féléves együttes munka, működés után ... E viszonylag rövid időből fe­lületességre, sikerük olcsósá­gára következtetni persze épp oly téves lenne, mint kezdetle­gességet, gyenge hangszertu­dást gyanítani a Méta vagy bármely más népi hangszeres együttes sajátos játékának hallatán. Nekik is — Salamon Beáta hegedűs prímásnak, Molnár Éva kontrásnak — so­kat használt az évtizedes ze­netanulás, de nem változtat azon, hogy régi és népi módon megtanulni játszani, ez nekik is gyökeresen újat, szokatlant Az együttes egy táncházon, dudás közreműködésével. Balrőr jobbra: Gábor Sándor, Molnár Éva, Salamon Beáta, Juhász Zoltán. jelentett. A hegedűsnek, konh- rásnak például a „klasszikus­tól" teljesen elütő vonó- és balkéztechnikát, rengeteg egyéni, s főleg csoportos gya­korlást, s ami legalább ennyi­re fontos: alapos elmélyedést a néptudományban, s kivált­képp a folklórban, a legkülön­bözőbb tanfolyamokon, olyan jeles szakértők, művészek köz­reműködésével, mint a Sebő- vagy a Muzsikás együttes tag­jai, Olsvai Imre, Sárosi Bá­lint, Koós László, vagy épp — a nemrég elhunyt, kaposvári - Együd Árpád vagy Martin György.- Tisztában vagyunk vele, hogy amit játszunk, sohasem lehet olyan, mint az archaikus parasztművészet — mondja Gábor Sándor bőgős. — Ám ennek megváltozhatatlan ob­jektív oka van: teljesen átala­kult a népi kultúrát sajátos elszigeteltségében kitermelő társadalom. Úgy gondoljuk azonban, ez nem ok arra, hogy teljesen elvesszen, meg­szűnjön egy olyan művészet, ami mélységes tiszteletet és elismerést aratott és arat ma is, bárhol a világon. Szerin­tünk a népművészet mai formá­jában is hallatlan közösségte­remtő erő, többek közt ebből, ezáltal tudhatjuk meg, érez­hetjük át, hogy magyarok va­gyunk. S ezzel lehet közeledni más népekhez, akik sokszor épp ebből látják, érzékelik, hogy a „magyar”, ez egy lé­tező valami... Példaképük a pesti Téka együttes, aminek legfőbb eré­nyét a „tiszta forrás"-ok tisz­teletében, s a tudásuk tovább­adására való készségben lát­ják. Maguk is szerveznek, ta­nítanak — mint például Mol­nár Éva, éneket a kaposvári népművészeti kurzuson, az úgynevezett Dudaiskolában. Legnagyobb sikerüknek — a már jelzetten kívül — azt tart­ják, hogy a Téka csapatát — az ő kérésükre — egy-egy mű­sorban már helyettesíthették. Varga J. Kaposvári évadkezdés után Nagy siker a Liliom és a Filmcsillag Pogány Judit (Juli) és Csákányi Eszter (Mari) a két kiscseléd szerepében, Molnár Ferenc Liliom c. darabjában Eseménydús érdekes, élmény­gazdag előadások jellemzik a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház eddigi évadát. Színészeik mozgalmas életet élnek, hiszen az egész nap folyó próbák, előadások mellett sok meghí­vást, vendégszereplést is telje­síteniük 'kell. Évaduk szeptember közepén indult a legifjabbak részére színpadra állított Lázár Ervin- mesejáték, A kisfiú és az orosz­lánok bemutatásával. Székhe. lyükön általában hét közepétől játszanak; hét eleji napokon pedig vendégelőadásokkal jár­tak eddig a fővárosban több­ször is, továbbá Nagykanizsán, Komlón, Dunaújvárosban Szé­kesfehérvárott, Gödöllőn és Szekszárdon. Bérletes közönségüknél meleg fogadtatásra talált Molnár Fe­renc Liliom c. drámája (rende­ző: Babarczy László), s a nem­rég bemutatott, kirobbanó si­kerű Filmcsillag c. szovjet ope­rett Ács János rendezésében, s a kettős címszerepet alakító Básti Juli főszereplésével, aki viharos tetszést arat estéről es­tére. De nem kisebb elismerés fogadja a Molnár-mű két re­mek alakítását: Pogány Judit Júliáját és Lukács Andor Lilio­mát, s magát az egész produk. ciót is. Tegnap és ma este a Fővá­rosi Nagycirkusziban vendég­szerepei a kaposvári • szinház. Müller Péter Búcsúelaődás c. darabját ismétlik meg. A nép­művészei 1 mesterei

Next

/
Oldalképek
Tartalom