Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-09 / 309. szám
© Dunántúli napló 1983. november 9., szerda Luther Márton születésének 500. évfordulója A reformátor Ö tszáz évvel ezelőtt, 1483. november 10-én Eisle- benben született egy bányász fiaként Luther Márton, a reformáció elindítója, a hitújító, az első német bibliafordító, a német irodalmi nyelv megalkotója. A wittenbergi morálfilozófia, a bibliaértelmezés professzora, a szenvedélyes, merész reformátor, Wartburg várának titokzatos foglya, az evangélikus egyház atyja, korának, sőt az egész német kultúrtörténetnek eqyik legellentmondásosabb egyénisége. A wittenbergi templom kapujára 1517. október 31-én kitűzött 95 tételével — innen számítják a reformáció kezdetét — Luther olyan mozgalmat indított el, amely a katolikus egyház bírálatára, felülvizsqá- latára irányult, hamar kinőtte a vallásos köntöst, több lett, mint egyházi reformmozgalom. Először az akkori német társadalom szinte valamennyi osztálya, rétege szimpatizált vele, hogy szembeszállhasson a feudalizmussal. A haladó polgárság és a forradalmi parasztság olyan ideológiai fegyvert látott Luther eszméiben, amellyel lerázhatja láncait. A fejedelmek meg azt remélték, hogy az egyházi birtokokkal saját gazdagságukat, azzal meg hatalmukat, tekintélyüket növelhetik majd. A túl nagy és túl színes tábor persze gyorsan kettészakadt: a patrícius polgárság és a népi szárny céljai túl messze voltak egymástól. Ez vezetett a parasztháborúhoz, amelyből a feudalizmus került ki győztesen, megszilárdítva bástyáit a fejedelemségekben, pontot téve-az ország végzetes széttagoltságára. Azzal, hogy Luther egyik legfontosabb tételében leszögezte: ,.A bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg”, új viszonyt teremtett az ember, az egyház és az Isten között. Fölöslegesnek mondta ki az egyház szerepét, illetve arra korlátozta, hogy a paook a bibliát magyarázzák, közvetítsék. S ehhez volt elengedhetetlen a nép számára saját anyanyelvén hozzáférhető biblia. Igaz, hogy a tömeq többet akart, mint maga Luther. Az is igaz, hogy a forradalmi láng gyújtója későbben tudott lépést tartani a változásokkal, szembeforult a szabadságáért küzdő néppel, a régi rend oldalára állt. Mégis vitathatatlan, hogy a katolikus egyház kritizálásával elsőként ébresztette fel azt a szabadságvágyat, önállóságra és méltóságra való igényt és törekvést, amely a későbbi polgári forradalmakhoz vezetett. Jól látta, hogy a társadalom felemelkedéséhez saját nemzeti nyelvre van szükség. Olyan nyelvre, amelyet a Rajna mentén éppúgy értenek, mint a tengernél. A szászok éppúgy, mint a bajorok. Az egyház addig támadhatatlan hatalmának megkérdőjelezésével önállósággal ruházta fel az embert, felelősséget adott a kezébe. Az ember önmaga ura, csak isten előtt felel tetteiért, bűneiért. Csak a hit fontos — hirdette Luther. A hit forrása pedig a Biblia. Bibliafordításához Luther az Ó- és Újtestamentum eredeti héber, illetve görög szövegét használta. Segítségért fordult a kancellária hivatalos nyelvéhez a nyelvtani formákért, a néphez pedig a szókincsért. Innen merített ahhoz az ízes, közmondásokkal, szólásokkal teli, képekben gazdag, mégis egyszerű, érthető, hatásos, pontos nyelvhez, amely, ha kellett, keményen dorgált, ha kellett, lágyan csengett. 1530-ban írja Luther Márton (Nyílt levél a fordításról): „Nem a latin szöveg betűitől kell megkérdezni, hogy kell németül beszélni, ahogyan ezt ezek a szamarak teszik. Az anyákat kell megkérdezni ott- hgn, a gyerekeket az utcán, az egyszerű embert a piacon, s ezeknek a szájából kell ellesni, hogyan beszélnek, s eszerint kell fordítani, így értik majd meg, és veszik észre, hogy németül beszélnek velük...” Hangsúlyozza az anyanyelv szerepét, de nem kényszeríti rá senkire saját munkáját. Azt is mondja, hogy mindenkinek jogában áll jobbat csinálni — ha tud. Maga Luther jól tudja, de akik sosem próbálták, nem sejthetik, micsoda művészettel van dolguk, s mennyi szorgalom, tudás, értelem kell a jó fordításhoz. „Tiszta és világos németet" akart nyújtani, s ehhez sokszor hetekig kereste a megfelelő szavakat. Luther megdöbbentő indulattal utasítja vissza, hogy a korlátolt pápisták bíráskodjanak, ítélkezzenek műve fölött. Luther sok vitairatot, értekezést, prédikációt írt. Sokat közülük hasonló szenvedélyes hangnemben. (A római pápaságról, A német keresztény nemességhez, A keresztény ember szabadságáról). Egyházi énekeket is fordított ószövetségi zsoltárokból, latin himnuszokból. Említésre méltók publicisztikái is. Születélének ötszázadik évfordulója alkalmából egyházi tudományos tanácskozásokat tartanak mind a Német Demokratikus Köztársaságban, mind világszerte: kiállításokkal, tanulmánykötetekkel emlékeznek meg róla. Társadalmi, művelődéstörténeti jelentősége a mi figyelmünket is megérdemli. Niedzielsky Katalin Az NDK budapesti Kulturális és Tájékoztató Központja novembei 11-ig nyitva tartói kiállításán festmények, grafikák segítségével jeleníti meg a reformátort és világát. Képünkön: a parasztháborúk központjai. Képeinken balról: Odú, kék. és barátcinege megtelepítésére, valamint a Pilisi Parkerdőgazdaság által készítet GAB-odú. Madárvédelem, odútelepítés Tavaly július 1-től lépett életbe az 1982. évi 4. sz. természetvédelemről szóló tör-, vényerejű rendelet. A hazánkban eddig megfigyelt 345 madárfajból fokozottan védett lett 31 faj. A 13 vadászható és a védelmet nem élvező — szarka, szajkó, seregély, szárcsa, mezei veréb, házi veréb, vetési varjú és dolmányos varjú — kivételével, az összes vadon élő faj védelmet élvez. A fokozottan védett fajoknak a tápláléka is védett (pl. kerecsen-ürge). A védett fajoknak, például a nagykócsagnak 50 ezer, a fekete gólyának 30 ezer, a kékcsőrű récének 20 ezer, a fehér gólyának 10 ezer, a vörös vércsének 3000, a kis fakopácsnak 1000, a széncinegének 500 forint természetvédelmi értéke van. Az összeg valamennyi fejlődési állapotára vonatkozik. Jól tudjuk, hogy a vegyszerek használata, a környezet- szennyezés, az élőhelyek pusztítása, az emberi közöny nem fog máról holnapra _ megváltozni. Félő, hogy veszélybe kerülnek a kertek és erdők szorgalmas napszámosai, kártevőpusztítói, a téli etetők kedves vendégei — a cinegék, csuszkák és a harkályok. Talán kevesen tudják, hogy egy cinegepár fiókáival együtt 30—40 kg rovart, petét, lárvát szed össze 80—100 méter sugarú körzetben. Mig fiókái kirepülnek, kb. tizezerszér etet a széncinege, tizenháromezer- szer a kékcinege. Lehet, hogy egy odú kihelyezése olcsóbb és kevesebb veszéllyel jár, mint o környezetre és emberre ártalmasabb permetszerek?! Egy biztos, ott ahol az odúk kihelyezésével sikerült megtelepíteni a cinegéket, az erdők és kertek egészségesebbek, „emberi védelmet” ritkábban, vagy nem igényelnek. A házilag készíthető mesterséges fészekodúknak négy típusa van. Az A odút erdőkbe, nagyobb parkokba érdemes kihelyezni, kékcinege és barátcinege részére. Méretei: röpnyílása 25 mm, mélysége 15—20 cm, szélessége 8—10 cm. A műanyag és eternitcsövekből készítettek az időjárásnak jól ellenállók és könnyen -kezelhetők. A B odú a legismertebb, kihelyezhető kiskertekbe, erdőkbe, de szükség esetén az épület falára is. Széncinege, örvös légykapó, csuszka és rozsdafarkú is megtelepedhet benne. Méretei: röpnyílása 32 mm, mélysége 18—20 cm, A kertekben a házi rozsdafarkú foglalja el a leghamarabb a C. típusú odút. Dombai István felvételei szélessége 10—12 cm. A képen látható GAB odú legnagyobb előnye, hogy nem párosodik. Rendelhető a Magyar Madártani Egyesület Irodáján, A tető mozgathatósága elengedhetetlen az őszi tisztításkor. ára 70 Ft. (1024 Budapest, Keleti Károly u. 48.). A C odút az említett helyek bármelyikére kihelyezhetjük, légykapók, házi, kerti rozsdafarkú és barázdabillegető részére. Adatai: röpnyílása 5x7 cm, szélessége ,10 cm, mélysége 10 cm. A ritkábban készített D odúban kuvik, csóka, búbosbanka költhet. Nagy belvilágú, 8x12 cm röpnyílósú ez a mesterséges fészkelőhely. Az odúk kihelyezésével kapcsolatban néhány tanács: — a röpnyílás déli, délkeleti irányba nézzen; — a költés befejeztével a fészekanyagot ki kell venni az odúból; — a fa oldalágára akasszuk az odút S alakú kampó segítségével, így könnyűvé válik az ellenőrzés és a tisztítás; — a kihelyezés magassága — zavarástól függően — 2 és 4 méter között lehet. Nagy Sándor Újságíróból lett író Emlékezés Zsikó Gyulára A DunánúIi Napló 1965. február 3-i számában gyászkeretes, rövid köz. lemény jelent meg, omely szerint-: „Zsikó Gyula életének 57. évében hosszas betegség után elhunyt.” Immár tizennyolc éve annak, hogy Zsikó Gyula pécsi író, újságíró, könyvtáros, kultúrházve. zető kezéből február elején kihullott a toll, kiesett a könyv és örökre elköltözött tőlünk az élők sorából. Ha nem hunyt volna el fiatalon, akkor most 75 éves lenne. 1908. november 7-én a ma már Pécshez tartozó Magyar- ürögön született. Édesapja — akit már ötéves korában elvesz, tett —, autodidakta kádár volt. Anyai ágon kisparaszti családból származott. Már gyermekkorában megismerkedett a sze. génységgel, a nyomorral és ez fiatalon forradalmi szellemet «alakított ki benne. Kitűnő eredménnyel leérettségizett, majd 1928-ban beiratko. zott a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti karára, latin—magyar—görög szakra. Az egyetemtől nem kopott ösztöndíjat, mert tagja volt a pécsi egyetem bölcsészeti karán 1927-ben megalakult radikális irányú Batsányi János Társaságnak. Itt ismerkedett meg a fiatalon elhunyt, kolozsvári származású Kováts Józseffel, a jelenleg Párizsban élő Bajcsa (Holler) Andrással, Dénes Tiborral, Fejtő Ferenccel, Ijjas Jankovits Antallal, Kardos Ti. borral, Patkós Györggyel, Kolozsvári Grandpierre Emillel, valamint Kása Lajossal. A társaság hangsúlyozta, hogy a nép demokratikus jogaiért küzd az irodalom eszközeivel a parasztság elesett sorsának megjavításáért, a földreformért és vallotta a szomszéd népekkel való együttműködés szükségességét. Itt a pécsi egyetem falai között jegyez, te el magát élete végéig az irodalommal. Sokoldalú író lett belőle. Irt verseket, novellákat, ifjúsági regényt, meséket, tanulmányokat. Első verseskötete: a „Szavak, szavak, szép szavak" 1922-ben, a második: „Vágy, munka, élet" címmel 1937-ben jelent meg. 1946-ban: „Jóság árfi" címmel ifjúsági regénye, míg 1947-ben a budapesti Szent István Társulat kiadósában „Mesék" címmel mesekönyve hagyta el a sajtót. Zsikó Gyula újságíróból lett író. Első írásai a ,,Dunántúl" c. napilapban jelentek meg. Ennek a lapnak belső munkatársa, törvényszéki és sportrovatvezetője volt. 1944. december 17-én az „Új Dunántúl" munkatársa lett. 1946-ban a „Független Nép", a Kisgazdapárt pécsi lapiának főmunkatársa, később pedig felelős szerkesztője lett. 1955-től — rövid megszakítással -, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa központi könyvtárában dolgozott, és nagy érdeme volt abban, hogy a szakszervezeti könyvtári hálózat Pécsett és Baranya megyében kifejlődött, illetve felvirágzott. Számos tanulmánya jelent meg a pécsi irodalmi folyóiratokban. írt a Janus Pannonius Társaság folyóiratába: a „Sor-' sunk"-ba, valamint a Magyar írók Szövetsége Dunántúli Csoportjának folyóiratába, a Szán. tó Tibor által szerkesztett: „Dunántúl" folyóiratba. Ez utóbbiban 1953-ban ielent meg: „A szovjet fantasztikus-tudományos és kalandos irodalom" c. írása',' valamint több könyvismertetése. A „Sorsunk” c. folyóiratban (1945) nagyobb tanulmánya látott napvilágot: „A földreform” címmel. 1965. február 3-i számában a Dunántúli Napló igy írt róla: „Gazdag életül áll mögötte. Tisztelettel és szeretettel, a család mély gyászában osztozva búcsúzunk Zsikó Gyulától, barátunktól, munkatársunktól Pusztai József