Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-03 / 304. szám

1983. november 3. csütörtök Dunántúli napló 3 „Módszereket, gondolatokat viszek magammal...” Dán pedagógus látogatása Pécsett Két hete érkezett Magyaror­szágra a Művelődésügyi Mi­nisztérium vendégeként, s né­hány napot Baranyában és Pécsett töltött Kathie Böde- wadt-Johanssen dán pedagó­gus, a koppenhágai városi par­lament tanácsadója, a Dán- Magyar Baráti Társaság tagja. Meglátogatta a tudomány- egyetem tanárképző karának délszláv tanszékét, a Janus Pannonius Gimnáziumot, s járt Bolyban, a nemzetiségi általá­nos iskolában. — Milyen céllal járt hazánk­ban? — A nemzetiségi nyelvokta­tás tanulmányozása végett, mert tudjuk, hogy a magyar pedagógusok sok ilyen tapasz­talattal rendelkeznek. Nálunk ez új probléma, még nincse­nek kialakult módszereink. Húsz éve települtek hozzánk Törökországból, Pakisztánból s Jugoszláviából származó ven­dégmunkások. Annak ellenére, hogy kezdetben csak néhány évet szándékoztak nálunk el­tölteni, sokuknak már a csa­ládja is Dániában él. Gyere­keik iskoláztatása nagy gondot jelent, hiszen sokszor a szü­lők sem tanulják meg a dán nyelvet. Tavaly készítettünk egy felmérést, melyből kide­rült, hogy csak Koppenhágá­ban hatezer, az ország más részeiben pedig nyolcezer 6 évnél fiatalabb nemzetiségi gyerek él. Terveink szerint — amikor az iskolás kort elérik -, iskolai kereteken belül kell megtanítani a dán nyelvre. Munkánkat nehezíti, hogy Dá­niában csak tanulmányi köte­lezettség van, de nincs isko­lába járási követelmény. A kö­zelmúltban intézkedtünk, hogy a 7—10, 10—12 és 12—14 éves korosztályok együtt, egy helyütt tanuljanak. Reméljük, az in­tegráció eredményes lesz. Ma­gyarországról értékes módsze­reket, gondolatokat viszek ma­gammal, amelyek nemzetiségi politikánk kidolgozásához is hozzájárulnak majd. Csefkó Judit Egészségre tanítani Gyermekétkeztetés a Nevelési Központban. Elsősorban a menzák számára készülnek az étrend­ajánlatok az egészséges táplálkozás jegyében. Erb János felvétele Etrendajánlat a menzáknak, küzdelem a dohányzás ellen Ifjúsági amatőr művészeti ösztöndíj R eggeli nélkül indulnak el gyerekeink az iskolába. Hány­szor találkozni az e téma köré fűzött publicisztikákkal, riportokkal a hazai sajtóban? És hogy mennyien lehet­nek? Nos, a pécsi Nevelési Központ vizsgálata szerint a gye­rekek kétharmada így, üres gyomorral, „üzemanyag” nélkül kezdi a napot, az otthon kapott pénzt az iskolai büfében édességre költi és a menzai ebédig fiatal szervezete valóban semmiféle erősítést nem kap. Nincs mit csodálkozni azon. ha az iskolásgyerekek jó része figyelmetlen, fáradt vagy éppen fegyelmezetlen a tanítási idő alatt... Ismét pályázni lehet arra az ösztöndíjra, amelyet a KISZ Központi Bizottsága, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, az Állami Ifjúsági Bizottság, az Országos Közművelődési Ta­nács és a Művelődési Minisz­térium két éve alapított az amatőr művészeti mozgalom támogatására, a mozgalom tömegbázisának szélesítésére, az alkotó tevékenység művé­szeti színvonalának emelésére. Az ösztöndíjat bármely együttes, szakkör, művészeti klub, alkotóközösség elnyerheti. A pályázatnak olyan, egyéves munkatervet kell tartalmaznia, amely — a csoport fejlettségi szintjét, a munkájuk iránti ér­deklődést, valamint a helyi fel­tételeket figyelembe véve — részletesen meghatározza a fiatalok feladatait, ugyancsak meg kell jelölni a pályázatban az együttes, valamint annak A Baranya megyei Moziüze­mi Vállalat megrendelésére Lippenszky István megírta a pécsi mozik történetét. A mint­egy 6 ív terjedelmű monográ­fia érdekes olvasmány a város múltja iránt érdeklődők számá­ra. Lippenszky István korabeli dokumentumok, levéltári és könyvtári források, személyes emlékek alapján tárta fel az elmúlt nyolcvan év pécsi mozi­történetét. vezetője nevét, címét, illetőleg a fenntartó szerv nevét, címét, számlaszámát és vezetőjének nevét. Az ösztöndíj elnyerésé­hez szükséges a területileg il­letékes KISZ-bizottság javasla­ta is. A sikeresen pályázó együt­tes, csoport, alkotókor az évi 10-30 ezer forintos anyagi tá­mogatás mellett szakmai, mód­szertani segítséget kap felada­tainak megoldásához, s rend­szeres szereplési, bemutatkozá­si lehetőséghez jut a KISZ kü­lönböző rendezvényein. A pályázatokat öt példány­ban, 1984. január 31-ig lehet beküldeni a KISZ megyei (bu­dapesti) bizottságaihoz, ahon­nan — véleményezés után — továbbítják azokat a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes címére. Az ösztöndíjak odaítélésére 1984 márciusában kerül sor. A vándor-kinematográfusok 1900-ban Pécsre is eljutottak, de rövidke filmjeikkel csak há­rom—négy napig tudtak szere­pelni. 1905-ben a Lifka Ernesz- tin által működtetett vándor­mozi, ez ország legnagyobb ilyen látványossága, az Elektro Bioskop Színház a Búza téren állította fel 350 személyes ki- nematográf bódéját. A monográfiát a Moziüzemi Vállalat rövidesen megjelenteti. Ez csak egy a problémák kö­zül melyekről a Baranya me­gyei Tanács Művelődési és If­júsági Bizottsága tárgyalt az elmúlt ülésén. Ennek fő témá­ját az ifjúság egészségkárosító szokásai adták, valamint az el­lenük való küzdelem. Még egy nemrég alakult fórum létezik Baranyában, amely a POTE, az egészségügyi intézmények, vala­mint a közélet különböző terü­leteiről érkezett résztvevőkkel Egészségnevelési Társadalmi Bi­zottság néven készít felmérése­ket, ajánlásokat. Világszerte fokozódott az egészséges életmód tekintélye, és mint hírlik, például az in­farktus, az érrendszeri beteg­ségek megelőzésében értek is el eredményeket a fejlett ipari országokban, ahol legelőbb je­lentkezett a baj. Mi egyelőre az egészségi ártalmak halmozó, dósánál és a megoldások kere­sésénél tartunk. Elgondolkodta­tó, noha már másutt is leját­szódott jelenség, hogy nemcsak a nélkülözés, a szegényes élet­mód, hanem az anyagi és civilizációs javok gazdagodása is jelenthet veszélyt. Különös, de létező ellentmondás, hogy míg az életmód a táplálkozás minő­ségében és az utóbb] mennyi­ségében óriási előrehaladás történt az elmúlt évtizedekben, addig aggasztóan növekedett a lelkileg sérültek, az alkoholban, dohányzásban, sót kábítósze­rekben megnyugvást vagy fele­dést keresők tábora. Életmódbeli, szokásbéli rend­ellenességek húzódnak meg e jelenségek mögött, a nevelésnek, a fiatalok szoktatásának tehát rendkívül nagy a szerepe már a születés pillanatától. Annál is inkább mivel az egészségkáro­sító szokások az egyre fiata­labb korosztályoknál jelentkez­nek. Hogy az egészségből, az egészséges életmódból is lehet divatot, sőt üzletet csinálni, ar­ra teszem azt a skandináv or­szágokban láthattunk példát az elmúlt években. Az értelmes élet tekintélyét hirdető programmal például lényegesen csökkentet­ték a dohányzást. A legszéle­sebb társadalmi összefogást sürgetik a magyar szakemberek is ez elterjedt általános káros szenvedély éllen. Mi az, amit a baranyaiak tesznek a gyerekek, a fiatalok érdekében? Mivel tényleges se. gítséget ott lehet igazán nyúj­tani, ahol a fiatalok nagy cso­portjai vannak jelen, először a diákétkeztetés ügyét vette na­gyító alá az említett két bizott­ság. Pécsi egészségügyi szak­emberek bevonásával étlap­ajánlatot fognak készíteni a diákmenzáknak. Olyan ételeket javasolnak az iskolások számá­ra, melyek egészségesebbek az eddig megszokottaknál. Az egészséges életmód nép­szerűsítéséről szólva sokszor hallhatjuk elismerően említeni a tömegkommunikációs eszközö­ket. Pécsett most a kábélteleví. ziót is be szeretnék vonni a jó példák propagálásába. A többi területen inkább csak a kérdőjelek halmozódnak. Például a növekedő diákzseb­pénz és az abból vásárolt ci­garetta ügyében — noha isko­láinkból mindenütt kitiltották a dohányzást. A zsúfolt iskolák, szűk vagy nem is létező isko­laudvarok, a csekély számú tor­naterem, tornapálya ismereté­ben. Tudva, hogy a szabadidő, a családdal vagy iskolával szer. vezett pihenésre, túrára szánt szabadidő egyre fogy, mivel diáknak, tanárnak, szülőnek csak halmozódnak kötelezettsé­gei. Az értelmes és az értelmet nélkülöző kötelezettségek. Egészséges vagy egészségte­len módon élünk-e és tanítjuk élni a gyermekeinket? — ezzel a kérdéssel kell szembenéznie minden egyes felnőttnek. És az. tán keresni a módját annak, hogy az adott körülmények kö­zött miként lehet valóban meg­valósítani egy vagy sokfajta ér­telmes egészségvédő programot. Gállos Orsolya A pécsi mozik története Mindennapok kultúrája - avagy kultúra mindennap Három évtized egy művelődési ház élén T öbb, mint egy emberöltő- nyi időt, 31 évet töltött el a Dr. Doktor Sándor Művelődési Központ igazgatója­ként Baló István. Most, hogy novemberben nyugdíjba megy, egy sokat akaró, a lehetősége­ket kereső és ozokkal élni tudó vezetőt köszöntöttek a munka­társak. Bizony, sok idő telt el azóta, hogy az igazgatót, a házmestert és egy_ takarítónőt foglolkoztotó kultúrotthonból 47 főfoglalkozású munkatárssal rendelkező intézmény lett. Az­óta nemcsak a neve változott az intézménynek (hívtqk kultúr- otthonnak, művelődési háznak, és most éppen Dr. Doktor Sán­dor—Zsolnay Művelődési Köz­pont a neve), honem tevékeny­ségében is sok módosulás tör­tént. A társadalmi, művelődési körülmények ugyanis változtak e három évtized alatt. Baló István és munkatársai arra törekedtek, hogy időben felismerjék ezeket a változáso­kat, és alkalmazkodni tudjanak az új és új helyzethez. Hogy siker koronázta ezt az igyeke­zetét, bizonyítja, hogy az intéz­mény kétszer is megkapta a Kiváló címet, majd 77-ben mi­niszteri dicséretet érdemelt ki. — Kezdetben, az 50-es évek elején szinte éheztek az embe­rek a kultúrára, így mindenféle előadásunkkor telt ház volt. A 60-as években kezdődött a klubmozaolom korszaka. Sorra alakultak és igen népszerűek voltak a rétegklubok és a kü­lönböző érdeklődési területek, hez kötődő klubok. A 70-es évek elejétől újabb korszak kezdő­dött; a nagyrendezvények idő­szaka. Most pedig ,a 80-as években, meggyőződésem sze­rint, a művelődési házak egyik fő feladata a mindennapok kultúráidban való foglalkozás. Mint őzt a tapasztalatok mu­tatják, elsősorban a hobbikö­rökre, és a divatként felbukka­nó érdeklődési területekre (aerobic, karate) is hangsúlyt kell helyezni. Elmúlt az az idő, amikor . saját fejünk után" lét­rehoztunk valomit és tódultak az emberek. Ma éppen fordí­tott a helyzet: meg kell keres­nünk, mi érdekli őket. Baló István nagy paksamétá. val érkezett a beszélgetésre, az irotok, feljegyzések segítsé­gével felidézte emlékeit, ta­pasztalatait. Elhozta eddig meaielent két könyvét, amelyek a művelődési házak módszer­tanával, a nevelés kérdéseivel, valamint a 30 éve megalakult és a munkát nagyban segítő társadalmi vezetőség jelentősé­gével foglalkoztak. Elmondta, hogv naayon szívesen ír elmé­leti kérdésekről. Baló István Erdélyben szüle­tett, ott tanult. Ma is tartja a kapcsolatot egykori tanáraival és hallgatótársaival. Azt mond­ja, egész életét orra szentelte, hogy bizonyítsa: „él még ben­ne az enyedi láng" az egykori naavenyedi kollégiumban ka. pott szellemi útravgló tüze. Most, hoav a 24 éve ott dolgo­zó gazdasági vezetővel, Berényi Bélánéval együtt nyugdíjba megy, tovább dolgozik. Harma­dik könyvét íria. A Szakma és hivatás című munka megjelené. se után talán még több ember tanulhat azokból a tapasztala­tokból, amelyekre Baló István az eltelt 31 év alatt művelődé­si intézmény vezetőjeként szert A közönség Az elmúlt héten egyebek közt Gyurka Mihályné, a népművé­szet mestere jelent meg a kép­ernyőn Baranyából, Egyházas- kozárról. Szinte csak egy vil­lanás volt, a néző—hallgató éppen beleélhette volna ma­gát a csángó dalok különös hangulatába, s már vége is volt. Képzőművészeti alkotások, néptáncok után a népdaloknak ez a felmutatása is nyereség, ám az ember kevesli és arra gondol, talán készül még, ké­szülnek még nagyobb léleg­zetű riportok, műsorok is Gyur­ka Mihálynéról és társairól. Ugyanez a hiányérzet jelent­kezett a múlt csütörtökön is, a Bolyról készült ripoztfilm esetében. A tévéműsor egyik legbiztosabb „rejtekhelyén", a megszokott esti program előtt peregtek le a képsorok, ame­lyekből nemcsak egy stabil gazdaság jólfésült, derűs képe rajzolódott ki, hanem feltűnt néhány arc is — az ő életük­ről, küzdelmeikről, gondolko­dásmódjukról is szívesen hal­lottunk volna többet, E két, baranyai vonatkozású műsor után arról kell. hogy szó essék, ami az egész hetet ural­ta: a tornász világbajnokság­ról. Igaz, csaknem végig a 2- esen futott. De egy új, magyar tévéjáték kivételével az „áldo­zatokat” sikerült a minimumra csökkenteni. Ez az esemény volt olyan szép és volt olyan fontos, hogy a televízióban is tükröződjék. Nemcsak azért, mert a sportok (egyik) királynője valószínűleg a torna. Nem is csak azért, mert a magyar tévé közvetíté­sét — ha jól számoltam — negyvennégy ország televízió­ja vette át. Hanem azért is, mert nincs mindennap hazánk­ban ilyen rangú esemény, amelynél egy kicsit mindig — vizsgázunk is. A vizsga a rendezés és a te­levízió szempontjából jól sike. rült. Ezt részben e| is kellett hogy higgyük Gyulainak, rész­ben magunk is megavőződhet- tünk róla. A sportközvetítők monitorainak kihagyása talán még annyi kritikát se érdemelt volna, mint amennyit kapott Néhány ráadás pedig, a ma­gyarok által kifejlesztett elekt­ronikus eredményjelző, bele­értve a számítógépek gyorsa­ságát, azután néhány kedves ötlet — együttesen valóban kellemes benyomást okozott. De az ilyen „vizsga" mindig tömegeket is érint. Bevallom, aggódtam a közönség miatt. Az első csalódást az okozta, hogy egész padsorok tátong­tak üresen. Lehetséges lenne, hoqy nálunk csak a focira men­nek el az emberek? De nem, hiszen már oda se mennek .. . A magyarázatot később adta meg az egyik újság: kint volt a megtelt tábla és a napi­jegyért tolongok hiába ostro­molták a pénztárakat. Nem mondom, hogy boldogító felis­merés: szervezésben tehát mégsem vagyunk mindig a helyzet magaslatán — a kö­zönség azonban e tekintetben mégsem vizsgázott rosszul. A másik kérdés az volt: ho­gyan drukkol a közönség. Vannak jelek, amik arra utal­nak, hogy nálunk kihalóban a „szív”, az emberek közönség­ként nem tudnak együtt éne­kelni, együtt biztatni, csak ül­dögélni, miként azt a hideg­vérű angolokról szokták — té­vesen — állítani. Nos, meg­lehet, hogy a közönség lelke­sebben is biztathatta volna a legeredményesebb magyar tornászt de amúgy, általában véve a „zajszint" tökéletes volt Még a füttykoncertek is. Ha valaki Brazíliában vagy Üj-Zélandon nézte a versenyt, megállapíthatta, hogy a ma­gyar közönség szereti és érti a tornát, hevesen és sportsze­rűen képes izgulni. És a pályá­ra se repült be semmi, csak pár szál virág H. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom