Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-30 / 330. szám

e Dunántúli napló 1983. november 30., sierda A Dunántúli Napló Villányban Az átadás előtti új villányi ABC Beszédtéma Villányban Szervezett ebédeltetés egész héten Négyhónapos nyugdíjasklub Pályázat a szolgáltató­házra Néhány kérdésre kértünk vá­laszt. Azokra a kérdésekre, amelyek ma a villányiakat fog­lalkoztatják. Pályázhatnak a villányi ipa­ros mesterek. A Villányi Nagy­községi Tanács tervet készítte­tett ugyanis egy szolgáltató­ház építésére. A Pécsi Tervező Vállalatnál elkészült a ház ter­ve, amely a Diófás tér észak- nyugati részén épül majd. A tervdokumentumokból már most kitűnik, hogy szép épület­tel gazdagodik a község. Ha elkészül, a villányi pincesort idézi majd a szolgáltatóház. Láncszerűen kapcsolódnak ősz- sze a műhelyek, boltíves bejá­ratokkal, érdekes alakú tető- szerkezettel. öt-hat szolgáltatás kap itt helyet, s mint a községi taná­cson megtudtuk, már most igen nagy az érdeklődés. Ezért is kínálják fel a jelentkezőknek a pályázás lehetőségét, akiknek számolni kell azzal, hogy a rö­videsen elkészülő kiviteli tervek alapján maguknak kell állni a műhelyépítés költségét. Hogy mekkora pénzösszeget tartalé­koljanak? Erre ma még nem tudunk választ adni, de a nagyközségi tanács végrehaj­tó bizottságának januári ülé­sén, amelyen a pályázatot ér­tékelik, részletes tájékoztatást kapnak az érintettek. A pályázattal kapcsolatban megjegyezzük, hogy előnyt él­vezhetnek azok, akik a ma még hiányszakmával szeretnék a szolgáltatások színvonalát bő­víteni Villányban. Szívesen fo­gadnák például egy cipész­mester jelentkezését, de úgy tudjuk, maszek mosodaszalon, fodrászat, lakástextil és zöld­ségbolt leendő üzemeltetői is vannak a jelentkezők között. Ma nyolcvan kisiparos dol­gozik Villányban, főként az építő szakmát képviselik, de elégedettek az itt lakók a női és férfiszabók, fodrászok mun­kájával is. Önkiszolgáló ABC épült A karácsonyi nagy vásárlá­sok előtt, december elején át­adják Villány első önkiszolgáló ABC-áruházát, amely a Villányi Áfész és a nagyközségi tanács együttműködésével valósult meg. Az áruház három és fél millió forintba került, s az épít­kezés költségeihez 280 000 fo­rinttal járult a nagyközségi ta­nács. A kétszáznyolcvan négy­zetméter alapterületű ABC-vel kapcsolatban még egy part­nerkapcsolatról érdemes szól­ni: a kivitelező a Siklósi Áfész, amejy szinte már gazdájává vált az előregyártott elemes Volt kiindulási alap: 1981- ben Vilányban, a falugyűlésen 26-cn vettek részt; a követke­ző évben 60-an, idén viszont már nem fértek el az emberek a teremben. A felismerés tehát szinte magától jött: érdeklő­dőbbek lettek az emberek la­kóhelyük, környezetük problé­mái iránt. Ettől már csak egy lépés volt annak kipuhatolása: együttjár-e ez a fokozódó akti­vitás azzal, hogy a különböző munkahelyeken dolgozó, de azonos érdeklődésű emberek tenni is akarnak valamit lakó­helyükért? Következett két „kísérlet": szükség volt a szolgáltatóház — és egyáltalában: a szolgál­tatások — fejlesztésére. Hol le­gyen az új létesítmény, milyen, kik dolgozzanak itt, mely szak­mák képviselői — korántsem mindegy a nagyközségben élőknek. így hát a tanács töb­beket kérdezett meg — és egy­más után jöttek az észrevéte­lek, javaslatok: hogy a terve­zésnél mindenképpen vegyék figyelembe c környék építésze. építkezésnek. Hogy időben elkészüljön a bolt, nemegyszer a Siklósi Áfész vezetői is kint dolgoztak az épületen. Mun­kájuk hatással volt a villá­nyiakra, mert az elmúlt napok­ban a helybeli áfész fiataljai vállalták az épület körül a te­reprendezést, és segítenek a ház berendezésében is. Szép ajándék ez az áruház a villányiaknak, sőt segít a társközségek lakóinak bevásár­lásában is, akik ezidáig szá­mos cikkért kénytelenek voltak Siklósra utazni. Természetesen az is érdekli őket, mit tud ten­ni az áfész a többi, ma már korszerűtlen bolt felújításában? Nos, a következő két évben a Damjanich utcai házat szeret­nék felújítani, az itt lévő üzle­tek és raktárak területét bőví­teni. Önkiszolgáló élelmiszer- boltot, hűtőkamrával rendel­kező húsboltot, és nagyobb -alapterületű ruházati üzletet alakítanak ki. Ivóvíz a környező kutakból? Villány ivóvizét a Karasica patak közelében fúrt két se­kély vizű kút látja el. Hozamuk mindenkor a csapadék függ­vénye, így aztán egy-egy hosz- szabb aszályos időszak után bizonytalanná válik a település ellátása. A kútfúrási kutatások során kiderült, hogy a nagy­ti alapvonásait, hogy kapjon helyet itt a villányi háztáji bor­termelő gazdaságok mintabolt­ja, hogy ne csak új szolgáltató- létesítmény legyen, hanem ak­kor már emeljék e munka mi­nőségének színvonalát is, hogy legjobb lenne pályázattal el­dönteni: kik, milyen szakmá­ban akarják az új helyen az ipart gyakorolni. Mondhatnánk: a közgondol­kodás eredménye volt az előb­bi példa. Azt tartják a villányi tanácson: erre a közgondolko­dásra nagyon nagy szükség van. Eleddig mintha elvesztek volna ezek az energiák. Ezért úgy határoztak, hogy — egye­lőre így nevezve — létrehozzák az értelmiségiek klubját, amely­község belterületén nincs le- •hetőség nagy mélységű kút fú­rására, kevés hozamút pedig nem érdemes fúrni. Hogy lehet Villány ivóvíz-el­látását megoldani? A villá­nyiak a villánykövesdi új kút- ban bíznak. Való igaz, hogy idén három új kutat is fúrt a Baranya megyei Vízmű a nagy­község közelében lévő telepü­léseken. Egyaránt bő hozamú a Villánykövesden, Palkonyán és Mórokon fúrt kút. A villány­kövesdi mindössze 1050 méter­re van Villánytól, nem nagy költséggel el lehet vezetni a vizét, mégpedig úgy, hogy a két vízvezeték-rendszer együtt és egymástól függetlenül is üzemeltethető. Hosszútávon tehát ennek a két rendszernek az összekapcsolása hozhat biztonságos ellátást a nagy­községnek. Hogy nem sürget az idő, az a termelőszövetkezetnek kö­szönhető. A villányi tsz idén önálló vízbázisra tért át — ez naponta 240 köbméterrel több vizet jelent a villányiaknak. Úgy tűnik, a következő két év­ben előkészíthetik a villánykö­vesdi vezetéképítést. A nagyközséget ellátó két kutat pedig rendszeresen tisz­títja, karbantartja a Baranya megyei Vízmű. A következő nagy karbantartásra február­ban számíthatnak a nagyköz­ség lakói. A vízellátással kapcsolatban még egy jó hír a kiskert-tulaj­donosoknak. A Villány-Mecsek- aljai Borkombinát és a villányi termelőszövetkezet közös be­ruházásában befejeződött a szőlőhegy vízrendezése: meg­nek tagságára 100 ember ka­pott meghívást. Jórészt villá­nyiak, de többen a társközsé­gekből is. Orvos, szőlősgazda, agronómus, népművelő, peda­gógus, háztáji állattartó, egy­szóval: „ötletemberek", sok szakma képviselői, akik felvál­lalják, hogy a nagyközség élőtt álló feladatokat átgondolják, megbeszélik, véleményt mon­danak ezekről, s természetesen a végrehajtás érdekében is tesznek valamit. Mit? Ha öt különböző elfog­laltságé, szakmai ismeretekkel rendelkező ember például az iskolabővítés lehetőségei érde­kében „dugja össze a fejét", már annyival könnyebb lett a tanács dolga, hogy amit ők át­szűnt a veszélyes talajerózió, és a kövezett csatornákon ké­nyelmesebb a közlekedés is a szőlők között. Tizennyolcmillió forintba került a vízelvezetés, amelyet az AGROBER tervei alapján a mohácsi Víztársulat kivitelezett. A szőlőhegyen csaknem fél évszázados gond oldódott meg ezzel a meliorá­cióval. Bővítik a szennyvíz- telepet Legfrissebb hírünk a villányi szennyvíztelep bővítéséről: a DÉLVIÉP a múlt héten felvonult a munkaterületre és a napok­ban megkezdte a földmunkát. Száz köbméterrel bővül a szennyvíztelep kapacitása, amely az elmúlt években már csúcsidőben nehezen látta el feladatát. A borkombinát üze­meinek működése is sürgette mór a kapacitásnövelést. Ész­szerű megoldásnak látszott a meglévő telep fejlesztése, így biztonságosabb az üzemek és a nagyközség ellátása egy­aránt. A Villány-Mecsekaljai Borkombinát tizennyolcmillió forintot költ a bővítésre, az üzemeltető, a Baranya megyei Vízmű 1985 elején veszi át a létesítményt. Ekkor vetődhet fel ismét a kérdés: a nagyköz­ség csatornázásának megol­dása. G. M. gondolnak, arra nem kell „hi­vatali energia", hogy amit ők felkutatnak, az után nem kell a tanácsnak szaladgálnia, hogy amit ők felajánlanak — pél­dául munkahelyük társadalmi segítségét, akármilyen kis mér­tékben is —, közelebb visz a megoldáshoz. Mondhatnánk persze: a ta­nács és a végrehajtó bizottság mellett eddig is dolgoztak kü­lönböző munkabizottságok, amelyek feladata egyebek kö­zött a véleményadás is. Pozitív szerepük mellett határt szab munkájuk eredményességé­nek a szükségszerűen alacsony létszám. Nyilván száz ember több szempontból tud ered­ményesen közreműködni egyes Villány a jó kivételek közé tartozik. Itt sem várták meg, amíg a község idősebb lakói kopogtatnak a kéréssel; szeret­nének valahol rendszeresen együtt lenni, beszélgetni. A népfront, a szakmaközi bizott­ság, a vöröskereszt, ,a tanács szociális és egészségügyi bi­zottságának tagjai, illetve a művelődési ház dolgozói végig­járták a házakat. Mindenütt elmondták, hogy nyugdíjas­klubot szeretnének alakítani a művelődési házban, ahol kí­vánság szerint szerveznék a rendezvényeket. Július végén tartották az alakuló ülést, az­óta mór több közös program­juk volt. Augusztus egyik vasárnapján délután a szőlőben együtt főz­ték a pincepörköltet. Sokan a bajai kiránduláskor ültek éle­tükben először hajón, talán ezért is tartozik a klub által szervezett utazás a legszebb emlékeik közé. A Luxemburg grófjá-t oly sokan akarták meg­nézni a Pécsi Nemzeti Szín­házban, hogy két autóbuszt kellett igényelnie Spiesz Fe- rencnének, a klub vezetőjének. Most egy újabb előadást, a Charley nénjé-t akarják meg­nézni. Klubrendezvényként no­A villányiakhoz nagyon kö­zel álló a témája annak a ki­állításnak, amely pénteken dél­után fél ötkor nyílik a körzeti művelődési házban. (Tolbuhin út 13.) „Szőlő és bor az ex lib­riseken és üvegcímkéken” cím­mel több száz üvegcímkét és ex librist láthatnak majd azok, akik kíváncsiak arra, hogy mi­ként lehet a szőlőművelést, -Fel­dolgozást metszeteken megörö. tanácsi döntések előkészítésé­ben. (A minap a nyugdíjasok ellátásának kérdése volt terí­téken a nagyközségben. Az egészségügyi és a szakmaközi bizottság már együttesen törte a fejét a megoldáson, és a szellemi energiák összevonása nagyon is indokolt volt, lévén a nagyközség lakosságának 20 százaléka nyugdíjas. Hozott is eredményt a közös erőfeszítés.) A tervek szerint az értelmisé­gi klub fél éven belül meg­alakul Villányban. Nyilván a gyakorlat lesz a siker próbája, annyit azonban előzetesen el lehet mondani: ahol érzik a helybelieknek a közért tenni akaró lendületet, ott nem sza­bad megtorpanni a szükséges formák hiánya miatt. Villány­ban lehetőséget teremtenek arra, hogy ezek az energiák megfelelő helyen, közhasznot hajtva működhessenek, mert az értelmiségi klub erre teremt fórumot. M. A. vember 7-ről is megemlékez­tek. A nagyközségben élő fes­tőművész ..Virányi Endre tartott diavetítéses ismertetőt Lenin- grádról. (Voltak, akik azóta megkérdezték: igaz-e, hogy jövőre külföldre is mennek a klubtagok?) Most, hogy közeleg a disznótorok szezonja, már tervezik, hogy ők sem marad­nak ki a sorból, kóstolókkal kínálják majd egymást, a ha­zai töltelékekből. A villányi nyugdíjasklub épp, hogy megalakult, ám máris to­vábblépett. Elsősorban a rend­szeres klublátogatók azok, akik elsőként jelentkeztek a mindennapjaikat könnyítő szol­gáltatás igénybevételére: a szervezett ebédeltetésre. A Vil­lány és Vidéke Áfész Oportó étterme készséggel vállalkozott arra, hogy helyben ebédeltet, illetve akik akarják, hazavihe- tik az ételt. November elején kezdtek 19 jelentkezővel és az­óta még 10-en jelentkeztek. Mivel az ebédelni járás gyor­san népszerű lett az idősek között és vannak, akik hétvé­gén is igénybe vennék, az Oportó decembertől szombaton és vasárnap is várja őket. kíteni, illetve még nagyobb kedvet kelteni a jó borok vá­sárlásához, gusztusos üvegcim- kékkel. Ez a kiállítási anyag másod­szor kerül nagyközönség elé. A nyáron Pécsett a Helyőrségi Művelődési Otthonban mutat­ták be első ízben. Az érdeklő­désre jellemző, hogy már a nyi­tás napján csaknem kétszázan tekintették meg, az egyhóna­pos nyitvatartás alatt pedig csaknem ezren. A villányiak is itt figyeltek fel rá s megkérték a Ságvári Endre Kisgrafikai Barátok Klubja vezetőit: mutas­sák be náluk is a gyűjteményt. Az érdeklődők 170—180 ex librist és 180—200 borcímkét láthatnak pénteken. Az ex lib­risek a szőlőművelést, -feldol­gozást, munkálatait örökítik meg. A réz-, fa- és linóleum­metszetek bel- és külföldi zsűri­zett munkák, számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek. Legtöbbjét Kovács József ex- libris-gyűjtő, a Kisgrafikai Ba­rátok Klubiának titkára adta. Nagy részük Frey Antal buda­pesti, Várkonyi Károly debrece­ni, dr. Hoós Erika és Korda Bé­la pécsi grafikusok munkája. Ugyancsak nagy érdeklődés­re tarthatnak számot boros­üveg címkék. A szebbnél szebb kivitelű címkék egyik legszen­vedélyesebb gyűjtője villányi: Solti László, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola tanó­ra. A napjainkban forgalom­ban lévő üvegcímkék között nem ritka a villányi borokat kí­náló, ezeket is bemutatják a kiállításon. T. É. Kiállítás a művelődési házban Metszetek és üvegcímkék a szőlőről és a borról A szőlősgazdától a népművelőig

Next

/
Oldalképek
Tartalom