Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-08 / 278. szám
r Újat kereső szövetkezetek a szövetkezeti szak- ^ melléküzemág biztosabbá teszi emberek XIV. talalko- . r. ° , zóján, a Pannónia '83 QZ alaptevékenységet rendezvényein az ország — Az ötvenkét lakást mikor minden részéből részt vettek mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetek vezetői, képviselői. Az előadásokon sok szó esett a szövetkezetek együttműködéséről — amiben még nagyon sok a kiaknázatlan lehetőség — és a vállalkozás, a kockáztatás szükségességéről. Mire vállalkoznak? — tettem fel a kérdést három szövetkezeti vezetőnek. Bencs Tibor, a tiszakerecse- nyi (Szabolcs-Szatmár megye) Dózsa Tsz elnöke: — Januártól bedolgozunk a Metrónak, a mozgólépcsőkhöz gyártunk, gyártatunk alaprészeket, az ez évi szerződésünk 16 millió forint értékű. Tengelyeket, görgőket, csapokat készítünk. — Megvannak ehhez a gépek? — Teljesen új formában vállalkoztunk, mivel sem a Metrónak, sem nekünk nem álltak rendelkezésünkre a szükséges műszaki létesítmények, sem a termelőberendezések. Olyan be. dolgozókat kerestünk, akik rendelkeznek ilyen szerszámgépekkel, van a környékünkön ilyen bőven. A termelés anyagbeszerzési, pénzügyi, szervezési oldalát mi tartjuk kézben. Két évvel ezelőtt már vállaltunk ilyen bedolgozói tevékenységet más budapesti cégeknek, például az Ikarusnak is. — Mi késztette ilyen újfajta tevékenységre önöket? — Korábban veszteséggel gazdálkodtunk, keresni kellett a lehetőséget, hogy talpon maradjunk. A kényszer vitt rá minket. Nem kell hozzá fejlesztési alap. Ez nemcsak nálunk, de a megyében is újszerű volt. Két éve indítottuk be a faipari tevékenységet, igaz, azt saját üzemben, de a helyi bedolgozási lehetőséget is kihasználva. Ládákat gyártottunk a saját ex. port-almánknalk és másoknak is. Sajnos, az alma kereslete csökkent, más után kellett néz. nünk. Most állunk termékváltás előtt. Egy külkereskedelmi vállalattal együttműködve térünk át bútcnlécgyártásra, az egyik belga cégnek. — Evés közben jön meg az étvágy. Más nincs a tarsolyukban? — De van. Több irányiban tárgyalunk. Egy ipari szövetkezettel együtt levegőszűrőgyár. tást kezdeményeztünk, de kicsit megfeneklett az ügy. Jelenleg ott tartunk, hogy két-három éve ipari tevékenységünk még nem volt, éveken át veszteségesek voltunk, az ipari tevékenységgel viszont nyereséggel gazdálkodó nk. Ipolyszegi Mihály, a szolnoki ÉPSZOV elnöke: —- Néhány év óta együttműködünk á szolnoki lakásszövetkezetekkel, jelenleg 52 lakást építünk szövetkezeti formában, 40 millió forint értékben. Mi azt a kockázatot vállaltuk, hogy átalányárban szerződünk, de a lakásszövetkezet ezt nem fogadta el. így marad a hagyományos, tételes elszámolás az építés befejezése után. így biztosan többe kerül az építtetőknek, mint átalánydíjban ... — Miért vállalták az olcsóbbnak tűnő megoldást? — A kivitelező építőiparban ez gyakran alkalmazott eljárás: a költségvetés kialakítása az akkor érvényes árformában és tartalékkeretben történik, és bármi lesz a kivitelezés időszakában, azt nem vesszük figyelembe. Ez mindkét félnek előnyös. Minket arra ösztönöz, hogy minél előbb befejezzük és átadjuk az épületeket, minél kedvezőbb anyagokat használjunk a kivitelezésben. A megrendelőnek az a haszna, hogy határidő előtt kapja meg a lakásokat és biztosan olcsóbban. Jövőre szeretnénk a meglevő lakások felújításában és fenntartásában nagyobb részt vállalni. Szervezettebben, gyorsabban, jobban és olcsóbban végeznénk ezt a munkát, mint a jelenleg meglevő kis fenntartó szervezetük. kezdték építeni? — A múit év októberében, és 1984. október 30. helyett júliusban szeretnénk átadni. — Másba nem vágtak bele? — Szeretnénk a melléküzem- ágat is az áfészekkel kiterjeszteni. Gondolom, az újonnan vá. sárolt két szabadalmunkkal sikerül nyélbe ütnünk az együttműködést. Fénycsőarmatúrát és hűtőfolyadékot is fogunk gyártani. A robbanásmentes fénycsőarmatúrát egyedül mi készítjük majd az országban 1984. januártól. Az autókba való hűtőfolyadék az eddigieknél is lényegesen többet „tud”; a gyakorlat dönti majd el, hogy sikeres lesz-e az a termék. Kockáztatunk, és bízunk a sikerben. A negyedik negyedévben gyárt. , juk. — Az építőipari szövetkezet ipari és vegyi tevékenységbe kezd. Miért? — Az elmúlt 4—5 évben a lakásépítési szakszerelőipari tevékenység nőtt, az addig is nagyobb haszonnal, nagyobb eredményei és nyereséggel mű. ködő hagyományos tevékenység részarányában visszaszorult. Új termékeinkből annyit szeretnénk gyártani, hogy a nyereségünk ismét meglegyen. Néhány hónappal ezelőtt vásároltunk a NIKEX Külkereskedelmi Vállalattól egy új, utólagos, úgynevezett élektrokard szigetelési el. járást. Ezt a szabadalmat Szolnok és Baranya megyében kizárólag mi alkalmazhatjuk. Pé. esett már kipróbálták más két szigetelési eljárással együtt, és a paraméterei ennek voltak a jobbak. Bárllai Imre, a somogybabo- di Petőfi Tsz elnöke: — Melléküzemági tevékenységként már 1969-től műanyag, 'iparral rendelkezünk, mely jelenleg 53 milliót termel, 230 fővel. — Miért kezdték a műanyag, ipart? — Fő ágazatunk, a mező- gadzaság, adottságaink miatt nem jelentett biztos megélhetést. Meg akartuk tartani az embereket, fejleszteni településeinket. Vagyis azon voltunk, hogy erősítsük a falu megtartóképességét. Sikerült. Dolgozóink átlagos életkora 42 év. Létrehoztunk az országban is talán egyedülálló gazdasági társulást: októbertől a Villamos Szigetelő Gyárnak készítünk hőre lágyuló műanyag termékeket az eddig is gyártott bakel'itkészít- mények mellett. A 30 újonnan beállított gép mintegy 40 milliót fog termelni. Van még ilyen gépünk 10—15, és bakelithoz negyven. Azt hiszem, így a miénk lesz a legnagyobb ilyen műanyagüzem. A nagycsarnok fele a gazdasági társulásé lesz — közösen a gyárral.—, a másik fele, a bakelitüzem a téeszé marad. — Honnan az ötletek? — Rendszeresen részt veszek a „Pannónia” tanácskozásain. A tavalyin szereztem az ötletet, hogy érdemes lenne iparvállalattal létrehozni gazdasági társulást. Ez új forma: mindkét félnek előnyös. Jól jött az ötlet, igyekszünk élni a lehetőséggel. o Az ésszerű Vállalkozások korát éljük, előtérbe került az üzleti szellem, a kockázatvállalás. Ha egy-egy szövetkezet alap- tevékenysége már nem jelent biztos kenyeret és jövőt, vagy feladja azt, vagy kiegészíti olyannal, ami megteremti az anyagi biztonságot. Vállalkozni, kockáztatni kell. Megfelelő piackutatással, számítások birtokában, kiderül, hogy érdemes is. Murányi László Vállalkozni, megújulni — hogyan? „Vállalati ember vagyok... Az Agro-lndustria népszerű Rapid kakaója Egy Igazgató töprengései A HDN-ben már tavaly bemutattunk egy új élelmiszerféleséget, a hús nélküli faSírt- port, a Propót. Dobozán egy különös cégjelzést vehetett észre. a figyelmes szemlélő: Agro- lndustria. A név csakhamar feltűnt egy másik siker-terméken a vízben oldható Rapid kakaón is, a nemrég zárult őszi BNV-n pedig az említett licen- Pek tulajdonosának szép, önálló kirakata volt,, még újabb termékekkel. Az alig több mint két éve működő, 180 fős Agro-lndustria Innovációs Vállalat igazgatója Mocsáry József. Folyóiratainkban — többek közt például a Valóságban — megjelenő közgazdasági, gazdaság, politikai tanulmányai élénk visszhangot keltenek. Vállalata budapesti. Szentendrei úti irodájában azért keresem meg, hogy megtudjam: milyen a kapcsolat elmélet] és gyakorlati munkája között hiszen ebben is, abban is elsőrangút nyújtani igencsak ritka dolog manapság ... — Vállalatunkat egy fonák, ellentmondásos helyzet hívta életre, ami így jellemezhető: gazdasági egységeinknek általában nincs lehetősége a folyamatos innovációra, tehát létesíteni kell egy szervezetet,, ami Kevés a nyerscsont, de az enyvgyártás marad Profilváltás előtt a hidasi vegyiüzem A jó vezető sokat segíthet a nehézségek leküzdésében A múlt év közepe óta új vezetője van a Budapesti Vegyiművek hidasi gyáregységének. Az 53 éves dr. Hartmann Bélát a vállalat központ nevezte ki, miután Valovits Emil, az egyko. ■ri gyáregység vezető az anya- vállalat műszak; igazgatóhelyettese) lélt. Hartmann Béla elvállalta a 350 fős kollektíva vezetését, bár tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. 1981- től egyre nehezebben szerzi be a gyár a szükséges nyerscsontot, az ipari enyv alapanyagát. E termék gyártásával Magyar- országon csak Hidason foglalkoznak. Ha lemondanának a most már veszteséges előállításról, akkor az ország külföld, ről, drága pénzért tudná beszerezni ezt a fontos cikket. — A húsipari vállalatok szívesebben exportálják az ipari nyerscsontot, amiből évente 20—22 000 tonnát fogadnánk, de tavaly is csak 10 000 tonnát sikerült vásárolni — magyaráz, za az új gyáregységvezető. — Idén még csak 6500 tonnával rendelkezünk. Várhatóan meglesz a tavalyi mennyiség, de a hiányzót mint export-árut kell megvennünk. Jövőre már az összes mennyiséget exportáron kínálják. Az enyvgyártás — tív év után először 1982-ben, majd 1983-ban — veszteséggel járt. Ezt annyiban is érezzük, hogy a gyári össznyereség nem növekedik. Hamarosan hasonló problémával számolunk a bőr- enyv-üzemünkben is, ahol az ország bőrgyáraiból idekerült húslást (bőrhulladékot) dolgozzuk fel. Ugyanis kiesik a megszokott mennyiség egyharmadát adó Pécs] Bőrgyár, amely a csabrendeki tsz-szel közösen hasznosítja majd a számára is értékes ipari nyersanyagot. Valószínű, hogy jövőre profil- váltásra ke'ül sor, és a jól jövedelmező, európai színvonalon dolgozó növényvédőszerformá. zó és -kiszerelő üzem kapacitását növelik, amennyiben a csontellátás nem javul és továbbra is veszteséges lesz az enyvgyártás. A fővárosi központ emberhiánnyal küzd, így Hida. son átvennék Budapestről egyebek között a trisó és a Vuxál lombtrágya készítését. Nincs szándékukban az enyvüzem bezárása. Válsághangulat, cívódás nincs a gyárban. Amikor nyersanyaghiány- miatt ál| az enyvüzem, akkor a dolgozók a nö- vényvédőszerfonmázóban és -ki- szerelőben kapnak mankót. Folyamatos maradt a termelés. A fizetések nem csökkentek, a profilváltás előtti hangulatban sem kérte senki a munkakönyvét. A munkások bíznak abban, hogy sikerül az enyv- gyártást korszerűsíteni, és a kedvezőtlen csontellátás ellenére gazdaságos lesz az előállítás. Ennek érdekében elsősorban a lakatos újítók bevonásával az enyvszárítás és -finomítás színvonalát javítják. Ha siker koronázza az erőfeszítést, akikor a tetemes energiaköltség legalább egynegyedével csökken. A gyáregységvezető személyesen is részt vesz az újítások megvalósításában, ötleteket ad. mivel eredeti foglalkozása bányásztechnikus. Fontos feladat, nak tartja, hogy iái készüljenek fel a növényvédőszer-üzem bővítésére. Ezért fiatal műszakiakat, diplomás vegyészeket vesz. nek fel, az utóbbiaknak lakást biztosítanak. A munkaerő-megtartás érdekében kisgépekkel szerelik fel a lakatos-üzemet, a vasúti rakodók munkáját pedig kétéltű traktorral könnyítik. Hartmann Béla fiatalt és időst egyaránt tud lelkesíteni, és következetes a számonkérés, ben. Vájárként nagyon is megtanulta értékelni az emberközelséget. Mindenkit nevén szólít, és alaposan ismer. Nagy szó, hogy bizalma akkor sem rendül meg, ha csalódás éri. Nem tart külön fogadóórát: bármikor, előzetes- bejelentés nélkül bemehetnek hozzá a pa. naszosok. Csuti J. Bányatechnikusok vetélkedője A Mecseki Szénbányák KISZ- bizottsága fiatal bányatechnikusok részére elméleti vetélkedőt rendezett a vállalat Komját Aladár utcai központjában. A résztvevőknek szakmai és politikai ismereteikből kellett vizsgázniuk. A Mecseki Ércbányászat; Vállalat is tegnap tartotta a fiatal technikusok vállalati döntőjét. Ök pénteken gyakorlati versenyen vettek részt, szombaton pedig elméleti fel- készültségből adnak számot. A két vállalat legjobbjai a BAV mecseki körzetének fiataljaival együtt október 21-én az Ércbánya Vállalat irodaházában mérik össze tudásukat. ezt a maga eszközeivel szolgálja, segíti — mondja az ötvenes, élénk szavú és szellemű, sportos alkatú igazgató. — Vállalati ember vagyok, 1949 óta különböző mezőgazdasági, élelmiszeripari cégek beosztott vezetőjeként, majd vezetőjeként dolgoztam. Mindvégig azt tapasztaltam: nem értjük meg, de legalábbis rosszul értelmezzük a vállalatok szerepét, jelentőségét. Hadd érzékeltessem ezt egy példával ... — A budapesti agráregyetemen végeztem, az iskola párt- szervezője voltam; természetes, hogy a marxi közgazdaságtan kategóriáit ismerem, hiszen ezeken nőttem fel .. . Hittem és hiszek a tervgazdálkodásban ma is, de a gyakorlati munkában ez többnyire fetisizáltan jelentkezett, falakat emelt elénk. — Kávéját, a napi négy-öt egyikét, egybajtásra kiissza. — Ifjú koromban a Duna—Tisza- közi Sertéstenyésztő Társulás igazgatóhelyettese voltam; az akkor divatba jövő, egyre jobban fizető Bacon hússertéseket a szokásosnál drágábban de az átlagosnál számottevően jobb minőségben állítottuk elő. A tervezés akkor nem jelentett mást, mint a társadalmi szükséglet ránk eső. tőlünk várt részét tervszámokba „öltöztetni”, egyik oldalon a tervezett önköltséggel, a másikon a nyereséggel. Mi következett ebből? Az, hogy hiába adtunk le több és jobb árut, ennek ellenértéke az egyszámlára folyt be; a hasznot az állam elvonta. Többlet-ráfordításunkat ugyanakkor viszont nem ismerte el, tehát csak azon az áron lettünk volna képesek többet és jobbat termelni ha vállaljuk az önkölt. ség és az egyéb költségtényezők lényeges túllépésének kockázatát, ennek összes nem kívánatos következményeivel. A terv tehát nem volt más, mint a haladás számszerű „lecemen- tezése". A megakadályozása annak, hogy az életet, a piac igényeit, a szükségszerű fejlődést kövessük ... — A mai gazdálkodás-szabályozás hasonlít-e még ehhez? — Annyiban igen, hogy a merev tervszámok helyére lépett a szobályozó-alku, a bérkorrekció- és áralku. Tehát növekedett ugyan a vállalati önállóság, de csak annyira, amennyire egy-egy cég élni tud ezekkel a lehetőségekkel. Némelyik valóban él vele, és hasznosan kamatoztatja, némelyik viszont visszaél, és így gondolkozik: „Ne lássuk el tisztességesen a piacot, mert csak addig kaphatunk például bér- korrekciót amíg nyilvánvaló hiányosságainkra, gondjainkra, bajainkra hivatkozhatunk ...” — Mit kellene tenni, megváltoztatni? — Mindenekelőtt érvényt kellene szerezni annak a marxi tételnek, mely szerint a vállalat a termelőerők burka, egy meghatározott termelési viszony. A vállalati önállóság, akár akarjuk, akár nem,, bármit kíván tőlünk a minisztérium, bármire is jutunk a bér. vagy áralku során: létezik, de ezt tudomásul is kell venni! Mi mozgatja a vállalati döntési mechanizmust? A nyereség-érdek? Nem: vállalataink „bruttó-érdekeltek”, a náluk dolgozó emberek jövedelme fontosabb nekik, mint a nyereség. Ez önmagában jó is, mert azt fejezi ki, hogy a munkás nálunk valóban tulajdonos. De ez kevés: a nyereség-érdekeltséget a döntési mechanizmusba úgy kellene beépíteni,, hogy a vállalat egyértelműen érdekelt legyen a nyereség szüntelen növelésében is. Ma még sokhelyütt nincs prémium, nincs bérfejlesztés, mert az elvonások után megmaradó nyereségrészesedés kevés a bér- fejlesztéshez . .. A gyökeres fordulat változtatás útját-módját részletesen elemzi a Valóság 83/7. számában Hatékonysági kényszerpálya címmel megjelent cikkében. Hozzáfűzi: a vállalati önállóságot akkor ismernénk el, ha nem az extraprofitot vonnánk e| a vállalatoktól, hanem az átlagprofitot. ennek adója, valamint a termelőerők „használata” után fizetendő adó formájában. Ez az „ingyen” bérfejlesztést meg az „ingyen” feljesztési alapot — a velejáró alkukkal együtt — egyaránt elkerülhetővé tenné, s arra késztetné gaz. dálkodóinkat, hogy a jobb minőség, az olcsó ár, s épp az ennek nyomán lehetséges —és egyben szükséges — nyereség legyen a fejlődés, fejlesztés motorja, kulcsa. Vajon az általa vezetett Ag- ro-lndustriánál mit tudott mindebből megvalósítani? Mindösz- sze két év után a válasz erre több mint nehéz — lássuk inkább a tényeket! A céget az MNB Kc-zponti Váltó- és Hitelbank RT. Innovációs Alapjából hívták életre, a vajai Rákóczi Tsz társtulajdo. nosi közreműködésével. Felada. tűk: minden rendű és rangú — főként,, de nem kizárólag — élelmiszeripari innováció licenc és találmány finanszírozása, kipróbálása vagy akár gyártása, gyártatása — méltányos haszonnal, üzleti alapon. Külön fejlesztőlabort, irodagép-, számítás-, illetve tüzelésteűhnikai szervizt működtetnek; előállított termékeik értéke a tavalyi 30 millió forintról az idén 100 millióra nő, idei bérátlaguk mintegy 72 ezer forint. Kevésbé ismert, de már forgalomban levő termékeik: a kandírozott gyümölcsökre emlé. keztető, de azoknál kevésbé édes, természetesebb ízű zöldség-gyümölcs desszert, a „Pitt- patt” édesített kukorica, megvalósítás előtt áll a tojásbor, a kávépasztilla és a több ízű mézkrém. Bárkit —- vállalatot, feltalálót, kisvállalkozókat — szívesen fogadnak, s bármilyen ajánlatról rövidesen megmond, jók, érdemes-e vele foglalkozni, látnak-e benne fantáziát. S — baranyaiak, figyelem! — szívesen foglalkoznának a szójával Varga János Az Agro-lndustria zöldség-gyümölcs desszertjei
