Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-12 / 312. szám

Herkópáter A bürokrácia buktatói Fejcsóválva olvasom Zám Tibor húsz évvel ezelőtt meg­jelent szociográfiájában, a Hortobágyi jegyzetekben, mi­re volt képes a bürokrácia hajdanán. A hetvenezer hold- nyira duzzasztott mammut- gazdaság különböző ágaza­tai, kerületei és osztályai le­velezés útján szervezték a munkát, aktákat tologattak, papirosokkal helyeseltek és döntöttek, tiltottak és paran­csoltak ... Hajdanán? ... Rosszallá­som megdöbbenéssé fokozó­dik, mikor a mai esetet hall­gatom. Azt mondja Baranya egyik legrégibb, a mindenko­ri nehéz körülmények közt is szépen gazdálkodó tsz-ének vezetője: „Harminchárom éve vagyok elnök. Eladunk, ve­szünk, szóba is állnak velünk, csakhát nálunk egyezség kell mindenhez . .. Arra jók va­gyunk, hogy 150 millióval gazdálkodjunk, de arra nem, hogy egy fűrészgépet, ami létkérdés, kétszázezerért megvegyünk. Ha venni aka­rok valamit, még a herkópá- tertől is engedélyt kell kér­nem I Ki bírja idegekkel a végtelenségig, hogy egész Magyarországot be kell avat­nunk mindenbe?!” A friss példa az ásatagtól alig különbözik: azok ott há­zon belül tettek egymásnak keresztbe, a mi téeszünk új vállalkozására meg mintha valami átláthatatlan, rejté­lyes háló zúgaiból figyelnének sandán holmi keresztespókok. S ez nemcsak hogy nem ösz­tönöz, hanem még annak is kedvét szegi, aki különben kezdeményező lenne. Élelmiszeripari üzemeink zö­métől igazán nehéz lenne el­vitatni az újkeresést, mégis — vagy épp ezért — tucatjával sorolják, milyen bürokratikus akadályokat kell egy-egy új termék útjából elhárítani. Az egyik baranyai üzem például közérthető, jó csengésű ne­vet akart adni egy különle­gességnek, de mire az az en­gedélyeztetés kötéltáncát vé­gigjárta, annyi neve volt, hogy a „szülőanyja" se is­mert volna rá. A temérdek név csak olvashatatlan, apró betűvel fért rá a kis címkére. Más példa: a csabai kon­zervgyár nagy sikerű „emele­tes” üvegjét előre legyártatta az üveggyárral, s csak az­után, mint kész tényt enge­délyeztette. Ismerte ugyanis a felsőbb véleményt. „Nem kell újfajta, új formájú üveg, a régi a legjobb!" Ha erre hallgattak volna Csabán, nyilván úgy jártak volna, mint a mesebeli üvegestót... „Szívére veszi terhűnk, gon­dunk, vállára venni nem bo­lond" — mondják József At­tilával, elmarasztalóan a ter­melés emberei, s hozzáteszik: a társadalom, a gazdasági érdeklődés oly nagymértékű növekedése ellenére — úgy­mond — magára hagyja a termelést, nem áll mindenes­től, teljes mellszélességgel a szolgálatába. Bizonyítják ezt a bürokrácia fentihez hasonló példái csakúgy, mint a mo­nopolhelyzet, az egyoldalú előnyszerzés és érdekérvénye­sítés esetei, a költségvetésü­ket betű szerint az utolsó fil­lérig felhasználó intézmé­nyek, vagy az az ismert tény, hogy az alkotó szellémű, kö­vetkezetesen újat kereső em­berek egyre kevésbé lelik meg lehetőségeiket a nagy- vállalatokon beiül, így aztán mindinkább azokon kívül ke­resik. Nos, azt hiszem, a „kinek kell többet tennie?”, a „hol kell a sebességváltást elkez­deni?” fogas kérdéseiről szóló vita, ha így folytatjuk, lassan általános, társadalmi méretű egymásra mutogatássá fajul. A társadalmi szervek, költ­ségvetésből gazdálkodó in­tézmények a termelőkre mu­togatnak, mondván: ott kell a sebességváltást megkezde­ni! Ezek viszont részben me­gint a társadalmi szervekre — várva, követelve a mozgó­sítás megváltozó, megújuló formáit, eszközeit —, részben „fölfelé", mondván: míg nem bontakozik ki a hatékonyság rég várt, ígért feltételrend­szere, míg a nyilvánvalóan jobb munkáért is csak az egyenlősdi jegyében fizethe­tünk, mit lehet tenni? De az új hatékonysági pályával me­gint együttjár majd az új szabályozás, ezzel megint a tovább bokrosodó bürokrá­cia — és megint elölről... ördögi körben lennénk, ami­ből nincs kiút? Amondó vagyok: van kiút, s ezt „a mai nehéz helyzet­ben” is jól dolgozó, gazdál­kodó üzemeink bizonyítják, amelyek — bürokrácia és túl­szabályozottság ide, vagy oda — példamutatóan igye­keznek, termelnek, keresked­nek, újítanak. Ezek — állítom — épp azáltal léptek ki a bűvös körből, hogy nem más­ra, nem fölfelé mutogatnak. Persze — a bürokráciától, vagy akárhonnan —• minde­nütt megtanulták mór nem­csak a jót, hanem a rosszat is, azt, hogyan lehet a terme­lés különféle, egymásnak el­lentmondó adataival, muta­tóival zsonglőrködve takar­gatni, elleplezni a belső te­hetetlenséget. Mint például az az üzem, amelyik az idén minden eddiginél jobban „alulmúlta” exportban önma­gát, de ma már, két hónap­pal az év vége előtt fennen lobogtatja: egész évi export­tervüket lám, mégis túltelje­sítették. Hogyan?... Csak szám­adataik, termelési mutatóik alapos vizsgálata nyomán derül ki, hogy egyharmados költségnövekedéssel és szel­lemi dolgozóik fizikai munká­jával, mely utóbbiért ezek kü­lön juttatást is kaptak... A dolog egyetlen szépséghibá­ja, hogy míg fizikai állomá­nyuk a tavalyihoz képest csökkent, a szellemieké még növekedett is. Valóban ez lett volna az egyetlen járható út? Vajon kire, kikre hárítják az egyharmados költségnöve­kedést? Szerencsés esetben a külföldi vevőre, kevésbé sze­rencsés esetben ránk, hazai fogyasztókra ... „S megint elölről”?... Varga János A HUNOR PÉCSI KESZTYŰ. ÉS BŐRRUHÁZATI VÁLLALAT központi gyára FELUESZ ♦ varrodai munkásokat, ♦ anyagmozgatókat, ♦ raktári segédmunkást. JELENTKEZÉS: Pécs Sörház u. 36. 1/104. Ari egymliHO hahUlmi Jubileumi ünnepség ke­retében emlékeztek meg tegnap a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát vetőmagüzemében az üzem fennállásá­nak 25. évfordulójáról. Kitüntették a vetőmag­előállításban legjobb eredményt elért dolgo­zókat. Túri János üzem­vezető a Munka Érdem­rend bronz fokozatát Huszonöt éves a bólyi vetőmagüzem A világ húsz országába exportál vetőmagot a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát melése az utóbbi 20 év alatt több, mint kétszeresére emel­kedett, s a növekedés ütemét tekintve Hollandia után a má­sodik helyet foglaljuk el a vi­lágban. Különösen szembeszö­kő a kukorica és a búza ter­mésátlagának emelkedése. Az országos átlagtermés őszi búzából 1955-ben 1,57 tonna volt hektáronként, 1965-ben 2,12 tonna, 1975-ben 3,2 ton­na, 1980-ban 4,07 tonna, és 1982-ben 4,39 tonna, Bolyban az elmúlt három évben 6 ton­na. Kukoricából az országos átlagtermés 1955-ben 2,26 ton­na volt, 1965-ben 2,93, 1975- ben 5,02, 1980-ban 5,32, és 1982-ben 6,86 tonna hektáron­ként. A kombinát évek óta 8 tonna felett termel, az idén ér­ték el a rekordot, 9,8 tonnás eredménnyel. Jobb vetőmagot A terméshozamok ijyen dina­mikus és nagymértékű növelé­sének alapja mindenekelőtt a magas biológiai értékű vető­mag. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát a kedvező termőhelyi adottságokat kihasználva ma­gas színvonalú vetőmagterme­lést és -feldolgozást valósított meg, s ezzel meghatározó mó­don vette ki részét a biológiai alap fejlesztéséből. Évente 100 kísérletet állítanak be, s ezek­ben a világ legjobb fajtáit vizsgálják. Kidolgozták a szó­ja-, a borsó- és a babtermelés korszerű nagyüzemi technoló­giáját, amelyet eddig 100 part­nergazdaság vett ót. Szója- és babvetőmaggal az egész or­szágot Boly látja el. A vetőmagüzem ma már egy óriási ipartelep látványát kelti. Ahány év, annyi új létesítmény. 1978-ban épült az ötös szárító (ezt állították át olajról csutka­tüzelésre), a szociális objektum és a laboratórium. A vetőmag­üzemhez tartozik az 1977-ben épült mohácsi uszálykikötő 15 000 tonnás tranzitraktára. A leqújabb beruházást a felfutott szójaprogram jegyében hajtot­ták véqre: 1982-ben 7000 ton­na új tárolót építettek, és át­adták a II. számú tisztítóm űvet­Korszerusítik a csomagolást A jövőben a csomagolás és mag kezelés korszerűsítését kí­vánják elsősorban fejleszteni. A magvakat nemcsak előcsá­vázzák, de különféle növeke­désszabályozókkal is kezelik. Áttérnek a zsugorfóliás és a po­lipropilén zsákos kiszerelésre. A jövőben nem súlyra, hanem szemre töltik a zsákokat, egy- egy egységcsomagba 50, vagy 100 000 szemet töltenek igény szerint. Az újabb szárító üzembe helyezésével a hibridkukorica betakarítási idejét a jelenlegi 3 hónapról 2 hónapra kívánják csökkenteni. Az idén az aszály miatt nagy a kereslet a jó minőségű ve­tőmag iránt belföldön és kül­földön egyaránt. A kombinát ez évben szocialista országokba 9443 tonna, a nem rubel elszá­molású országokba 5771 tonna hibridkukorica-, szója-, borsó- és babvetőmagot exportál. A rubel elszámolású exportjuk értéke 186 millió forint, a dol­lárexporté 137 millió. A 200 főt foglalkoztató vető- magfeldolgozó-üzemben rea­lizálódik a kombinát termelési értékének'40 százaléka, az ösz. szes nyereségnek az 55 száza­léka. — Rné — kapta meg. Kétszázan vehették át a Trischler Ferenc által tervezett bronz emlékplakettet. Az ünnepséget követő­en a részt vevők meg­tekintették az ez al­kalomból megrendezett üzemtörténeti kiállítást. A ..FIRMA BÓLY MAG HUN­GÁRIA” név ismert a világban. Európában csakúgy, mint a tengeren túl, az USA-ban vagy Japánban. A 'bólyi vetőmag húsz országba jut el. Olyan nagy vetőmag-termeltető és ke­reskedő cégek állnak évek óta partneri kapcsolatban a bólyi kombináttal, mint az NSZK-bel. Nord Saat, a Semundo, az USA Pioneer, a holland van der Have, a Nunlhem, a brit Hurst, a francia Griffaton vagy az olasz Agricom. A nyugatnémet gazdák Baranya aranyának ne­vezték a KC—3-as hibridkuko­ricát, amelynek vetőmagját 17 éven át állította elő részükre a kombinát. Hazánkban minden hetedik zsák fémzárolt búzave­tőmag a bólyi üzemből kerül ki. Szója és újabban szárazbab vetőmagból az ország összes nagyüzemét ők látják el vető­maggal. A BMK Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb vetőmagfeldolgozáját üzemelte, ti, amelyben évi 50 000 tonna különféle vetőmagot állítanak elő. Ez akkora mennyiség, amely 1 millió hektár szántóföld bevetésére elegendő. Öt hónap alatt épült Boly térségében évszázados tradíciója van a vetőmagterme­lésnek. Bolyban a Montenuovo birtok, Sátorhelyen az Albrecht főherceg! uradalom foglalko­zott borsóvetőmag-termeléssel és exporttal. Az 1949-ben meg­alakult Bályi Állami Gazdaság­ban korán felismerték a jómi­nőségű vetőmag meghatározó szerepét a növényi hozamok­ban, s erre alapozták a gaz­dálkodást. Amikor a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése meg­kezdődött és megjelent a hib­rid kukorica, az országban az elsők között megkezdték a „hibridüzem" építését. A Boly­hoz tartozó Állomáspusztán 1958. március 10-én rakták le az első szárítóüzem alapkövét. Az építkezés öt hónapot vett Igénybe és az úgynevezett ‘hi b­Országosan újdonság a saját kifejlesztésű gördülő rampa. En­nek segítségével egy targoncás kell csak a vagon megrakásá- hoz. Fotó: Erb János •rid üzemet — ma már nem így hívják —■ még az év október 10-én Fehér Lajos miniszterel­nök-helyettes avatta fel. Az ame­rikai Camball cég tervei alap­ján készült szárító évi 2500 tonna csöveskukorica feldolgo­zására volt alkalmas. A szárítóhoz szükséges fel­dolgozógépeket egy régi mag­tárban állították fel, a rosták óránként egy tonna teljesít­ménnyel dolgoztak az első év eredménye 1450 tonna hibrid- kukorica volt. Fontos mérföldkő volt az üzem bővülésében és korszerű­södésében az 1962-es év, ami­kor egy óránként 5 tonna ka­pacitású gabonatisztitósor be­építésével megkezdték a búza­tisztítást és feldolgozást. Meg­nyíltak az exportcsatornák is. 1962-ben a nyugatnémet Nord Saat cég részére megkezdték a KC—3-as hibridkukorica elő­állítását. 1965-ben már borsó­vetőmagot is dolgoztak fel. Hollandia után a második 1971-ben az országban első­ként kezdték meg az új vető­magfeldolgozó üzem építését. 1972-ben elkészült a II. számú szárító — ma már öt szárító­ja van az üzemnek, s a hato­dikat jövőre építik fel — 1973- ban pedig üzembe helyezték az I. számú tisztítóművet. Azóta „nonstop” építkeznek, a re_ konstrukció, a kapacitásbővítés folyamatossá vált. Időközben tovább színesedett a BÓLY MAG palettája 1973-ban kezd. ték meg a szója, s 1977-ben a bab vetőmag feldolgozását. Hatodik növényük, az árpa az idén lépett be a vetőmagellá­tásba. Az elmúlt negyedszázadban megközelítőleg félmillió tonna különféle fémzárolt vetőmag került ki a bólyi feldolgozóból. A magyar mezőgazdaság ter­Rekord idő alatt készültek el az összesen 750 vagon terményt befogadó silótornyok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom