Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-30 / 330. szám

1983. november 30., szerda Dunántúli napló 5 Emlékkiállítás Megtekinthető január 7-ig Doktor Sándor emlékkiállí­tás, nyílt tegnap Pécsett, a Mozgalmi Házban. A Bara­nya megyei Levéltár és a Me. gyei Művelődési Központ ál­tal rendezett kiállítás számos eredeti dokumentumot mu­tat be a neves pécsi orvos múltjából: családi vonatko­zású iratokat, fényképeket, or. vosi pályafutásának emlékeit és munkásmozgalmi tevé­kenységével összefüggő tár­gyakat, dokumentumokat. A kiállítás január 7-ig tekint­hető meg. Három megye építőipari gazdasági társaságának együttműködése Az építőipari gazdasági tár­saságok közös tevékenységé­nek lehetőségeit beszélték meg azon az eszmecserén, amelyet kedden rendeztek Gyulán. A Békés, a Hajdu-Bihar és a Szabolcs-Szatmár megyei tár­saságok vezetői egyeztették azokat a területeket, ahol együtt tudnak működni, s elvi­ekben megállapodtak abban, hogy a három gazdasági tár­saság folyamatos információ- áramlást valósít meg. Kicseré­lik versenytárgyalási tapaszta­lataikat, közösen lépnek fel belföldi és külföldi munkák vál­lalásában. A kooperációt az építőanyag gyártására, gépbe­szerzésre, a gépek karbantar­tására is kiterjesztik.- A párhu­zamos fejlesztéseket azzal ke­rülik el, hogy egyes speciális, nagy teljesítményű munkagé­peket közösen üzemeltetnek. Egy rádióműsor után Szálak Európában Minden rosszban van valami jó — e közmondás jut eszem­be, ahogy hallgatom Kerner Lőrinc és László Lajos riportját vasárnap reggel a Pécsi Rá­dióban. Méginkább: minden rosszból jó lehet az idő kere­kének szerencsés fordulatával. Mert milyen az emberi termé­szet: oly szívesen fojtja magá­ba, űzi a lélek mélyrétegeibe az őt ért bántalmakat, s he­lyezi fölébük az örömöket! Minden rosszban van valami jó: s most nem is arra gondo­lok elsősorban, hogy a kitele- pítettből sikeres orvos lett, ki­terjedt magánpraxisához csak házainak száma mérhető. Alig­ha lesz ily, nyugatnémet mér­Jobb lesz? Együttműködés a pécsi NKR fejlesztésére Együttműködési szerződést kö. tött a budapesti Híradóteohrfi- ka Vállalat és a Pécsi Ingatlan- kezelő Vállalat, valamint a Pé­csi Híradástechnikai és Gép­javító Kisvállalat a pécsi nagy­közösségi antennarendszerek korszerűsítésére és fejlesztésé­re. A szerződést hétfőn Pécsett írta alá dr. Sirnkó József, a HTV, Tiborc István, a PIK. és Marosy István, a HIRGÉP igaz­gatója. A szerződéskötés kapcsán el­sősorban arra kértünk választ, miként tud segítséget nyújtani a Híradótechnikai Vállalat a pécsi NKR korszerűsítésében, fejlesztésében? A budapesti cég és a pécsi vállalatok további közös mun­kájának alapja, hogy Pécsett épült fel az első nagyközösségi antennarendszer, amelyet teljes egészében a HTV tervezett,, és fejlesztett ki. Korábban az N SZ K- be li H i rsohman n -céggel kooperálva telepítették ezeket a rendszereket. Ma Magyarorszá­gon a Híradótechnikai Vállalat a gazdája a hazai nagyközös­ségi antennarendszerek kiépí. tésének. Kilenc városban mű­ködnek a berendezéseik és kül­piacon is keresettek a termé­keik: ők építették ki a moszk­vai rendszert az utóbbi évek­ben. Magas szintű technikával képesek tehát a pécsi négy rendszer továbbfejlesztését meg­alapozni. A szerződésben a Híradótech­nika Vállalat a négy pécsi rend­szer összekapcsolásának terve­zetét vállalta. Pontosabban komplex tervet készítenek — és szállítják március 31-ig — arra vonatkozóan, hogy milyen mű­szaki lehetőségei vannak a négy rendszer összekapcsolásá­nak: a további kábelrekonst­rukció, illetve kábelfektetés, vagy a mikrohullámú láncolat kiépítése. A tervben meghatá­rozzák azt 'S, milyen berende­zésekkel tudják segíteni a fej­lesztést. Döntéselőkészítő doku­mentum lesz ez, amely a helyi vezetésnek segítséget nyújt az anyagi lehetőségekhez mérten a hosszú távú fejlesztés meg­alapozásában. Amit a HTV technikában nyújtani tud az ma még szin­te hihetetlen. A városi televízió adását kiterjesztheti Pécs vala­mennyi területére, de a rend­szer számtalan új szolgáltatás­ra is képes lesz. Hogy csak né­hányat említsünk: a televízión keresztül kérhetünk orvosi se­gítséget, EKG készíthető a rend­szer segítségével, vagy a pé­csiek vagyonbiztonsága óvható; úgy, hogy a lakások egy rend­őrségi központtal létesíthetnek kapcsolatot. Persze mindez táv­lati lehetőség csupán. Ami vi­szont ma megoldható: a HTV rendszeresen tájékoztatja part­nereit legújabb gyártmányairól. Vállalja azt is hogy a pécsi rendszerek üzemeltetőit rendsze. résén vendégül látja a tapasz­talatcserékre. S ami ennél is fontosabb: rendszeresebb, és megbízhatóbb alkatrész-ellátást ígér, valamint gyors segítséget a javításokban, garanciális hi­bák kiszűrésében. A most kötött együttműködési szerződés első eredménye mór. cius végén, a döntéselőkészítő tervtanulmány lesz. Alapja a rendszer továbbfejlesztésének. Az már itt helyben dől el, hogy mire lesz pénze a városnak? Mit tud mindebből megvalósí­tani? G. M. Steinmetz napok Komlón Emlékezés és szórakozás Két csapzott hajú, melegítés lány a Steinmetz Miklós Szak- középiskola folyosóján. — Rettentően élvezzük ... — Megnyertétek? — Á, dehogy. A kunbélások nyertek, de ők az NB ll-ben kosaraznak . . . Nemrégiben ért véget a mér­kőzés, s a két komlói diáklány - mindketten mohácsiak és kollégisták - éppen ebédelni mentek. Ma az ebéd is ünnepi: rántott hús. Erdős Zsuzsa a IV. c., Parcsetich Juli pedig a IV. a. tanulója. Mindketten egészségügyi tagozatosok, s érettségi után a mohácsi kór­házban fognak dolgozni. Zsu­zsa a gyerekosztályon, Juli meg a női bélén. — Nyakunkban az érettsé­gi ... — Nehéz lesz . . .? — Hu ... ! Juli sorolja: — Fizika, magyar, történe­lem, aztán a szakmai rész, bel­gyógyászat, sebészet, anató­mia, kórtan, ápolástan . . . Steinmetz Miklós kapitányra, a hős parlamenterre emlékezve minden esztendőben megren­dezik a komlói középiskolában a Steinmetz-napokat. E nap a diákoké, s mint azt Rendeki Ágoston KISZ-tanácsadó tanár mondotta, a nap célja, hogy minden diák kapjon egy lehe­tőséget egyéb irányú képessé­gei kibontakoztatására. Mi volt tegnap? A tanításig szüneten kívül, előbb koszorú- zási ünnepség — az iskola előt­ti parkban a parlamenter szobrához az emlékezés és a kegyelet virágait helyezték el a város párt-, állami vezetői, a KISZ és a HNF, az iskola, valamint két Kossuth-bányai szocialista brigád —, majd pe­dig vidám nap kezdődött. Sport­rendezvényekkel — meghívtak erre a Kun Béla Gimnázium és a szakmunkásképző tanulóit —, vetélkedőkkel, tréfás matemati­kai és fizikaversenyekkel. (Pl.: 12 szál gyufával'hány egyenlő területet lehet kialakítani? Megfejtés: hatot!) Kiállítás nyílt az osztályok alkotásaiból; minden osztály tablók segítsé­gével önmagát mutatta be. A II. b-sek például egyik társuk rövid, ám velős orosz nyelvű dolgozatát is odafüggesztették a tablóra, melyben csak 48 hiba volt. . . Mellette egy okle­vél: az alsótekeresi építőtábor­ban végzett jó munka elismeré­se ... Szabó Rácz Mátyásné, igaz­gatónő: — Számunkra, pedagógusok számára is szép, önfeledt jó­kedvvel telített nap, ez a mai. K. F. cével is tehetősen gazdag, ha a történelem nem kényszeríti szülőhazájának elhagyására. Neki egyértelműen jó lett a rosszból. S jó azoknak is, akik néhány nehéz év után házat tudtak építeni, hogy otthont teremt­hessenek új-régi hazájukban, „birodalmi" németek között, akik oly nehezen fogadták be már többségüket, a magyaror­szági kitelepítetteket. Sokan visszaszöktek akkor, sokan maradtak. Mindkét cso­portnak új küzdelmek jutottak osztályrészül. Az itthoniakból nem lett gazdag, nem lett vál­lalkozó (a szó eredeti értelmé­ben tőkés), de viszonylagos jó­módra itthon is szert tehettek az idők múltával. Ugyanúgy szorgalommal, napról napra pontos munkával, mint a kin­tiek. Akiken dehogyis kérném számon, hogy miért lett tőkés legszerencsésebbje. Fontosak az anyagiak, fontosak, tudom, de éppen általuk, hogy van a pénznél a tisztes profitnál is fontosabb: az otthoniét, o haza. Talán ezért van annyi háza, lakása fél Európában, s nem­csak mert telik ró — az otthon­iét minőségét kívánja mennyi­séggel elérni, s ha irigylik is talán ezért-azért, a szó nemes, jó értelmében a visszaszökők, az itthonmaradottak, a haza nehezen pótolhatóságáért már aligha. Mert azért kellett há­zat építeni a Fertő partjára, hogy tiszta időben láthassa a hazát, s amikor már nem vas­függöny fedi a határt, azért kell jönni haza, gyakran. Akik sorsa engedte, s nehéz évekkel terhelve, de itthon ma­radhattak, e nehezebben kimu­tatható gazdagsággal, az ott- hönléttel gazdagabbak. Az oly érték, ami akkor kincs, amikor nincs: amikor elveszik, elveszik. S hiánya éppen azért fájó, mert nemzedékről nemzedékre gyarapíttatott: lakóhelyét vál­totta át vérrel-verejtékkel, örö­mökkel honpolgóri létté, gene­rációk sora. Hogyne fájna, amikor valami elveszett, s kell kezdődnie újra, most már az óhazában, félig újra hazátla- nul. Minden rosszban van valami jó. Jó ez is, a tanulság: az anyanyelv nem perdöntő a ha­zát illetően — a német anya­nyelvűnek hazája Magyaror­szág, ha itt fekszik sírjában nagyapja, dédanyja, ükapja; ha itt nőtt fel, ha az itteni dombok ismerősek idegpályái­ban. A szőkébb hazában gyöke­rezik a biztonság. Új, szűkebb hazát kellett, kell teremtenie még az ország­határon belül költözőnek is. Még így is sok időbe telik az, hát még, ha országot is válta­ni kényszerül, s nemcsak or­szágban tájat. Persze meglelik, s meg kell lelniük új hazáju­kat ott is a kitelepítetteknek. Ha nekik még nehezen, gyer­mekeiknek már könnyebben: ők már németek lesznek újra, s nemcsak anyanyelvűkben. Ki mit tud? - győzelemért kubai út Hazaérkezett a Szélkiáltó együttes Szép élményekkel gazdagodtak Kicseng a telefon. „Rozs Ta. más, tessék!” — mondja egy álmos hang és a telefonon ke­resztül is hallom a háttérben szóló vérpezsdítő latin-amerikai zenét. Találkozót beszélünk meg a pécsi Szélkiáltó együt­tessel, akik a ki mit tud győ­zelemért járó díjként Kubában jártak. Tizenöt napos kinntar- tózkodás és 15 órás repülőút után, hétfőn késő este érkeztek haza az együttes tagjai: Lachner Tamáe (28 éves, ta­nár), Rozs Tamás (23, főiskolai hallgató), Horváth József (22, főiskolai hallgató) és Keresz­tény Béla (27, mérnök). — Nagyon kíváncsiak vol­tunk, hogyan fogadnak minket a kubaiak, hiszen végül is többnyire magyar verseket ze­nészünk meg. Kellemesen csa­lódtunk. Szerénytelenség nélkül mondhatom, az egyik legnép­szerűbb együttesként tartottak bennünket számon. Persze eb­ben az is közrejátszott, hogy az énekkategória győztesének, Falusi Mariann közreműködé­sével csak mi énekeltünk kubai dalokat. A kubai tévé ezt is rögzítette — mondja Lachner Tamás, az együttes vezetője. A küldöttség 64 tagja két hét alatt bejárta az ország há­romnegyed részét. Kubában most tél van, árnyékban plusz 30 C-fokot mutatnak a hőmé­rők. Nem csoda, hogy feltűnést keltettek a magyarok, akik be­lemerészkedtek a 26 fokos ten­gervízbe. A megrökönyödés az­tán fesztiválhangulatba torkol­lott, amikor a pálmafákkal övezett parton is zenélni kezd­tek. Nem maradtak sokáig egyedül. — Ha olyan dalt játszot­tunk, amit ismernek, azonnal közel jöttek. Pillanatok alatt előkerültek a dobok, és reme­kül zenéltünk együtt a mindig mosolygó kubaiakkal. Különö­sen tetszett, hogy a legegysze­rűbbnek látszó parasztemberek is elkérték a gitárunkat több­ször is, és gyönyörűen játszani kezdtek vele — emlékszik Rozs Tamás. A magyar és a kubai tévé vendégeként kifogástalan ellá­tásban részesültek. Jó közérze­tükhöz hozzájárult, hogy meg­kóstolhattak néhány kubai spe­cialitást is. így például az aia r.evű ételt (rizs, languszta-da- labok,' tengeri halszeletek le­öntve csípős, ecetes lével), megízlelhették Hemingway egy­kori pincérének felszolgálásá­val az állítólagos kedvenc ita­lát, a Papa Hemingway dajki- rit (őrölt jég, citromlé, cukor és rumból készült, ízlés szerinti összetételű koktél). Ezzel a jól sikerült jutalom- úttal egy szakasz lezárult a Kubában „pécsi Szélkiáltó" együttes néven szereplő Ki mit tud-győztes zenekar életében. Tovább szeretnének járni a megkezdett úton, és talán mun­kájukhoz azért is igényelhetnek segítséget, mert megyénkben évről évre csökken á hosszú ideig jó színvonalú produkciók­ra képes amatőr együttesek száma. Bozsik L. Ha már helyrehozhatatlan a rossz, mily jó, ha van benne valami jó is: most láthatatlan szálak húzódnak határokon át, kapcsolnak össze népeket. Másként is szövődhetnek, és szövődnek is szálak, kevesebb tragédiával. A kínban, a ki- semmizettségben szövődött, s akkor talán haragos szálak al­kalmas időben barátságok, korrekt gazdasági kapcsolatok, értékek, műveltségek, kultúrák közvetítésére is alkalmatosak. Kívánjunk magunknak oly időket, amikor ezek a szálak csak emberségünkre válhatnak. Mert a rossz megmutatta, hogy gyűlölködésre, szembeállításra is felhasználhatók. Nemesebb értékekre: népek közeledésére, kapcsolatok gaz­dagodására kell őriznünk a rosszban fonód.ott szálakat. B. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom