Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-19 / 319. szám

Gyerekek PÁKOLITZ ISTVÁN Csalogató Széncinke, cin-cin cinege, megvesz az isten hidege; mezétláb, fagyban cidrizel, össze is bújnál, de kivei? hagyjon a dercés hódunyha, csak csípős fölszél ne fújna! Széncinke, cin-cin cinege, ne kéresd magad, gyere be; tusiba komát lábbelit ábdálok ingyért; ám ne hidd, nem holmi hullott-anyagból, hanem — igy dukál ­aranyból! Széncinke, cin-cin cinege, gyere be, jobb lesz idebe; szotyola, köles keverten, akad még farmerzsebemben; dumcsizunk, amig jólesik, utána szunya, reggelig. TÖRŐ ISTVÁN Mese Jajjgat a jajjfa, sir a jegenye, messzire csüng a kutyám begye, ha a kutyámnak volna begye, a görögdinnyéket mind megenné, hozzá a kavicsbányát, hétalvó lányok álmát, napot az égről, csillagot, s mindazt, ki ilyet lódított, jajjgat a jajjfa, sir a jegenye, kutyám feneketlen hasában a mese. GALAMBOSI LÁSZLÓ Kapu Küszöbre lépett a bogár, a fejét félve fölemelte. Kavicstükörben gyík lapult, csigapadon pihent a lepke. A gyikra cirmoló puhán hullott a gyöngytyúk tiszta tolla. Fölszállt a lepke, a kaput a bogár előtt megnyitotta. □ Gyérekek nemzetközi üzenete Hétköznapjainkról a gyere, kék tudnak legtisztábban val­lani, különösen, ha nem szó­ban, hanem érzelmeiken át- r zűrt képekben nyilatkoznak meg. Mert az apróságok és a tinédzser korúak nem tűrik az igaztalan dolgokat, nem viselik el a szemforgatást és a pátoszt, éppen ezért érezzük néha kegyetlennek őket, s né­ha irigyeljük őszinteségüket. Hazánk mindennapjairól küld­tek üzenetet az általános isko­lások az ország legkülönbö­zőbb vidékeiről Indiába és Ja­pánba, két gyermekrajzkiállí- tásra. A hivatalos eredmény- hirdetés a közelmúltban zajlott le az Országos Pedagógiai In. tézetben. A díszteremben dr. Bakonyi Pál, az intézet főigazgatóhe­lyettese ismertette a magyar vonatkozású eredményeket. Az indiai Shgnkar-pályázatra ősz. sze'en kétszáz gyerek rajzát küldték el, és ebből huszonket­tőt díjazott az igényes zsűri. Shankar ma is aktív képzőmű­vész, és vagyonának tekinté­lyes--részéből hozta létre az alapítványt, hogy a világ vala­mennyi gyerekét csábítsa az emberséget, szeretet és a bé­két kifejező alkotásokra. A Csendes-óceán apró szi­gete a Japánhoz tartozó Ka- nanawan, ahol a shankari esz­méhez hasonló gondolatkörben rendeznek évente gyermekrajz. pólyázatot. Erre ötven rajzot, akvarelt, olajképet, illetve li­nómetszetet küldtek a hazai kisdiákok és ezek közül kettő részesült elismerésben. A kél pályázat tehát huszonnégy dí­jat eredményezett a magyar gyerekeknek ebben az évben Ritka nagy sikert hozott az indiai értékelés: Imre Mariann makói diák önarckép pávák­kal című képét Elnöki arany­éremmel jutalmazták. Ezüst­plakettet tizenhármán kaptak, köztük a szegedi Herke And­rea és Ordi Ildikó, a túrái Meleg Zoltán és g Siklóson élő Sárosi Krisztina. Bronzér­met nyolcán vehettek át, s ta­lán nem is véletlenül ismétlőd­tek a lakóhelyek, ugyancsak makói Ecsedi Ágota, és túrái Fejes Zsolt, de elismerésnek örülhettek Monoron. Pakson és Kecskeméten is. A Kananawa- pályázaton két Tolna megyei gy.irek kapott ezüstérmet, mindketten hőgyésziek: Martin Ladiszlausz és Dunszt Orsolya. A makói Imre Mariann ki­nőtt a kisdiák sorból, mire az aranyérmét átvehette: már a szegedi Tömörkény István Kép­zőművészeti Szakközépiskola tanulója. Nem különleges gyerekek a mostani érmesek. Többségük csak szeret rajzolni, élvezi az alkotás folyamatát. De az való­színű, hogy egész életükre megmarad a vizuális kultúra iránti érdeklődésük, érzékeny befogadóképességük. Kriszt György Rendezhettek klubdélutánt A hózban lakó barátok, is­kolatársak, ismerősök számára rendezzetek klubdélutánt! Al­kalomszerűen, vagy egy-egy eseményhez kötötten (születés­nap, névnap, egyéb ünnep). Ezek a rendezvények jó közös­ségformálók, a máskor félre­húzódók is szívesen részt vesz­nek a közös játékban, ha ügye­sen megszervezitek. Ilyenkor még jobban megismerhetitek egymást, esetleg új barátsá­gok is szövődhetnek. A kezdeményezők döntsék el közösen, mikor lesz a klubdél­után, játékdélután, szülinap stb. Állítsátok össze a progra­mot, készítsetek színes plaká­tot, a lépcsöházba vagy kis meghívókat, melyekkel az ün­nepeltet, az ismerősöket meg­hívjátok. A helyszínt színes papírcsí­kokkal vagy ha felnőtt segítő is van, lampionokkal díszíthe­titek. A helyszín lehet egy la­kás, a lépcsőház előtere, őrsi búvóhely, vagy az iskola, kul­túr ház kölcsönkért terme is. Osszátok fel egymás közt a feladatokat: legyen gazdája a meghívóknak, a teremnek, a játékoknak, a büfének (ezt ön­ként — kis irányítással — Ösz- szeadhatjátok: zsíros kenyér, iángos, pogácsa, limonádé). ügyeljetek arra, hogy az egész összejövetel a játékos­ság jegyében teljék el! Ját­szani mindenki szeret: gye­rek, felnőtt egyaránt. Már a belépő is lehet meglepetés. A meghívóra írjátok rá, hogy a belépő egy „ajándék”. Ez az „ajándék'.1, egy új játék, egy tréfás vers, találóskérdés is le­het. Ezzel azt éritek el, hogy a „műsor” egy részét már készen kapjátok, s mindenki szerepel — még ozok is, akik félrehú­zódnak. A vendégeket a kije­lölt házigazda fogadja. A prog­ramot pedig írjátok le, sőt már az előre elkészített plakát mel­lé is kifüggeszthetitek, hogy mindenki lássa. Míg a társaság gyülekezik, a mókamester játszhat az ott- lévőkkel. Ha új jótékötletet ho­zott „ajándékba” valamelyikö­tök, arra jó alkalom ez az idő, hogy bemutassa, megtanítsa a többinek. Keressetek a játék­könyvekben olyan ötleteket, amelyeket az adott helyen a társaság eljátszhat. Egy vicc Jean nagy késéssel ér­kezik az iskolába. — Mi történt? — kérdi a tanárnő. — Egy fegyveres bandita rám támadt. — Uramisten? És mit vett el tőled? — A házi leiadatomat, tanárnő kérem! Készítsetek műsort is, de ez 20 percnél ne legyen hosszabb. Állhat vidám jelenetekből, vil­lámtréfákból, játékos vetélke­dőkből. Kedves ötlet az is, ha ma­gatok készítette meglepetést adtok egymásnak (gyurmafigu. rót, sókerómiát, fakanálbábut, filcből, papírból készült jelző­ket, emblémákat). Ha kicsik is vannak, lehet egy szép mesét elmondani. A hangulatot emeli, ha közösen énekeltek egy-két dalt. A tánc­hoz a zenét szolgáltathatja magnó, lemezjátszó, ügyeljetek arra, hogy sose legyen köztelek unatkozó! Bármennyire vidám a mulat­ság, egyszer be kell fejezni. Már előre közöljétek, hogy meddig fog tartani, s álljatok a szavatok! így a vendégek ÍS jó érzéssel távoznak, s a szü­lők is elégedettek lesznek. A teremben illik rendet hagyni, a díszítést a büfé maradványait eltakarítani, a kölcsönkért esz­közöket visszaadni, a segítők­nek megköszönni munkájukat. Horváth Edit A hazánkban fészkelő ba­golyfajok közül a legkisebb, csupán seregély nagyságú. Eu­rázsia déli tájainak a lakója. Magyarországon több helyen költ, de sehol sem gyakori. Kedveli az öreg, ligetes erdő­ket, az elhagyott gyümölcsösö­ket, különösen ha ott vén dió­fák is vannak. A füleskuvik az egyetlen vo nuló bagolyfajunk, a telet Af rika középső tájain tölti. Ta vasszal az első példányok áp rilisban érkeznek az őszi vo nulás augusztus—szeptemberre esik. Kifejezetten éjszakai élet­módú bögolyfaj, jelenlétét így rendszerint csak a párzási és költési időben sűrűn hallatott, füttyentésre emlékeztető hang­járól állapíthatjuk meg. Nap­közben fák ágain, a törzshöz lapulva pihen. Ha ember kö­zeledik feléje, először csők toli­füleit mereszti fel, és kíván­csian néz arrafelé, de nyomban utána szárnyra kap, és gyors re­püléssel keres újabb rejtekhe­lyét magának. Nem sokkal tavaszi érkezé­sük után kialakulnak a párok. A füleskuvik A költőhelyet a 'hím választja ki, amely általában néhány nappal leendő párja előtt ér­kezik a fészkelőterületre. Több faodut is mutat a tojónak, az pedig azzal jelzi választását, hogy attól kezdve a neki leg­inkább tetsző üregben tölti a nappali órákat. A füleskuvik párok évente csak egyszer költenek. Fészek­anyagot nem hordanak, de az elfoglalt üreget belülről gyak­ran tágítják. A fészekalj több­nyire 3—4 fehér tojásból áll. A tojó kotlik, a fiókák 21—25 nap alatt kelnek ki. A fehér pi'hével borított apróságokat anyjuk éjjel-nappal melengeti, ebben az időszakban a táp­lálékot a hím hordja a fészek­hez. Később már mindkét szülő etet. Elsősorban rovarokat fog­nak, cserebogarakat, éjjeli lep­kéket de nagyon kedvelik a zöld lombszöcskéket is. Apró emlősöket és madarakat csak ritkán zsákmányolnak. Érdekes, hogy vadon élő példányok táp- lálékmarodvónyai között gyak- ran találtak zöld növényi része­ket, az állatkerti példányok pe­dig kifejezetten kedvelték a sa­látát. A fiatal baglyok gyorsan nő­nek. és háromhetes koruk után már elhagyják az odút. Először a közeli ágakon üldögélnek, később már messzebbre is el­távolodnak, de szüleik még leg­alább négy hétig etetik és óv­ják őket. Hazánkban a füleskuvik szi­gorúan védett, eszmei értéke 3000 forint. Állományát elsősor. ban az öreg fák pusztítása ve­szélyezteti. Szerencsére köny- rtyen elfoglalják a tág bejáró­nyílású mesterséges fészekodú. kot is, így a természetes har- kályodukat ezekkel pótolhatjuk A deszkából készült odú röp- nyilása 7—8 cm átmérőjű a fészkelőládikát 3—5 méter ma­Rádió Emlékezetes beszélgetések gasan a törzs közelében kell egy erős ágra függeszteni Fészekanyag helyet az odú al­jára célszerű egy maréknyi szá­raz fürészport szórni, ami a har kályodúk mélyén lévő forgács- darobkakat hívatott helyettesí­teni. Kép és szöveg: Schmidt Egon A ma reggeli JÓ PIHENÉST című információs, szórakoztató magazin szerkesztője, Felső Pál lapzártakor úgy tájékozta­tott, hogy a műsor címének megfelelően a 60 perces ösz- szeállitás sok hasznos informá. ciót tartalmaz, és igyekszik eleget tenni szórakoztató fel­adatának is. A VASÁRNAPI MAGAZIN első 60 percében Tiszay László „Ismerőseink kö­zelről" című sorozatából válo­gat. Ezúttal olyanok hangja szólal meg, akik már nincse­nek közöttünk . .. — Emlékezetes beszélgeté­sek ezek számomra mondotta Tiszay László —, szívesen hall­gattam végig őket, amikor ke­resgéltem, hogy e műsorössze- állításbcn mely részeket emel­jek ki az akkori riportokból. A sorozat első beszélgetése a tévé közismert sportriporteré­vel, Szőnyi Jánossal készült 1974 januárjában, Harkány­ban, a Bányász üdülő étter­mében. De a többi beszélge­tés is mind Baranyában zaj­lott le: a színház előcsarnoká­ban kértem mikrofon elé 1975 júliusában Brachfeld Sieg­friedet, harkányi hprgószútján találkoztam Varga József egy­kori tévébemondóval, a me- szesi József Attila Művelődési Ház öltözőiében válaszolt kér­déseimre Komlós János. A mű­sorban megszólal még — és énekel is: Bilicsi Tivadar és Ráday Imre. Bizonyára sok hallgatónkban ébresztenek emlékeket az úiból megszólal­tatott archív felvételek. Hétfőn: RÁDIÓPOSTA, mely­nek szerkesztője, Müller István ezúttal is a hallgatók leveleire válaszol, remélhetően olyan kérdések is mikrofon elé kerül­nek, amelyek a hallgatók szé­les rétegét érdeklik, érintik. Kedden — ugyancsak Müller István — a pécsi Gépjármű- javító Kisvállalatnál tett láto­gatásáról számol be ÖNÁL­Televízió LÓAN című ríportműsorában. A műsorban az 1983-as esz­tendőről beszélgetnek, nem ki­felejtve a jövőbeni terveket. Ugyanezen a napon két pécsi származású, azóta híressé vált művész: Ligeti András és Jan- dó Jenő koncertfelvétele is el­hangzik. Szerdán: HÉTKÖZI SPORT­MAGAZIN Belénessy Csaba és Kovács Imre szerkesztésében. Pénteken, Babits Mihály születésének 100. évfordulója tiszteletére hangzik el műsor: ÁLL MÉG A HÁZ címmel. A költőre emlékezik Csányi László, majd Vendel Mohay Lajosné muzeológus kalauzol a szülő­házban. A költő pécsi éveire, látogatásaira pedig többek között Rajczy Péter tanár, Ha­lász Béla orgonaművész (a költő rokona) emlékezik és köl­tői szavakkal idézi Babits 1931-es pécsi látogatását a költőtórs, a Janus Pannonius Társaság akkori titkára, Lovász Pál. A szerb-horvát nyelvű mű­sorban hétfőn — a kongresz- szusra készülve — Móriczné Sévity Máriával, a Csongrád megyei Tanács Nemzetiségi Bizottságának elnökével hang­zik el beszélgetés. Kricskovics Antal szerkeszti a keddi ifjú­sági műsort, Filákovitv Bránkó pedig Beremenden és Kásá­don járt. Riportjait szerdán közvetít; a szerb-horvát nyelvű adás. Klaics Milica pénteki riportja pedig a kertészkedő éi kereskedő Bátyát mutatja be. A közelgő kongresszussal foglalkozik a német műsor hét­fői adása is. Kedden Mórok hétköznapjairól szól a riport, szerdán Gráf Vilmos ígér kel­lemes félórát a fiatalok szá­mára. A pénteki riportösszeállí­tás a 10 éves véméndi német nemzetiségi tánccsoportot kö­szönti. Nas Ekran és kongresszus Ezekben a hetekben tartják kongresszusukat a Magyaror­szágon élő nemzetiségek szö­vetségei. A pécsi stúdió dél­szláv műsoraiban részletesen beszámolnak a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetségének munkájáról és hely­színi közvetítés is lesz o kong­resszusról. A Nas Ekran című összeállí­tás 24-én, csütörtökön, 19.05- kor bemutatja a szövetség munkáját. Beszélgetést hall­hatnak dr. Mándity Marinnal, az MDDSZ főtitkárával. Ha­zánkban mintegy százezer hor- vát, szerb és szlovén emberéi. A 11 megyében — elsősorban a falvakban — lakó délszlá­vok képviseletében 67-tagú vá­lasztmány is sokat tesz a nemzetiségpolitikai elvek gya- kolati megvalósításáért. A mű­sorban közülük is többen meg­szólalnak. 26-án, szombaton délelőtt 11 órakor egyenes adásban kapcsolódnak be a pécsi stú­dió munkatársai a kongresz- szus munkájába. A kétnapos tanácskozás kezdeti esemé­nyeiről láthatnak először rövid visszapillantást, majd beszél­getések, felszólalások részletei teszik teljessé a pécsi stúdió közvetítését az MDDSZ kong­resszusáról. November 26-án, szombaton 22 órakor vetítik az Amerikai éj­szaka c. francia—olasz filmet HÉTVÉGE 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom