Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-25 / 325. szám

1983. november 25., péntek Dunántúlt napló 3 Szombaton versenyművek vetítése Diaporáma fesztivál Pécsett Környezeti hatás, mint univerzális ált Halállal végződött az az üzemi baleset, ami augusztus 18-án történt o Mecseken. Vizet szállító tar­tálykocsi borult fel. Kevesebb baleset - több tragédia Az önbecsapás érdekviszonyai Az idei nyár tömeges, több halálos áldozatot követelő üzemi balesetei ismételten ráirányították a figyelmet a munkavédelem helyzetére. Ismételten, hiszen a téma állandóan napirenden van. 1981 óta az üzemi balesetek száma, ha nem is különösen jelentős mértékben, de évről évre fokozatosan csökken — ezt mutatják az országos, s a baranyai statisztikai adatok egyaránt. Volt tehát foganat­ja — ha nem is a kívánt mér­tékben — a figyelemnek, a szi­gorúbb, rendszeresebb ellen­őrzésnek, számonkérésnek és a propagandának. Ezek a statisz­tikai adatok azonban senkit nem tölthetnek el pillanatnyi elégedettséggel sem. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelete hatáskörébe tartó, zó gazdasági egységekben 1981-ben 5417 1982-ben 5200, s idén háromnegyed év után 3853 három napon túl gyógyu­ló sérüléssel járó üzemi bal­eset volt. S ez csökkenő ten­denciát mutat, mint ahogy a táppénzes napok száma és az egy balesetre jutó táppénzes napok száma is. Míg 1982. első félévében 14, addig 1983 hasonló időszaká­ban 17 halálos áldozatot kö­veteltek az üzemi balesetek. (Ebből nyolcat a Béta-bányai, s a bányászattal kapcsolatos tevékenységeknél összesen 11 halálos baleset volt.) Az üze­mi balesetnek minősülő közle­kedési balesetek közül négy volt halálos kimenetelű. A közlekedéshez és a bá­nyászathoz kapcsolódó halá­los üzemi baleseteken kívül még kettő történt más terüle­ten, az első félévben. A statisz. tika adatait azonban ki kell egészíteni azzal a szomorú ténnyel, hogy a második fél­évben október utolsó hetéig újabb három halálos kimene­telű üzemj baleset következett be. A halálos üzemi balesetek oka az esetek túlnyomó több­ségében nem függ össze a termelés technológiai folya­matával: a munka és techno­lógiai fegyelem megsértése, az ellenőrzés lazasága, a fegyel­mezetlenség az elsődleges ok. S nem lehet a munkavégzés technológiai előírásaival össze­függésbe hozni az ittasság mi. att bekövetkezett baleseteket sem. Erre" is vannak tragikus példák az elmúlt 9—10 hónap­ból. A részeg éjjeliőr benn­ég az őrbódéjában, a része­gen munkából hazafelé igyek­vő dolgozó kiesik a vonatból, egy másik munkaidő alolt úgy leittasodik, hogy járni is alig tud, vasúti sínre ül le meg­pihenni, s aztán elgázolja a vonat. A statisztika azt mutatja, hogy idén is a balesetek közel negyven százaléka a bányá­szatban következett be, Az arány tulajdonképpen nem meglepő, ha azt vesszük, hogy Baranyában az összes foglal­koztatott mekkora hányada bá nyász. Az üzemi balesetek ab­szolút száma a sok: tavaly közel kétezer eset történt a bányavállalatoknál, s idén sem látható javulás. Minden más tendenciánál riasztóbbnak tűnik egy furcsa szemlélet eluralkodása: az a felfogás, hogy egy bekövetke­zett baleset okát „célszerű" a vállalati és brigádérdekeknek alárendelten meghatározni. Néhány évvel ezelőtt, amikor a baleseti táppénz a bér 75 százaléka volt, a dolgozó érde­ke is azt kívánta, hogy ha le­het, meg kell kísérelni az üze. mj baleset eltitkolását, átminő­sítését. Ma már az üzemi bal. eseti táppénz a bér 100 szá­zaléka, a dolgozó nem érde­kelt az eltitkolásában. Marad iák azonban más érdekek: egyrészt a vállalat anyagi fe­lelőssége, ha biztonságtechni­kai hiányosságokra vezethető vissza a baleset bekövetkezé­se, illetve az a körülmény, hogy a vállalati, üzemi és a brigádkitüntetések odaítélésé nél a baleseti helyzet alaku­lását is figyelembe veszik. Nem is lehet másképp. Mindez azonban sokszor és sok helyen azzal jár. hogy a baleseti jegy­zőkönyvekben nem az igazi ckokat jelölik meg, nem tárják fel az összefüggéseket. Alighanem ennek tulajdonít, ható az a „divatos megoldás”, hogv a balesetekről szóló je­lentésekben egyre gyakrabban fordul elő a bekövetkezés oka­ként megjelölve a következő meghatározás: környezeti ha­tás. Ez annyira általános és megfoghatatlan, hogy kiváló­an alkalmas a lényeq elkendő­zésére, s éppen ezért a leg­ritkább esetben következik be. lőle konkrét intézkedés, a fele­lősség megállapítása a tanul, sáaok leszűrése. Az mégcsak hagyján, hogy ezzel a módszerrel megoróbál. ják becsapni a statisztikát és meghamisítani a bizcnyítvá. ovikat a felsőbb iránvító szer vek előtt. Ennek a felelőtlen szemléletnek a veszélye első­sorban abban mutatkozik meg, hogy a kozmetikázott jelenté­sekkel és jegyzőkönyvekkel vé­gül is önmagukat és a dolgozó kollektívát csapják be. Dunai Imre Holnap, szombaton, novem­ber 26-án este 7 órakor az If­júsági Házban versenyművek bemutató vetítésével kezdődik meg a III. pécsi, nemzetközi diaporáma-fesztivál. Ellentét, ben a DN-ben megjelent csü­törtöki hírrel, a fesztivál csu­pán kétnapos. Programjában szombaton este az előzsüri ál­tal — a korábban 42 szerző­től beérkezett 69 pályamű kö­zül — bemutatásra elfogadott 13 diaporáma művet vetítik le, amely három NSZK-beli, egy francia és hét hazai pályázó, illetve alkotópáros müve. Kö­zülük négyen pécsiek (Szarvas József, Lovász Károly, Ren- deczky Lajos, 7ám László); a többiek pestiek, s egy alkotó miskolci. A tematikus, általában lírai vagy drámai hatású — han­gulatilag illeszkedő muzsikával átszőtt — képsorok, ponto­sabban „áttűnéses" színesdia- képsorok fotóművészete, a dia- poróma mintegy 12 évvel ez­előtt jelentkezett Magyarorszá­gon, fotóművészek egyéni vál­lalkozásaiként. Nem sokkal ez. után Vácott és Miskolcon, majd négy évvel ezelőtt Pé­csett nemzetközi, illetve orszá. gos fesztiválok sorát indították meg a diaporáma alkotói ' és hívei. A művek minősége azon­ban alaposan felhígult. Kevés valóban nemzetközi mércével megítélhető alkotás került a fesztiválközönségek elé. Ily mó­don, részint a művészeti óg nemzetközi rangjának kivívá­sa, részint az alkotói igényes­ség ösztönzése érdekében két éve, a pécsi fesztivál alkalmá­val megalakult a Magyar Dia­poráma és Multivizió Egyesü­let (MADIME). Az idei pécsi fesztivál szigorúbb mércéje s egyben a tervezett bemutatók egy napra való összevonása már az egyesület koncepcióját tükrözi. Ebben a pécsi feszti­válok gazdájának, az Ifjúsági Háznak elismerten kezdemé­nyező és úttörő szerepe van. A szombat este látható al­kotásokat a fesztivál zsűrije bí­rálja el. Tagjai: Brandstötter György, a Baranya megyei Ta­nács osztályvezető-helyettese; Dozvald János fotóművész; Ha­lász Rezső fotóművész; Makiári Józsel zeneakadémiai tanár és dr. Végvári Lajos művészettör­ténész, fotóművész. Hova tovább? a mindenkori 14 éves kor. osztály általános iskolai tanulmányai utolsó évé­nek derekán válaszút elé ke. rül: hogyan tovább? A pálya, választásban mindig benne van a társadalom átrétegző- désének lehetősége: a gyere­kek szakítanak a családi ha­gyománnyal, más foglalkozást választanak, mirft szüleik. Villány több mint 3 ezer lakosú nagyközség. Általános iskolájában az idei évben 446 gyermek tanul. A két végzős osztály 33 tanulója közül az előzetes felmérések szerint 31 gyerek tovább kí­ván tanulni. Hogy mennyi az esélyük? -— arra közvetve választ ad az a statisztika, amit Garat Józsel igazgatóhelyettes az idei beiskolázási eredményes, ségről felsorol: — Idén 52 nyolcadikos végzett az iskolánkban. Közü­lük öten gimnáziumban 11 -en szakközépiskolában, 26-an szakmunkásképzőben, öten más szakképzettséget adó for­mában tanulnak tovább, s öten álltak azonnal munkába. Egykori tanulóink más oktatá­si intézményben is megállják a helyüket. A Villányi Általános Iskola jelenlegi nyolcadikosai közül elődeikhez hasonló próbatétel előtt áll Teppert Mariann, Győri Edit, Dorn Eszter és Pei. ner Gábor is. Mariann édesapja lakatos a BCM-nél, édesanyja admi­nisztrátor. Mariann azt terve­zi hogy a pécsi Janus Pan­nonius Gimnázium és Szakkö. zépiskola egészségügyi sza­kára jelentkezik, tartalékként pedig a siklósi Táncsics Mi­hály Gimnáziumot választja. — Azt tervezem, hogy nem leszek kollégista, a test­véremmel, aki villanyszerelő tanuló, járok majd be min. den reggel Pécsre iskolába. Ha érettségi utón nem tanú. lók tovább, szeretnék Villány­ban maradni -— mondja Ma­riann. Győr; Edit a pécsi Leöwey Klára Gimnázium általános szakára szeretne bejutni, má­sodikként viszont a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola egészségügyi szakát választotta. Édesanyja pénztáros a villányi vasútállo­máson, — Magyar—történelem szakos tanár szeretnék lenni. Osztályfőnököm is erre biztat, s az ő példája volt számomra a meghatározó a pályavá­lasztásnál. Én sem akarok kollégista lenni: a nővérem­mel együtt járok majd be Pécsre. S ha sikerül az ólmo­mat megvalósítanom és tanár leszek, városban akarok tani. tani és nem falun — fűzi hozzá Edit. Dorn Eszter szülei pedagó­gusok: apja a villányi szak- középiskolában, anyja a be- remendi általános iskolában tanít. Eszter a pécsi Művésze, ti Szakközépiskolában szeret­ne továbbtanulni második le­hetőségként a Leöwey Klóra Gimnáziumot jelöli meg. — Több rajzpályázaton si­kerrel szerepeltem már. Di­vattervező. vagy kirakatrende­ző szeretnék lenni. Egyébként ő is városban szeretne élni. S ha sikerül bejutnia a választott közép­iskolába, Pécsett fog lakni a nagymamájánál. Négyük közül Gábor a leg- bizonytalanabb a pályává, lasztásban. A Nagy Lajos Gimnázium angol tagozatára kíván jelentkezni, második­ként viszont a kereskedelmi szakiskolát jelöli meg — leg­alább is egyelőre. Gábor édesapja géplakatos, édes­anyja mosónő a villányi szak. munkásképzőben. Villánykö- vesden laknak. Ha Gábornak sikerül a felvételi bejáró ta­nuló lesz. — Nekem az angol nyelv tetszik azért választanám azt a tagozatot. Érdekelnek a műszaki dolgok is, azért je­löltem meg másodikként a kereskedelmi iskolát. Még szerencse hogy már­ciusig lehet aludni néhányat a végleges döntés előtt. D. f. Koszorúzás! ünnepségek Koszorúzás: ünnepséget rendeztek Budapesten, a Visegrádi utca 15. számú épületnél, amely először adott otthont a párt Közpon­ti Bizottságának. A képen: Az MSZMP KB nevében Apró Antal, az Országgyűlés elnöke és Lakos Sándor, a Pártélet felelős szer­kesztője koszorúz. A KMP65. megalakulásának évfordulóján A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 65. évfordulója alkalmából csü­törtökön koszorúzási ünnepsé­get rendeztek a XIII. kerület­ben, a Visegrádi utcában, a párt Központi Bizottságának először otthont adó 15. számú épületnél. Az emléktábla előtt diszőr- ség sorakozott fel, majd a Himnusz elhangzása után el­helyezték a kegyelet és a meg­emlékezés virágait. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében Apró Antal, az Országgyűlés elnöke és Lakos Sándor, a Pártélet fe­lelős szerkesztője, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága képvisele­tében Szórádi Sándor titkár és Erdős Endre, a KISZ KB tagja, az MSZMP XIII. kerületi bizott­A magyar történelemnek ke. vés olyan forrongó, a nagy társadalmi változó, sok reményét méhében hordozó időszaka, volt, mint 1918 ősze. Az Osztrák—Magyar Monarchia elveszítette a világháborút a Habsburg-birodalom alkotó ele. meire hullott szét. A magyar munkásság és parasztság, ame­lyet a világháború fokozódó ter­hei mindinkább ráébresztettek jogfosztoít, kizsákmányolt voltá. ra, ha akkor még nem is esz­mei céltudatossággal, de egy­re inkább'hangot adott mélysé­ges elkeseredésének. Sztrájkok­kal tömegtüntetésekkel is ki­nyilvánította: alapvető változást akar a társadalom igazságtalan hatalmi és tulajdonviszonyai, bon. Volt mór arra is példa, hogy miként: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom diadalá. nak és eredményeinek híre el­érkezett Magyarországra is. A háborús vereség hatására megalakuló munkás- és katona- tanácsok október végén győze­lemre segítették az „őszirózsás" polgári demokratikus forradal. mat. A hatalomra került koalí­ció — melynek tagja volt a munkásosztály akkori egyetlen politikai pártja, a Magyarorszá. gi Szociáldemokrata Párt is — befejezettnek tekintette a forra­dalmat konszolidálni akarta a polgári demokratikus rendszert. Néhánv hét alatt azonban be­bizonyosodott, hogy a széthúzó kormánykoalíció képtelen meg­oldani a felgyülemlett szociális és társadalmi problémákat: nem vállalja a radikális földre, formot, végképp óvakodik hoz­zányúlni a tőkés rendszer alap­jaihoz, s nem tud a nehezedő kül- és belpolitikai helyzetben választ adni a „hogyan tovább" sürgető kérdésére. A szervezett munkásság forra­dalmasodó tömegei előtt egyre inkább bizonyossá vált az is, hogy a politikai hatalom része­seként a Szociáldemokrata Párt nem képvisel olyan tudatos szervezett erőt, amely az osz­tályharc következetes véghezvi­telével magához ragadhatná a hatalmat, a nemzet vezetésének feladatát. A történelmi szituáció egy olyan új erő megszületését sága részéről Fabriczki András titkár és Szabó lánosné, a pártbizottság tagja koszorú­zott. A jubileum alkalmából csü­törtökön koszorúzási ünnepsé­get tartottak a főváros XII. ke­rületében is, a Városmajor utca 42. számú házának falán elhe­lyezett emléktáblánál, amely a KMP megalakulásának színhe­lyét jelöli. Az emléktábla előtt a fegyveres testületek tagjai álltak díszőrséget. Mindkét emlékhelyen elhe­lyezték a megemlékezés virá­gait a párt- és a munkásmoz­galom Szocialista Hazáért ér­demrenddel kitüntetett harco­sainak, a főváros dolgozóinak és fiataljainak képviselői. A megemlékezések az Interna- cionálé hangjaival zárultak. követelte amely a munkásosz­tály élcsapataként véghez tud­ja vinni a társadalmi viszonyok gyökeres átalakítását, világos, forradalmi nemzeti programot tud adni az ország lakosságá­nak. Ez az új erő a forradalom szülötte, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja lett, amely 65 évvel ezelőtt alakult meg Budapesten a Városmajor utca 42. szám alatti bérházban meg. tartott gyűlésen. Megalapítói egyaránt támaszkodhattak a Nagy Októberi Szocialista For­radalom példájára tapasztala, tóira és a magyar munkásmoz­galom leghaladóbb hagyomá­nyaira. A párt fnegalapítói há­rom forradalma csoportot képvi­seltek: a Kun Béla vezetésével Szovjet-Oroszországból haza. tért magyar internacionalistákat, a baloldali szociáldemokratá­kat és a forradalmi szocialistá­kat. Politikai programjukként a szocialista forradalom megvívá­sának, a proletárdiktatúra megvalósításának szükségessé, gét hirdették. A KMP tagsága 1918 végén legfeljebb néhány ezer főt számlált; a hatalmon levő koalíciós pártok kezdetben lebecsülték erejét és jelentősé­gét. A kis csapat azonban'alig több, mint három hónap alatt világos forradalmi programjával meghódította magának a nép többségét. S elérkezett 1919. március 21., amikor a két mun­káspárt egyesülésével — máso­dikként a világon — győzött Magyarországon a proletórfor- radalom. A Tanácsköztársaságot a nemzetközi és hazai reakció túl­ereje végül, is legyűrte de nem tudta megsemmisíteni a kom­munista pártot, amely az ille­galitás éveiben, majd a felsza­badulást követő újjáépítés so.- rán, s a második proletárdikta­túra győzelmétől napjainkig azt a szerepet tölt; be hazánk sor­sának olakításában, amit megalakításakor vállalt: a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus esz­meiségével a munkásosztály él­csapataként a nép szolgálatát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom