Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-08 / 308. szám

•mm Apám halat pucolt egy dollárért Vezényel: Leonard Bernstein Telefoninterjú a világelső muzsikussal Péntekien reggel Münc+iervben leszállt egy géppel Mister Hen- ty Grauth Leonard Bernstein szervezője, elfoglalta srdbáját a Hotel Vierja'h res Zeiten-ban és ezzel megkezdődtek az év leg­nagyobb magyarországi komoly­zenei koncertjének munkálatai. Leonard Bernstein, akinek apja még napi egy dollárért halat pucolt a Brooklyn-híd tövében, ma . a ZENE világelső embere; zongoraművész, zeneszerző, kar­mester, esztéta, zenepedagó­gus. Mister Kzauth elárulja a bűvös telefonszámot: 001 ez az Egyesült Államok, 212 ez már New York kerületének hívószá­ma és még 7 számjegy, aztán újabb tárcsázás, majd a vonal végén valaki egy szót mond: — Bernstein! — Jó reggelt Mister Bernste­in! Magyarországról beszélek a november 15—16-i pesti kon­certek alkalmából egy interjú végett . . . Elnézést, ugye meg­érti, de nálunk most este von . . . — Jó reggelt! Semmi baj! Hiszen magyarok emeltek elő­ször a válltfkra, még 1948-ban, Pesten. Soha sehol nem ünne­peltek engem ennyire, koncert utón. Maguk fölöttébb eredeti emberek, nagyon szeretem ma­gukat. Két magyar mesterem is volt itt Amerikában: Reiner Fri­gyes és a híres operettszerző- jük. Szirmai Albert. Annyi év és csak most jutok el megint Bu­dapestre ... — Egy amerikai embernek Pest... — No, én Amerikában szü­lettem, de orosz zsidó vagyok. Apám Rovnóból vándorolt ki, ahol kereskedő és egyben egy kis hitközség ra'bb; helyettese volt. Anyám hasonló születésű. Engem sokáig Lenyuskának be­céztek lányomnak a Nyina ne. vet adtam. Őseim emlékére Ír­tam első szimfóniámat a Jere­miás siralmai-báJ. Hót az egy dollárért halpucolás igaz volt, de apám néhány évvel később már csak a zongoratanáromnak hat dollárt fizetett óránként. Szegény öreg, még Harward­egyetemista koromban is éve­kig kesergett, hogy mi lesz a parókoüzletével, ha én muzsi­kus pólyát választok, hiszen há. ram évszázadik visszamenőleg kereskedő család voltunk. — ön mindent tud a zenéről. Megfogalmazná egyetlen szó­ban: mi a zene? — Maga megfogalmazná így, hogy mi az élet? A szerelem? Halói? Én 65 éves vagyök, de a zene csodáját teljességében még mindig nem fejtettem meg. — Mint o zene egyetemes művelője mit szól az ifjú nem­zedéket világszerte meghóditó rockzenéhez? — A zene társadalmi jelenség is. A rock a világméretű nyug­talanságot jelzi. Mint minden zene, lehet jó és rossz. Gondol­jon Chick Cöreára, akit én fe­deztem fel és aki Mozart hang­versenyt is zongorázik. A lé­nyeg: a rock is mindig marad­jon meg a tonalitás mellett, vagyis a választott hangnemen belül. — Miért a Bajor Rádió zene­karával jön? — Ebben a hatalmas, 104 ta­gú zenekarban elegendő ütő­hangszer van. Hiszen Pesten Bartók: Zene húros, ütőhang­szerekre és cselesztára című művét vezénylőm és az én 1980-ban szerzett Divertimento, mat. Sok ütésre van szükség. Emlékszem, Pesten is ezt a Bar- tók-müvet dirigáltam. Nagyszerű zenei élet volt ott akkor, példá. ul sokáig önöknél dirigált Klem­perer. Mostani koncertem har­madik műve Schumann: II. C- dúr szimfóniája amit 48-ban a magyar zenészek kérésére éjjel egy óráig próbáltunk, de koncert után vállra emeltek. Ezt a turnét minden kelet-európai országba szerettük volna elvin­ni, de csak a magyarok tudták megszervezni. így egy münche­ni, két pest; és egy ljubljanai hangversenyből áll majd. Pes­tet érzem legfontosabbnak, ezért a november 16-i budapes­ti koncertet a magyar mellett a Bajor Tv is egyenesben köz­vetíti. Tehát — viszlát Pesten! Földessy Dénes Két estén három előadás Jelenet a Balalajkin és társai című színműből A galambtenyésztő férj félrelép Pécsett vendégszerepei a moszkvai Szovremennyik Színház Ellopták az Esterházy-madonnát... A világ eddigi egyik legnagyobb mííkincsrablása Budapesten Pécsi előadósokkal kezdte magyarországi vendégszerep­lését a moszkvai Szovremeny- nyik Színház: szombaton és vasárnap a Nemzeti Színház­ban lépett fel a neves társu­lat. A várakozás Pécsett külö­nösen nagy volt, mert bár a két színház már évek óta rend­szeres művészi kapcsolatban áll egymással, a társulat teljes, önálló produkcióval most állt először az itteni közönség elé. A legfontosabb, amit a Szov- remennyikről tudtunk, hogy „színészcentrikus’' színház: a látottak igazolták ezt. Kivá­lóan képzett, fizikai és szelle­mi képességeikkel maximálisan bánni tudó színészeket láttunk, akik nemcsak el tudták képzel­ni a figurát, hanem életre is tudták kelteni, s nemcsak nagy- jában-egészében, hanem rész­leteiben is. Számunkra kissé szokatlan ez a túlrészletező előadásmód. Mindent eljátsza­nak, szinte ráérősen; nem a mondatokat, persze, hanem a tartalmakat — a mögötteseket is, időt hagyva, hogy kövessük a gondolatot. Nem tagadható, hogy ez né­hol túl lassú tempóval jár együtt; a második este első darabja (Szaltikov-Scsedrin: Balalajkin és társai) emiatt ke­véssé kötötte le figyelmünket. Remek színészi alakításokat azonban itt is láthattunk: el­sősorban a rendőrfőnököt ala­kító P. I. Scserbakovra gondo­lok (a darab két múltszázadi „liberális" nemes rendőrségi megmérettetéséről szól). Scser- bakov az est második részében is feltűnik mint Vampilov: Ka­land a lőmettőrrel című szatí­rájának főszereplője. A lefelé taposó, fölfelé hízelgő, a klasz- szikus orosz irodalomból is oly jól ismert hivatalnok mai vál­tozata ő. (A rendező: G. A. Tovsztogonov, illetve V. Fokin.) A most látott három produk­ció közül alighanem az első este bemutatott Gurkín-darab, a Szerelem és galambok volt az, amelyben a Szovremennyik legjobban felmutathatta eré­nyeit. A történet egyszerű, sőt naiv. Egy férj, akinek nincs más szenvedélye, mint a ga­lambtenyésztés, balesete után utókúrára megy Szocsiba, ahol is a szerelem összehozza Raiszával: házassági szándé­kukat levélben jelentik be a feleségnek. A végére természe­tesen minden rendbejön: férj és feleség — félve a falu szá­jától - titokban a folyóparton találkozgatnak. A színészeknek ajándék min­den egyes szerep. Jólelkű, eset­len férj, harcias, de szentimen­tális feleség, mosolygó, csábí­tó, részeges szomszéd, vad ka­masz gyerek: alapképletek, amelyeket remek színpadi alak­ká öltöztettek fel a Szovremeny- nyik művészei a nézőtér han­gulatát a lélegzetet visszatar­tó csendtől a harsogó neveté­sen át a vastapsig vezetve. S még arra is volt szándéka és tudása a stábnak, hogy öniro- nikusan felnagyítsa, s mintegy görbe tükörben bemutassa a mai szovjet színjátszásra gyak­ran jellemző érzelmességet és teatralitást. Emeljük ki név sze­rint a férj és a feleség ala­kítóját: G. Frolov illetve Ny. Dorosina. A rendező: V. Fokin. Mindkét estén zsúfolásig megtöltötte a házat a közön­ség: moszkvai vendégeink szép emlékkel utazhattak tovább budapesti szereplésükre. G. T. Aligha akad ép­eszű ember, aki megvásárolja a képeket A csempészek fekete napjai Szigorú ellenőrzés a határ- állomásokon Nyilatkozik a múzeum főigazgatója — Itthon és külföldön óriási visszhangot és megdöbbenést keltett a szombat éjszakai bu­dapesti műkincsrablás, amely­nek során, mint már jelentettük 7 igen nagy értékű festményt loptak el a Szépművészeti Mú­zeumból. Garas Klára, a múzeum fő­igazgatója ezzel kapcsolatban Szőke Lászlónak, az MTI mun­katársának elmondta: — Legértékesebb képeinkből loptak el. Mindenekelőtt a két elrabolt Raffaello-kép, az Es­terházy madonna és az if­jú képmása febecsülhetetlen értékű, annál is inkább, mert Raffaello-mű kevés lelhető fel a világ múzeumaiban. Mind­két kép a legutóbbi napokig a Raffaelo emlékkiállításon sze­repelt, s alig néhány napja ke­rült vissza állandó helyére. A többi eltűnt alkotás is az olasz reneszánsz legszebb festmé­nyei közé tartozik, a Tintoretto- és Tiepolo-képek szintén rend­kívül értékesek. — A múzeumi veszteségek történetében ez a műkincsrab­lás a legnagyobbak közé tar­tozik, s talán nemcsak Euró­pában. Ezért is kíséri olyan nagy figyelem és érdeklődés az eseményt. Vasárnap és hétfőn Bécsből, Rómából, Londonból és Berlinből sorra telefonáltak a Szépművészeti Múzeumba, nemcsak újságoktól és egyéb hírközlő szervektől, hanem a múzeumokból és hasonló társ- intézményekből is tudakozód­tak, s a legnagyobb megdöb­benésüknek adtak hangot. — Azt is el kell mondani, hogy sajnos az utóbbi időben világszerte veszélyesen növek­Raffaelo Esterházy-madonnája szik az ilyen és hasonló mű­kincsrablások száma, olyany- nyira, hogy számos nemzetközi konferencián foglalkoztak már kizárólag ezzel a témával. — A Szépművészeti Múzeum­ból ellopott alkotások valóban az európai és az egyetemes művészet legjelentősebb alko­tásai közé tartoznak, s ezért is remélhetjük, hogy a nyomozó- hatóságoknak a lakosság se­gítségével és a nemzetközi köz­vélemény segítségével sikerül visszaszereznie ezeket a képe­ket. Külön szeretném hangsú­lyozni: nagyon fontos lenne, hogy épségben sikerüljön nyo­mára bukkanni az alkotások­nak. A képek felbecsülhetetlen értéke miatt nehezen lehet el­képzelni, hogy igazi gazdára találhatnak a festmények. Végül szeretném elmondani, hogy a múzeum a műkincsrab­lás ellenére is a megszokott nyitvatartási időben látogat­ható — fejezte be nyilatkoza­tát a budapesti Szépművészeti Múzeum főigazgatója. * Fekete napok köszöntöttek a feketézőkre és csempészekre szombat délutántól. A vasár­napra virradó éjszakán elköve­tett képrablás miatt ugyanis az ország valamennyi határát­kelő helyének hivatalos szervei szigorú ellenőrzésre kaptak utasítást. Közöttük természete­sen a Ferhegyi repülőtéren, mint határátkelő állomáson is fokozottabban ellenőrzik az uta­sokat. Ráadásul a háromnapos" munkaszünet miatt kétszeresé­re, némely határátkelő helyen háromszorosára nőtt a forga­lom. Ez a tény nagy terhet he­lyez a hivatalos szervek vállá­ra, mivel a szokásosnál sokkal nagyobb tömeget kell ellenőriz­ni. Röszkén például rendkívül sokan lépték át a határt, és ez a tömeg tegnap este már ha­zafelé áramlott. Nagy volt a forgalom Sopronnál is. Feri­hegyen viszont a szokásos utastömeg jelent meg, felszál­lásra készen, illetve a gépek­kel Budapestre érkezve. A szi­gorú ellenőrzés következtében várhatóan megnőtt a szabály­sértési hatóságok munkája, hi­szen az erős szűrőn nyilván sokan fennakadnak a kisebb feketézők, csempészek közül. A nyomozás eddigi megálla­pításai szerint feltételezhető, hogy az ismeretlen elkövetők száma két-három fő lehetett. A betörőtolvajok a helyszínt, az ottani körülményeket ismer­ték. Feltehetően fiatalabbak, vagy legfeljebb középkorúak. A bűncselekmény végrehajtá­sához saját, lopott, vagy bérelt gépkocsit használtak. Sajátos módszer Lány, aki falra mászik No, nem mérgében. Ez a hob bija, szenvedélye, mitöbb: ke­nyérkereseti lehetősége. A hu­szonnégy éves Kerényi Ágnes a budapesti Kristály hegymászó technikát alkalmazó szolgáltató gazdasági munkaközösség ve­zetője. — Pontosabban közös kép­viselője. Mert ezt nálunk így hívják — magyarázza. — A tevékenységünk lényege az, hogy állványozás nélkül magas épületeken — ipari és mező- gazdasági létesítményeken — állagmegóvó munkát végzünk. Két szakemberünk van — egy építészmérnök és egy festő­mázoló —, a többiek „betaní­tott munkások". A csoportban négy fiú és hó. rom lány dolgozik. Legutóbb a Zalaegerszegi Ruhagyár épüle­tén fém ablakkereteket festet­tek, üvegeztek és fugáztak. — Annak idején a hegymá­szók tulajdonképpen azért vál­laltak alkalmi munkákat, hogy túrafelszereléseket tudjanak vásárolni. Közben kiderült, hogy ebből meg lehet élni, és sorra jöttek létre először a hegymászó polgárjogi társasá­gok, aztán a gazdasági munka- közösségek. Az utcán az emberek — bár egyre megszokottabbá válik a kötélen aláereszkedő alpinisták látványa — még mindig meg­bámulják őket. — Én is megnézem, ha valaki lóg a falon — nevet Kerényi Ágnes. — Miért? — Szép látvány, nem? Nemcsak munkamódszerük sajátos, munkaintenzitásuk is. Naponta 14—16 órát dolgoz­nak. Szeretnek minél előbb túl lenni a munkán. Ez persze nem mehet az alaposság rovására, öt évi garanciát vállalnak. Kint a természetben alapsza­bály: felelőtlenségeddel nem­csak a saját életedet, de má­sokét is veszélyezteted. így van ez akkor is amikor „csak” egy bérház vagy gyár falán lógnak. A munkavédelmi szabályok azo­nosak a hegymászók baleset­védelmi szabályaival. — A hegymászók általában nagyobb akaraterővel, kitartás­sal és szívóssággal rendelkez­nek és rendkívül nagy bennük a közösségi tudat, az összefo­gás is. Nekem annak idején az egyik osztálytársam, mesélt na­gyon sokat az élményeiről, így kerültem a hegymászók közé. Kiskorom óta mindig sportol­tam valamit — nagyon szeretek szabad elhatározásból mozogni. A hegymászásban az a csodá­latos, hogy eljuthatsz olyan he­lyekre és olyan élményekben le­het részed, ami keveseknek adatik meg. A hegyekben egy napfelkelte vagy egy hófúvás előli megmenekülés felejthetet­len emlék marad. Ugyanakkor az embernek teljesen uralnia kell a saját testét — nagyon kell koncentrálnia, de egy-egy lépés, mozdulat mégis kimond_ hatatlan örömet okoz. .Csapó I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom