Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-06 / 307. szám
IO Dunántúlt napló 1983. november 6., vasárnap Már 1,9 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt A reális nemzeti Atomerőmű, 1983. november flz elektromos ellenőrző és irányité rendszer az l-es blokkban hatezer mérést végez folyamatosan, a blokk kétezer részegységét működtetik távirányítással Dermesztőén, félelmetesen szép a reaktor. Talán még soha egyetlen magyar mondatban sem került egymás mellé ez a három jelző, de nem tudom •másként hazánk első nukleáris erőművének szívét leírni. A Pák. si Atomerőmű olyan lenyűgöző emberi alkatás, amelyben a ha. talmas műszaki teljesítmény melleit a szépség is kifejeződik. Az I—11-es blokk üzemi főépületében, a 250 kilopondos darupálya járdájáról, negyven méternyi magasból nézzük az l-es reaktort. Tulajdonképpen csak rálesünk, hiszen a járda vasajtóval van lehatárolva, azon túl mór nem lehet menni, üzemel az atomerőmű első egysége. november elejéig 1,9 milliárd kilowattóra Villamos energiát termelt már. A 165 000 lég köbméternyi helyiség falai sötét vajszínűek, a berendezések ezüstösen csillogó szénacélból vannak. Mint az első blokk avatóünnepsége alkalmával Radnóti István ügyeletes mérnök elmondta a blokk 415 MW villamosteljesítménnyel dolgozik, munkája zavartalan. Pónya József, a PAV vezérigazgatója, az atomerőmű l-es blokkjának agyközpontjában hozzátette, hogy az elektronikus irányító és ellenőrző Átmegyünk a II-'es vezérlőbe, tucatnyi mérnök, technikus és még a szerelők is dolgoznak, próbálják a műszereket. Lámpák, jelzők ezrei, színes képernyős monitorok tucatjai vannak a teremben. A turbinaház kék acéloszlopokon nyugszik, a falak vajszínűek. a csövek ezüstösen csillognak, a turbinák sárgák. Az l-es blokk két szekunderköri egysége működik, a ll-es blokk 3-as turbináját még ebben a hónapban idegen gőzzel kipróbálják. Kimegyünk a turbinacsarnok tetejére, ötszáz méter hosszú, 24 méter magas épület. Ebben helyezik majd e| a 4 reaktorhoz tartozó 8 turbinát. Olyan érzés a tetőn sétálni, mintha időgépbe ülnénk. Amott az épület elején az l-es reaktor működtet; az összesen 440 MW-os teljesítményű két turbinát, kicsit észak fele, úgyszintén nem látni kívülről, a ll-es reaktor és a turbinák szerelése folyik. Tovább haladva mintha három évet visszarepültünk volna az időben: a 111-as reaktorcsarnokban folynak az előkészületek a tartály beemelésére, itt is beszerelték már a 250 kilopondos darut, a falakat lefestették azzal a különleges festékkel, amelynek minden négyzetméte. rendszer mintegy hatezer mérést végez folyamatosan, a blokk kétezer részegységét működtetik onnan. A termelés folyamatát csak ezzel a korszerű számítógépes, a részfolyamatok •mindegyikét azonnal képernyőre vetítő vezérléssel lehetséges biztonságosan irányítani. Szükség is van erre, a maghasadás színihelyét, a reaktort már ember nem közelítheti meg. Ezért néztük mi is az avatás előtt néhány nappal a ll-es blokk feletti járdaszakaszról, távolról az l-es reaktort. A ll-es viszont még szerelés alatt áll, a belső berendezéséket építik be. Balogh Ernő, az ERBE kalorikus főmérnöke mondja, hogy az alattunk levő, kisebb átmérőjű henger alakú medencébe hozzák be majd konténerrel az üzemanyagot, 312 fűtőanyag kazettáiban és 37 szabályzó kö- tegben, összesen 42 tonnát. Az átrakó gép innen a zsilipeken keresztül átrakja a mellette levő ötszög.letes aknába, majd onnan ugyancsak zsilipeken a reaktortartályba helyezik. Az ötszögletű aknában tárolják a kiégett fűtőelemeket, hűtött víz alatt, 3—4 évig itt pihentetik, mielőtt elszállítják, n re 2500 forint és 30 futball- pályányi területet kell vele bevonni. Felülről nézünk a reak- torcsarnokba, helyén van már a hat primerköri gőzfejlesztő is. így állt 1980 tavaszán az l-es. Megtettünk vagy 450 métert a tetőn, mire a IV-es reaktor her. metikus blokkjának építéséhez jutunk. Mintha négy, négy és félévet visszaszáladtunk volna az időben . . . S ha már az atomerőmű építése ilyen látványosan felidézi a múltat, jegyezzünk fel néhány nevezetes dátumot is az építés történetének utolsó éveiből. 1978. december 7-én kezdődtek a lll-as és IV-es blokk földmunkái, 1980. október 17-én 17 óra 5Ö perckor érkezett meg az első friss fűtőelem szállítmány az erőmű területére, ugyanezen a napon szállították be az I- es reaktortartályt a főépületbe. 1981. július 17.-én, 1 óra 30 perckor megérkezett a nagyberendezésék kikötőjébe a ll-es reaktortartály is. 1981. november 3-án az l-es turbinát idegen gőzzel megforgatták. 1981. december 20-án beemelték a reaktoraknába a ll-es reaktor- tartályt is. 1982. március 16-án 16 óra 41 perckor 20 perc időtartamra megtörtént az l-es túr. A ll-es reaktor-akna. Az ötszögletű akna a kiégett fűtőelem pi- hentetöje Fotó: Erb János bina párhuzamos kapcsolása. 1982. december 12-én, 22 órakor az l-es reaktort a kritikus szintre hozták vagyis megkezdődtek a nukleáris folyamatok. A turbinoház tetejéről mesz- sze látni. Kitárul a paksi táj, amely már mind kevésbé hasonlít a metszetekről ismert Duna- parti képihez: néhány halászcsónak a vizen, a bal parton keskeny homoksáv mögött háborítatlan erdő. A látóhatáron magas löszfal, amely dél felé szelíden ellaposodik. Néhány templomtorony magasodik a fehér parasztházak fölé. A valóság más: a Dunán egymást érik az uszályokkal erőlködő vontatók, a távolban városnyi emeletes ház a dombtetőn, körülöttünk 400 hektáros területen az atomerőműhöz 16 kilométer hosszúságban üzemi vasútvonalat, 14 kilométer Szilárd burkolatú közutat, 25 végleges épületet és 70 000 négyzetméternyi felvonulási épületet építettek. Mintegy 1 900 000 tonna építőanyagot, 86 000 tonnányi technika; berendezést építettek be. Kilenc Erzsébet-híd- hoz elegendő acél- és vasszerkezet, 1500 kilométernyi kábel került az atomerőműbe. Több mint tízezer munkás, 200 vállalat összehangolt, szervezett munkájának köszönhető, hogy már villamos energiát termelnek Pakson. Méhes Lajos ipari miniszter az avatáson többek között arról beszélt, hogy a beruházás a magyar ipar egészének műszak; színvonalára is kedvező hatással van. Talán még egyetlen területen sem volt olyan szoros és eredményes együttműködés a KGST- országok között, mint Pakson. A reaktort Csehszlovákiából, a hő, cserélő berendezéseket Lengyel- országból, a biológiai védekezéshez szükséges eszközöket Bulgáriából, a technológiai szállító berendezéseket az NDK- ból, a turbinák, a gőzgeneráto. rok, szivattyúk a Szovjetunióból érkeztek Paksra. Most is több mint ezer szovjet, lengyel cseh és német munkás dolgozik az erőműben. Két esztendeje az,t kérdeztem Balogh Ernőtől, aki akkor az ERBE paksi kirendeltségének volt a vezető főmérnöke, hogy a magyar szakemberek mit tanultak az építés közben. Azt válaszolta: megtanultak atomerőművet építeni. Egyre jobb minőségben, egyre gyorsabban újabb blokkokat képesek létrehozni. Csodálatos élmény megnézni az atomerőművet. Az építésben részt venni bizonyára fárasztó, nagy felelősséggel, gondokkal jár. Előfordult, hogy életet követelt, emberek egészségét kikezdte. Ak; azonban részt vett, vagy részt vesz ebben a munkában, bármit tesz is később, már nem élt hiába ... Lombosi Jenő önismeretért E lméletileg már igen sokat írtak erről a kérdés, ről. Ismételgetésre te. hát nincs szükség. Ennek ellenére a gyakorlatban a nacionalizmus, s különösen annak soviniszta formája folytonos veszélyt jelent a magyar fejlődésben is. Ha most pusztán szociológiailag akarnánk megközelíteni, akkor érdekes példaként említhetnénk egy gyermekek közötti fölmérést. Ennek keretében a diákokat megkérdezték arról, vajon nacionalisták-e. Csaknem egységes válasz volt minden kérdőíven, hogy nem. Ugyanakkor a kérdőívek sok kérdése között azt is kérték, hogy néhány szóval jellemezzék a különböző nemzetek jellegzetes erkölcsi tulajdonságait. Ekkor kiderült, hogy — a válaszok szerint — az angol kereskedőszellemű, a francia élvhajhász, a német kegyetlen, a cseh kicsinyes, de a 'magyár nagyszerű, lovagias, hű barát stb. A fölmérés azt bizonyítja, hogy akaratlanul, öntudatlanul, spontán módon is él a fiatalokban — nemcsak a nemzeti büszkeség, mely természetesen jogosult, hanem a sovinizmus is. Legyünk büszkék nemzeti hagyományainkra, történelmünkre. Igenis, Petőfit teljesen jogos büszkeség töltötte el, midőn a 48-as forradalmak elültek, s csak Magyarország harcolt még. Az Európa csendes című versét ezért a legszebb hazafias költemények kö. zött tarthatjuk számon. De ugyanakkor Heine nem hazáját megtagadó ember volt, nem magyarkodó német, midőn ugyanebben az időben arról beszélt: ha a magyar elnevezést hallja, szűk lesz rajta a német zeke. Ugyanígy teljesen jogosult, ha büszkék vagyunk arra, hogy a magyar líra világirodalmi jelentőségű, ha arra hivatkozunk, hogy milyen nagy szerepe van a magyar zenének a huszadik század általános zenei fejlődésében, ha a magyar tudomány és a magyar technikai tudás eredményeit soroljuk fel, vagy akár azokkal a technikai eredményekkel büszkélkedünk, melyek lehetővé teszik világmére. tekben a magyar ipari és mezőgazdasági exportot. Viszont mindebből semmiképpen sem szabad annak következnie, hogy más nemzetek gazdaságának természeti feltételeit, művészetük, irodalmuk és szellemi, vagy ipari teljesítményeit lebecsüljük. Vagyis próbálunk úgy büszkék lenni a magyar fejlődésre, hogy az ne jelentse mások becsmérlését. A haladás ugyanis általában azt is jelenti, hogy mindig nemzeti érdekek formájában jelentkezik. A magyar 48-as szabadságharc társadalmi változásokért is küzdött, de egyúttal a társadalmi változások mellett nemzeti élethalálharc is volt. A Magyar Tanácsköztársaság sovinizmustól mentesen küzdött az ellen az antantkövetelés ellen, mely a magyar nemzeti érdekeket is igyekezett sárba tiporni. És egyáltalán nem véletlen dolog az, hogy a magyar baloldal a Márciusi Fronttól kezdve a II. világháború befejezéséig, sőt utána sem csupán a magyar munkás- osztály helyzetének, vagy a magyar föld nélküli zsellér helyzetének megváltoztatásáért küzdött, hanem harca egyúttal nemzeti harc volt. Egy baloldali lap éppen úgy azt hirdette magáról, hogy azért küzd: „Magyarország Magyarország ma. radjon", mint ahogyan József Attila így írt: „Adtál földművest a tengernek, adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat.” A szocialista fejlődés éppen azokkal hozott bennünket egy táborba, akikkel keservünk ezer év óta rokon. S igaz, hogy még e táboron belül is fel-fel- merül időnként a nacionalizmus a legkülönbözőbb formák ban, a helyes válasz erre is csupán a szocialista hazafiság lehet. S ennek a hazafisógnak csaknem fél évszázados fejlődés is megadja a tartalmát. Mit jelent tehát az, ha a soviniszta nacionalizmust élesen szembeállítjuk mind a haladó patriotizmussal, mind pedig a szocialista hazafiasággal? Ez a tény mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy történelmileg ob. jektíve a magyaroknak, és az őket körülvevő nemzeteknek kö. zös érdekeik voltak. Szép tanú- bizonysága ennek az, hogy a II. vfláqhábo-ú idején a magyar kormányzat sem volt kénes a Hitleréi elől menekülő lengyel katonáknak a kiadatására, hiszen olyan erős volt hazánkban a lengyelek iránti rckonszenv. S immár csaknem negyven éve ezeknek a népeknek valamilyen formában közös a történelmük. Midőn egyik vagy másik ország jobban fejlődik, mint a többi, ez bizonyos értelemben közös büszkeség is. S az utóbbi évtizedek története szintén közösen .és konkrétan érintene ezeket a népeket. Nem vo't közönyös a magyarok számára az. hogy Csehszlovákiában sikerült, és hogyan sikerült stabilizálni a szocialista társadalmi rendszert. Ugyanígy nem nézzük semlegesen azokat a gazdasági és politikai nehézsé. qeket, amelyek napjainkban a lengyel fejlődést jellemzik, mi_ vei nagyon jól tudjuk: a problémák megoldása közös érdeke a különböző szocialista fejlődés útját járó országoknak. A szocialista hazafiság tehát a szolidaritás ér- zésébeh is megnyilvá. nul, de a szolidaritás érzése azon az alapon fejlődik ki, hogy mi magunk valóban büsz_ kék vagyunk azokra a viszonylagos eredményekre, melyeket elértünk. De éppen ez az oka annak is, hogy módszereinket nem tartjuk modellnek. Nem örvendezünk, ha egy-egy másik. nem általunk megkísérelt módszer elbukik. Mindenkinek tanulnia kell, és lehet a mások sikereiből és tévedéseiből Mi magunk is sokat tanultunk sa- iát tévedéseinkből és másokéból. Talán éppen ezért sikerült néhány problémát megolda. nunk. Az, hoav bizonyos gondjaink még megoldatlanok, esetleg éppen abból következik, hoqy volt és előfordul még nálunk nemzed fennhéiózás, hogy sokszor olyankor sem vészünkét valamit, amikor a módszer átvétele csak segítene. Teh&t történelmünk és jele. nünk egyaránt megtanított ben nünket arra, hoqy az igazi, a tartalmi hazafiság mindenfajta gőgnek, még a nemzeti qőgnek is ellensége. S minél jobban megtanuljuk, annál több hasznunk lesz belőle. A ll-es blokk agyközpontja Hermann István
