Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-06 / 307. szám
1983. november 6., vasárnap Dunántúlt napló 7 Kitüntetettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából Munka Érdemrend arany fokozat Hegedűs Lajos Munka Érdemrend ezüst fokozat Újvári Lászlóné Köpcös, vidám ember Hegedűs Lajos. Gazdag élettapasztalattal a háta mögött, sok éves mozgalmi munkával, gyötrődésekkel és örömökkel teli esztendők szaladtak el mellette, oly hirtelen, gyorsan, hogy az már nem is igaz. A mágo- csi termelőszövetkezet elnök- helyettese, a pártvezetőség titkára az idén 59 éves. Egy délelőtt folyamán sok mindenről beszélgettünk, szinte mindig vissza-visszakanya- rodva egy alapgondolathoz: a közösségért dolgozni a legnemesebb feladat. Hegedűs Lajos a Felvidéken született, - Felszőszeliben — galántai járás —, ott, ahol Kodály édesapja állomósfőnök volt. A vidéket 1947-ben, 23 évesen, a lakosságcsere keretében hagyta el. Édesapja, a 19-es vöröskatona és párttag, aki megalakította 1921-ben Felsőszeliben a pártot, s az első párttitkár is volt; élete végéig nem fogadta el a háborút követő évek e furcsa döntését. Az áttelepülés családokat szakított szét. Hegedűs Lajos három testvérbátyja, feleségének pedig 8 testvére ma s Szlovákiában él. Persze, akkoriban a döntésen sokat me- ditálgatni nem lehetett: az akkor 23 éves, nős fiatalember még 1947-ben belépett a pártba, dolgozott, agitált. 1949- ben közigazgatási iskolába küldték — a tanácsok szerveA mozgalmi munkát a DISZ- len kezdte középiskolásként, íz egyetemen KISZ-es volt, s légy évvel azután, hogy a Harkányi Kórházba került, je- entkezett az MSZMP-be dr. tik Mária reumatológus. A elvételénél sokat nyomott a atban, hogy a szakszervezetien közmegelégedettségre in- ézte az üdülések, a nyugdíjaik és a szociális segélyek ennivalóit. 1974-ben, kétéves párttagággal, a járási pártbizottság agja lett ez a kiegyensúlyo- :ott, derűs orvosnő, aki a lártbizottság munkacsoportjá- ian az egészségügy mellett az iktatásügy gondjaival is meg- smerkedett. Pártbizottsági agsága után egy évvel a kór- lázi pártalapszervezet titkárá- 'á választotta, s az ötéves cik- us letelte után ismételten negerősítette funkciójában. Természetesen a mozgalmi nunka dr. Sik Mária orvosi livatása, gyakorlása közben álik jelentőssé: esetében az ígyik jelenti a másik fedezetét s, egyik végzése sem mehet i másik rovására. — Azt hiszem — mondja dr. iik Mária —, hogy sokan el- nondhatják, sajátos feladat i maga területén képviselni, ‘rvényesiteni a párt politiká- át. De még inkább igaz ez az egészségügyben. Ugyan nem ermelő üzem vagyunk, de ázol, hogy mi az embert tesz- zük újra termelőképessé - a ermeléssel kerülünk közvetlen apcsolatba: egyszer bányász- zal, egyszer kőművessel. A ■árházi pártmunka s,gazdaági" része tehát azt jelenti, logy úgy szervezzük, irányit- uk, segítsük a gyógyítást, iogy az minél jobb hatásfokú sg yen: minél gyógy ultabban, minél rövidebb idő alatt aduk vissza az embereknek lunkavégző képességüket. Ta- lasztalatom szerint ez nem- sak a munkahelyeknek Ionos, de még annyira a betegeinknek is. Dr. Sik Mária két évvel ez- lőtt elvégezte, a MLEE filozó- a szakosítóját is, azóta . tazésének előjátéka volt ez —, s 1950 augusztusában Diós- viszlóra került tanácselnöknek, 1954-ben pedig a sásdi járási pártbizottságra munkatársnak. 1960-ban a mágocsi termelőszövetkezet függetlenített párttitkára lett. Az elmúlt 23 év alatt igencsak ütőképes pártszervet hozott létre a gazdaságnál: a szervezettség tekintetében — már ami a szövetkezeteket illeti — úgy hiszem, országosan is az élen vannak. A jól prosperáló, megyehatáron túl is hírnévnek örvendő mágocsi szövetkezet 750 aktív dolgozója közül 150 párttag! Három alapszervezet alkotja az önálló pártvezetőséget. — Könnyű dolgom van — magyarázza mosolyogva. — Aki ismeri Mágocsot, tudja: itt a gazdasági termelőmunka és a mozgalmi munka egyenrangú. Vallom: egyik sem menne jól a másik nélkül. De ezt vallja a vezetőség is ... Sziveri Kálmán, a szövetkezet elnöke a járási párt-végrehajtóbizottság tagja, Hegedűs Lajos pedig a pártbizottság tagja. Az elnök és az elnök- helyettese „azonos úton jár" . . . A pártépítés Mágocson komoly, megalapozott munkával, példamutatóan folyik: a szó szoros értelmében tervszerű. Hegedűs Lajos — hétszeres nítja a marxizmust — a gyakorlat mellett elméletében is megosztja tudását. 'A huszonnégy fős alapszervezetben (ahol a tagok egyharmada orvos, egyharmada műszaki és egyharmada ápolónő, asz- szisztensj ezért is fordítanak nagy gondot az utánpótlás nevelésére, a legalkalmasabbak pártba való felvételére. A szakszervezet, a KISZ munkájának segítése, a párttagok és a pártonkívüliek életének figyelemmel kísérése mellett egy valóban sajátos feladat is jellemzi a harkányi kórházi párta lapszervezetet, ez pedig az ott dolgozók etikai magatartásának alakítása. S ebben a munkában fontos segítséget jelent a pártalapszervezet titkárának, dr. Sik Máriának meleg embersége, orvosi tenagyapa, a legnagyobb unokája is a szövetkezet dolgozója — a fiatalokról így nyilatkozik: — Nekem könnyű lesz átadni a stafétabotot: okos, értelmes, munkaszerető, s mi több, az újat könnyen befogadni tudó fiataljaink vannak. Olyanok, mint mi voltunk? — Talán többek . . . Talán szerencsésebb időben élők. Amikor egy-egy párttagsági könyvet átadok, mindig elmondom: sose feledkezzetek meg arról, hogy honnan indult a mi társadalmunk, s hogy mi volt ebben a párt szerepe. S ha párttag lettél, légy példamutató, több mint a más. Tisztességben, becsületben ... K. F. vékenységének tisztasága, életének nyíltsága. B. L. — Éjszakánként gyakran húsz, harminc, negyven kilométert is gyalogoltunk; lejutottunk egészen Boszniáig. Akkor már megalakult a Petőfi zászlóalj, szerettük volna fölvenni velük a kapcsolatot, de csak 1944. júliusa körül jutottunk el hozzájuk. - Újvári Lászlóné életének legérdekesebb része az az időszak, amikor fiatal lányként Jugoszláviában a felszabadítási harcokban vett részt. — Hogyan került Jugoszláviába? — Budapesten női szabó tanuló voltam. 16 évesen szabadultam. A nővérem is a szakmában dolgozott, rajta keresztül kerültem kapcsolatba a ruházati szakmunkások szakszervezetével. — A szakszervezeten belül működött az illegális pártszervezet is, én magam ennek nem voltam tagja, de feladatokkal azért megbíztak. Volt köztünk egy fiú, akinek az apja Verbácon lakott; ez a fiú partizán volt, s az ő verbáci lakásuk pedig amolyan központként működött. Rajta keresztül kerültünk kapcsolatba a jugoszlávokkal. 1944 elején egy csoportot kellett útnak indítani, s mi tizenegyen vállalkoztunk rá - hat lány és öt fiú. A nővérem is velemjött, szerencsére vele JugoszláviáSzobója kicsi és puritán módon egyszerű. Az osztályos főnővér meséli, csak nemrég sikerült rávenni, hogy a régi, csaknem 30 éves — már-már rozoga - bútorokat lecseréljék. Most betegágyában türelmetlen, nincs hozzászokva a tétlenséghez, amelyre — életében először — 65 évesen, most betegsége kényszeríti. Mohácson nincs olyan ember, aki ne ismerné dr. Agg Zoltánt, a mohácsi kórház szemészfőorvosát és igazgatóhelyettesét. Hiszen Mohácson azóta van szemészet, amióta dr. Agg Zoltán ott él. Ő az alapítója és jelenleg is főorvosa a szemészeti osztálynak. — 1942-ben végeztem el a Pécsi Orvostudományi Egyetemet és ezután tizenegy évig voltam tanársegéd a szemészeti klinikán. 1953-ban jöttem Mohácsra, ahol addig még ban is együtt maradhattam. Az évet végigharcoltuk, csupa fiatalok, a tizenöt évestől a huszonegynéhány évesig, nővéremmel ketten egy rádiós tanfolyamot is elvégeztünk. Aztán még egy tanfolyam következett, ahol legfőképpen a robbantást kellett elsajátítani; igen ritka dolognak számított, hogy nők is részt vehettek ezen. Végül is 1945 áprilisában kerültünk haza Budapestre. — S itthon?- A szakmámban dolgoztam egy darabig, s rögtön bekapcsolódtam a MADISZ munkájába. A pártba 1945-ben vettek föl, de tevékenységem alapján tagságomat 1943-tól ismerték el. Közben férjhez mentem, s 1946 elején a rendőrségre kerültem. A koncepciós perek éveiben leszereltet- tek, arkácsak a férjemet, aki a honvédségnél volt. 1955-ben rehabilitáltak bennünket. A férjemet három év múlva Pécsre helyezték, mindketten azóta élünk itt. A városi kapitányságon az igazgatásrendészeti osztályon -voltam előadó, őrnagyi rangban, s innen is mentem nyugdíjba, egyébként mór 46 évesen, orvosi javaslatra. Mint nyugdíjas is igen aktív, beválasztották a lakóterületi pártalapszervezet vezetősoha nem dolgozott szemész, minden problémával Pécsre kellett utazni. Mindenáron szerettem volna elérni, hogy a kórházban mód legyen szemészeti műtéteket is végezni. Szerencsére támogattak ebben, és 1957-ben tíz ággyal alakult meg a mohácsi kórházi szemészeti osztály. A kórház személyzeti irodájában az őt minősítő káderlapján ez áll: Mindig nagy gondot fordított a mellette felnövekvő fiatal orvosok szakmai felkészítésére.- Az osztály azóta sem bővült és rövidebb-hosszabb időszakokat leszámítva egyedül voltam. Nem tudom, miért — mondja Agg Zoltán tűnődve — de mindig úgy alakult, hogy akiket kitanítottam, akikre már rábízhattam volna komolyabb munkákat, különböző családi okok miatt mind elmentek. így Egy asszony, aki negyed évszázadnál többet dolgozott az üz. letekben és legfőbb jellemzője az átgondolt munka és a csendes hangvétel. —- Mire gondolt, amikor a kitüntetés hírét vette? — A sok-tízezer asszonyra, a kisebb, nem gépesített boltokban, aki a férfinak való hatalmas kartondobozokat emelgeti. Nekik is mindennap magas elismerés jár. F. D. ségébe, tagja a Magyar El-' lenállók és Antifasiszták Szövetségének, s a szövetség országos bizottságának is. Egyébként a társadalmi bizottságban tevékenykedik talán a legtöbbet, amelynek feladata, hogy összefogja és segítse a megyében élő ellenállókat. Számos kitüntetést kapott már életében, köztük a legnagyobbak a Szabadság Érdemrend ezüst fokozata, s a Szocialista Hazáért Érdemrend. Természetesen jugoszláviai kitüntetése is van. November 7-e alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozták Újvári Lászlónénak. D. Cs. aztán legtöbbször én láttam el az osztályos munkákat, operáltam, és a szakrendelést is csinálnom kellett. Ez napi 11- 12 órát vett igénybe, ezenkívül állandó készenlétet kellett tartanom, mert, ha valami probléma volt, legtöbbször csak nekem tudtak szólni. Hányszor volt, hogy hétvégén bepakoltunk a kis Trabantba, hogy induljunk baráti vagy családi látogatásra, kirándulásra, aztán az utolsó pillanatban maradni kellett.- Sajnos, hiányszakma a mienk. Most van ugyan egy fiatal kollegina, aki a szakrendelést ellátja, de hogy ki fogja tőlem átvenni a stafétabotot a kórházban, ha én nyugdíjba vonulok, azt nem tudom. Egyelőre nincs jelentkező. Dr. Agg Zoltán személyi lapján ez áll: Példamutatással, nyíltsággal, korrekt és igazságos állásfoglalással formálta környezetét. Kollégái kivétel nélkül tisztelettel beszélnek róla. Mint mondják, Zoli bácsi soha nem követelt, csak kért, azt is ritkán. Végezte dolgát nagy szaktudással, de szerényen, önmagával szemben igénytelenül, de a munkájában annál igényesebben. Emellett közéleti ember is volt. 1959 óta folyamatosan a kórház igazgató- helyettesi tisztet is ellátja. 1973-ban az Egészségügy Kiváló Dolgozója, 1975-ben Érdemes orvos lett. Most, a gyógyítás szolgálatában eltöltött 41 évét, fáradhatatlan munkásságát a Munka Érdemrend ezüst fokozatával jutalmazták. S. Zs. Munka Érdemrend bronz fokozat Nyéki Lászlóné A pult mögött nem lehet le. ülni. Egyebek között őzért sem, mert akkor leül o bolt áruforgalma is, egészen alacsonyra. Nyéki Lászlóné is végigállt o pult mögött vagy negyed századnyi évet a Hősök terétől ai Kertvárosig: — Amikor befejeztem az ál. talános iskola nyolcadik osztályát. nekem, a mecsekszabolcsi háromgyerekes bányász lányának, dolgoznom kellett. Akkor államosították a kereskedelmet és o Hősök terén,, a Népbolt Állami Vállalat üzletében kaptam munkát. Aztán 1951-ben Szegeden végeztem hathetes, bentlakásos tanfolyamot. így lettem kereskedő. Igaz, fiának születése után másik, könnyebb munkohelyre ment, de a neqyed évszázadot meghaladta a kereskedőpályán, mert 1967-ben visszatért a vál. falathoz és ma o Kertvárosban, a Berek utcai 2. számú ABC áruház vezetőjének egyik helyettese. A főnök már férfi, pontosabban — ismét férfi. Mert o kereskedőpálya az elmúlt évtizedekben női szakma lett, abból a tévhitből kifolyólag, hogy testilea könnyű munka. Pedig, ahogy számolom, naponta átlag húsz kilométert járkál a boltbon, vagyis évente — a szabadságot és más kényszerű távolléteket leszámít, va —, maid 7000, 25 év alatt több mint a földgolyó kétszeri körüljárása. Nyéki Lászlóné ozonbon sosem számolta a kilométereket. Dolgozott. — Mennyi a havi keresete? — Most már átlag havi 5300 forint. — Hogy van a vevőkkel? — Jól! Ha valaki hosszabb ideig dolgozik egyozon üzletben, és csendes o modora, akkor nincs baj. Hiszen a vevő is sokféle, és ő is fáradt, ingerlékeny a munkaidő utáni bevásárláskor, s arról nem a kereskedő tehet. ■Egyféle helyzet azért bántja; amikor valami hiányzik a bolt- ' ból, és a vevő könnyedén megvádolja őket, hogy „Nemi rendeltek!” Pedig rendeltek majd berekedtek, annyit telefonáltak, de — nincs. — A magyar kereskedelem alapcikkel ellátja a vevőt. Más, sajátosabb, választékosabb áru kevesebb vpn, '/vagy hiányzik. Ilyenkor oz elosztást hogyan szervezné meg? — Hozzánk is rendben jönnek a túrajáratok. Ha a járat napján valami nincs, természetesen nem hozhatják. Mégsem kellene megvárni — tíz nap múlva — a következő szállítást, hanem a mi 10—20 sürgető telefonunk helyett, amint érkezik, soron kívül, két túrajárat között is hozni. Ez megnyugtató lenne kereskedőnek is, vevőnek is. — Mit tenne legelőször, ha a belkereskedelmi miniszter lenne? — Nem sokat tehetnék. Az áruellátás nem a kereskedelemtől függ, hanem az ipari háttértől. Az iparhoz pedig kereskedőként nem érthetek. De az áruelosztás dolgában higgye el, könnyű néha a minisztériumot szidni, mert messze van és nem hallja. Nehezebb a sokkal közelebb lévő mulasztókat, akiknek hatalmuk van. Nem mondja- meg, hogy naponta hány órát van a munkahelyén, csak gyakran fáradt. kiváló pártmunkáért emlékplakett Dr. Sik Mária Munka Érdemrend ezüst fokozat Dr. Agg Zoltán
