Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-09 / 279. szám

1983. október 9., vasárnap Dunántúlt napló 3 Munkakedv van, anyag és alkatrész hiányzik Munkaárkok a Bimbó u. és a Móra u. sarkán. Fotó: Erb János Kutya egy helyzet... Szó szerint hátrahőköltem, amikor egy közelmúltbeli kiál­lításon a kutyakölyök gazdája közölte velem: öt darab ezre­sért már enyém is az alig hó­napos eb. Azon pedig legfel­jebb csodálkozni szoktam, ami­kor kutyákat kínáló hirdetések „mézesmadzagjára" azt is fel­fűzik: „jó kereseti lehetőséget jelent" az eb megvásárlása. Most viszont éppen az ellen­kezője jutott a tudomásomra. Harkányban, a reumakórház egyik nővére hat, öthetes bo- xerkölyköt szeretne elajándé­kozni. Semmi pénz, semmi mé­zesmadzag . . . Kutya egy hely­zet! A boxerek gazdája ugyan­is nem tudja hol tartani a né­pes kolóniát, az anyaállatért igy is „albérleti dijat" fizet, lómagam ugyan nem vagyok kutyatartó, ám a jó felépítésű, gyerekszerető, barátságos, sza­badban is tartható boxereket - nyomott képükkel, görbe lá­baikkal egyetemben — kedve­lem. Talán meg is felelnék Kál- lay Éva - a boxercsalád tulaj­donosa - követelményeinek, mert nem ragaszkodom a törzs­könyvhöz, ennek a hat kisku­tyának nincsen —, s ennek el­lenére is jó pajtása lennék egy ebnek. Csakhogy panel... Igy hát ajánlom azok' figyelmébe a hat boxert, akik Kállay Évától ajándékba elfogadják. m. a. Földgáz száz kertvárosi lakásba Hét kilométer vezetéket kell még építeni Óriási lendület és ragyogó siker után megtorpant a mun­kában Baranya megye első gáz­vezetéképítő lakossági közös­sége, amelyet márciusban ala­kított 1200 család Pécsett, a régi Kertvárosban, hogy 1984 végére mindegyik lakásba be­kössék az alföldi földgázt. A szép teljesítmények láttán ké­sőbb még azok is befizették a portánként esedékes 15 000 fo­rintot, akik kezdetben elzárkóz­tak. Alig találni néhány csalá­dot, amelyik most sem akarja a gázszolgáltatást. Egyébként a városi tanács részükre meg­előlegezte a hozzájárulási költ­séget. Aki sokat dolgozik a lakók közül az utcai és a bekötőve­zetékek kialakitásán, az keve­sebb tőkével vehet részt a vál­lalkozásban. Nem egy esetben várhatóan több ezéT forinttal csökken az eredetileg megálla­pított családonkénti 15 000 fo­rintos felajánlás. A Bimbó, Ker­tész, Tölgyes utcából, a Hon­véd tér környékéről sok lakó hét végén is kalákában ássa az ár­kot, teríti a homokot, befedés után rendezi a lakóhelye kör­nyékét. Kiemelkedő eredményt nyújtott Dómján Róbert, Papp Jenő, Steiner József, Török Jó­zsef, Szakály József és Szilágyi Mihály, szinte éjjel-nappal szer­vezi az anyagbeszerzést. Május közepe óta a nyár vé­géig lefektettek 15 kilométer utcai vezetéket, a generálkivi­telező Szentlőrinci Költségvetési üzem és a négy alvállalkozó ötven fős kollektívájának közre­működésével. Az ügynek nem volt nehéz megnyerni őket, to­vábbra is segítenek. A belső szerelést végző hét kisiparos. akik között élen jár Zsiborás Miklós — száz otthont megfe­lelően előkészített a földgáz fogadására. Mégis lelassult a kivitelezés, aminek egyetlen oka a krónikus anyag- és alkatrészhiány, bár az enyhítéséért komoly erőfe­szítéseket tesz a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vál­lalat. Hosszadalmas felsorolni, hogy mi nem kapható. Akado­zik a gömbcsap és bizonyos csövek ellátása. Hiánycikk többféle kiskazán, fűtőkészülék, acélcső nemcsak itt, de az egész országban, ugyanis a monopolhelyzetben lévő gyár­tók nem készültek fel a várat­lanul megnövekedett igények azonnali kielégítésére. Az Al­földön például négyszáz kilo­méter vezetéket építenek ki la­kossági közreműködéssel, szin­tén ellátási gondok közepette. Egy másik problémája a kert­városiaknak, hogy ötven helyett csak kilenc belső szerelőt tud­tak felfogadni. A hét kisiparo­son kívül a Tolna megyei La­káskarbantartó Ipari Szövetke­zet bajai részlegének két mun­kása vállalja még a belső mun­kálatokat. A Kertvárosban mindössze 7 kilométer vezeték kiépítése ma­radt hátra. Alig pár hónap alatt megvalósíthatná a tervét a lakossági közösség, ameny- nyiben az anyag- és alkatrész- hiány mérséklődne, mert mun­kakedvből nincs hiány. Jó hír a vállalkozóknak: a DDGáz október 20-tól gázaláhelyezést tervez az átadott 15 kilométe­res vezetékrendszerben és 100 család még a tél beállta előtt földgázhoz juthat. Csuti János Beszélgetés az Erfurti Orvosi Akadémia rektorával Tudományos, oktatási, gyógyítási kapcsolatok Az egészségügyi szakdolgo­zók ülésével és tudományos előadásokkal fejeződött be szombaton délelőtt az egyete­mi napok rendezvénysorozata a Pécsi Orvostudományi Egyete­men. A nagy érdeklődéssel kí­sért előadások során dr. Gras- tyán Endre egyetemi tanár idegfiziológiai témájú referátu­mát, dr. Péley Iván főorvosnak a csecsemő- és gyerekkori máj­betegségekről szóló előterjesz­tését, valamint dr. Czopf József adjunktusnak az elektrofizioió- gia és a neurológia kapcso­latának egyes kérdéseivel fog­lalkozó értekezését hallgathat­ták meg az érdeklődők. Mint ismeretes, idén ün­nepük az Erfurti Orvosi Aka­démia és a POTE barátsági és együttműködési szerződésé­nek 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból dr. Werner üsbeck rektor vezetésével NDK-beli küldöttség is eljött Pécsre. Dr. W. Usbeck professzort először a két egyetem együtt­működéséről kérdeztük: — Annak idején a pécsiek kerestek meg bennünket, mi pedig örömmel fogadtuk kez­deményezésüket. Mára igen széles körű kapcsolataink van­nak a tudományos, az oktatá­si, valamint a gyógyító mun­kában. Mindkét félnek külö­nösen hasznosak az agytumo­rokkal és a haematológiai be­tegségekkel összefüggő vizs­gálatok. Több közös tudomá­nyos rendezvényünk is volt már, és jó néhány cikket pub­likáltak együtt a magyar és az NDK-beli orvosok. Hallgatóink közül sokan minden évben gyakorlati idejük egy részét a másik országban töltik. — Feltehetően továbbfej­lődnek a kapcsolatok . . . — Éppen a napokban tár­gyaltunk arról, hogy a jövőben szorosabbra kívánjuk fűzni a kapcsolatot sebészeink között. Arra is törekszünk, hogy mi­nél több fiatal orvos is bekap­csolódhasson közös munkáink­ba. Az eavüttműködést segíti az a tény is, hogy a két orvos- tudományi egyetemnek hason­ló örömei és problémái van­nak. — Befejezésül kérem, szól­jon néhány szót az erfurti in­tézményről. — Erfurtban 392 és 1816 kö­zött működött egyetem, majd hosszabb szünet után 1954-től lett újra egyetemi város, hi­szen ekkor alakult meg akadé­miánk. (Itt jegyezzük meg, hogy Pécsett éppen hatvan éve, 1923 októberétől van or­vostudományi egyetem, illetve az első időszakban orvosi kar.) Jelenleg Erfurtban 700 hall­gató tanul, közülük 400 álta­lános orvos, 300 pedig fogor­vosi szakon. A nők aránya 50% körül van, de különösen a fogorvosok között szeretnénk csökkenteni számukat. Az egyetemhez tartozó klinikák­ban 2200 ágy található, és összesen 350Ö dolgozónk van. A magyarországi állapothoz hasonlóan nálunk is körülbe­lül háromszoros a túljelentke­zés, de így van ez az NDK másik nyolc orvosegyetemén és akadémiáján is. — Intézményünk az egyik legrégebbi egyetem az NDK- ban, de nem akarunk csak a hagyományokból élni. Igy a szakmai képzés mellett nagy hangsúlyt fektetünk a hozzánk kerülő fiatalok nevelésére is — fejezte be a beszélgetést dr. ‘Werner Usbeck professzor, az Erfurti Orvosi Akadémia rektora. Bozsik László Megkezdődtek az ormánsági napok rendezvényei Gyerekek Szatyor Győző grafikái előtt Az Ormánság — vagy ahogy egészen a legutóbbi időkig hívták: az Oirmányság — sokat szerepelt' a huszas—harmincas évek sajtójában, irodalmában. Neve fogalommá vált,, az egy- kézés által megkezdődött nem­zetpusztítás jelképévé. Kitűnő írók, gondolkodók hívták fel a Veszélyre a figyelmet. Első­sorban a helybeliek, Kiss Géza, Kodolányi János, de riadót fújt Móricz Zsigmond és Bajcsy- Zsilinszky Endre is, akik egy- egy kirándulás, riportét során vetődtek el erre az isten háta mögötti vidékre.« Az Ormánság őslakosainak sorsa már ekkor eldőlt, a táj azonlbdn nem maradt lakók nélkül. Sokkal vegyesebb ösz- szetételben ugyan, de igyekvő, ambiciózus ernberek telepedtek meg az elnéptelenedő közsé­gekben. A peremre szorult ap­rófalvakban ma sem könnyű az embereknek megkapaszkodni. Ezért aztán kétszeresen hasz­nos, ha akadnak olyan népmű­velők mint a sellyei Csutorás Jánosné, aki hagyományterem­tő, figyelemfölkeltő célzattal immár a második alkalommal szervezi meg az ormánsági na­pok műsorát. A helybeli üzemek támogatásával szép program állt össze: szombat délután a mezőgazdasági szakmunkáskép. ző klubjában Szatyor Győző grafikai kiállítását nyitotta meg Tüskés Tibor író. Ugyanitt lát­ható néhány érdekes ormánsá­gi dokumentum Pápay Jenő gyűjteményéből. László Gyula újságíró Ormánsági mozaikok! címmel tartót^ előadást, maid az MTV pécs; stúdiójának mun. katársai levetítették az ormán­sági fafaragásról készített film­jüket. Este a Pécsi Építők Mad­rigálkórusa adott hangversenyf ö drávaiványi műemlék temp­lomiban, ma pedig népművé­szeti vásár és amatőr néptánc.' együttesek bemutatója lesz a kastély udvarán. H. J. Harang­zúgás Európáért Ha Hunyadi harcához ha­rangok zengtek-Zúgtak évszá­zadokon át delente, mit kell megszólaltatni most Európáért? Ha a pogányokat fegyverek és vitézség tartotta vissza akkor Európától, milyen acél, s mi bá­torság kell ma az ebből a kul­túrából kikeresztelkedtek visz- szatartására? A rakétákat csak szemekkel szerelték fel, hogy azonosítsák célpontukat; fülük nincs a csend és a kiáltás megértésé­hez — ne-adj-isten-szálltukban észre sem vennék az elhara­pott és a hangos szavakat: csak amit építettek ezek az emberek, azt kutatnák föntről. Az embereket nem vennék észre, e hangyanépséget, aki­kért 'eddig a harang szólt, de akikért, talán, nem is lenne kár. Mert csak háborúk hosszú so­rát adta e sok akarnok han­gya, csak halottak millióit a végtelen csatatereken, csak a felgyújtott és lebombázott vá­rosokat, csak gyűlöletben sütöt­ték egymást tüzes trónon, váj­ták ki egymás szemét, öntötték egymás fülébe a forró ólmot, s tépték ki egymás nyelvét. De hiheti-e valaki is, hogy süketek, vakok és némák va­gyunk? Hogy nem tudjuk el­mondani; vérben és mocsok­ban, és éppen ezért, ez a han­gyanépség axiómákat alkotott két pontra és relativitáselméle­tet a végtelenre; hogy nem tudja elmondani fájdalmát és örömét szóban, dalban, zené­ben, képben — s hogy csodá­latos zengésű harangokat tu­dunk önteni önnön vigasztalá­sunkra, dicsőségünkre és buz­dításunkra? Meg kell most kondítani eze­ket a harangokat! Ne hihesse senki is komo­lyan: háborúját megvívhatja itt idepottyantott kakukkfiókraké- táival. S hogy cserébe megtart­hatja a világot magának. Hogy ne hihesse senki nem európai: az „európai egyensúly" kikény­szerítése után, annak példájá­ra, s arra hivatkozva majd megteremti, kizsarolja távol-, dél. és közel-keleti, északi­sarkvidéki, melegtengeri újabb egyensúlyait. Mert így Európa is bekerítő- dik, Kelet-, Közép- és Nyugat- Európa egyaránt, ha prece­denst teremteni engedünk, mi európaiak, borzasztó háborúk­ban ki nem vérzők, kegyetlen gyilkolásokban el nem ember- telenedők, borzalmakban hu­manizmusukra ébredők. öt évszázada zúgnak a ha­rangok Európa megmenekvésé- ért. Először zúgtak segíteni Hu­nyadit Nándorfehérvár falain. Mire ide, Európa e tájára ért a-most-harangozni-kell! híre, Hunyadi vassal és vitézséggel már megtartotta Európát. Meg kell most, ezen az őszön végre egyszerre ezen az öreg kontinensen, meg kell verni, kondítani, zenditeni, zengetní minden harangot, miden ércet, meg a legkisebb csengőt is, kolompokat, síndarabot, meg az eke vasát, s a kardét is: nem kellenek nekünk azok a raké­ták! Most kell harangozni Európá­ért! — Félő, utólag már senkiért nem szólnak a hideg szelekben összeverődő repedt fémek. Bodó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom